Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. július 1., péntek A párt elnökének társaságában (Folytatás az 1. oldalról) ul Borsodban Dubicsánv — fejlesztését az állam segíteni fogja. A vaskohászat, nem csak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint nehéz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, megkülönböztetett figyelmet igényel. Többéves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támogatást itt is le kell építeni! 1991- től kizárólag a jövedelmező tevékenységek folytathatók, csak az önmagukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhatnak életben. Az átrendeződést követően 3,6 millió tonnáról 2,5—3,0 millió tonnára csökken a hazai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre összpontosul a nyersvasgyártás, befejezik az elavult technológiai sorok, berendezések leállítását, megszüntetik a gyártás indokolatlan párhuzamosságait. A termék- összetétel a magasabb fel- dolgozottságú — és ezért értékesebb — áruk javára rendeződik át. A vegyipar számos szakágazata eredményesen működik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyártás azonban manapság a gondjainkat növeli. Egyrészt ugyanis jelentős szerepe van mezőgazdaságunk ellátásában. de a műtrágya árát — bár az 1980 óta nem nőtt — a termelők túl magasnak tartják, az „agrárolló’' következményének tekintik. Másrészt viszont az iparvállalatoknak ezen az áron a gyártás veszteséges. Az alapvető gond itt nem a mező- gazdasági termelés vagy a műtrágyagyártás alacsony színvonala, hanem az ártámogatási rendszer következetlensége. Sem a mezőgazdasági szövetkezetektől, állami gazdaságoktól, sem a műtrágya- gyártóktól nem várható el. hogy a többletköltséget a maguk helyi közösségének terhére fizessék meg. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran, s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyzetünk jobbra fordítása érdekében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt megtervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollárnak a gazdaságossága az átlagosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gazdaságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell, hogy legyen, «nint minden más ágazatban: meg kell szabadulni a veszteséges tevékenységektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a következményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meghatározza a versenyképességet; előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek érdekében végrehajtandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jellege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhető felkészültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrészgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyártásterületen vállalkozik. — Döntő az ipar szempontjából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cikkek iránti állandósult magas kereslete miatt — nagyok és növekvőek, az iparnak jelentős hazai piacot. ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a személygépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából je lentősek, növekvőek; még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása a technológiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi- gyártás — ha gazdaságosan megvalósítható — a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellentmondásosnak tűnő módon elégíthető ki egyfelől a lakosság kereslete viszonylag alacsony fogyasztói árú típusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA-típus közös gyártása révén: másfelől, a legmagasabb színvonalú technika és az export- képesség követelménye, egy tőkés országbeli partnerrel — például a SUZUKI-val — alapítandó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végig- vitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosan fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőteljesen megnövekszik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a betanított- és segédmunkásoké. Társadalmunknak többféle lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelményeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac céltudatos szélesítése, de további lehetőségekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egy-egy dolgozó több munkakört is ellát magasabb keresetszerzés céljából. Ha ugyanazt a teljesítményt és keresetet egyetlen, heti 40 órában ellátható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreformmal — feleslegessé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt, akkor több munkavállalónak juthat főállás. A foglalkozás harmadik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a helyi ipar, a magánvállalkozások meg- telepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai is; például a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése, a gyermeküket nevelő anyák nagyobb időkedvezménye, a fiatalok tanulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsósorban említhető a meglévő szolgáltatások bővítése, illetve új, nálunk még nem létező, jövedelmező szolgáltatások elterjesztése. A fejlett gazdaságú országokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, mint az ipar és a mezőgazdaság együttvéve. össztársadalmi tevékenységük hatékonysága többek közt a jövedelmező szolgáltatások nagy aránya miatt is magas. A szolgáltatásfejlesztés harmadik előnyeként említhető jótékony visszahatása az ipar hatékonyságára. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közlekedés távközlés, információszolgáltatás az ipar hatékonyságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bővülő eszközigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt állítani: ennyi lehetőséggel okosan élve a hatékony foglalkoztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban összhangba hozható. Még akkor is, ha az iparban bekövetkező létszám- csökkenéssel egy időben a többi termelő ág és az államigazgatás is létszámleadóvá válik. A rövid távú és csak egyes térségekben kialakuló foglalkoztatási gondok gyors kezelésének azonban még nem találtuk meg a megfelelő eszközt. — A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatásosabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben lcölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménnyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk. hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fejlesztés forrásainak bővítését, az import. a devizához jutás felszabadítását, egyszóval, hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvényei. viszont más piaci hatásokra a szabályozórendszer csak késve, torzítva válaszol. s egyes tevékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és a munkavállalás feltételei pedig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági előtér emiatt bonyolult, ellentmondásos, nem képes elegendő útbaigazítást adni a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Ezért a gazdasági reformok egyik fő célja, a versenysemlegesség nem valósítható meg azonnal. Továbbra is helyes és követendő cél; minél előbb ki kell alakulnia egy olyan gazdasági környezetnek, amelyben a termelés eredménye csak a tőkeforgás hatékonyságától azaz a tudástól, tapasztalattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a támogatásleépítés ösz- szes következményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. A gazdaság kiszámíthatóvá. s a jövő tervezhetővé tételét már több alkalommal is megígértük a gazdálkodóknak, de eddig csak nagyon kevés történt ez ügyben. Ezért nyíltan az attól való aggodalmunk a felelős, hogy a vállalatok biztonságosabb fejlődéséért a költségvetés még nagyobb hiányával kell megfizetnünk. Ebből a félelemszülte bűvös körből csak akkor lehet kitörni, ha belátjuk: a magát biztonságban érző vállalat nyeresége — és így adóbefizetése — gyorsabban fog nőni, mert nem lesz teljesítményvisszatartásra kényszerítve. Ha vállaljuk a kockázatot — ami igazán nem nagy —, hogy kezdetben legalább az előbb meghatározott követelményeknek megfelelő vállalatok számára több évre garantáljuk a kedvezőbb feltételeket, akkor e szűk kör növekvő teljesítményével a gazdaság egésze is kimozdítható lesz stagnáló helyzetéből. A szocialista országokkal is tovább akarjuk erősíteni kapcsolatainkat, mert ez mind a magyar ipari termékek értékesítése, mind a számunkra fontos szocialista ipari termékek behozatala szempontjából döntően fontos. S akkor, amikor a legnagyobb tőkés országok lépéseket tesznek a szocialista piacok megnyerésére, nem biztos, hogy az a legjobb megközelítési mód; ha mi a feltételek javítása helyett a piacról hátrálunk vissza. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a forgalmat ezekben az években a kiegyensúlyozottság jegyében, illetve minél előbb égj korszerűsített, piaci mechanizmusokra épülő, kölcsönösen-. előnyös együttműködési rendszerben növeljük. Ezért a kapcsolatok modernizáláEzt követően i Gágyor Fal (Budapest, 13., vk.) következett, majd pedig Zsidei Istvánná, megyénk képviselője kapott szót. Zsidei Istvónné A recski ércbánya i újkori, több mint két évtizedes történetéről beszélt, amelynek jelentősége országunkon túlra nyúló hatósugarú. Kiemelte, hogy a világ rézérckészletének 1,5 százalékát jelenti, összértéke 13 milliárd dollár, egyenértékű a hazai bauxit- vagyonunkkal. Mai árakon számolva, évente 200 millió dollár termelési értéket képvisel, de a 170 millió tonna gazdaságosan kitermelhető rézen felül cink, ólom. ezüst, arany és számos értékes ritkafém is előfordul. Mégis mi van akkor Recs- ken? Az egyik póluson számításokkal, kutatásokkal, külföldi szakértőkkel igazolt tények, a másik oldalon kételkedés, visszafogottság, halogatás, : súlyos huszonegy év. Az elvégzett munkák mai számított értéke kemény 7 milliárd forint. Ez van 1967- től és van 151 kilométer külszíni, közel 100 kilométeres föld alatti kutatófúrással és 7 kilométer metró nagyságú banyafolyosókkal történt igazolása. sának a vállalatok közvetlen kereskedelmi forgalmát, fizetési kötelezettségeik pénz- beni elszámolását, s a különféle társulásokat is lehetőve kell tennie. Az ipari miniszter elmondta: a szerkezetváltás fő mozgatóereje a piaci igényékei’ jövedelemszerzés céljából elvállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás folyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszközökkel befolyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fejlesztését, ha a kezében lévő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltabban, s egy testületileg, elfogadott szerkezetátalakítási politikához igazodva működteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségéről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül kiemelte: — Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőződésre, hogy a szerkezetátalakítás feladata a mi dolgozóink képességeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan’fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzárkózhatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tudják, hog.v munkájuk sikerétől döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a társadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Elgondolásaival, eltökéltségével ezt a cselekvő közreműködést, támogató egyetértést szeretne elnyerni. Ha megvalósítási ’törekvéseink a célt szolgálják, akkor1 az ajánlatokra azon túl. hogy azt mondjuk nem jó. azt is »indokolnunk kellene, miért? És az elfogadhatóság érdekében milyen módosítást javaslunk — vetette fel a képviselő —, mert / a konkrét okok és indokok fogadására készség van. Mégis a megoldáshoz, az ellentmondások feloldásához jó , lenne tudnunk, mit fejlesszünk, milyen területeken kezdjük a kibontakozást, a szerkezetátalakítást. Korábban volt egymilliárd márkás nyugatnémet ajánlat Recsk fejlesztésére. Az visszaigazolást kapott belőle, hogy a réz kiugróan magas árát 1990-re prognosztizálták, akkorra, amikor már termelhettek volna korszerű technikával, ■ a teljes hazai vertikum kialakításával. És itt a jelen, a magyar—szovjet vegyes vállalat létrehozása, amely közös műszaki-gazdasági számításokon alapul. Igaz, ismét elhalványuló lehetőség, de még él. Kiemelte, hogy arra is lehetőség nyílna, ha a recski ércvagyon hasznosítása részvénytársasági formában, az állami költségvetés terheit, kockázatát nélkülözve valósulna meg. Ennek alapfeltétele, hogy állami szervezeteink és a szovjet fél, mint azonos vállalkozó egyetértsen az adott formával. Ezért javasolta, hogy az illetékes állami szervek vizsgálják meg ezt, mint egy újabb változatot. Végezetül hangoztatta, a Recski Ércbánya bezárása egyenlő lenne a gondolati tehetetlenséggel és önmagunk megtagadásának tartaná. Ennek utána Varga Gyula (Szabolcs-Szatmár m., 3. vk.). Kovács Mátyás (Komárom m„ 4. vk.), és Dudla József Borsod-Abaúj-Zemplén m.. 5. vk.) mondotta el beszédét, majd Csongrádi Csaba, szűkebb hazánk képviselője emelkedett szólásra. (Folytatás a 3. oldalon) Folyosói eszmecsere Hozzászólások
