Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 8., szerda MINDEN NAPRA JUT EGY ELŐADÁS Agría *88 Kora tavasszal mutatták be Debrecenben Zalán Ti­bor: Azután megdöglünk cí­mű drámáját. A bemutató után Aczél Géza költő, az Alföld című folyóirat olvasó- szerkesztője és lírarovat-ve- zetöje kissé fejcsóválva jött ki a nézőtérről. Barátai, is­merősei ékelődve veregették hátba, mondván: ő az „öreg realista". A jelző cáfolata nem sokáig késett, néhány héttel később, Termő avant­gárd címmel jelent meg Aczél Géza tanulmányköte­te. Mikor a hét végén fel­hívtam munkahelyén, első­ként arról kérdeztem, vé­gül is melyik irányzat áll hozzá közelebb. — Az utóbbi — válaszol­ta. — Az „öreg realista” jel­ző legfeljebb azt jelentette, hogy mértéktartó vagyok. Azt hiszem, Tarján Tamás írta rólam ezt a Népszabad­ságban. Ez talán azért van, mert törekvésem, hogy meg­értsük a modern, mai iro­dalmat. Van ebben egy ér­tékmentő szándék is. első­sorban az avantgárd érde­kében. — A költészetedben is ezt az elképzelést követed? — Verseim a klasszikus avantgárd továbbgondolása jegyében születnek, annak egy lehiggadt formái. Amit A Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete pályázatot hirdet felsőoktatási intézményben képesítést szerzett, a közok­tatásban vagy a művelődés- ügyi igazgatás területén dol­gozó tanárok részére, szak­mai fejlődésük elősegítésére az 1988—89-es tanévben. A tanárok kutatómunká­ban való foglalkoztatása — munkaviszonyon kívül — megbízásos (fizetett szerző­déses) jogviszony alapján történik és általában egy én csinálok, az az alanyi költészet szubjektív változa­ta. Természetesen a kutatói munkámat sem tudom füg­getleníteni versírói alkatom­tól. — A nagyközönség köré­ben nem vagy közismert. Mondanál néhány szót pá­lyafutásodról? — Nyíregyházán végeztem tanulmányaimat. Két verses­kötetem van: a Másnapos freskó és A mánia terjesz­kedése. Megjelent egy kis­monográfiám Tamkó-Sirató Károlyról és szerkesztettem a vizuális költészet eddigi egyetlen Magyarországon megjelent gyűjteményét. s írtam hozzá egy 40—50 ol­dalas tanulmányt. Eközben nagyon régóta készítek egy Kassák-monográfiát, amely- lyel talán a közeljövőben elkészülök. — A lírarovat vezetőjénél sok kezdő költő kopogtat? évre szól. Díjazásuk havonta 1000 forint. A szerződés le­járatakor benyújtott írásbeli beszámoló alapján a végzett munka eredményességétől függően az MTA jutalmaz­hatja tevékenységüket. A kutatási megbízást nyert pedagógus kutatási feladatát az ATOMKI igazgatója ha­tározza meg. A megbízás célja elsősorban az oktatás színvonalának emelése a modern kutatás módszerei­nek, szemléletének és ered­— Az utóbbi két-három évben egyre kevesebben. Most más van a levegőben, inkább a tényirodalom a közkedvelt. — Az említetteken kívül min dolgozol még? — Az Üj magyar lexikon munkálataiban. veszek részt, az avantgárd szerzőkről szó­ló címszavakat írom. Teljes verseskötetem még nincs, je­lenlegi költeményeim egy fél könyvbe elegendők. + Ma este az érdeklődők sze­mélyesen is találkozhatnak Aczél Gézával, az egri Ga­rabonciás könyvesboltban. A 19 órakor kezdődő esemény két házigazdája Sziki Károly és Szabó Viola lesznek, akik az Alföld költőinek verseiből adnak ízelítőt. ményeinek megismerése ré­vén. A megbízásos kutatási szerződéssel kapcsolatos rész­letkérdésekben tájékoztatást az intézet igazgatósága nyújt. Az ATOMKI igazgatójá­hoz (4001 Debrecen, pf. 51.) benyújtandó pályázathoz csatolni kell a munkahely vezetőjének javaslatát, amelyben az igazgató vál­lalja heti egy szábadnap biztosítását is. A pályázat beadásának határideje: 1988. június 30. Az elmúlt évekhez képest is szokatlanul gazdag prog­rammal jelentkezik az Ag- ria Játékok 88-as rendez­vénysorozata. Elmondható, hogy júliusban mindennap­ra jut egy előadás, amely vagy a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek szerez örömet. Az egri Líceum udvarán július 1-jén, 2-án és 4-én este fél 9-től játsszák Bran­don Thomas énekes, zenés játékát, a Gárdonyi Géza Színház idei évadjának egyik legsikeresebb előadását, a Charley nénjét. Goldoni: Két úr szolgája című zenés vígjátéka lesz az új bemutató, amelynek pre­mierjére július 14-én ugyan­csak fél 9 órakor kerül sor a Líceum udvarán. Ezt a produkciót még további kilenc alkalommal tekinthe­tik meg az egriek és a me­gyeszékhelyre látogatók. Elő­játéka is lesz: Tabarin Ve­szedelmes levelek című vá­Az Egri Szimfonikus Ze­nekar nemrég a Megyei Mű­velődési Központban adott hangversenyt. A jubiláló együttes azzal okozott meg­lepetést hűséges közönségé­nek, hogy Radnóti Tibor, a koncertmester és Császiné Deák Dorottya, az együttes tagja négyéves képzés után, karmesteri minőségben mu­tatkozott be. Radnóti Tibor Händel e-moll Concerto grosso-ját és Mozart B-dúr fagottver­senyét vezényelte diploma­szerzési szándékkal. Nincs okunk beleszólni a minősí­tésbe, hiszen mindkét mu­zsikus, Radnóti Tibor is, Császiné Deák Dorottya is érett zenészek, akikben a zene szeretete, az ügy irán­ti buzgó rajongás munkált eddig is. Ha ők vállalkoztak arra, hogy ezt a fárasztó diszciplínát végigcsinálják, azt jelzi, hogy a város és a zene szolgálata új erősítést sári komédiáját adják elő az egri társulat fiatal művészei este 6 órától. A székesegyházbeli hang­versenyekre hétfői napokon kerül sor júliusban. Többek között fellép a budapesti Madrigálkórus, sor kerül Sebestyén János orgona-, valamint Takács Klára ária- és dalestjére, Achim Erzsé­bet orgonaművész közremű­ködésével, s koncertet ad a Tomkins énekegyüttes is. A Gárdonyi Géza Színház lesz a helyszíne a gyermek­előadásoknak. A Harlekin bábszínház kezdi a sort. Ez­úttal Janusewska: Pétiké a kistigris című bábmusicaljét mutatja be öt alkalommal. A premierre július 1-jén, délelőtt 10 órakor kerül sor. Jékely Zoltán Mátyás ki­rály juhásza című mesejá­tékát július 21-én, délelőtt 10 órakor mutatják be elő­ször, s még további kilenc­szer tűzik műsorra. kapott. Hogy mennyire eb­ben a törekvésben az egyé­ni elhatározás és a közösség igénye, nem is fontos. A tény örvendetes. Mert például Radnóti ha­tározott kézzel tartotta egyensúlyban a zenekart és a szólistákat. A Concerto- ban Gulyásné Székely Éva, Ittesné Nyeste Erzsébet és Takács Ákos úgy működ­tek közre, hogy szereplé­sük a jól beleágyazottság hatását keltette: párbeszéltek a zenekarral, de nem kere­kedtek fölébe. Viszont a virtuózképességeket kívánó fagottversenyben Radnóti ** — hűen a kottához — hagy­ta, hogy Papp János minden szélességben bemutathassa a mű derűjét és ragyogó or­namentikáját. Császiné Deák Dorottya is határozott egyéniség; azok­kal a részletekkel törődött elsősorban, ahol igazán biz­tosnak érezte magát a mű értelmezésében. Bach d-moll A szerencsésebbek már láthatták Csendes László egri színész előadásában Kocsis István Vincent Van Gogh-ról írott monodrámá­ját. A nyári stúdióelőadá­sokra a Gárdonyi Géza Színházban kerül sor július 24-én, 26-án, 28-án és 29-én este 8 órától. Az ifjúsági házban Sziki Károly és az Üj Délibáb együttes közös produkcióját tekinthetik meg az érdeklő­dők július 4-én, 5-én, 6-án és 7-én este 6 órától. Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat című mü­véből állítottak össze pódi­umműsort. A Dobos cukrászdában jú­liusban péntekenként este 8 órától Bókái Mária és Szat­mári György operett- és sanzonestjére kerül sor. Jegyeket elővételben jú­nius 15-től már lehet vásá­rolni a Gárdonyi Géza Szín­ház pénztárában. kettősversenyében, annak első tételébe erős hangsú- lyozottsággal „szállt bele”, röptette, segítette képzeletét is, gondolatait is, a zenei szö­veg is, meg a Miskolcról ven­dégként átránduló két he­gedűs, tanár és tanítványa, Lenkey Csaba és Kerényi Tamás is, akik az összeszo­kottság és alapos felkészü­lés birtokában elevenen mu­zsikáltak. Az egyébként ka­marazenélésnek is felfog­ható műben a lassú tétel a hegedűs-szólistáké, itt a szó­lók adták az elmélyült ze­nélést. A fináléban ismét ra­gyogtak a szólamok, felélén­kült a karmester tempera­mentuma is. Az pedig iga­zán, magyarosan érvénye­sült Weiner Leó I. Diverti- mentójában. — Miért is nem lehet ezt a kitűnő magyar muzsikust és kitűnő magyar muzsikáját többször hallani, itt, Egerben is? Farkas András Kovács Attila PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kutató tanároknak Két új karmester Élelem bére — század szór A Madách Kamarában május 26-án tartották Hofi Géza, Eleiem bére című estjének 100. előadását. Rendező: Petbes György (MTI-fotó — Ilovszky Béla) Egy szál rózsa Az a korosztály, amelyik még a palatáblás világban született, bizony, megette már a kenyere javát. Tart­ják magukat, mint a kora tavaszi naptól olvadó hóem­ber. de azért lassacskán fogynak, fogyatkoznak, test­ben és lélekben. Az életet végigrobotolók, a betegek, már nyugdíjba kerültek. A dacosabbjai, a hivatásból munkálkodók, nem tudnak belenyugodni pipázgató, csendes öregsé­gükbe, még most is ott áll­nak a sorban, hajlott derék­kal is boldogan cipelik az önként vállalt életporcióju­kat. ök a szerencsés élni akarók, akik nem az ágyból, hanem a munkából dőlnek majd egyenesen a sírba, hajtja, űzi őket valamiféle láthatatlan erő. ök azok, akiket nem a munka, ha­nem a semmittevő öregség ölne meg leghamarébb, és semmitől sem rettegnek úgy, mint a halált váró. csöndes vénségtől, a szép nyugdíjas­évektől, amely fiatalságuk­ban talán végső életcéljuk volt. Egy közülünk gyorsan el­ment barátom özvegyét ke­restem fel egy szál rózsá­val. — Pedagógusnani figyel­messég, Emmácska! Meghatódva veszi át a vi­rágot, reszkető ujjaival meg­simogatja bársonyos szir­mait. hellyel, apró süte­ménnyel kínál, és sok-sok személyes élményéből rak össze számomra egy csokor­ra valót. — A legnagyobb meglepe­téssel még adósa vagyok! Nézem, gondolatban simo­gatom hajdan bársonyos szép arcát, figyelem a sze­me füzét, a mindeneken át­ható tekintetét, hallgatom most is dallamos, lágy. de messzire érő hangját. — Visszahívtak az iskolá­ba. Tanítani! Nagyot roppan harapásom alatt a megkövült mézes­csók, birkózom a folyton morzsálódó piskótákkal is, miközben, evést mímelve, a válaszon gondolkodom. — Ejnye, ejnye, Emmács­ka! A nyugdíjasévek nemde pihenésre valók? Kedvesen a szemembe ka­cag, jobb kezének magasba tartott mutatóujja szinte fe­lém fordul, előjelzés ez a mondanivalóhoz. amelyre negyven esztendőn át a ta­nulók ezrei figyeltek; egy ízig-vérig tanítónő mozdula­ta. karmesteri pálcánál is többet érő. titokzatos erő. — Maga ez ügyben nekem ne adjon tanácsot! Es külön­ben is! Képzelje, amióta új­ra az iskolában vagyok, mó­lóban a reumám, az örökös derékfájások sem kínoznak, azt mondta Aliz, a barát­nőm, hogy szinte a régi va­gyok. És ez a blúz! Mit szól hozzá? Most vettem, a fize­tésemből ... Ez a korosztály még pala­táblán tanulta meg a betű­vetést, palavesszővel az írást és fonomimikai mesét hall­gatott. miközben a betűkből szótagok, szavak és monda­tok kerekedtek, később tit­kos gyermekálommá lett egy­némelyük számára a nevelői pálya. Munkájuk kezdete nagyjából egybeesett a há­ború utáni új élettel, peda­gógiájuk egy másfajta or­szág,* egy új élet előtanul­mányok nélküli formálása volt. Emmácska ragyog a bol­dogságtól, ‘miközben a dol­gozatfüzeteket mutatja, a pi­ros tintát a fehér papíron, eleven történeteket mesél a tanítványairól, az első szü­lői értekezletről a nyugdíja­zása után ... — Es a kartársak? — Természetesnek veszik, hogy közöttük vagyok. Csak sose kíméljetek! — mond­tam az igazgatómnak, mert engem odahaza legföljebb a macskáim várnak. Azok pe­dig igazán belátóak, és es­ténként boldogan eszik meg. a kétszeres vacsorát. — Félek, belefárad és ... Mibe? — A temérdek munkába„ kedves Emmácska! Aztán a gyerekek is sokan vannak. Kiveszi a vázából a piros rózsabimbót, szótlanul sza­golja, csókolja a még most bontakozó szirmokat, majd játékosan felém nyújtja és az arcomhoz érteti. — Számomra a munka hi­vatás. Élet! És az élet egy­szer bizony, mindenki szá­mára véget ér. De nem mindegy, hogy hogyan. Mennyi bölcsesség egy szál rózsáért... Szalay István A VONAL VÉGÉN: ACZÉL GÉZA fi korszerű „öreg realista”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents