Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 11., szombat 5. Dr. Kosa Erzsébet: „Ez hazánk egyetlen középmagas klimatikus gyógyhelye" Dános Ottó: „...újszerű módon szült a födémszerkezet" kéDr. Illés Béla: ......... küldetése van n ek a szanatóriumnak" „Gyógyítható” a szanatórium i Nem bontanak Kétestetőn Hazánkban kevés a magas hegy, jószerivel a Kékes tekinthető csak a szanatóriumi kezelés szempontjából hasznosítható csúcsnak. Így tehát nem kis visszhangot keltett a hír, hogy veszélyben van a Mátrai Állami Gyógyintézet kékestetöi egysége. Az egyik szárnyát az elmúlt esztendőben 21 milliós költséggel felújították, a másiknál viszont beszakadt a födém. így felmerült, hogy esetleg lebontásra kerül. Annak jártunk utána. hogy mi történt az elmúlt hónapokban, s mi lesz ennek a nevezetes gyógyhelynek a sorsa. A gyógyintézet szobáiba több tonnányi vizet engedtek a statikai vizsgálathoz Utunk tavasz elején a helyszínre vezetett, ahol dr. Kása Efgsébet főigazgató-főorvos tájékoztatott bennünket a történtekről. Mint elmondta, először terv szerint az A-szárnyat újították fel, hogy lakható legyen: rendbehozták a tető szerkezetét, kicserélték a bauxitbeton erkélyeket, rendbehozták a mosdóhelyisógeket, a padozatot, a napozóteraszt és az elektromos hálózatot. Szerencsére már 1987 december 16-án átköltözhettek ebbe a részbe, mert a B- szárnyban javítás során átszakadt egy fürdőszoba födémé, így életveszélyessé nyilvánították. Ezért 175 ágyat és 32 állást zárolni kellett, s most pillanatnyilag csak 140 felnőttet és húsz gyermeket fogadhat egyidejűleg az intézmény. — Kiélezett helyzetbe kerültek tehát. Mit jelent ma országos viszonylatban ez a szanatórium? — Ez hazánk egyetlen középmagas klimatikus gyógyhelye — szögezi le dr. Kása Erzsébet. — A pajzsmirigy- és légzőszervi betegek számára feltétlenül fontos ez a lehetőség. Különösen azért, mert a rehabilitáció, a munkaképes emberek teljes élethez való segítése mind jelentősebb feladattá válik. Szinte teljes ágykihasználással dolgoztunk egész esztendőben, ami azt jelentette, hogy évente 4—5 ezer rászoruló fordult meg nálunk. — Most mik a kilátásaik? — Abban reménykedünk, hogy a statikai vizsgálat eredménye az lesz, hogy fel lehet újítani azt a részt is. Több elképzelés alakult ki a továbbiakról, még az is megfogalmazódott, hogy esetleg lebontják. Ez olyan bizonytalanságot váltott kj az itt dolgozókból, ami egyáltalán nem szerencsés. — Ügy fogalmazott, hogy állásokat is zárolni kellett. Ez nem jelentett-e komoly nehézséget? — Ez azért nem váltott ki feszültséget, mert eddig is munkaerőhiánnyal küszködtünk. Több okból is: egyrészt nincs olyan lakótelepünk, ahol lakást biztosíthatnánk dolgozóinknak, másrészt nem igazi élettér ez egy pályakezdő orvos számára. A világtól elzártan élünk, a betegek szolgálatában. De jövőnk szempontjából fontos a felújítás, a fejlődés. Bár tudjuk, hogy most egészségügyünk „első vonalaiba” kell igazán a pénz. Remélem, elegendő érvet tudunk összeszedni álláspontunk megvédésére. ★ A kérdéssel felkerestük dr. Illés Bélát, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium miniszterhelyettesét: mi lesz a kékestetői szanatórium sorsa? — A megoldást mi is kutatjuk — hangsúlyozza a mi~ niszterhelyettes. — A műszaki vita inkább azon zajlik, hegy meg lehet-e oldani az épület statikai gondojait. A Mátrai Állami Gyógyintézet olyan intézmény, amely parádi, kékesi és mátraházi egységeivel a szanatóriumi ellátás lényeges eleme. Ahhoz viszont, hogy meg tudjanak felelni a várakozásnak, feltétlenül szükség van, hogy a mátraházi és a kékesi részleg állagán javítsunk. — Egészségügyünkben az utóbbi időszakban inkább az alapellátás került a középpontba. Ilyen szemlélettel jut-e pénz az előbb említett feladatra? — Természetes, hogy léteznek bizonyos előnyt élvező, fontosnak tekintett területek. Ez nem jelenti azt, hogy szükséghelyzetben nem keressük meg a lehetőségeket a megoldásra. Egyúttal át kell gondolni a jelenlegi állapotot, a jövőre tekintve. — Mit jelent ez az utóbbi megállapítás a kékestetöi szanatóriumra vonatkozóan? — Ha a kórházi ágyak számát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy százezernél is több áll országosan rendelkezésünkre. Ez mennyiségileg már megfelelne a követelményeknek. Ezen túl inkább a struktúraváltásra és a minőségi javításra kell figyelni. A rehabilitációt vizsgálva kiderül, hogy a legtöbb megyében jelentős lehetőségek vannak, s a SZOT üdülői közül is működhet néhány ilyen céllal. Ebből az következik, hogy Kékes- tetőre valóban csak azoknak kellene kerülniük, akik rászorulnak az ottani klimatikus viszonyokra. Tehát elvileg, ha nem szükséges lebontani a szárnyat, akkor is kevesebb beteget kellene ott fogadni. Így jobb feltételeket alakíthatunk ki, valóban szanatóriumszerű körülményekkel várhatjuk az érkezőket. — Hogyan látja az intézmény jövőjét, mikorra találnak valamilyen végleges megoldást? — A legegyszerűbb, egyben a legrosszabb megoldás a bontás. Meg kell várnunk a műszaki véleményt, aztán anyagi erőforrásainktól függően egy többszakaszos megoldást kell keresni. Az egészségvédelemben küldetése van ennek a szanatóriumnak, de minden szempontból az ágyszám csökkentése, s a minőség javítása látszik megfelelő megoldásnak. Hogy mást ne mondjak, az állandósult létszámhiány is erre sarkall bennünket. De az alapvető az, hogy akiknek valóban szükségük van rá, azok el is juthassanak oda. ★ A Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium főépítésze, Dános Ottó jól ismeri ezt a gondot. Ahogy elmondja a történteket, érthetővé válik, hogy amikor a B-épület hibája kiderült,, akkor sürgették meg az A-szárny felújítását, őrizték meg így a kékestetői gyógyhely létét. A tamáskodókkal szemben ő bízik abban, hogy megmarad az épületegyüttes. — Még az egyetemen a statikaprofesszorom hívta fel a figyelmünket arra, hogy itt újszerű módon készült a födémszerkezet. Ez többeket megtéveszthet. Én azonban úgy vélem, hogy bizonyos könnyítésekkel és megerősítésekkel fönntartható. Sajnos a karbantartást elhanyagolták: a mátraházi és a kékestetői problémákon is lehetett volna folyamatosan segíteni. De csak Párádon sikerült komolyabb előrelépést elérni. — Ügy értesültünk, hogy új építészeti elvek alapján történik a felújítás. Melyek ezek? — Olyan környezetet kell kialakítani, amely illik a szanatóriumhoz. Eddig túlzsúfoltak voltak a szobák, annál nyugodtabb körülményeket kell biztosítani. Ezek az alapelvek szolgálnak kiindulópontul a versenytárgyalásokhoz. + A főépítésztől május második felében érdeklődtünk újra a műszaki vizsgálat eredményéről. Az úgynevezett terheléses vagy zúzásos próbák megerősítették jóslatát: nem kell bontani. Bizonyos födémszakaszokat feltétlenül meg kell erősíteni, s a modern elképzelések alapján felújítani ezt a szárnyat. Az előkészületek után valószínűleg jövő év elején kezdődik a munka, amely két esztendeig tart, de hosszú távra biztosítja a kékestetői szanatórium jövőjét. Gábor László Amikor még bizonytalan volt az intézmény sorsa... (Fotó: Koncz János) AKI ÜGYEL A RÉSZLETEKRE Egy kereskedelmi karrier (Fotó: Koncz János) „Mi ügyelünk a részletekre”— jelenti ki az Aranypók- hálózat reklámszövege. Ahogy az ember belép újonnan nyílt egri boltjukba, s szétnéz, látja, hogy ez jelenleg megyeszékhelyünkön a valóságban is így van. Az igen ízléses berendezés sok-sok divatos férfi és női ruházati cikket rejt magában. A túlzott dicséret azonban még korai lenne, hiszen mindösz- sze csak néhány hete nyílt ez az üzlet, s a jövő döntheti majd el, hűek maradnak-e jelszavukhoz. Az akaratban mindenesetre nincs hiány — ez Vincze Bertalanná vezető szavaiból derül ki, aki most először állt egy áruda élére. A kedves, mosolygós asz- szonynak többszörösen is szokatlan ez a pozíció. Hiszen, amint már szó volt róla, első ízben vezet egy áruházat, sőt korábban nem is ilyen területen dolgozott, bár a kereskedelemben tevékenykedet akkor is. Régi elképzelés alapján választotta ezt a pályát. Négyen voltak testvérek, akik közül ő a legidősebb, s szívesen törődött a kisebbekkel. Ahogy meséli, innen származik az a tulajdonsága, hogy szeret emberekkel foglalkozni, s bánni velük. Az általános iskola elvégzése után Egerben a „Keriben” érettségizett annak idején, majd közvetlenül ezután a Heves Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalatnál vállalt munkát. Sok mindennel foglalkozott, KISZ-titkártól kezdve úgynevezett boltelszámolta- tóig számos funkciót betöltött. Időközben elvégezte a főiskolát, s hogy döntési lehetősége is lett, úgy határozott, most már próbálkozik a „gyakorlattal”. így éppen kapóra jött az Aranypók. És ez az a munkahely, amelyről legszívesebben beszél, szemmel láthatóan büszke rá. Meséli, hogy Eger a harmadik vidéki város, ahol ilyen egység nyílt, s a cég nevével fémjelzett színvonalat itt is próbálják tartani. Amióta megnyitották a kapukat, ez sikerült is. Most pedig már egyre több hasznos kapcsolata alakult ki, neki személy szerint is nagykereskedelmi vállalatokkal, tehát úgy néz ki, a továbbiakban is lépést tudnak tartani a divattal. Persze, ez Erika asszonytól áldozatokat követel. Két kislánya például esténként mindig követeli a mesét, s az édesanya ilyenkorra már elég fáradt. Azt mondja, nem is lenne ilyen viszonylag könnyű a helyzete, ha férje nem segítene olyan sokat, ö azonban szerencsére megértő, csak néha jegyzi meg nejének: „bele vagy esve ebbe a munkába .. Ebben lehet valami, hiszen az üzletvezetőnő most is azt emlegeti, hogy még nagyon sok ismeretet el kell sajátítania, ráadásul olyanokat, amelyek egy tankönyvben sem szerepelnek. Meg kell még tanulnia az áruátvételt, az egyes cikkeket jól kell ismernie, s ami a legfontosabb, hogy a vevőkkel mindig egyformán kedvesen kell viselkedni. Különösen mostanság, mikor úgy is elég bosszúság ér mindannyiunkat. Véleménye szerint ez a tanulóidő egy évig is eltarthat. A munkaviszony persze folytatódik tovább, hiszen az erős faggatózásra is csak azt válaszolja: ő nem akar innen elmenni sehová ... (kovács) A Kalamajkó együttes búcsúfellépése (Tudósítónktól): A gyöngyösi Török Ignác Űttörőház Kalamajkó Néptáncegyüttesének búcsúfellépésére kerül sor ma, délután 3 órakor a mátraalji városban. Amint azt Tomory Gábor néptánc pedagógustól ennek kapcsán megtudtuk: a hat éve alakult együttes tagjai kinőtték az úttörőkorosztályt, és ezért kerül sor ebben a felállásban az utolsó szereplésükre. Az elmúlt több mint fél évtized során az úttörők országos kulturális seregszemléjén néptáncosaik háromszor értek el arany minősítést, az észak-magyarországi gyermektáncfesztiválon pedig két alkalommal kaptak nívódíjat. A városi úttörőházban sorra kerülő búcsúfellépésre izgatottan készülnek az ifjú táncosok. A rendezvényekre elsősorban szülőket, hozzátartozókat várnak. A műsort az elmúlt években tanult koreográfiákból állították össze. . A bizonyára sikeres rendezvény után a városi úttörőház fogadással, egy kis bankettel búcsúztatja el a gyerekeket, akik a Vidróczki Néptáncegyüttesben folytathatják pályafutásukat. Korcsog Béla
