Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 7., kedd 3. EZ IS HAGYOMÁNY EGERBEN Városházi párbeszéd — a rendőrséggel HA — AZ UTÓBBI IDŐKTŐL — nem tartoznának egy tárcához, akkor is találkoztak volna nemrégiben Egerben a helyi tanács és a rendőrség megyei, városi vezetői. A két szervezet között ugyanis már hagyományosak az ilyenféle események. Rendszeresek az eszmecserék a legaktuálisabb kérdésekről, feladatokról. Kölcsönös érdekek fűződnek a megbeszélésekhez, egyik helyen sem lehet közömbös, hogy szű- kebb hazánk legnagyobb településén hogyan élnek az emberek, milyen a közrend, közbiztonság; milyen tennivalók követelik a legsürgősebb erőfeszítéseket, ösz- szefogást. Miről esett szó legutóbb? Nos, mint korábban is, megint egy sor figyelmet érdemlő téma szóba került. Felvetődött például, hogy a városért való felelősségen sajnos még mindig csak kevésbé osztoznak a tanácsi közterület-felügyelők. Munkaidejük jelentős részét nem annyira a gondjaikra bízott utcákon, tereken, mint inkább benn a hivatalukban töltik. Ugyanekkor a rendőrségi munka is hagy magán hellyel-köz- zel kívánnivalót. Ma sem elég következetes például a közlekedés ellenőrzése, sok a centrumban indokolatlanul parkírozó személygépkocsi, s a testületnek bejelentésekkel segíteni próbáló állampolgárok ritkán kapnak visszajelzést közérdekű ügyekben is. A kapitányság által tett szabálysértési feljelentések gyakori hiányosságai — a fel nem tüntetett jövedelmi, vagyoni viszonyok — nehezítik, lassítják a városházi tárgyalásokat. KÉTSÉG KÍVÜLIEK a törekvések az állampolgárok nagyobb nyugalmáért — a már nem egy népkerti „galibában” ludas söröző nyitva tartásának tanácshatósági szűkítésével is a helyzeten kívántak javítani —, de úgy látszik, hogy még mindig nem elegendőek. Sajnos, nem csupán egy helyen „doppingol” a szeszfogyasztás randal írozásra, kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetésére is, hanem még számos italmérésben. Egerben talán már túlontúl is nagy az alkoholkínálat, amin feltétlenül változtatni kellene. Aggasztó, hogy bűnöző családok beköltözése, megtelepedése súlyosbítja a helyzetet, s nem csupán a hatásukra, hanem gyakran ártatlannak tetsző csábítások következtében is a követőikké válnak olyanok, akik talán sohasem akartak hozzájuk csatlakozni. Meglepő jelenség, hogy már egy-egy nagyobb sportcsarnoki zenés rendezvény is úgy felkorbácsolja némely fiatalt, hogy valósággal elveszti a fejét, amikor belépőjegyét próbálja megszerezni. A meglehetősen drága díjat így nem egyszer törvénybe ütközően teremti elő az is, aki korábban ilyesfélére talán álmában sem gondolt. Az említett események idején ugrásszerűen nő a különféle bűnesetek száma. Ami egyébként összességében tavaly már örvendetesen — s a megyénkben egyedül Egerben! — csökkent, csupán az idén eltelt négy hónapban emelkedett megint. A jelenleginél határozottabb tanácsi munkára figyelmeztet többi között a kereskedelmi ellenőrzés több lazasága, a közegészség- ügyi és turisztikai szempontból is joggal kifogásolható szeméttelepi guberálás, a belvárost még ünnepnapokon sem kímélő sok, eltaka- rítatlan hulladék vagy éppenséggel az utcákon, tereken csatangoló rengeteg kóbor kutya. Feltétlenül nagyobb együttműködést követel a hatósági engedéllyel rendelkező italmérések rendszeresebb ellenőrzése, a közterület-felügyelők és a rendőrök mindennapi munkája. Az ifjúsági őrjáratok megnyújtására van szükség, akár lakossági önvédelmi szervezetek létrehozásával is lehetne javítani a kialakult — cseppet sem rózsás — helyzeten. S ez utóbbinál segítsenek az iskolai szülői munkaközösségek is a magáról megfeledkező, a magából kivetkőző fiatalság megfékezésében, jobb útra tereléséhez pedig elsősorban maguk, a szülők adjanak eredményesebb támogatást. S TERMÉSZETESEN a kevésbé ártatlan felnőttek fegyelmezésével is jobban kell törődni. Egerben ugyanis sajnos —, hogy másra ne utaljunk — munkakerülők is vannak elég szép számmal. S például nem egy olyan, aki ugyan önhhibá- jából marad el a tisztességes kenyérkeresettől —, de azért szemrebbenés nélkül ostromolja segélyekért a tanácsot. Ha keményebb lenne ellenük a fellépés, nemcsak egyes munkahelyeken, hanem a városházán is bizonyára csökkennének a gondok, s több pénz jutna a valóban elesetteknek, a sokkal inkább segítségre szorulóknak. Aztán — nyilvánvaló — a közlekedésben, a különösen veszélyeztetett Lenin úton sem csupán fiatalkorúak szabálytalankodnak, riogatják gyanútlan járókelőket, szabályosan vezetőket, vagy éppenséggel gázolják az ártatlan embereket. Jobban kell figyelni, főleg pedig hatásosabban büntetni az előírásokra, s az íratlan, az alapvető követelményekre fittyet hányókat! S — ha már útjainkról esik szó — rendet kell teremteni nem utolsósorban a jelzőlámpák működésében is. Ezeknek ugyanis jelenleg két üzemeltetőjük is van, ami így — hangsúlyozni sem kell — akadályozza a gyorsabb forgalmi, biztosítási intézkedéseket. Ugyanígy —, ha sajnos nagyszámú is közüle az elkövető — a betörésekben, lopásokban sem csupán az ifjúságot lehet elmarasztalni. Hanem bizony szintén az érettebbeket, idősebbeket is. S persze azokat, akik ugyan maguk nem tartoznak éppen az említettekhez —, de valahogy kevésbé veszik komolyan a vagyonvédelmet. A tanácsi intézmények vagyonőreinek beállítására tudniillik még csak mostanában kerül sor. Ám jobb későn, mint soha — nyugtázták az említett munkaértekezleten is —, s valószínűleg ez is hozzájárulhat a további problémák mérsékléséhez. EGYSZÓVAL ilyenekről és hasonlókról tanácskoztak a városháza, illetve a rendőrség képviselői. Akik említett párbeszéde egészen biztos, hogy nem marad újabb eredmények nélkül. S az efféle találkozót így másoknak is javasolni lehet. Gyóni Gyula Darabbérben gyártják a felsőrészeket (Fotó: Feri Márton) A cipötalpakat, -sarkakat olyan technológiával készítik, hogy azok tartósak legyenek GÁLACIPÖK, EGYEDI MODELLEK KELLÉKEI - TISZANÁNÁRÓL A márka az alkatrész készítőit is dicséri Az egri cipőnek ma is hire-neve van... — ezt nemcsak a kereskedők, hanem maguk a vásárlók is tanúsíthatják. Az pedig csak első látásra tűnik meglepőnek, hogy e megállapításról Tiszanánán győződhettünk meg. Itt működik ugyanis az Egri Cipőipari Szövetkezet üzeme, ahol a lábbelik valamennyi alkatrészét gyártják. Az induláskor, 1914-ben még csak a helybelieknek nyújtott munkalehetőséget, napjainkban már a környékről, Kisköréről, Kömlőről, Sarudról is járnak be. Az itt dolgozó 150 munkás hetvenöt százaléka nő. Barcsik Ferenc, az Egri Cipőipari Szövetkezet tisza- nánai üzemének telepvezetője így magyarázza: — A technológiai folyamat első fele a mi feladatunk. Valamennyi cipőalkatrészt itt gyártunk, s Egerben állítják össze a teljes lábbelit. Ebben az üzemben kap formát a talp, a sarok és a felsőrész, s itt készülnek a kellékek a talpbéléstől a kéregig. — De ez nem azt jelenti, hogy pusztán „kiszolgálják” az egri üzemet... — Korántsem. Fő- és mellékalkatrészeket gyártunk bérmunkában is, például formatalpakat különböző cipőgyáraknak. Megrendelőink között olyan cégek vannak, mint a Kékes, a hajdúböszörményi vagy a salgótarjáni szövetkezetek, de készítünk rámát a Duna és a Sabaria Cipőgyárnak is. Ez utóbbira azért vagyunk büszkék, mert a ráma, amelynek feladata, hogy tartóssá tegye a lábbelit, kezdett kimenni a divatból. Nekünk viszont vannak olyan gépeink, amelyekkel ezt a fontos alkatrészt gyárthatjuk. — Köztudott napjaink nehézkes alapanyag-ellátása, önöknek vannak ilyen gondjaik? — Tavaly és az idén sem úsztuk meg zökkenők nélkül. A cipőfelső- és bélésanyagból kevés van, folyamatosabb ellátást igényelnénk mi is. De ugyancsak országos gond az import festék hiánya. Az anyagokat nemcsak a Borkereskedelmi Vállalat közreműködésével kapjuk, hanem magunk is lépünk, például a Martfűi Tisza Cipőgyártól szerzünk. Majd az elmúlt évi eredményekről beszélgetünk. Mivel a tiszanánai üzem nem önelszámolásos, eredményét az egri szövetkezetével együtt mérik. Tavaly 110 millió 893 ezer forintos árbevételük volt, 19 százalékkal több, mint az azt megelőző évben. A nyereség pedig elérte a 15 millió 640 ezer forintot. Egyébként itt, Tiszanánán a darabbérezési rendszert vezették be, s ez jó megoldásnak bizonyult. A divatos gála férficipőkhöz készítik az alkotóelemeket, de foglalkoznak női mokasz- szinokkal, valamint a kaliforniai típusú, köztalpas, tépőzáras lábbelik előkészítésével is. Külön bedolgozói részleget alapítottak: a kézzel varrott felsőrészek előállítására. Végigjárjuk az üzemet, közben Barcsik Ferenc a termelés mennyiségét ismerteti: — Az előkészítőben a cipőalj alkatrészeket gyártják, napi ezer párat. Az úgynevezett tűzödei részben készülnek a felsőrészek, amelyekből naponta 350 pár kerül ki. A szabászati üzemrész napi termelése pedig eléri az' ezer párat. Egy műszakban dolgoznak a munkások, de szerencsére, ezekben a szűkös időkben sem panaszkodhatunk, van bőven munka, gyakran túlórázni is kell. Sok szövetkezet nem kap elég megrendelést, ezzel szemben mi két hónapja plusz munkaidőben is dolgozunk. — Az idei szabályozók a tiszanánai üzemet is érintik ... — Nem lett könnyebb a gazdálkodás. Csak az alapanyagok áremelkedésénél 15 százalékra számíthatunk, ennek vonzataként termékeinknél a második fél évben 7 százalékos emelkedés lesz. A különbség a nyereséget terheli. — Mennyiben tudnak segíteni mindezen mJguk erejéből? — Mindenekelőtt belső szervezettséggel, a technológia további javításával, pontosításával. De a legfontosabb ennek eredménye, a minőség javulása! Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy kistételes, két- háromezer párás modelleket gyártunk. Természetes, hogy a vevők a divatosat, az egyedit szeretik. S mivel ránk nem jellemző a tömegtermék, ezért tudunk megélni a nagy gyárak mellett, alkalmazkodva a piaci igényekhez. Évente 130 ezfrr férfi és 20—25 ezer pár női cídő kerül ki a szövetkezetből. Emellett a mi üzemünk évi 50 ezer pár formatalpat is gyárt más szövetkezetek részére. Ez a rugalmasság, a kiegészítő bérmunka vállalása úgy véljük, segít a talponmaradásban, a még jobb eredmények produkálásában ... Mikes Márta Postabank alakul A kisipari adóztatás tapasztalatairól Ülésezett a KIOSZ Heves Megyei Választmánya Tegnap délelőtt Egerben, a KIOSZ székházában ülést tartott a KIOSZ Heves Megyei Választmánya. A résztvevők először tájékoztatót hallgattak meg az adóreform végrehajtásáról és az 1987. évi kisipari adóztatás tapasztalatairól, majd javaslat hangzott el a megyei küldöttgyűlés állásfoglalásának kiegészítésére. Ez utóbbit egyébiránt a Minisztertanács munkaprogramja és az országos választmány 1987. október 17-i határozata alapján — a megyei párt- és állami szervek célkitűzéseinek figyelembevételével alakították ki. Ezt követően a választmány tavaly április 27-i ülésén megfogalmazott észrevételek alapján történt intézkedésekről, a megyei ellenőrző bizottság tevékenységéről, illetőleg a középszervezet múlt évi gazdálkodásáról esett szó. Június végén tartja alakuló közgyűlését a legújabb magyar pénzintézet, a Postabank és Takarékpénztár Részvénytársaság. Az új bank létrejöttének indokairól, céljairól Princz Gábor, az alakuló részvénytársaság elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a bank alaptőkéje mintegy kétmilliárd forint lesz. Az egyik legfőbb A Debreceni Agrártudományi Egyetem kémia tanszékén 16-féle talajtípuson tápanyag- és vízellátási kísérleteket végeznek a gabonafélékkel, a lucernával és a fűfélékkel. A kísérletek tapasztálatait a gazdaságok fél év múlva már hasznosíthatják. A tanszék úgynevezett te- nyészházában a megfelelő tápanyagok — nitrogén, foszfor, kálium és magnézium alapú műtrágyák — adagolásával már kalászol az őszi búza. (MTI-fotó: Oláh Tibor) alapító részvényes a Magyar Posta, tulajdonhányada hozzávetőlegesen eléri az alaptőke egyharmadát. A mintegy 60—70 részvényes között képviselteti magát a magyar állam, továbbá több pénzintézet, ipari, mező- gazdasági, közlekedési, kereskedelmi, idegenforgalmi vállalat, szövetkezet, kisszövetkezet. Az eladásra kínált részvények névértéke félmillió forint. A Postabank a posta egyedülállóan széles — 3200 hivatalból álló — hálózatára támaszkodik. Központja a József nádor tér 1. szám alatt lesz, vidéki fiókjai pedig a postaigazgatósági székhelyeken: Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Sopronban. Műtrágyázási kísérletek
