Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-15 / 168. szám
2. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. július 15., péntek Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás a 1. oldalról) A Központi Bizottság titkára a továbbiakban részletesen szólt a szocialista tulajdonnal való hatékony gazdálkodás lehetséges formáiról, majd a bérreformmal kapcsolatos hozzászólásokra reagálva leszögezte: mai ismereteink, számításaink szerint a következő két-három évben reálbérnövekedést nem tudunk felelősen ígérni. De van mód közérzetjavító intézkedésekre, s e téren a gazdálkodó szervek, a vállalatok is léphetnek, ha központilag feloldanak bizonyos bürokratikus megkötéseket.- Döntsünk-e most a beterjesztett két változatról? Igaz, hogy a felszólalók többsége az „A” változat kidolgozását ajánlotta a kormánynak, ám az abban foglaltakhoz mindenki hozzátette ilyen-olyan kételyeit, jogos vagy kevésbé jogos figyelmeztetéseit. Németh Miklós úgy vélte, hogy az „A” változat kidolgozását négy elem figyelembevételével kell folytatni: el kell ismerni, hogy ma ennek a finanszírozhatósága még „nincs kézben,” ki kell dolgoznunk a KGST-kap- csolatokra vonatkozó stratégiánkat, további pontosításra vár a hosszabb-rövidebb ideig munka nélkül maradók lehetséges száma, s végül erősíteni kell a va- gyonérdekeltséget, együtt a vezetői érdekeltség intenzitásának növelésével. * Németh Miklós javasolta:« Központi Bizottság most ne döntsön abban, hogy melyik változat legyen a további munka kizárólagos alapja, de erősítse meg, hogy a tervező szervek mindkét változat, illetve ezek kombinációi alapján végezzék munkájukat. Németh Miklós végezetül néhány konkrét kérdésre is kitért. A nyugdíj határozat módosításával kapcsolatban elmondta, hogy a nyugdíjreform — az előkészítő munkálatokból ítélve — 1989. január 1 -jével nem vezethető be, s kérte, a Központi Bizottság vegye ezt tudomásul. Közölte, hogy a honvédelmi kiadások reálértékét nem kívánják növelni. Ami a bős-nagymarosi beruházást illeti, a leállítás többe kerülne, mint a — környezetvédelmi szempontokat is figyelembevevő — gyors befejezés. A vitában az is elhangzott, hogy ma bizonyos esetekben érdemesebb táppénzre menni, mint dolgozni. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban az illetékes állami szervek körültekintő, de sürgős intézkedését kérte. Határozathozatal következett. A Központi Bizottság egy korábbi döntését visszavonva kimondta: 1989. január 1-jével nem tartja bevezethetőnek az új nyugdíjrendszert. Dönteni kellett volna a vitában elhangzott egyik javaslatról, hogy a fejlesztési változatokat bocsássák társadalmi vitára,ám a kérdés szorgalmazója elállt indítványától. Ami a két gazdaságfejlesztési alternatívát illeti: az elnök javasolta, hogy aKözponti Bizottság elsősorban az „A” változat kidob gozását támogassa, további munkálatokra ajánlva a „B” variánst is. A végzett munkáról a Központi Bizottság októberben kapjon tájékoztatást. Ezt a Központi Bizottság három ellenszavazattal és egy tartózkodással jóváhagyta. Végezetül a testület egyhangú döntéssel elfogadta az előtelj esztést a szükséges kiegészítésekkel, az előadói beszédet,és a vitában elhangzottakra adott választ. Ezt követően Fejti György, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot. Elöljáróban hangsúlyozta:« politikai intézményrendszer átalakításának egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti viszonyok szabályozásának korszerűsítése az állampolgári aktivitás és kezdeményezés széleskörű kibontakoztatása érdekében. Németh Miklós, a PB tagja, a KB titkára vitazáróját mondja — Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy képesek legyünk kimozdítani a társadalmat, az embereket a ma még sajnos sok helyütt jelen lévő érdektelenségből és közönyből. Mind több honfitársunknak saját, személyes tapasztalatai alapján kell meggyőződnie arról, hogy van értelme és esélye a józan változtatási törekvéseknek, a konzervativizmus, az ésszerűtlenség elleni fellépésnek. Mindez szükségessé teszi az emberi-állampolgári jogokról — ezen belül a gyülekezési és egyesülési jogról — a szocializmus keretei között korábban kialakult felfogásnak és gyakorlatnak a kritikai elemzését. Az emberi jogok történeti fejlődése egy sor olyan egyetemes emberi értéket hozott létre, amely teljes összhangban van szocialista elveinkkel. Egy következetesen humanisztikus társadalomnak pedig — mint amilyennek a szocialista társadalmat tekintjük — minél szélesebb mértékben biztosítania kell az emberi-állampolgári jogok maradéktalan érvényesülését. Fejti György ezután áttekintette, hogy milyen jogszabályok foglalkoznak a gyülekezési és az egyesülési joggal .Hangsúlyozta, hogy a mai állapot nem tartható fenn. Ahhoz fűződik érdekünk, hogy mind az állampolgárok, mind a hatóságok számára tiszta, világos, egyértelmű, törvényes keretek között definiált viszonyokat teremtsünk. Vagyis, hogy pontosan ismerjék jogaikat és kötelességeiket, valamint a jogok garanciáit és a kötelességszegés, a jogsértés szankcióit. Az élet minden területén — így a gyülekezési és az egyesülési jog kérdésében is -meg kell haladnunk a „se nem szabad, se nem tilos ” állapotokat. Az ilyen helyzetek ugyanis szükségszerűen bizalmatlanságot szülnek, és kiszámíthatatlanná tesznek folyamatokat, reakciókat. — A törvények megalkotását arra az elvre javasoljuk felépíteni, hogy a gyülekezés és az egyesülés az állampolgároknak az alkotmányon alapuló alanyi joga, amelynek gyakorlását azonban — a nemzetközi deklarációkkal és eljárással összhangban — a törvény korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti. A szabályozásnak ez a filozófiája kétoldalú garanciát nyújt .Biztosítja egyfelől az állampolgár számára, hogy a gyülekezés és egyesülési jog bejelentéshez kötött formáinál az illetékes hatóság csak a jogszabályi keretek túllépése esetén élhet tiltással. Határozata ellen pedig az állampolgár bírósághoz fordulhat, ahol a hatóságnak kell bizonyítania elutasító határozata jogszerűségét. De garanciát nyújt a társadalom és az annak nevében eljáró hatóság számára is, ameny- nyiben világossá teszi, hogy a gyülekezési és az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét; külpolitikáját, nemzetközi szerződésekben vállaltkötelezettségeit, az állam biztonságát, a közbiztonságot, a közrendet, a közegészségügyet és a közerkölcsöt, illetőleg mások jogait és szabadságát. Az államigazgatási szervek ellenőrizhetik a gyülekezési és egyesülési jog gyakorlásának törvényességét,és a jogszabályokban ezzel kapcsolatban előírt feladataik mindenki számára kiszámíthatóvá teszik a hatóságok magatartását. A Központi Bizottság titkára rámutatott: a törvényi szabályozástól mindenekelőtt az állam- polgári illetékesség és szuverenitás megerősödését, a társadalom úgynevezett „alulról történő” megszerveződésének, az érdekés véleménykülönbségek szervezetszerű megjelenésének fel- gyorsulását, és mindezek révén a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását várhatjuk. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a mai, bonyolultabb társadalmigazdasági viszonyok közepette a gyülekezési és egyesülési jog tá- gabb teret és lehetőséget biztosít az állampolgári elégedetlenség kifejezésre juttatásához. Világossá kell tenni: a politikának nem áll érdekében, hogy leplezze, vagy visszautasítsa az elégedetlenséget. Éppen ellenkezőleg: arra kell törekednünk, hogy az elégedetlenség valós okait minél pontosabban megismeijük, és az állampolgárok közreműködésével, ha módunkban áll, megszüntessük. Vagyis az emberi elégedetlenséget okos, hiteles politikával a változtatások hajtóerejeként kell felhasználnunk. — Bizalommal kell tekintenünk minden olyan állampolgári kezdeményezésre, amelynek célja egybeesik a szocialista társadalom normáival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kereteken kívül létrejövő szerveződésekkel szembeni fenntartásokat, bizalmatlanságot. Nem szükséges mindenáron a meglévő szervezetekbe, mozgalmakba való integrálásukra törekedni. Tudomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sémáktól való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem az együttműködéshez fűződik érdekünk. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy nem az öntevékeny állampolgári kezdeményezések jelentenek veszélyt, hanem éppen azok hiánya, a közöny, a passzivitás, a tehetetlenség érzetének eluralkodása. — A lakosság — elsősorban az értelmiség — számottevő része nemcsak elégedetlen, hanem a párt hivatalos álláspontjától töb- bé-kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a jelenség nem tekinthető ellenzékiségnek, sokkal inkább — a szó klasszikus értelmében vett — alternatív gondolkodásként jellemezhető. E nézetek képviselői nem a szocializmus, hanem annak működési zavarai ellen lépnek fel, vagyis a szocializmus keretei között keresnek más megoldásokat. Nem alkotnak homogén csoportot. — Az előkészítés alatt álló törvények megteremtik a lehetőséget a viszonyok rendezésére az alternatív elgondolásokat képviselő csoportokkal is. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy ezek a csoportok — a törvény szellemének és betűjének megfelelő módon — definiálják magukat, és egyértelműen elhatárolódjanak a szocializmus-ellenes személyektől és csoportoktól. Az alkotmányosság, a törvényesség, az elemi lojalitás és konstruktivitás talaján álló csoportok nézeteit, törekvéseit úgy gondolom, nemcsak az államigazgatási szerveknek, hanem a pártnak is érdeklődéssel kell fogadnia, és kizárólag tartalmuk alapján, tárgyszerűen kell elbírálnunk azokat. Ez esetenként szükség szerint éles vitákban, a nézetek konfrontációja közepette fog megtörténni. Szándékunkban áll olyan konzultációs fórumokat, tanácsadó testületeket létrehozni, amelyek megfelelő kereteket biztosítanak az alternatív elgondolások megvitatására, higgadt mérlegelésre. Ehhez azonban kölcsönös jószándékra és kölcsönös akaratra van szükség. Ki kell alakítanunk az alternatív elgondolások konstruktív kezelésének politikai kultúráját is. Ez érdekében áll minden, valóban megújulást, kibontakozást kereső erőnek. De nem áll érdekében azoknak, akik — bármilyen alapállásból — konfrontációra, „erőpróbára” törekednek. Kétségtelen ugyanis, hogy, bár igen szűk bázisra támaszkodva, de van az országban kifejezett szocializmus- és rendszerellenes- ség is. Ezt a körülményt hiba volna akár lebecsülni, akár túlértékelni. Vannak olyan személyek és csoportok, akik és amelyek — bár szavakban mást hangoztatnak — nézeteikkel és főleg cselekedeteikkel — kirekesztik magukat a párbeszédből. Világossá kell tennünk, hogy ezeknek a személyeknek és csoportoknak a törvény nem fog legális mozgásteret biztosítani. — Pártunk hosszú idő óta a társadalmi feszültségek és problémák politikai eszközökkel történő megoldásának gyakorlatát követi. Ez így lesz a jövőben is. Nem keressük a konfrontációt, de nem is térünk ki előle. Abból indulunk ki, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ezen az alapon a rendszer desta- bilizálására irányuló aktív tevékenység ellen — más jogállamokhoz hasonlóan — minden törvényes eszközt igénybe véve fel fogunk lépni. Fejti György végezetül annak a meggyőződésének adott hanFejti György, a KB titkára a gyülekezési és egyesülési jog elveiről készült javaslatot terjeszti elő got, hogy a gyülekezési és egyesülési jog törvényi szabályozása révén további jelentős lépést tesz előre a társadalom azon az úton, amely a szocializmus, a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése felé vezet. Az előteijesztést követő vitában hárman mondták el véleményüket, a testület egyik tagja írásban nyújtotta be hozzászólását. A felszólalók egyöntetűen úgy foglaltak állást: egyetértenek az előterjesztés céljaival, politikai irányvonalával. Korom Mihály kiemelte, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam további építésének útján rendkívül fontos kérdésről van szó. A téma az állam és az állampolgárok újszerű kapcsolatainak kialakítása szempontjából is nagy horderejű. A felszólalók indokoltnak tartották, hogy a törvény megalkotása előtt széles körű társadalmi vita tapasztalatai segítsék a jogalkotókat. Kulcsár Kálmán a jogszabály előkészítésének ütemezéséről szólt, hozzátéve : a társadalmi vita fontos feladata lesz, hogy szelektáljon a jogszabály-tervezetben ma szereplő paragrafusok között, esetleg bizonyos rendelkezések részletesebb kidolgozása mellett foglaljon állást. Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszabály megalkotásával olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabályozás híján —fontos társadalmi kérdéseket eddig politikai eszközökkel kellett megoldani. Horváth István is hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása a felfogást és a gyakorlatot tekintve egyaránt fordulatszerű változás kezdetét jelenti. A vitában több konkrét észrevételt is tettek, részben a törvénytervezet egyes cikkelyeihez, részben a Központi Bizottság kialakítandó állásfoglalásához. Szóba került a nyilvánosság: Kulcsár Kálmán javasolta, hogy a törvényalkotó munka részleteibe a közvéleménynek legyen módja jobban betekinteni, hiszen jelenleg gyakran úgy tűnik, mintha már a jó ideje napirenden lévő kérdésekben külső nyomásra látnának munkához a döntéshozók. Vitaösszefoglalójában Fejti György rögzítette: a Központi Bizottság megítélése egységes abbém, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérsékletre építve nagyjelentőségű, gazdasági erőforrásokat is felszabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam kapcsolatában. A jogszabály létrehozása egyúttal a szocialista pluralizmus törvényi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Végezetül egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a műhelymunkákról, amelyek napjainkban is folynak — például az alkotmány felülvizsgálata, a bíróságok szerepének áttekintése, újraértelmezése, valamint a népszavazás, a helyi szavazás kérdése —, tájékoztatni kell a szakmai és a széles közvéleményt. Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadói beszédét. Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalása — az alapvető káderpolitikai elvek megerősítése mellett — szükségessé teszi a kádermunka néhány kérdésének, közte a párt káderhatáskörének módosítását, korszerűbb módszereinek kialakítását. Az állásfoglalás kimondja, hogy „folytatódjon a káderhatáskörök decentralizálása, csökkenjen a felettes pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, gazdasági és társadalmi tisztségek száma”. Mindezeket figyelembe véve áttekintettük a Központi Bizottság káderhatásköri listáját, annak tartalmát, a hatáskörgyakorlás főbb elveit és eljárásbeli szabályait, s ennek megfelelően tesszük meg a javaslatot. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban kifejtette: a hatáskör gyakorlása két formában történik. A testület dönt a saját választási,illetve kinevezési jogkörébe tartozó személyi ügyekben; előzetesen állást foglal a más szervek választási vagy kinevezési jogkörébe tartozók esetében. A hatásköriség tartalma mindkét esetben csak a munkaköri változásra — választásra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik. — A káderhatáskörök decentralizálásának és gyakorlásának fontos rendező elve továbbra is, hogy a káderek ügyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tudják megítélni azok munkáját, magatartását — emelte ki az előadó. A kádermunka legfőbb feladata ezután is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátására alkalmas, a néphatalmat erősíteni akaró és tudó, a párt vezető szerepének érvényesítésére képes vezetők dolgozzanak. Olyanok, akik élvezik választóik, megbízóik megbecsülését és bizalmát, és akik tisztában vannak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata, s megítélésük alapja mindenekelőtt munkájuk eredményessége— mondotta Lukács János. Az előteijesztéssel kapcsolatban Lukács Jánoshoz szövegmódosító, szövegpontosító kérdést intézett, illetve megjegyzést fűzött az elhangzottakhoz Kovács László, Nagy Imre, Horváth István és Tétényi Pál; négyen írásban — együttesen — nyújtottak be javaslatot. Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kérdésekre adott választ a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság a Különfélék című napirend keretében tájékoztatást kapott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gorbacsowal és más szovjet vezetőkkel. A Központi Bizottság jóváhagyta az agitációs és propaganda, a gazdaságpolitikai, a káderpolitikai és az ifjúsági bizottság, a közgazdasági, a művelődéspolitikai, a pártépítési, a szövetkezetpolitikai és a tudománypolitikai munkaközösség összetételét. A Központi Bizottság végezetül személyi kérdésekben döntött. Óvári Miklóst, a Központi Bizottság Irodájának vezetőjét nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság Irodájának vezetőjévé. Huszár Istvánt, a KB Párttörténeti Intézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává történt megválasztása miatt—felmentette beosztásából és dr. Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának. MTI A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének második, befejező napját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a központi bizottság titkára tartott szóvivői tájékoztatót. A két nap tapasztalatai alapján elmondható, hogy a Központi Bizottság jól döntött, amikor korábbi elhatározásának megfelelően nyílt ülést tartott, az írott és elektronikus sajtó révén betekintést engedett munkájába — hangsúlyozta elöljáróban. Egyetértés alakult ki abban, hogy a jövőben is folytatódjék a nyűt tájékoztatás, s akár a vitáról is készülhessen élő felvétel. Major László kinevezésével kapcsolatban a Központi Bizottság titkára elmondta, hogy a KB Iroda új vezetője korábban újságíróként (Folytatás a 3. oldalon)
