Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 8., szerda 3 Sokféleségről ifi és most AZ ELLÁTÁSÉRT, AZ EXPORTÉRT ll/l. n háztáji, a nagyüzem fontos része AZ ELMÜLT HÓNAPOK felpezsdülő és a pártértekezletben kicsúcsosodó politikai eszmecseréinek egyik üdítő tapasztalata volt a gondolkozás és a kifejezés meg- kövesült beidegződéseinek, sablonjainak elvetése. Nem úgy persze, hogy nyomuk sem maradt a különböző fórumokon elhangzó megnyilatkozásokban. De mindenesetre tanúi lehettünk annak, hogy egyre kevesebb az agyoncsépelt és semmitmondó imamalom- fordulat, egyre több a személyes hitelű, a kiküzdött gondolat bélyegét hordozó beszéd. Csalhatatlan jele ez a szembetűnő stílusváltás az igazi megújulás belső igényének. A véleményalkotás ügyeinkről, gondjainkról olyan szellemi tevékenység, amelyet ki-ki csak egyénileg, a maga módján, „másként” vihet véghez. S ezen mit sem változtat, hogy közös medret áshat ennek a tevékenységnek világnézet, politikai meggyőződés, társadalmi tapasztalat. Mert ezek korántsem zárják ki a színek, az árnyalatok sokféleségét. S a valóban értékkel bíró, hiteles állásfoglalás csak az egyén megharcolt belső meggyőződésén, személyes felelősségén alapulhat. ENNEK A SOKFÉLESÉGNEK az elismerése, sőt igenlése nem ellentétes a társadalomban a közmegegyezés, a pártban az egység igényével. Igaz, ez másfajta köz- megegyezés és másfajta egység lesz, mint amihez eddig hozzászoktunk, és nemcsak többet, de a megszokotthoz képest mást is kell tennünk azért, hogy létrejöjjön. Mégis vállalnunk kell, mert nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy korábbi tévút- jaink ne ismétlődjenek meg. Tévedések és hibák elkerülésére persze nem biztosíték. Ám mellőzése biztosítéka lenne az újabb hibáknak és tévedéseknek. Jó ideje tudjuk már, hogy' az elmúlt évtizedek átalakulásának eredményeként létrejött társadalmi szerkezet nem szorítható be a régi, leegyszerűsített osztály- és rétegsémákba, hogy ez a struktúra bonyolultabb, sokrétűbb, mint valaha is volt. Elsősorban ezért munkál benne az érdekek sokfélesége, s rájuk épülve a társadalmi-politikai cselekvés céljainak, útjainak, módozatainak különféle megítélése. És ezt még tovább színezi a családi örökségből, eltérő élettapasztalatokból, szemléleti különbségekből fakadó tarkaság. Ebből pedig csak úgy alakulhat ki az értelmes cselekvés irányára vonatkozó egység és közmegegyezés, ha a sokféleség szabadon megnyilvánulhat. Nem parttalan szabadság ez, de egyetlen feltétele, kerete — ha úgy tetszik korlátja — a szocialista társadalmi berendezkedés elfogadása. FOKOZATOSAN, A TÁRSADALMI TAPASZTALATOK és elméleti megfontolások alapján erősödött ez a meggyőződés, s ennek eredményeként öltött fogalmi alakot a pártértekezlet állásfoglalásában, a párt első olyan dokumentumában, amely kívánatos politikai rendszerünkre a „szocialista pluralizmus” meghatározást alkalmazza. Bizonyos elemei, talán inkább csírái, már kétségkívül léteznek, a továbbiakat még ezután: kell kikísérleteznünk és kialakítanunk. Azt se tagadhatjuk, hogy vannak kérdőjelek. A polgári pluralizmus elválaszthatatlan több párt létezésétől és politikai tevékenységétől. Több párt létezése — igaz, meglehetősen eltérő mozgástérrel — alkotóeleme néhány mai szocialista állam politikai rendszerének is. Nálunk azonban égy párt van. A történelmi miértek faggatása túlmegy a jelen eszmefuttatás keretein, s mit sem változtat a társadalmi átalakulás sodrában kialakult tartós állapoton. A belátható jövő keretén belül maradva, és a még nem igazán távoli honi előzményeket figyelembe véve pedig aligha utasítható el megalapozatlanként az az aggály, hogy több párt létrejötte nem a szocialista pluralizmus eszközrendszerének gazdagodása lenne, hanem szétfeszítené szocialista társadalmi berendezkedésünk kereteit. Ezért lehet széles körű egyetértés abban, amit az MSZMP új főtitkára pártértekezleti felszólalásában így fogalmazott meg: „Meggyőződésem tehát, hogy egy párt kell, helyesebben egy párt kell. Olyan harci szövetség, amilyennek indult, amilyen volt, és amilyen lehet, ha megszabadul a rá- kövesedett eszmei előítéletektől.” HA NEM IS VÁLLALKOZHATUNK arra, hogy botcsinálta jósokként előre meghatározzuk, mi minden szükséges az általunk igényelt szocialista pluralizmushoz, annyi bizonyos: nélkülözhetetlen egy vezető párt, amely az egészsége? alapokhoz, kezdetekhez visz- szanyúlva megújítja önmagát, és a társadalmat partnerének tekinti. Kellenek a sokrétű érdekek kifejezésére és képviseletére alkalmassá váló társadalmi szervezetek, az öntevékeny állampolgári kezdeményezés új szervezett formái, kell a valódi jogosítványokkal felruházott, velük élni tudó Országgyűlés és helyi népképviselet. S nem utolsósorban kell mindehhez jó adag merészség és elhatározás. Mondhatnánk Zrínyi Miklós szavaival is: „jó vitézi resolutio”. Kis Tamás Kisteherautó-bemutató Teherautó-bemutatót rendeztek Budapesten, a Közlekedési Múzeum előtt. A gyártó, az NDK-beli Nutzkraft Nutzkraít- fahrzeug Kombinát és a hazai forgalmazó, az Autóker mutatta be a legújabb típusú IFA Multicar többféle felépítmény- nyel felszerelhető kisteherautókat, az ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőinek (MTI-fotó: Pataki Gábor) Gazdasági fejlettségünk mai szintjén a nagyüzemek mellett egyre növekvő jelentősége van a kisüzemek termelésének is. Azon kívül, hogy szerepük számottevő a lakosság növekvő clelmiszerigényé- nek ellátásában, hozzájárulnak az ipar nyersanyagtermeléséhez és az export növeléséhez is. Nem beszélve arról, hogy szerepük egyre nő a családok jövedelem-kiegészítésében, különösen a lakosság egyes rétegeinél. Tevékenységük fontosságát hangsúlyozza az is. hogy gyorsabban, rugalmasabban képesek alkalmazkodni a változó igényekhez. Nem beszélve arról, hogy a nagyüzemi- leg gazdaságtalannak számító állításával bővítik a kínálatot, szélesítik a választékot. Tartalékok vannak benne A kistermelők meglehetősen változó összetételű- ek. A háztáji földet művelők mellett idetartoznak az illetményfölddel rendelkezők, továbbá mindazok, akik valamilyen mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Érdemes felidézni egy nyolc évvel ezelőtti statisztikát. Akkor a megye közel 124 ezer háztartásának több mint 90 százaléka folytatott valamilyen. mezőgazdasági tevékenységet. Ma már alig van olyan család, amelynek ne lenne akár csak hobbikertje. A háztáji és kisegítő gazdaságok szűkebb hazánk mezőgazdasági termeléséből csaknem egyharmados arányban részesednek. Tavaly év végén például Heves megye egymillió 300 ezres baromfiállományának kétharmada a kisüzemekben volt. A sertésállomány több mint fele, a juhállomány 15 százaléka, a szarvasmarha-állomány 16 százaléka a kistermelőknél található. A szőlőterületek mintegy 25, a zöldség- és gyümölcsterületek 44 százaléka ugyancsak a háztáji és kisgazdaságok által kerül megművelésre. Az adóreform hatására a -kistermelés súlya tovább növekszik, miután a személyi jövedelemadó hatására a közös gazdaságokban megdrágult a munkaerő. Ugyanakkor a kisüzemi termelés árbevétele félmillió forint alatt adómentes. Természetesen sok még ebben a feltáratlan tartalék, az viszont bizonyos, hogy a kistermelők ilyen szintre való fejlődése elképzelhetetlen lett volna a mezőgazdasági nagyüzemek és az ágazatokhoz kapcsolódó értékesítő, felvásárló vállalatok, szövetkezetek, intézmények támogató munkája nélkül. A párt és a kormány határozatai alapján az elmúlt években kedvezőbbé vált a közös gazdaságok termelést és értékesítést szervező tevékenysége a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Az utóbbi időszakban számos új, korszerű szervezési formát, módszert vezettek be és alkalmaznak. Vállalkozó jellegűvé vált A kisüzemi termelés szerkezetileg átalakult, szakosodott és vállalkozó jellegű lett. Tulajdonképpen a nagyüzemi termelés szerves részévé vált, és ez a kötődés a biztonságot fokozta. A legdinamikusabban változott szövetkezetek szervező szerepe szűkebb hazánkban a szőlő, a kertészeti és az állattenyésztési ágazatban. Tavaly például 684 millió forint értékű árut értékesítettek, amely jó 40 százalékkal volt több, mint öt évvel korábban, 1983-ban. Sőt, 13 százalékkal túlszárnyalta az 1986. évi árbevételt is. Ennek jelentőségét az is érzékelteti, hogy az említett összeg megyénk 54 termelőszövetkezetében az ösz- szes árbevétel 7,6 százalékát teszi ki. Ezen belül is a legnagyobb értéket a zöldség- és gyümölcsfélék képvisélték 277 millió forinttal. Ezeknek a közös gazdaságokon keresztül történt értékesítése öt esztendő alatt több mint két és félszeresére növekedett. Ugyancsak számottevően növekedett a háztájiból a sertés-, valamint a tejértékesítés is. Szinte egyedülálló szűkebb hazánkban a megyék közül a 2500 hektár háztáji szőlőterület, amelyet nagyüzemileg telepítettek és müveinek állami támogatással. A közös gazdaságok szervező tevékenysége ebben a telepítéssel kezdődik, és folytatódik a rendszeres talajmunkák, talajerőutánpótlás és a növényvédelem biztosításában. Nem kevésbé a szüret megszervezésével és az értékesítéssel. A technológiai folyamatokat a háztáji agronómus irányítja, szaktanácsadással is segítve a munkát. Szakcsoporti telepítések Az elmúlt időszakban dinamikusan terjedtek a szőlőtermelésben a részesművelés, illetve a haszonbérlet új formái is. Ezek egyrészt kényszerhelyzetből adódtak a munkaerő drágulásával, másrészt a kézierő hiánya miatt egyre jelentősebb szerep jut megyénkben a szakcsoporti telepítéseknek, melyeknek már kívülállók is tagjai lehetnek. 1980 előtt így 42 hektár került eltele- pítésre, 1981—85. között pedig 206 hektár. Az elmúlt két esztendőben is tovább folytatódott a szakcsoporti művelésben levő ültetvények kialakítása elsősorban Eger környékén: Eger szátokon, Egerszóláton, Andor- naktályán. Ezek nagyobb részét a termelőszövetkezetek, kisebbik felét viszont a fogyasztási szövetkezetek szervezik. A háztáji borászati tevékenység is figyelemre méltó. A felvásárlás évente 25—50 ezer hektoliter közötti mennyiség. Ennek előnye, hogy mentesítik a nagyüzemi gazdaságok feldolgozóit és tárolótereit. (Folytatjuk) Mentusz Károly HÁZIIPAR: KISSZÖVETKEZÉTI FORMÁBAN Változtatás — a kedvezőbb bérfejlesztés reményében Sokak előtt talán még így cseng ismerősen a név: Egri Háziipari Szövetkezet. Ez azonban már nem helytálló, ugyanis a cég az elmúlt év április elsejétől kisszövetkezeti formában működik. A „váltás” okairól, következményeiről) továbbá eredményeiről beszélgettünk Czuczai Lajos elnökkel. — Nos — mondja —, tény, hogy mi voltunk az első nagy létszámú szövetkezet, amely ezt az átalakulást megvalósította. Ám annak érdekében, hogy mindezt megtehessük, az egységünknek ketté kellett válnia. Azt már most leszögezhetem, hogy helyesen cselekedtünk, vagyis ez a dolog beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mint másoknál, akik erre szánják el magukat, nálunk is a fő motivációt a megfelelőbb bérezés lehetősége jelentette. Hadd említsek ezzel kapcsolatosan valamit. .. Az 1986-os és az 1987-es esztendőben — az akkori szabályozók szerint — a szigorított központi bérszabályozásba ..kényszerültünk”. Ennél fogva, a lehetőségeink rendkívül korlátozottak voltak. A fizetések emelésére szinte semmiféle mód nem kínálkozott. — El tudom képzelni, hogy ez mit váltott ki az itteni gárdából... Már 1985-től megfigyelhető volt, hogy a legjobb szakembereink csapatostól távoznak el innen. Ez — érthetően — lehetetlen helyzetbe sodort minket. Az új formára való áttérésről a döntést 1986 decemberében hoztuk meg, de ennek technikai kivitelezésére csak tavaly tavasszal került sor. Kivált a varró- és a perzsarészleg, s létrejött a Kézmű- és Konfekcióipari Kisszövetkezet. Nálunk maradt a kötés, a papír-, illetőleg a faipar. Ezekhez a profilokhoz a gyöngyösi szakcsoportunk is hozzá tartozik még, amely lakossági szolgáltatásokat végez. A gárdánk jelenleg száz személyből áll: ötven tagból és ötven alkalmazottból. — Mit mutatnak a tavalyi eredmények? — Az árbevétel 51 millió forint lett, azaz megfelelt az előzetes elképzeléseknek. A nyereséget — amely 8 millió forint volt — alaposan túlteljesítettük. Utóbbihoz azt is hozzá kell tennem, hogy biztonsági tervezést hajtottunk végre, hiszen nem rendelkeztünk még kellő tapasztalatokkal. Kedvező, hogy a termelés költségei csökkentek. A keresetek is számottevően növekedtek. S hogy milyen célokat fogalmaztunk meg 1988-ra vonatkozóan? A nyereség megközelítően 4,5 millió, az árbevétel 48 millió lesz. Meg kell még jegyeznem, hogy nem csupán az alkalmazottaink, hanem a tagok fizetését is bruttósítot- tuk. Most majd a féléves eredmények alapján határozunk arról, hogy a továbbiakban milyen keresetfejlesztésre vállalkozhatunk. — Az előbbiekben volt róla szó. hogy egy időben igen- csak szétszéledt a társaság. Most jobban állnak? — Jelenleg a maradék csapattal dolgozunk. Sajnos ősz- szesen csak hárman rendelkeznek műszaki képzettséggel. Ez a legfőbb gond. Sürgető feladat lenne e téren haladást elérni. Ezen túlmenően, a közvetlen termelésbe is kellenének emberek, így például kárpitosok. Szerencsére a műszerészgárdánk — amely korábban alaposan „megrendült” — mára kialakult. Kétségtelen, hogy az energiáink java részét ide koncentráltuk. A számvitelnél. sőt a termelésirányításnál is szeretnénk számítógépeket felhasználni. Am ehhez a programhoz is szükségünk lenne képzett szakemberekre. — Ezzel részint már a műszaki fejlesztést is érintjük. Mit tettek ezen a vonalon? — Az Okisztól még 1986- ban. kértünk 4 millió forintos támogatást, s ebből egy automata kötőgépekből álló műhelyt alakítottunk ki. E imasinák azonban igencsak termelékenyek, s ahhoz, hogy az így létrejött kapacitást jól kihasználhassuk, még egyéb beruházást is meg kellene valósítani. Itt főként különféle berendezések — gőzvasaló, varró-, illetőleg gomblyukasztó gépek — vásárlására gondolunk Ez azonban nem kizárólag pénzkérdés, avagy éppen szándék dolga. — Ezt hogy értsem? — Nézze, a kötőipar hazánkban nincs könnyű helyzetben. A szovjet piac — amely korábban az egyik legnagyobb felvevője volt e cikkeknek — „beszűkült”, s ugyanez állítható az itthoniról is. A tőkés országokban úgyszintén nagyon nehéz boldogulni. S itt az ellentmondás: ugyanis beruházást csak akkor érdemes véghez viheti, ha az árukat biztosan értékesíteni lehet. Az átalakulás óta mi csakis belföldre szállítunk. — Elég korszerű-e a termékszerkezet? — A gyártmányfejlesztés folyamatosnak tekinthető, a kötődőnkben és a faipari tevékenységnél. Az előzőben szinte negyedévről negyedév- re új és új cikkeket állítunk elő. Az utóbbiban ez lényegesen lassabban megy, ennek ellenére az átszervezéskor „kiiktattuk” a korszerűtlen produktumokat. —• Hátráltatja-e itt is a munkát az anyagellátás akadozása? — Ez országos gond, amely itt is érezteti hatását. A nálunk tömegesen felhasznált .^kellékek” — fa, habszivacs, textil méteráru, fonal, papír stb. — zömmel importból származnak. Talán mondanom sem kell, hogy mind a mennyiséget, mind a minőséget és az ütemezést illetően is, komoly problémák vannak. Mindez oda vezet, hogy időnként képtelenek vagyunk annyi árut készíteni, ameny- nyire kereslet lenne. Ugyanakkor az is előfordul, hogy lekötetlen a rendelkezésre álló kapacitás egy része. E ténnyel tehát számolnunk kell, amikor megfogalmazzuk az elképzeléseinket. — Hogyan tekint az 1988- as esztendőre? — Mérsékelt optimizmussal ... Az eredmények bizonyára gyengébbek lesznek az előző évieknél, ezért használom a mérsékelt kifejezést. Az optimistát pedig azért, mert kisszövetkezetünket — ebben a formában — feltétlenül képesnek tartom arra, hogy az új szabályozók adta körülmények közepette is megfeleljen , a követelményeknek. S ami szintén öröm: a tagság, amely annak előtte meglehetősen szkeptikus volt a jövőt illetően, ma már újra hisz cégünk élet- képességében. Sárhegyi István
