Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. június 10., péntek Nyílt vita a tézisekről Borisz Sztukalin sajtótájékoztatója DÉL-AFRIKA Sztrájk­mérleg Csütörtökön ismét normá­lis munkanap kezdődött Dél- Afrikában az ország történe­tének eddigi leghosszabb és legszélesebb körű munkabe­szüntetése után. A feketéket tömörítő szakszervezetek ál­tal meghirdetett háromnapos általános sztrájkkal a dolgo­zók a szakszervezeti jogokat megnyirbáló új munkaügyi törvény ellen és apartheid­ellenes szervezetek betiltása ellen kívántak tiltakozni. A három nap alatt 14 fe­kete vesztette életét a sztráj­kot kísérő zavargások során. Krími tatárok A krími tatárok panaszai­nak kivizsgálására létreho­zott állami bizottság a kö­rülmények alapos tanulmá­nyozása és mérlegelése alap­ján arra a következtetésre jutott, hogy a Krím-félsziget autonómiájának létrehozása nem indokolt. A krími tatárokat a II. világháború után, amiatt, hogy közülük sokan együtt­működtek a náci agresszo- rokkal, Sztálin parancsára sommásan kitelepítették a Krímből és korlátozták nemzetiségi jogaikat. A múlt nyáron moszkvai tüntetései­ken a visszatelepülés jogát, a krími autonómia vissza­állítását követelték. Az Andrej Gromiko ve­zette bizottság tevékenységét ismertető szerdai közlemény beszámol arról, hogy számos találkozóra került sor a krí­mi tatárok képviselőivel. Az illetékes szervek megszün­tették mindazokat a korlá­tozásokat, amelyek a krími tatárok jogait sértették és szavatolták teljes egyenjogú­ságukat. Biztosították szá­mukra lakóhelyük szabad megválasztását, aminek ered­ményeként 1987 eleje óta 2500 krími tatár költözött a félszigetre. A Krím lakossága a há­ború óta megháromszorozó­dott (ma kb. 2,5 millió); a félsziget soknemzetiségű, többségében oroszok és uk­ránok által lakott területté vált. * Befejező szakaszukhoz ér­keztek a Szovjetunióban a XIX. országos pártértekezlet előkészületei: országszerte lezárult a küldöttek megvá­lasztása, s élénk társadalmi érdeklődés mellett folyik a tanácskozás alapdokumen­tumának, az SZKP Központi Bizottsága téziseinek meg­vitatása — tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. A nagykövet bevezetőként leszögezte: az országos párt­konferencia a szovjet tár­sadalom átalakításának mér­földköve lesz; ennek megfe­lelően nagy várakozás előzi meg a tanácskozást, amely­től a szovjet emberek első­sorban azt várják, hogy erősítse meg mindazokat a. garanciákat, amelyek vissza­fordíthatatlanná tennék az átalakítást, s felgyorsítanák annak folyamatát. A foko­zott társadalmi érdeklődést tükröző, megkülönböztetett figyelem kíséri az értekezlet Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter üzenetet intézett az ENSZ főtitkárá­hoz. Ebben felhívta Pérez de Cuellar figyelmét arra a veszélyre, hogy Pakisztán magatartása meghiúsíthatja á genfi megállapodásokat, hiábavalóvá teheti az afga­nisztáni probléma rendezé­séért eddig tett erőfeszíté­seket. Emlékeztetett rá, hogy a regionális válság megoldását célzó genfi megállapodások mindkét fél — egyfelől Af­ganisztán és a Szovjetunió, másfelől Pakisztán — szá­mára előírnak kötelezettsé­geket. — A genfi megálla­podások leglényegesebb vo-/ nása éppen a kölcsönös kö­telezettségek egyensúlya — hangsúlyozta. — A Szovjetunió és Af­ganisztán eleget tesz vállalt kötelezettségeinek. A szov­jet csapatkivonás a genfi megállapodásoknak megfe­lelően folyik, erről az ENSZ téziseinek vitáját is, amely­ben a párttagok mellett a pártonkívüliek széles rétegei is szót kértek, s elmondták véleményüket, elképzelései­ket a társadalmi átalakítás feladatairól, irányairól. A nagykövet beszámolt arról is, hogy az előkészü­leteket kísérő viták kritiku­sak voltak, a megnyilvánu­lások gyakran igen éles hangnemben fogalmazódtak meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a vezetés a társadalmi polémia alapkö­vetelményének azt tartja, hogy a kifejtett nézetek a szocializmus .törvényes ke­retein belül maradjanak; a viták nem vezethetnek az egység megbontásához, a társadalom erőinek megosz­tásához. A különféle téves nézetekkel szemben ugyan­akkor mindenekelőtt a meg­győzés, a nyílt politikai vita eszközeivel kívánják fel­venni a harcot. A sajtó képviselőinek kér­déseire válaszolva a nagy­követ részletesen szólt arról helyszíni megfigyelői is meggyőződhetnek. — A pakisztáni fél azon­ban az első naptól fogva durván megsérti a genfi megállapodásokat. Ennek már eddig is számos cáfol­hatatlan bizonyítékát tárta fel a szovjet kormány — írta a világszervezet első számú tisztségviselőjének Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban a szerződés­szegés formáiról és konkrét eseteiről adott áttekintést. Első helyen az ellenforra­dalmárok címére érkező pa­kisztáni fegyverszállítmá­nyokat említette. Ezek zöme iszlámábádi és karacsi fegy­verraktárakból érkezik pa­kisztáni területen lévő afgán ellenforradalmi támaszpon­tokra, kivált Csitrál, Landi- kotál, Paracsinar, Teriman- gal és Csaman településekre, ahonnan az afgán kormány­ellenes erők továbbszállítják is, miként választották meg a pártértekezlet csaknem 5 ezer küldöttét. A kiválasztás legfontosabb újdonsága volt, hogy a delegátusokat — az SZKP történetében először — a dolgozók, a párttagok és a pártonkívüliek széles körű részvételével, élénk társadalmi viták közepette választották ki. Az „alulról jövő” kezdeményezések alap­ján, nyílt fórumokon össze­állított jelölőlisták nyomán azután a pártbizottságok tit­kos szavazáson választották meg küldötteiket. Ezt az új­fajta választási mechaniz­must a soron következő párt­kongresszus főpróbájának is tartják a Szovjetunióban — közölte Borisz Sztukalin. Végezetül Borisz Sztuka­lin bejelentette: hamarosan a magyar olvasók is kézbe vehetik a Moszkovszkije Novosztyi című lap magyar változatát. A lap első két próbaszáma júliusban, illetve augusztusban kerül a hír­lapárusokhoz, majd szep­tember 1-jétől heti rendsze­rességgel lát napvilágot. • a fegyvereket afgán terü­letre. Pakisztáni területen — Csitrálban, Varszakban, Lan- dikotalban, Paracsinarban és Terimangalban — állo­másoznak és kapnak kikép­zést az úgynevezett iszlám ezredek, amelyek soraiból az Afganisztánban harcoló el­lenforradalmi alakulatok fo­lyamatosan feltöltődnek. Pakisztánból lépnek afgán területre azok a külföldi katonai tanácsadók is, akik a lázadók harcászati kikép­zését végzik, és megtanítják őket a korszerű haditechni­ka, egyebek közt a Stinger rakéták kezelésére. — Mindez nyilvánvalóan ellentmond a genfi megálla­podásoknak, amelyek tiltják a beavatkozást a másik fél belügyeibe — írta Sevard­nadze. Végül kifejezte re­ményét, hogy az ENSZ fő­titkára latba veti tekintélyét és teljes befolyását a genfi megállapodások védelmében. Londoni Mihail Gorbacsov nagy- britanníai látogatásra szóló meghívást fogadott el — kö­zölte szerdán Margaret Tha­tcher miniszterelnök szóvi­vője, miután a kormányfő Londonban fogadta Oleg Grinyevszkij nagykövetet, a szovjet vezető különmegbí­Egy diák halála kapcsán újabb nyugtalanság és poli­tikai vita robbant ki a Pe­king Egyetem több mint tíz­ezer hallgatója körében. A kínai központi lapok, köztük a Zsenmin Zsipao és a Pejcsing Zsipao kommen­tárjai szerint egyesek arra akarják kihasználni a huli­gánok által elkövetett diák­gyilkosságot, hogy megbont­sák a társadalom politikai egységét és stabilitását. Erre kell következtetni abból, hogy egy magát „akcióbizottság­nak” nevező diákcsoport nagybetűs faliújságon szólí­totta fel nemcsak a Peking Egyetem, hanem a többi fő­városi egyetem hallgatóit is, meghívás zottját. A látogatás időpont­ját valószínűleg az SZKP or­szágos. értekezlete után rög­zítik. Gorbacsov személyes üze­netet - is küldött Margaret Thatcher számára a moszk­vai szovjet--amerikai csúcs­találkozóról. hogy rendezzenek tömeges felvonulást a Tienanmen té­ren és tüntetéssel követeljék a több demokráciát, az em­beri jogokat, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, il­letve a politikai reformok meggyorsítását Kínában. A június 8-ra meghirdetett tömegtüntetés azonban ku­darcba fulladt. Egyrészt az egyetemi hallgatók óriási többsége nem tett eleget a tüntetésre szólító felhívásnak, másrészt a rendőrség időben intézkedéseket tett, lezárta a Tienanmen teret és békésen szétoszlatta a tér körül meg­jelent kis létszámú diákcso­portokat. Hogy mik vannak... A zimbabwei Harrare közelében fekvő város művészei egy­szerű eszközöket használva 2—3 nap alatt készítenek el egy- egy szobrot, amelyet azután a műhely melletti szabadtéri bemutatón árulnak, vagy a fővárosi népművészeti boltokba szállítanak eladásra SEVARDNADZE-UZENET, CUELLARNAK Szerződésszegés, konkrét esetek Nyugtalanság a Peking Egyetennen Aki gyorsan lecsillapította a beteg India lázát Aligha gondolta volna bárki, legkevésbé talán ö maga. hogy a politikai pályára lép, s földrésznyi or­szága első számú vezetője lesz. Halk szavú, közsze­replést kerülő, tépelődő, csendes fiatalember volt Radzsiv Gandhi, s élete első részét miniszterelnök édesanyja, Indira Gandhi mellett a kormányfői rezi­dencián élte le. Dédapja, Motilal Nehru, nagyapja Dzsavaharlal Nehru és édesanyja az indiai független­ségi harr, illetve a' függetlenné vált India kimagasló személyisége volt. Ö tudatosan kerülte a politika vi­harait. Radzsiv Gandhi ma mégis a világ legnépesebb orszá­gának miniszterelnöke, aki nagy hozzáértéssel és állha­tatossággal kormányozza In­dia hajóját a bel- és külpo­litika viharaiban, és az el nem kötelezettek mozgalmá­nak egyik mértékadó ve­zéralakjaként nagy tekin­télynek örvend a nemzetkö­zi politikában. Életében a nyolcvanas évek elején be­következett hirtelen fordu­lat, amikor az Indian Air­lines pilótájából egy csa­pásra vezető párttisztviselő, majd 1984-től az ország mi­niszterelnöke lett, nem any- nyira személyes törekvése, inkább kényszerítő körül­mények eredménye volt. 1984. október 31-én Indira Gandhit szikh testőrei meg­gyilkolták bosszúból, mert a kormányfő előzőleg kato­nákkal megostromoltatta az amritszári Aranytemplomot, a szikhek legfőbb kegyhe­lyét, és kiűzte onnan a Pan- dzsáb szövetségi állam el- szakításáért harcoló fegy­veres szélsőségeseket. In­dira Gandhi halála után a kormányzó Indiai Nemzeti' Kongresszus (I) Párt Radzsi- vot állította a kormány élé­re. Az év végén tartott par­lamenti választások meg­erősítették ezt a döntést: a Radzsiv Gandhi vezette Nem­zeti Kongresszus a függet­len India történetében pél­dátlan arányú győzelmet aratott. A szavazatok 49,2 százalékát szerezte meg, így képviselői 403 ■ helyet szerez­tek az 513 tagú parlament­ben. Ilyen többségre még Radzsiv Gandhi legendás nagyapja, Dzsavaharlal Neh­ru sem támaszkodhatott so­ha, több mint másfél évti­zedes miniszterelnöki pá­lyafutása alatt. A Gandhi név mellett 'valószínűleg sokat nyomtak a latban Radzsiv azon személyes és politikusi kva­litásai is, amelyeket az elő­ző másfél évben a Kong­resszus Párt főtitkáraként megcsillantott: higgadtsá­ga, kiegyensúlyozottsága, munkabírása, alapossága, elemzőkészsége és vaslo- gikája. Már politikai pályá­ja kezdetén, Uttar Prades ál­lam egyik parlamenti kül­dötteként a megveszteget­hetetlen politikus hírnevét vívta ki magának a kor­rupcióval jócskán megfer­tőzött indiai államszerve­zetben. Ez erényéért kapta az elismerést tükröző ra­gadványneveket: „Mr. Clean”, vagyis „Tiszta Űr”. A meglehetősen csekély politikai tapasztalattal ren­delkező Radzsiv Gandhi puskaporos légkörben kezd­te meg miniszterelnöki tény­kedését : több létfontosságú kérdésben azonnal kellett döntenie. Az országban pol­gárháború fenyegetett, mert a szikh szélsőségesek bosz- szút lihegtek Amritszárért, az Indira Gandhi meggyil­kolása miatt felbőszült hin­duk egyes csoportjai pedig válogatás nélkül mészárol­tak le szikheket szerte In­diában. Az új kormányfő ál­lamférfiúi bölcsességről és politikai érettségről téve ta­núságot, igen gyorsan le­csillapította a beteg India lázát. Radzsiv Gandhi, édes­anyja politikáját folytatva, legfőbb hazai feladatának In­dia egységének megőrzé­sét tekinti. Ezt ígérte vá­lasztóinak. Eltökélte továbbá, hogy a sok betegségtől szen­vedő országot kigyógyítja bajaiból: az éhínség, gaz­dasági elmaradottság, etni­kai, vallási, törzsi és kaszt­ellenségeskedések által súj­tott Indiát fejlett gazdasá­gú, korszerű társadalomként vezeti át a XXI. századba. Nagy jelentőséget tulajdo­nít a műszaki-tudományos haladásnak, mint a felemel­kedés nélkülözhetelen esz­közének. A gazdaságban bá­torítja a megújulást hozó magánvállalkozást, de nem kívánja feladni az állami szektor eddig kialakult je­lentős szerepét sem. Igyek­szik bővíteni az ország gaz­dasági, kereskedelmi kap­csolatait, a legkorszerűbb technológiával termelő, ve­zető ipari országokkal, köz­ben azonban ápolja a szer­ződésekkel is megerősített, hagyományosan jó kapcso­latokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Az el nem kötelezett moz­galom elnökeként házigaz­dája volt a „Hatok” első ér­tekezletének. Mint emléke­zetes, Radzsiv Gandhi, va­lamint Argentína, Görög­ország, Mexikó, Svédor­szág és Tanzánia állam-, il­letve kormányfői 1985 janu­árjában Űj-Delhiben írták alá nagy visszhangot ki­váltó leszerelési felhívásu­kat. Barta György Idejük jobb kihasználására zeneszerzők figyelmébe ajánlha­tó a képen szereplő zongorával egybeépített gépkocsi, ame­lyet az amerikai gépkocsik bemutatóján a finn fővárosban, Helsinkiben tekinthettek meg az érdeklődök Svájcban, a berni állatkertben hármas iker barna mackók születtek. A négy és fél hónapos bocsok máris nagy sikert aratnak a látogatók között (Népújság-telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Next

/
Thumbnails
Contents