Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. június 11., szombat TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓ A MEGELŐZÉS NEM CSAK EGY TESTÜLET DOLGA .. . 40 éve egyesült az MKP és az SZOP Negyven évvel ezelőtt tar­totta egyesülési kongresz- szusát a Magyar Kommu­nista Párt és a Szociálde­mokrata Párt. A két mun­káspárt marxista—leninista elvek alapján történő egye­sülésének politikai, szerveze­ti előfeltételei a közös cé­lokért folytatott többéves együttes küzdelemben ér­lelődtek meg. Ennek gya­korlati végrehajtása még 1948 tavaszán a két párt alapszervezeteiben elkezdő­dött és 1948. június 12—14-i kongresszussal fejeződött be. Az egyesülés — á Ma­gyar Dolgozók Pártjának létrehozása — betetőzése volt annak a harcnak, amelyet a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták évtizede­ken át a magyar munkás- osztály egységéért vívtak. Az egységes marxista-le­ninista párt létrejöttében munkásmozgalmunk több év­tizedes tapasztalata öltött testet. A magyar munkás- osztály a nehéz sorsfordulók közepette tanulta meg: leg­főbb ereje szervezettségé­ben és egységében rejlik. Te­gyük hozzá: nem a harc elől kitérők, hanem a küzdelmet vállalók egységében, ame­lyet kommunisták és bal­oldali szociáldemokraták kö­zös erőfeszítéssel teremtet­tek meg. Igaz, voltak viták is a két párt vezetői és tagsága között. Ellentétek, néha tü­relmetlenség nehezítették az együttműködést. Kölcsö­nösen követtek el hibákat is, de történelmi távlatból néz­ve is állíthatjuk: Magyar- országon nem lett volna gyors újjáépítés, stabilizáció, nem történhetett volna meg a bányák, az üzemek, a ban­kok, az iskolák államosítása, nem érhettük volna el a né­pi és szocialista erők pozí­ciójának megerősödését a koalícióban, a közigazgatás­ban, a társadalmi, gazdasá­gi életben, ha a két párt az alapvető kérdésekben nem jut közös nevezőre. Négy évtized tapasztala­tai is egyértelműen igazol­ják : a két munkáspárt egye­sülése helyes és szükségsze­rű lépés, történelmi jelen­tőségű esemény volt. A mun­kásosztály egységének, az egységes forradalmi mun­káspártnak a megteremté­sével dőlt el a hatalom kér­dése Magyarországon. Az egyesülés meghatványozta a munkásosztály erejét, politi­kai befolyását és új, kedve­ző feltételeket teremtett a szocialista építömunka szá­mára. Az egységes marxista-le­ninista elveket valló párt lét­rejötte nemcsak a munkás- osztály győzelme volt, hanem egyben az egész nemzet ügyét szolgálta. Kiemelkedő sike­reket értünk el az iparban, a gazdaságban, a kulturális életben, az életkörülmények javításában. Fejlődött á szo­cialista nemzeti összefogás. Megszilárdult hazánk nem­zeti függetlensége: a Szov­jetunió szövetségeseként, a szocialista közösség tagja­ként nőtt tekintélye a vi­lágban. A két munkáspárt egyesülése, a megvalósult néphatalom az építő erők szorosabb összefogásának, népünk és országunk felemel­kedésének nagyszerű táv­latait nyitotta meg. Az egyesülés után az ese­mények történelmileg egy­általán nem szükségszerű módon alakultak. Az egyre jobban kibontakozó szemé­lyi kultusz és a vele együtt járt törvénysértések aka­dályozták a kedvező lehető­ségek kihasználását és nagy károkat okozott a szocializ­mus ügyének. Az ellenforradalom elleni harc jegyében, 1956 decem­berében zászlót bontott MSZMP, leküzdötte a dog­matikus és szektás hibákat. Szembefordult a revizionista egységbontással, megszün­tette a két párt tagjai közöt­ti különbségtevést; rehabi­litálta a személyi kultusz ál­dozatait, száműzte a párt­ból a bizalmatlanságot. Az egyenlő jogokkal és kötele­zettségekkel rendelkező párt­tagok megítélésének mér­céjévé a szocializmusért vég­zett munkát tette. Az újrakezdő forradalmá­rok pártjában együtt har­coltak és dolgoztak a volt kommunisták és szociálde­mokraták. Együtt indultak harcba az ellenforradalmi erők, köztük az újra szer­vezkedő, szocialistaellenes jobboldali szociáldemokra­ták ellen. Nem azt kérdez­ték, ki honnan jött, hanem azt, mit vállal a közös fel­adatokból. Következésként a munkásosztály politikai, ideológiai egységéért és for­radalmi élcsapatának meg­teremtéséért vívott harc tény­legesen csak a párt újjá­szervezése, az ellenforrada­lom leverése után, a konszo­lidációért és a szocializmus építésének folytatásáért in­dított küzdelem első évei­ben fejeződött be. Az MSZMP megőrizve az előző évek vívmányait, visz- szaállította jogaiba a mar­xizmus—leninizmust, a leni­ni úton járva l'étírontos harcban megvédte és meg­szilárdította a párt egységét és vezető szerepét. A népet szolgáló elvi politikával visszanyerte a tömegek bi­zalmát és támogatását, amely sikereinek záloga volt és az marad a jövőben is. Az új társadalom építése. az új utak, megoldások ke­resése és kipróbálása köz­ben történtek kitérők, téve­dések is, előrehaladásunk ma sem zavartalan. Az MSZMP több mint há­rom évtizedes története bi­zonyította a párt készségét és képességét a marxizmus— leninizmus alkotó hazai al­kalmazására. Az utóbbi hó­napokban a pártban lezaj­lott viták tapasztalatai és a pártértekezlet döntései is egyértelműen mutatják: az MSZMP kfjsz és képes a változó körülmények és a társadalmi fejlődés által igé­nyelt megújulásra,. vezető szerepének korszerűsítésé­re. Ez nélkülözhetetlen erő­forrása továbbhaladásunk­nak. Nem kevésbé az, hogy a párt bátran szembe nézett hibáival, tévedéseivel, a fej­lődés során jelentkező fe­szültségekkel, ellentmondá­sokkal. Világos és egyértel­mű programjával a végre­hajtáshoz szükséges szemé­lyi feltételek megteremté­sével, ■ alkotó- és teremtő­munkával igyekszik a töme­gek bizalmát visszaszerezni. A két munkáspárt egye­sülése, tagjai egységbe for­rása történelmileg lezárult folyamat. Nem zárult le azonban, nem ért véget a párt eszmei-politikai és cse­lekvési egységének szüntelen erősítéséért végzett munka. A párt egysége, a munkás- osztály egysége ma is na­gyon fontos erőforrásunk, ez a szilárd alapja a mun­kásosztály, a parasztság, az értelmiség és más dolgozó rétegek szocialista elveken alapuló egységének, a tár­sadalmi közmegegyezésnek, mely a legfőbb biztosítéka annak, hogy úrrá legyünk jelenlegi súlyos gondjain­kon, megvalósuljanak az or­szágos pártértekezlet állás- foglalásai. A pártértekezlet alkotó légkört teremtett. Döntései, világos állásfoglalásai és a következő évekre megfo­galmazott munkaprogramja jó feltételeket teremtett a munkához. A hangsúly most a cselek­vésen van. S ehhez felbecsül­hetetlen értékkel rendelke­zünk. Megszűnőben a ha­bozás, a várakozás, vissza­tér a pártba a politikai vér­keringés. Az alapvető kérdé­sekben megszületett a párt­egység, és tapintható a cse­lekvőkészség. Ez azonban ön­magában csak úgy, mint a pártértekezlet munkája, csu­pán lehetőség, amelyekkel élni mulaszthatatlan köte­lességünk. Dr. Nagy Sándor az MSZMP Hm.-i Bizottsága Oktatási Igazgátóság helyettes vezetője A siker átka Érdemes vajon a középszernél többre tör­ni, a társadalom javára munkálkodni? Ér­demes szellemi, tárgyi értékeket úgy világ­ra hozni, hogy annak hasznát és gyümöl­csét emberezrek élvezzék? Azt hiszem, hogy ezek a kérdőjelek sokfelé és sokféle értelemben jogosak. Azért pedig, mert gya­korta tapasztalni, hogy az életük kanócát mindkét végén égetők nemhogy megbecsül- tetnének, sokkal inkább céltáblái lesznek egy-egy munkahely „rendcsinálóinak”, egy- egy nagyobb emberi közösség botcsinálta prófétáinak, megbélyegeztetvén a kitűnni akarás, netán a dicsőségvágy vélt stigmá­jával. Vagyis kevésbé megbecsült az önfeláldo­zás, a többetakarás össznépi igényű megje­lenése gyárban, alkotóműhelyekben, kisebb- nagyobb társadalmi közösségekben, mert­hogy a torz lélek, a csökött elme képtelen megtűrni, pláne segíteni azt, aki különböző téren föléje emelkedik. Akinek tette kirí­vóan leleplezi egy üzem, egy település ten- niakarásban, alkotásvágyban, közösségszol­gálat dolgában tehetetlen egyedeit és cso­portjait. Tehát azoknak az üres nimbuszát, akik erre-arra, Hevesben vagy Nógrádban a „kaparj kurta, neked is jut” alapelvére helyezkedve csak egyéni boldogulásukkal, önmaguk anyagi hájasodásával törődnek, s csak ilyen kategóriákban képesek gondol­kodni. Persze jobbára nem nyíltan, hanem igazi énjüket leplezve, s legtöbbször „hivatalból" lépnek fel az efajta mentalitású elemek. Sőt: a purifikátor jelmezében tetszelegvén. És, hogy megbélyegezzék az újat felmutató iskolaigazgatót, a megyehatáron túl is pél­daértékű gazdasági újítót, az ipari struktú­ra, a kereskedelem frissen gondolkodó át­alakítóját, netán a szellemi műhelyek azon megteremtőit, akik ugyan szolgálatra szü­lettek, de éppen szolgálatigényük felragyog- tatásával „lógnak ki a sorból". Vagyis a siker mihamar átokká válik! S kivívójára száll vissza, hogy a tovább- szárnyalás helyett megnyomorítsa, belemos­sa őket az óvatos, a „gógyis" szürkék me­netoszlopaiba. De hát az ilyenektől remél­jük mi a magyar karakterű nyíltság és ki­bontakozás megvalósulását? Alig hiszem! Akkor viszont fel kellene számolnunk, hogy sok helyütt máig változatlan hitelük legyen a „szájmenés” betegeinek, s azok vigyék, a prímet, akik hivataluk, máshol kiszolgá­lóik siserehada mögött meghúzódva csak a magul: malmával törődnek, mintsem a köz boldogulásáért őrölnék a tiszta búzát. Moldvay Győző Bűn mellett - vagy anélkül ge túllépte az 5,5 millió fo­rintot. Kettő híján hatszáz szabálysértési feljelentés ér­kezett a városi tanácshoz. Amint látható, meglehető­sen vegyes a paletta. Azzal együtt is, hogy Eger és kör­zetének helyzete kedvezőbb az országos, de a megyei át­lagnál is. A megelőzés erővonalai A múlt esztendő végén lét­rejött bűnmegelőzési tanács érthetően a fentiekhez iga­zította tennivalóit is. Ami a legfontosabb: nem tanácsko­zótestületként kíván elsősor­ban tevékenykedni! A főbb célok is inkább a gyakorla­ti megoldások előtérbe he­lyezését sugallják. Hatéko­nyabban szervezni akarja a társadalmi tulajdon megóvá­sát. fokozza az ifjúságvédel­mi megelőző, továbbá az életmódjukkal kapcsolatos információs szolgáltató mun­kát. Mindehhez főképp tár­sadalmi erők közreműködé­sét, segítségét igyekszik igénybe venni. Vállalatok, szövetkezetek támogatják anyagiakban a tanácsot, de részt vállalnak a rendszeres tevékenységekből is. Kebelén belül az önvédelmi csoportok közterületi ellenőrzéseket, megfigyeléseket végeznek. Jelzéseik minden bizonnyal hasznosak lesznek, s azok révén a bűnözési okok job­ban megszüntethetők majd. Fontos feladatot tölt be az ifjúságvédelmi csoport, amely feltárja a fiatalkorú­ak veszélyeztetettségének kö­rülményeit és segít a gon­dok elhárításában. E kis megelőző közösségben taná­csi dolgozók, pedagógusok is részt vesznek. A rendsze­res információkról pedig a tájékoztatási, propagandacso­port gondoskodik. S hogy konkrétumokkal is megismerkedjünk: határo­zott fellépés várható az is­kolai lopások megelőzése ér­dekében. Az Állami Biztosí­tó. árusítással egybekötött kiállításon mutatja be a leg­korszerűbb zárakat és biz­tonsági berendezéseket. Vizs­gálják a bolti lopások meg­akadályozásának új módjait is. Emellett folyamatosan, akciókkal is igyekeznek hoz­zájárulni közállapotaink nyugalmának fenntartásá­hoz. Az azonban nyilvánvaló, önmagában e testület meg­teremtése nem elégséges. Munkájának megértésén, el­fogadásán túl, mindannyi­unk aktív részvétele teheti csak teljessé a bűnmegelő­zést. Szalay Zoltán A szegedi füvészkertben... A világszerte ismert szegedi József Attila Tudományegyetem füvészkertjét Győrffv István professzor alapította 1922-ben. A közel 15 hektárnyi területen 5120 növényfaj található, köztük sok ritkaság. Az intézmény, a világ öt földrészével tart állandó „magcsere” kapcsolatot, hogy ily módon sok érdekes növénnyel gyarapodhasson a füvészkert, az évente idelátogató, közel 200 ezer hazai és külföldi türista örömére. Termést hozott a füge­kaktusz (Fotó: Szabó Sándor) A közállapotok milyensége egyre fontosabb mércéje mai életünknek. Nem véletlen, hogy az Egerben és körzetében tevékenykedő Bűnmegelőzési Tanács szak­emberei elemzésük során — amelyben 1986-oC tekin­tették úgynevezett bázisévnek, és a múlt esztendőt hasonlították össze vele — számba vették a fél me- gyényi terület bűncselekményeinek mutatóit, de ugyan­akkor a szabálysértésekkel, a vám- és pénzügyőrség, valamint a tűzoltóság munkájával kapcsolatos adato­kat is. Mindezek alapján szabták meg a testületben és munkacsoportjaiban dolgozók feladatait. Romló feltételek, ellentmondásos kép Vitathatatlan tény, Eger­ben és körzetében csökkent a bűnözés nagyságrendje, a megye egészéhez képest. Jel­lemző, hogy tavaly egyetlen gyilkosságot sem jegyeztek fel ezen a tájon. Kevesebb alkalommal riogatta a békés közvéleményt olyan bűneset, amikor valakit megtámad­tak, éppenséggel tettleg bán­talmaztak. A házasság, a csa­lád. az lif júság és a nemi er­kölcs elleni jogsértések szá­ma is kisebb értéket muta­tott a korábbiakhoz viszo- ryítva. A közrendet zavaró bűncselekmények esetében — jelzi a száraz statisztika — több mint 10 százalékos volt a csökkenés. Különösen igazolhatja a bűnüldöző, az igazságszolgál­tatási és a társadalmi szer­vek erőfeszítéseinek helyén­valóságát és jó irányát, hogy javult a közlekedési morál. összesen 17 százalékkal mér­séklődött az ilyen jellegű bűncselekmények aránya. A tények arra vallanak, hogy kevesebben ültek ittasan a volán mögé vagy motorra. Ám ez mégsem fogadható el egyedüli igazságként, hiszen sokszor „nem akadnak ho­rogra" a részeg járműveze­tők. Amennyire vannak örven­detes hírek annyira akad­nak elkedvetlenítőek is. így például, többször kellett ta­lálkozniuk a nyomozó ható­ságoknak az államigazgatás és a közélet tisztaságán fe­kete foltot ejtő tettekkel, mint az előző esztendőkben. Ügy tűnik, bekövetkezett a gazdasági bűncselekmények divatba jövetele. A növeke­dés ebben meghaladja a 60 százalékos arányt. A listán á devizagazdálkodás szabá­lyainak súlyos megszegése az első: a vám- és pénzügyőr­ség csaknem 2,5 millió fo­rint értékben bukkant effaj­ta jogsértés nyomára. A társadalmi tulajdont ért támadások száma szintén gyarapodott, igaz, jóval ki­sebb mértékben, mint koráb­ban. Ez köszönhető többek között a gazdálkodó szervek­nek küldött átiratoknak és szignalizációknak is. Nem ennyire boldogító, hogy a sikkasztás, úgymond, kedvelt bűnelkövetési formává vált a megyeszékhelyen és körze­tében. A közjavakban oko­zott kár összege egyébként 1987-ben meghaladta az 5,5 millió forintot. Sajnálatosan a személyek javait fenyege­tett támadások együttesen több mint ötmillió forintnyi érték elvesztését jelentették, bár az ilyen bűncselekmé­nyek növekedési üteme két­ségtelenül lelassult. Először a bűn útján Pontos adat mutatja: ta­valy 1136, bűn útjára tévedt emberrel volt dolguk a ha­tóságoknak. Majdnem két­harmaduk első alkalommal került összeütközésbe törvé­nyeinkkel. A prognózis elég­gé elkeserítő ebben a kér­désben: a jövőben várható­an emelkedik az első bűnté- nyesek száma . . . Az egri akciócsoport mun­kájának eredménye, hogy több veszélyes bűnözővel szemben jártak el. Sajnos nőtt a bűn útjára lépett fia­talkorúak száma. Az elköve­tők egytizede tartozik ebbe a korosztályba. Ennek az is tápot adhat, hogy Egerben 1888-an számítanak veszé­lyeztetett kategóriába. Az értékelés — nagyon he­lyesen — foglalkozik a tűz­védelem helyzetével is. Már csak azért is, mert ez szin­tén fontos jelzése közállapo­tainknak. E téren a legin­kább megjegyzendő: bár ke­vesebb tűzhöz riasztották a szakembereket, ám a lán­gok előidézte kár több mint hárommillió forinttal növe­kedett. A közterületen be­következett szabálysértések elemzése szintúgy beleillik a képbe. A múlt évben a rendőrség két és fél ezer embert büntetett meg. Leg­többjüket közveszélyes mun kakerülés miatt marasztal ták el. Sokan a KRESZ elő­írásainak megszegése miatl voltak kénytelenek fizetni a szabálysértési bírság össze

Next

/
Thumbnails
Contents