Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-13 / 166. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. július 13.. szerda Mormon felekezet Magyarországon A közelmúltban adott hírt a magyar sajtó arról, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal elismert felekezetté nyilvánította a Magyarországi Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyházat — közismertebb nevén a mormon egyházat. A hazánkban megalakult felekezet céljairól, terveiről kérdeztük dr. Varga Péter Pált, a budapesti gyülekezet elnökét. Kulturális örökség Erdélyben Kiállítás a Tölgyfa Galériában Kulturális örökség Erdélyben címmel 1903—1911. között készült rolókból és textilekből nyílt kiállítás a Magyar Iparművészeti Főiskola Tölgyfa Galériájában. A július 29-ig nyitva tartó kiállítást a főiskola kezelésében levő —, a századfordulón élt neves mü- vészetkritikus, Malonyay Dezső hagyatékából rendezték. A képen a tárlat egy részlete (MTI-fotó: Rózsahegyi Tibor) KALAUZ A KÖZELMÚLTHOZ Egy közhasznú kiadvány tanulságai — Mi jellemzi a mormon vallást és hányán követik a világon? — A mormon vallás keresztény hitelvekre épül, nincsenek merev dogmái, csupán nagyon fontos hitelvei, ajánlásai. A leglényegesebb, hogy az ember mind szellemi, mind fizikai adottságait a körülményekhez és a lehetőségekhez képest maximálisan kihasználja. Fontos alapelv ezzel kapcsolatban az egészségmegőrzés: a mormon egyház ellenez mindent, ami veszélyezteti a tagok szellemi és fizikai épségét. A felekezethez tartozók józan életet élnek, kávét, alkoholt, ajzószereket nem fogyasztanak, nem dohányoznak. Nagy szerepe van a hívek tudományos, kulturális képzésének és önképzésének. Az egyház alapegysége a család. A mormon vallás tanításai szerint a keresztény élet alapelveit elsősorban a családban lehet továbbadni, szemléltetni és gyakorolni. Igen nagy hangsúlyt kap a szülők felelőssége. — A világon 6,5 millió mormont tartanak számon. Az egyház központja az Egyesült Államokban, Salt Lake City-ben található. Több mint száz országban működik már felekezet. A hívők sorában szinte valamennyi társadalmi réteg képviselteti magát. Az egyház összjövedelmének több mini 90 százaléka a tagok adományaiból származik. Nyilvános gyűjtés nincs. A befolyt összegeket szociális, pedagógiai és más feladatok finanszírozására fordítjuk. — ipi indokolta a magyar- országi mormon egyház megszervezését? — A megkeresztelt mormonok száma hazánkban pontosan nem ismert, de körülbelül 100. Ezek az emberek külföldi utazásaik során ismerkedtek meg a vallással. Megkeresztelésüket szintén ott végezték. A határainkon túl megkeresztel- kedett mormonok jelezték az egyházi központnak, hogy magyarországi közösséget szándékoznak alapítani, az Utah állambeli egyházi vezetés így kezdett tárgyalásokat a magyar állammal. Egy év alatt sikerült lebonyolítani a formaságokat, s június 1-jével megkaptuk a hivatalos működési engedélyt. — Melyek a magyarországi felekezet működésének céljai, milyen terveket kívánnak megvalósítani? — A felekezet tényleges megszervezése még csak most folyik. Szeretnénk megkeresni az országban élő mormonokat, hogy részt kívánnak-e venni a közösség életében. A szándékunk a későbbiekben az, hogy integrált részei legyünk a magyar társadalomnak. .A közösségi szervezőmunka után gondolunk arra, hogy csatlakozzunk az egyéb egyházi karitatív tevékenységekhez, például a kábítószer elleni küzdelemhez. A feladatok megoldásában felhasználjuk egyházunk szellemi, anyagi potenciálját. Konkrét elképzelésünk ezzel kapcsolatban még nincs, csak a szándékunk van meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy közösségünk nem az amerikai egyház „lerakata”! Tevékenységünket a hazai viszonyokhoz igazítva szeretnénk kibontakoztatni. Magyarországon nem a problémák, hanem a problémák megoldásának részesei kívánunk lenni. — Gondolnak hazai mormon központ létrehozására? — Igen, Budapesten mor- fnonközpontot kívánunk nyitni, ehhez egyházunk központjától kapunk támogatást. Olyan egyházi és kulturális centrumot képzelünk el, ahol a hitélet folytatása mellett egyéb rend^vényekre is sort kerítünk — kiállításokra, hangversenyekbe gondolunk, az egyházközösség magyar jellegét kívánjuk érvényesíteni! Együtt akarunk működni a kormánnyal olyan területeken, ahol céljaink közösek. Az államtól anyagi támogatásra nincs szükségünk, segítségei a központunktól kapunk addig, amíg nem tudunk a saját lábunkon megállni. — Hogyan épül fd a felekezet szervezetileg, és hot tartják az istentiszteleteiket? — Hivatásos papságunk nincs. A közösség élén az elnök és tanácsadói állnak. Egyébként minden 12 év feletti személy folytathat papi tevékenységet. A tagok minden problémájukban számíthatnak az egyházra, a társak segítségére. A közösség létszáma 200 főnél nem lehet nagyobb. Ha többen vannak, akkor két közösségre bomlik a felekezet. — A kis létszámú csoportok lehetővé teszik, hogy mindenki ismerje a másikat, ismerje problémáit úgy, hogy az nem sérti az illető magánéletét. Istentiszteleteinket eddig lakásokban tartottuk, hitéletünk később a mormoncentrumban zajlik majd. A tagok jövedelmük 10 százalékát befizetik az egyháznak, s ebből finanszírozzuk a felekezet karitatív tevékenységét. — Hogyan keresztesednek a mormonok? — A keresztelés két részből áll. Először az illetőt vízben való alámerítéssel kereszteli meg a papi jogo- sultságú személy, majd a többi papi jogosultságú személy megáldja. Hazánkban az első keresztelést 1988. június 25-én végeztük. A közösség tagja bárki lehet, aki a hitelveink szerint él. Számíthat mindig és mindenben a többiek segítségére éppúgy, mint a többiek az övére. Ha valaki ki akar lépni a közösségből, nyugodtan, minden további nélkül megteheti. — Manapság sokat beszélünk az erkölcsi és értékválságról. Hogyan látják szerepüket a mai magyar társadalomban? — Családi és közösségi életünkkel példát szeretnénk mutatni arra: hogyan lehet értelmesen élni, szép és jó feladatokért fáradozni. Tevékenységünk részleteit azonban — az Állami Egyházügyi Hivatallal közösen — még ki kell dolgoznunk. (Sz. B.) Még a rádió gazdag műsorválasztékából is kitűnt ez a kifejező című sorozat. így aztán érthető, hogy úgyszólván minden blokkját érdeklődéssel figyeltem. Vonzott a téma. érdekelt a megszó- laltatottak eseményekben bővelkedő pályája, s kiváncsi voltam — gondolom mások is így vélekednek — a manapság annyiszor emlegetett ötvenes évek több szemszögbeli megvilágítására. Épp ezért csak dicsérni lehet az RTV—Minerva Kiadó vállalkozását, hogy ezt az izgalmas, sokrétű anyagot csokorba fűzve könyvalakban is közzétette. Feltétlenül jól járnak azok, akik megvásárolják, — fiatalok és idősek egyaránt — hiszen képet alkothatnak a Rákosi éra vaskos tévedéseiről, döbbenetes gazdasági bakijairól, a hozzá nem értés, a csak azért is voluntariz- mus szülte életszinvonal-zu- hanásról, a személyi kultusz lélekmérgező, embertelen túlkapásairól, a vészesen romló közhangulatról, a válság tüneteinek szinte menet- rendszerű sorjázásáról, azokról a meghökkentő tényekről, amelyeket éppen a vezetés posztjain tetszelgők nem óhajtottak észrevenni. A riporterek azokat kérdezték, akiknek pályája valamilyen módon kötődött ehhez a periódushoz. Emlékezik Szabó Bálint, Apró Antal. Biszku Béla, Grósz Károly. Nagy Tamás, Horváth Márton, Nonn György, Marosán György. Barcs Sándor. Rényi Péter, Benke Valéria, Fekete János, Czinner József és Nyers Rezső. Felvillantják arculcsapott hitüket, csúnyán rászedett bizakodásukat, őszintén, nyíltan emlegtik elképzeléseiket, nemegyszer egyéni konfliktusaikat, tragédiáikat. Jelesre vizsgáztak a zsurnaliszták, hiszen nem elégedtek meg a tények regisztrálásával, hanem a felszín mögött rejlő mélységeket is kutatták, nem húzódozva a jó értelemben vett célratöréstől, rámenősségtől sem. Az érdeklődők mindenképpen hasznos, hiánypótló művet vehetnek kezükbe, amelyet Ariadne-fonalként kamatoztathatnak, ha a közelmúlt titkait kívánják felderíteni. Kell. nélkülözhetet len ez a szellemi portya, mert segítségével eljuthatunk jelenlegi gondjaink gyökereihez, s mindenféle ráhatás nélkül, tippeket kapunk a jövőformáláshoz, a mindenkor kötelező erkölcsi tartás ismérveihez. Ki-ki maga lehet ítélőbíró. Előtte az „ügyiratok”, tőle függ a reális, a higgadt mérlegelés, a józan döntés Azt hiszem lesznek olyanok, akik — én is közéjük tartozom — megkérdőjelezik a realitásérzék teljes rövidzárlatát, akadnak olyanok, akik kamaszfővel is ártatlannak minősítették azt a Rajk Lászlót, akinek elvetemült bűnösségére vakon, jellem- telenül, meghunyászkodva, félrevezetve tengernyien esküdtek. Okulhatunk, töprenghetünk. vitatkozhatunk. Megéri, mert tisztánlátásunk edződik. Nem csak javunkra ... Pécsi István Nyuszifül T aláltak egy kisfiút. Valahol egy akácos szélén ücsörgött, uborkát és paradicsomot evett. Kenyér nélkül! Kócos haját be is lehetett volna fonni, hátán elszakadt az ing, megviselt volt a nadrágja is. — Hogy hívnak? Felugrott, szaladni próbált. de fáradt, erőtlen lábacskái nem sokáig bírták a menekülést. Erős férfimarok csípte nyakon a minden por- cikájában reszkető vándort, nevezetesen a mezőőr, aki tisztéhez illően, mint mezei lopással gyanúsított egyént bekísérte a tsz-irodá- ba. — Kié ez a csodabogár? Az elnök barackot nyomott a fejére, aztán átadta az irodistalányoknak, törődjenek vele, derítsék ki kiféle, miféle, honnan szakadt ide? Szenzáció lett a hét-nyolc éves csodabogár. Mosdatták, fésülték, valaki egy tiszta trikóért szaladt haza, és amikor szalonképes volt, kiadós reggelihez ültették. — Hogy hívnak? — Nyuszifül! — vágta rá nevetve a gépírólány. — Anyukád hol lakik? Záporoztak a kérdések, de a kis vadóc. — bár mindent értett — egyetlen mukkot sem szólt. Eközben rémtörténetek kaptak lábra, a rendőr is tudott a dologról, míg végre döntés született, és Nyuszifült autóba ültették. — Utazunk öcsikém! Hazaviszünk a mamádhoz, és most oda megyünk, ahová te parancsolod. Ezért szépen megmondod a pilóta bácsinak. hogy merre fordítsa a szekere rúdját Nyuszifül nekinyomta az orrát az oldalsó ablaknak, és kitartóan hallgatott. — Ne játszd a hülyét, mert... veszítette el a türelmét a sofőr, akinek egyéb sem hiányzott, mint hogy ezt a kis csavargót furikáz- za. — Induljunk! Egy fél óra múlva az elnök, már a gyermekotthonban, az ‘igazgató irodájában ült. — Találtunk egy gyereket! Ott van a kocsiban. Kimosdattuk, megetettük, de egyetlen szót sem szól. így. került Nyuszifül a gyermekotthonba, egy óra múlva már ott futkározotta többiekkel, jóízűen ette a vacsorát, és nagy szemekkel bámulta a fehér ágyat a hálóban. — Itt a pizsamád! A gyerek a gondozónőre pillantott: — Megmondjam a nevem? — Nem fontos! Aludj, és álmodj szépeket. így teltek, múltak a napok, közben .kiderült, hogy a fiú ügyes, értelmes., sőt barátkozó, de a férfiakat nem szívleli, összeretten, ha valamelyik tanár szól hozzá, netán kérdezi. Egy hét múlva vendégek érkeztek. — Van-e már rendes neved Nyuszifül? A gyerek büszkén válaszolt : — Engem Jancsinak hívnak! Az igazgató bácsi később mindent elmondott: — Huszár Jancsinak hívják, nyolcesztendős, és egy Szabolcs megyei tanyán nevelőszülőknél élt, ahonnan már többször is megszökött. A nevelőapja az utóbbi két évben gyakran járt haza ittasan. pofozta, verte, és erős, felnőtteknek való munkákat bízott rá. ö etette a hízókat, legeltette a teheneket, és tömte a libákat. Így csupán idő kérdése volt Jancsi újbóli intézeti elhelyezése. — És a szülei? — Róluk egyelőre nem sokat derítettek ki a hatóságok. Jancsi újra előkerült. Boldogan szopogatta a csokoládét, amit a gépírólány hozott. — Jól érzed itt magad? — Bevettek a focicsapatba! — Emlékszel, amikor legelőször találkoztunk? — Visszaadjam a pólót, amit akkor rám adtál? Elbúcsúztak. — Nálunk egy hang nem jött ki a száján. Olyan, mintha kicserélték volna. Hogyan bírták szóra igazgató úr? — Sehogyan! Mi nem kérdeztünk tőle semmit, ö maga mesélt el mindent már másnap a pajtásainak, bár meg kell mondanom, hogy a Nyuszifül elnevezés sokat segített. Idekerülésének másnapján az egyik szobatársa rákiáltott: — Helló, Nyuszifül! Komor, és szomorú lett, majd torkaszakadtából kiabálni kezdett: Jancsi vagyok! Érted? És behúzok egyet, ha csúfolni merészelsz ... Huszár Jancsi tegnap levelet kapott. Vasárnap vendégségbe viszik az új ismerősök. Szalay István Sorshelyzetek
