Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 13., szerda 3. MŰSZAKI FEJLESZTÉS Kell-e az elefántnak biliárdozni? Tud-e az elefánt biliárdozni? Természetesen nem Ha megtanítják rá, nem több cirkuszi látványosság nál. Ahhoz, hogy az elefánt biliárdjátékos legyen. át kell változnia ügyes, játékos lénnyé. A magyar vállalat egyelőre olyan elefánt, amelyik mit sem tud kezdeni a műszaki fejlesztésnek nevezett dákóval, csak vaktában döfködi a játékteret. A gazdaság ma olyan piacokra figyel, ahol a műszaki fejlesztést nem értékelik, ahol a szellemi értéknek nincs ellenértéke. Magyarországon a gazdasági klíma — a kinyilvánított szándékokkal ellentétben — fejlesztésellenes. nincs a szabályozásnak, az adózásnak egyetlen olyan eleme sem, amely a műszaki fejlesztést ösztönözné. A költségvetés mint mecénás A gazdaságpolitika ugyanis nem iparbarát. A pénzügyi megszorítás halmozottan hátrányos helyzetbe hoz. za azokat az ágazatokat, amelyek nem igazodnak az egyoldalú megkötöttségekhez. A költségvetésnek ma rövid idő alatt nagy bevételre van szüksége, s ennek az érdeknek homlokegyenest ellentmond a műszaki fejlesztés igénye, amely min denképpen hosszú távú gondolkozásmódot feltételez. A pénzügyi megszorítás tovább súlyosbítja a helyzetet. Mindez azt eredményezi, hogy csak szóban ismerjük el a pénz jelentőségét, a valóságban a centralizált tervgazdaság kötöttségei érvényesülnek. Mi lehet a gazdasági környezet megváltoztatásának feltétele — tette fel a kérdést Angyal Ádám, a Ganz- Danubius vezérigazgatója azon a kunzultáción. amelyet a műszaki fejlesztés ellentmondásairól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tudománypolitikai bizottsága rendezett Budapesten. Szerinte olyan pénzügyi rendszer kellene, amely nem bünteti az állam szempont jából kedvezőtlen folyamatokat, hanem támogatja a piaci látószögből kedvező tendenciákat. A költségvetés a támogatás eddigi rendszerének megszüntetésével tartsa meg az ipar mecénásának szerepét oly módon, hogy mint állami vásárló jelenik meg a piacon. A kormányzati megrendelés jelentsen biztos üzletet a vállalatoknak, amelyekért érdemes versenyezni. s amelynek elnyeréséhez érdemes — sőt szükséges — a meglévő gyártmányait fejleszteni. Ilyen körülmények között az állam nem viszonzás nélkül támogatna egy- egy iparágat, hanem teljesítményekre ösztönözne, meg ájulásra sarkallna. A nyugat-európai országok Euréka-programja, s valamennyi látványos fejlesztési szuperakció ilyen alapokon született meg. Az innovációt ösztönözné az is, ha például a költségvetés lemondana egy évre vagy hosszabb időtartamra az adóról azoknál a vállalatoknál. amelyek különösen nagy erőket összpontosítottak a beruházásra, műszaki fejlesztésre. Gyakorlatilag ma is az történik, hogy az ösz- szegyűlt bevételt a kormányzat újra elosztja. Csaik éppen a mai gyakorlat szerint a gyengébbeknek jut a jobbaktól behajtott többlet- jövedelem. Az adóelengedés viszont biztosítaná, hogy a nyereségei olt használják fel, ahol megtermelték. Leértékelt mérnökök Keményebb feltételekhez kellene kötni a részvételt a kiemelt állami nagyberuházásokban. A jelenlegi gyakorlat szerint a pályázatoknak nincs különösebb jelentősége. Megtörtént például — mint az egyik résztvevő elmondotta —. hogy az egyik cég ugyanazt a pályázatot hat különböző helyre nyújtotta be. s ebből négy nél el is nyerte a támogatást. Ilyen körülmények között a kiemelt témák finanszírozására szánt pénzeszközök is szétfolynak, a támogatás messze nem hozza meg a várt hasznot. Akár a világbanki tenderek, akái a Soros Alapítvány pályázati összefoglalói is jelzik, hogy milyen szigorú követelményekhez kötik a nem állami megbízásoknál a pályamunkák megítélését. , Az értékrendek eltorzult arányén elemezte Havas Miklós, a Számaik vezérigazgatója. 11a egy fejlesztő mérnök akárcsak három hónapra munkát vállal a hátát túlsó oldalán, első havi fizetéséből vesz egy mikro- komputert, utána egy japán kisautót. Ha Hegyeshalomnál. a vámnál felbecsülik értékeit, már egészen más lesz az értékrend. A legértékesebb a japán kisautó, aztán jön a mikrokomputer, legutoljára jön a mérnök, aki egy évi fizetéséből sem tudja kifizetni a két tárgy vámját. S tegyük mindjárt hozzá: nem a vám sok. A teendő tehát csak egy lehet: az embert kell felértékelni a gépekkel szemben. Egy példa a múlt századból A mai helyzetben aligha lehet csodálkozni azon, hogy a vállalkozók nem vállalják fel a fejlesztést. Elég csak az elvonás mértékét elemezni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire érdektelen a vállalat az innovációban. A Számaik például tudatos műszaki fejlesztésre szakosodott vállalat, amely ezzel a tevékenységével közel 2.5 milliárd forint árbevételt ért el. A különböző adók levonása után a vállalatnál 2.5 millió marad fejlesztésre, egy újabb 2,5 milliárdos fejlesztési tértalmú forgalom fedezésére. Nem használ a vállalkozókedvnek az sem, hogy szinte védhetetlen a szerzői jog, a szabadalom, hiszen egyik vállalkozói szférából a másikba vándorolnak az emberek, s ki tudja ellenőrizni, hogy ami a kezdeti stádiumban még vállalati szabadalom volt, nem jelenik-e meg egy kisvállalkozásban, mint egyéni lelemény. Az iparfejlesztés preferálására iskolapéldát majdnem egy évszázaddal ezelőtt Baross Gábor mutatott, amikor az elmaradt ipar megsegítésére egy infrastrukturális beruházásba kezdett:a vasút kiépítésébe. A vasútépítéshez acél kellett, e létrejött Diósgyőr, a sinekre vasúti kocsi, amelynek gyártására hatalmas vállalkozá- sá szerveződött a Ganz. De tegyünk mellé egy mai példát. Hogy az infrastruktúrák hiánya ne bénítsa meg a gazdaságot, 40 milliárd forintos beruházással korszerűsítik a postai hálózatot. A magyar vállalatok beszállása a nagyarányú vállalkozásba nem éri el a 35 százalékot. Kommentárra nincs szükség Az elefántot nem elég tanítani a biliárdozásra. (B. Zs.) Kooperáció a tőlünk fejlettebb gyártókkal AHOGYAN A GÉPFÖKONSTRUKTÖR LÁTJA Gyakorta olvassuk-halijuk. hogy feltétlenül üdvös lenne, ha gépipari exportunk fokozódna. Igen ám, de e követelmény teljesítéséhez korszerű, magas minőségű termékek szükségeltetnek. I.ehet-e ilyeneket hazánkban is előállítani- s ha igen. akkor mi kell hozzá? Ezekről a kérdésekről, illetőleg az eddig a beosztásig vezető életútjárol beszélgettünk Szabó Józseffel, a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárának gép- fökonstruk toré vei. — Szurdokpüspökiben születtem. Édesapám gazdasági cseléd volt, édesanyám háztartásbeli. Négyen voltunk testvérek, de ma már csak hárman élünk. A bátyám hivatásos katonatiszt volt. a nővérem tsz-tag, de már mindketten nyugdíjasok. Nos, a szülőfalumban végeztem el a nyolc általánost, ezt követően pedig segédmunkásként tevékenykedtem a Gyöngyöspata melletti kovaföldbányában, amely egyébként magántulajdonban volt. Az államosítás után — 1949-ben — átkerültem a parafakőgyárhoz. Két évre rá ipari tanuló lettem, s a Hatvani Tömegcikk Műveknél sajátítottam el a géplakatos szakmát. Minthogy kiválóak voltak az eredményeim, így másokkal egyetemben engem is soron kívül engedtek a vizsgabizottság elé, azaz korábban „szabadultam fel". — Ügy tudom, a jó bizonyítványnak más előnye is lett. .. — Ez igaz, hiszen a cégem szakérettségire javasolt. Az újabb ismeretgyarapítás két esztendeig tartott, részben Budapesten, részben pedig Szombathelyen. S mivel itt is megálltam a helyem, az érettségi letétele egyben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre való felvételimet is jelentette. A gépészmérnöki karra 1955-től 19(i0-ig jártam. A diploma megszerzése után jöttem vállalatom egyik elődjéhez, a Szerszám, és Készülékgyárhoz. Előbb segédművezetői, majd szerszámszerkesztői munkakörben dolgoztam. s mikor 1963-ban átszervezték a céget, az újonnan megalakult gyártmányszerkesztési csoportnál lettem gyártmány- tervező. Utóbb pedig —amikor ez a kis team osztállyá nőtte ki magát — csoport- vezetőként tettem a dolgom. — S mikor bízták meg az osztály vezetésével? — Meglehetősen régen. 1970-ben. Majd az a megtiszteltetés ért, hogy 1979- ben megkaptam a fökonst- ruktőri kinevezésemet. A Mikroelektronikai Vállalat létrejöttekor is megmaradt ez a beosztásom, azzal az apró pontosítással, hogy gépfőkonstruktőr vagyok. Két gyermekünk van, s úgy látszik. őket is „megfertőzte" a szakmám. A fiam itt áll alkalmazásban, méghozzá az elektronikai főosztályon ténykedik műszerészként. A lányom jelenleg szakközépiskolába jár, a gépszerkesztő technikusi szakon harmadéves. A fiam nyolcadikos volt. amikor az iskolában az elektromossággal ismerkedtek meg közelebbről. Ez nagyon tetszett neki, így választotta e területet. Nem bánta meg, jól érzi itt magát, A lányomat inkább az egészségügyi pálya vonzotta, így aztán mi lepődtünk meg legjobban, amikor megláttuk a továbbtanulási lapját. De ő is jól döntött, hiszen mostanság egyre jobban kiderül, hogy maga is műszaki érdeklődésű. — ön mivel tölti a szabad idejét? Mert úgy hallottam, egész sor különféle elfoglaltsága van . . . — Ez tény, bár ezeket tudatosan kerestem magamnak. Tagja vagyok a Miskolci Akadémiai Bizottságnak, továbbá a Gépipari Tudományos Egyesület gyöngyösi szervezete konstrukciós szakosztályának. Ezen túlmenően ellátom a Heves Megyei Autóklub elnökhelyettesi teendőit, a gyöngyösi csoportunknak pedig az elnöke vagyok. Munka az mindegyik helyen akad bőven. Van még más is, igaz, az eseti jellegű, meg afféle hobbi is: amikor felkérnek, igazságügyi, közlekedési, műszaki szakértösködöm is. Ezt azért tartom fontosnak, mert mindig is vallottam, hogy az embernek — még ha vezető is — sohasem szabad elszakadnia a gyakorlattól. S van még egy kedvenc kikapcsolódás. a horgászat. — Mi az ön pontos fel adata? — Gyártmányfejlesztés 1963-ig itt nem is volt. ám amikor Tungsram lettünk, akkor komplett gépi berendezések előállítása lett a feladatunk. A vezetés úgy határozott, hogy önálló gyártmányfejlesztést kell megvalósítani — tehát saját tervezés és kivitelezés —, mert ezzel az önállóságunkat, a függetlenségünket is biztosíthatjuk. — Árulja el, mi a szép mindabban, amit csinál? — Már amikor géplakatos voltam, s közelebbről megismerkedtem a masinákkal, már akkor azt akartam elérni. hogy ne csak arra legyek képes, hogy ezeket a berendezéseket üzemeltessem és karbantartsam, hanem arra is, hogy saját magam alkossak ilyeneket. Ez végig célként állt előttem. Nagyon nehéz szavakkal megfogalmazni azt az örömöt. amit akkor érez az ember. amikor azok a műszaki megoldások testet öltenek, megvalósulnak, amelyeken hetekig-hónapokig törte a fejét. Alkotói tevékenység ez a javából. . . — Befejezésként egy utolsó kérdés: véleménye szerint mi a feltétele annak hogy a hazai gépipari termékek versenyképesek legyenek a világpiacon? — Ehhez erős, stabil háttériparra lenne szükség, de mi ezt aligha tudjuk produkálni. így aztán importra szorulunk, ám ez sem egyszerű. mert az erre szolgáló keretek igencsak szűkösek Ezeket bővíteni csakis megfelelő „ellentételezéssel", vagyis exporttal lehetne. De ehhez meg — mint mondtam az előbb — import kell. azaz az ördögi kör bezárult A megoldást talán abban látom, hogy feltétlenül keresnünk kell a tőlünk fejlettebb gyártókkal való kooperációs lehetőségeket, tehát a piacon való közös megjelenés módozatait. Ezáltal optimális szintre hozhatnánk a gép.- ipart. Ügy tűnik,-épp ezen $ téren kíván előrelépni a kormányzat is. Gondoljunk csak a .külföldi tőke bevonására, a vegyes vállalatok létrehozására. Meggyőződésem, hogy az eredményekkel kecsegtető, járható út . . . Sárhegyi István f 1 (Fotó: Szabó Sándor) Mészáros József, Kiss János- a kanasz és a gulyás jó bará A debreceni ötösfogat Nemzetközi lovasnapok a Hortobágyon A Hortobágy-mátai pályán július első napjaiban rendezték meg a XXIV. hortobágyi nemzetközi lovasnapokat. Több tízezer néző előtt, a hazaiak mellett, csehszlovák, lengyel, NDK- beü, NSZK, osztrák, román lovasok is részt vettek négylábú kedvenceikkel a színes rendezvényen. A csikósok bevonulása ..
