Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
4. . *■ ift. ~ - J T yAj TI NÉPÚJSÁG, 1988. június 7., kedd Évadzáró társulati ülés Egerben Évadzáró társulati ülést tartott hétfőn az egri Gárdonyi Géza Színház együttese. Nem könnyű évet hagyott maga után. hiszen egy kezdő csapattól nem várt sokat sem a közönség, sem pedig a szakma. Sokan még azt is csodának tartották,' hogy annyi év után, ilyen gazdasági körülmények között egyáltalán Ilyesmire vállalkozik a megye és a város. Aztán egyre nívósabb produkciókkal bizonyította a társulat, hogy van létjogosultsága, elismerést vivott ki magának. A résztvevőket Balogh Tibor ügyvezető igazgató köszöntötte, külön az elnökség tagjait, köztük is Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkárát és dr. Kovács Sándor- nét, a megyei tanács elnök- helyettesét. Ezután Kiss Sándornak adta át a szót, aki meleg szeretettel köszönte meg a társulatnak az éves munkát. Mint elmondta, sokan tamáskodtak az indulásnál, ám az évad cáfolta a kétkedőket. A művészek igazolták, hogy érdemes volt elszakadni a Miskolci Nemzeti Színháztól. Egerben helye van a művészeti ágnak, nagyon értékes egységet sikerült kovácsolni a kőszínház, a bábszínház és az Ag- ria Játékok hármasságából. Régebben nagyon hiányzott, hogy egri színész nem szeAz elmúlt évad teljesítményét Gáli László igazgató-főrendező értékelte, megyei és városi vezetőink jelenlétében repelhetett megyénk kulturális életében: ma már természetes részese. Kilép már a megyéből is: fesztiválokon vesz részt, nemzetközi kapcsolatokat építget. Végezetül a megyei pártbizottság titkára azt kívánta, hogy legyenek még jobban otthon ezen a tájegységen. Ezt követően dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Mint elmondta, nem könnyű az indulás: sok anyagi áldozatba került. De megérte, mert megerősítette az együttes a vágyat az emberekben a kultúrára. A külső elismeKét díjazott színművész: Bárdos Margit és az évad legjobb alakítását nyújtó Csendes László Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájának előadásán (Fotó: Koncz János) rések is azt igazolják, hogy érdemes volt az erőfeszítéseket megtenni. Végezetül leszögezte: „Várjuk, kérjük a jövő sikereit!" A jóra való törekvés és a fegyelmezett munka meghozza a gyümölcsét. Gáli László igazgató-főrendező az évad eleji gondolatát idézte: „Tisztelet a közönségnek!" Annak, amelyik színházat akart, s_afár- sulattal együtt teremtett is. S így folytatta: „Kevés volt a pénzünk és nagyon kevés volt az időnk. Nem törődtünk a munkaidővel, teljes erőnkkel dolgoztunk a maximális eredményért. Ebben az izzó atmoszférában mégis élettel teli dolgok születtek, még tévedéseink is elevenek voltak. . Nem törődtünk az előírásokkal. Persze abszurd és talán helytelen is volt így csinálni színházat. De abszurd és helytelen is, ahogyan ma szokták csinálni, vagyis robotolva, állandóan az órára pillantgatva, számolva a perceket. Ma a „színházcsinálás rettenetes masinája" — ahogy Copeau mondja — nagyon pontosan működik: szépen legördülnek az előadások a szalagról. Iszonyú félreértés, amely „fogyasztási javakat termelő” üzemmé akarja tenni a színházat és azzal kész! Én azt vallom, hogy a színház —, amelyben persze szükség van szabályokra, munkarendre, meg korlátokra — azért mindennek ellenére szabad kollektív, emberi és testvéries munka, művészi munka maradt és annak is kell maradnia." Az igazgató-főrendező problémákat is sorolt, az előrelépés feltételeit. Kiemelte a társ- intézmények segítségét, s a színházpártoló egyesület megalakulását. A nívós kezdet csak továbblépésre sarkallhat, tovább növelve az erőfeszítéseket. A színház művészeti tanácsa javaslatának figyelembevételével jutalomban részesült: Agár- dy Ilona, Bárdos Margit, Bókái Mária, Csendes László, Csonka Anikó, Epres Attila, Gáli László, Győrvári János, Horváth Ferenc, M. Horváth József, Megyeri Zoltán, Kiss László, Pasqualet- ti Ilona, Piros Sándor, Ri- bár Éva, Román Judit, Soly- mosi Tibor, Szatmári György, Sziki Károly, Tunyogi Péter, Golen Mária, Lénárt András, Lovassy László, L ovassy Lászlóné és Stuth Zsuzsa. Külön kiemelték Agárdy Ilona, Bókái Mária, Csendes László, Epres Attila, Gáli László, M. Horváth József, Megyeri Zoltán, Piros Sándor, Szatmári György és Román Judit teljesítményét. A legjobb alakításnak az évad során Csendes László Kolhaas Mihály megformálását tartották. A következőkben Demeter Zsuzsa a Harlekin Bábszínház vezetője szólt társulatának munkájáról. Majd Balogh Tibor zárta be a társulati ülést, amely sokaknak nem a pihenés kezdete, hiszen hozzákezdenek az Agria Játékok próbáihoz. Békedalos-találkozó Gödöllőn Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Gödöllő Városi Bizottsága szeptember 3-án, Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központban rendezi meg az amatőr békedalosok második országos találkozóját. A tehet- ségkútató rendezvényt meghirdető szervek azoknak a szólóénekeseknek, illetve kisegyütteseknek a jelentkezését várják, akik kedvet éreznek arra, hogy a béke gondolatát műsorukkal kifejezve, hozzájáruljanak a magyar békemozgalom célkitűzéseinek népszerűsítéséhez. A résztvevőknek három dalt kell előadni. A szakemberekből álló zsűri 3 darab, 5 ezer forintos nivódíjat és más. értékes jutalmakat ajánl fel a legjobban szereplőknek. A legtehetségesebb békedalosokat mind hazai, mind nemzetközi béketalálkozókon szerepeltetni kívánják, A jelentkezéseket a HNF Gödöllő Városi Bizottsága címére (Szabadság u. 25.) várják, augusztus 1-ig. JEVGENYIJ TARASZOV: • • Örökös garanciája termék A termékszerkezet-váltási bizottsági ülés javában tartott.-Sőt mondhatni, a tetőfokára hágott, amikor a közszükségleti cikkeket gyártó részleg újítói megjelentek új termékükkel az ülésen. A termék csillogott-villogott és a szávárvány minden színében pompázott. A bizottság tagjai visszafojtott lélegzettel bámulták, míg végül Szemipjadszkij. a formatervező kinyögte: — Ez aztán valami... Csak úgy kelleti magát. — Ugye, hogy mi is tudunk! —p mondta büszkén a bizottság elnöke, de a főener——a——— getikus rögtön rákontrázott: — Na és, mennyi az energiafogyasztása? A részlegvezető elégedetten somolygott a bajusza alatt, és közölte, hogy úgyszólván semmi, elegendő a működtetéséhez egy Sza- turn vagy egy KBSZL—0,5 típusú elem. — Hát ez egy remekmű! — jelentette ki jóváhagyólag a főenergetikus, a bizottság elnöke pedig érdeklődni kezdett: — És hogy állunk a garanciális idővel? — A garanciális idővel semmi probléma — felelte, kissé mellébeszélve a részleg egyik munkatársa, de a másik tekintélyt parancsoló hangon kijelentette: — Bármilyen jótállást vállalunk. Amennyit kell. A bizottság tagjai felhördültek. Ilyesmi először fordult elő gyakorlatuk során. Még -hogy örökös garancia. — No és, a termék ára? — akadékoskodott kajánul a közgazdász. — A megengedett keretek között van — közölték vele. Amikor a tárgyalás mára vége felé közeledett, a bizottság egyik tagja váratlanul megkérdezte: — Igaz is, mit csinál ez az lizé? A műhely újítói között enyhe riadalom támadt. — Hát nem elég az. hogy mindig működik? — kérdezte bizonytalan hangon egyikük. — És esztétikus — toldotta meg a másik. — No, de mi ez. mire való? — makacskodott a bizottsági tag. — Hát, otthonra, a családnak — közölték kórusban a műhelybeliiek. — Igen? — húzta el a szót kétkedve a bizottsági tag. de ekkor az elnök, hozzáhajolva, odasúgta neki: — Ide hallgasson, Sztre- kopitov, ne rontsa a hitelét az egész kollektíva munkájának! Mit köti az ebet a karóhoz? Ez egy jó termék és kész. Ami pedig az ő korábbi, kétpudos márvány éjjeli bagoly lámpájukat illeti, amivel elriasztották a ve- j vöket, az nem az ő hibájuk i volt. Annak a terméknek a j tervezője már három éve kilépett, és a technikai leírás valahol elkallódott... „Csakugyan, - mit szőrözök itt? — gondolta Sztrekopitov | bizottsági tag. — Hiszen i úgysem lehet az üzletekben elemet kapni...” (Fordította: Juhász László) Azt hiszem, senki sem tagadja, hogy mind hazánkban, mind országhatárainkon túl sorsfordító, illetve világtörténelmi jelentőségű események zajlanak. Szimpatizálunk a peresztrojkával, méltatjuk a glasznoszty szerepét, mérlegeljük a moszkvai csúcstalálkozó eredményeit, egyértelműen helyeseljük a nemrégen lezajlott országos pártértekezlet döntéseit. Aztán a 168 óra információi révén megdöbbentő tényekkel szembesülünk. A műsorból értesültünk, hogy Mezőhegyesen nemcsak hogy létezik Sztálin utca, hanem a törvényszerű, az elkerülhetetlen névváltoztatásról is csak közvélemény-kutatás után határoz majd a helyi tanács végrehajtó bizottsága. A talpraesett újságíró előzetesen érdeklődött, megszólaltatva vezetőket és kétkezi munkásokat egyaránt. Jó néhányan még mindig erre a gátlástalan, erre a középszerű, erre a sok tízezer tehetséges, tisztességes ember haláláért egyértelműen felelős, tehát többszörös gyilkosnak is joggal minősíthető diktátorra voksolnának. Azt hittem: rosszul hallok. A megrökönyödés stációi azonban ezután jöttek. A kolléga kérdezett, s a megszólalók elmondották, hogy nem óhajtanak efféle kampányhoz csatlakozni, hogy ez a zsarnok — kiemelés tőlem — honunktól távol, messze élt, így hát cselekedeteit képtelenség tárgyilagosan megítélni, ezt csak magyar, illetve miniváltozatával, Rákosi Mátyással tehetjük, hiszen az ő megbocsáthatatlan vétkeit ismerjük. Az egyik lakos megjegyezte: ezeket a dolgokat mélységükben még egyszer sem gondolta át. Tévedés ne essék: senkire se szeretném meglátásaimat rákényszeríteni, mert csak az érvekre épülő vita,- az indulatoktól mentes diskurzus formálja gondolkodás- módunkat. Mindössze — másokkal együtt — szomor- gok amiatt, hogy számosán elszakadtak az időtől, s ez az aszinkron különösképp bántó, mert nem magánügy, hanem mindnyájunk nehezen magyarázható mulasztása. Riasztó, hogy eszünkbe se jutnak a tudati fejlődés olykor kétségbeejtő hiányosságai, az ideológiai küzdelem számon se tartott vesztett csatái vagy meg sem vívott ütközetei. Most elhangzott a vészjelzés, azt sürgetve, hogy adjuk vissza a szavak, a fogalmak valódi értelmét, hogy jelképes óráinkat a jelenhez és a jövőhöz egyaránt igazítsuk, hiszen a tetemes késésekért már meglehetősen drága árat fizettünk. Sajnos mindenütt... A tétovázók tájékozódjanak. Ha kedden este a Kossuth adóra kapcsolnak, s Elek László segítségével bepillantanak az ötvenes évek Magyarországának tudománypolitikájába, akkor meghökkennek az ijesztő adalékoktól. Egyik tudósunk Horn Artúr felidézte a parancsra, a Kreml akkori első számú „hivatalnokának” kifejezett kívánságára kötelezően ajnározott liszenkói, illetve micsurini „biológia” szörnyű torzulásait, amelyre akkor úgy esküdtek — egyéb kiút nem nagyon létezett számukra —, hogy tisztában voltak vele: bödületes szamárságokat kell igenelniük. Mi meg tanultuk az iskolában. Gyerekként persze kételkedhettünk. Méghozzá büntetlenül. S még egy: a megalázottakkal rokonszenveztünk, megértve kiszolgáltatottságukat. E sorok írója például a szarvasi Sztálin utcából, amelyet nem feledtek Lenin útra keresztelni, mert emlékeztek mindarra, ami történt. Okulásunkra is ... Iránymutató értékek A felszínesség, az elvtelenül alkalmi jelleg mellőzendő az irodalom berkeiből is, hiszen az utókor verdiktje nem fellebbezhető. Koncentráljunk hát a maradandó kincsekre, olyan szerzőkre és munkákra, amelyek folyvást aktuális intelmekkel ajándékoznak meg minket. Ilyen esetekben az ismétlés sem céltalan. Szombaton délelőtt Kellér Andor kisregényének adaptációját, A rulettkirályt élvezhettük Solymosi Ottó 1983-as rendezésében. A valaha volt Gály Lajos tündöklése és személyi tragédiája akaratlanul is az örökzöld etikai normák fontosságát emeli ki, s olyan tanácsokkal vértez fel mindnyájunkat, amelyeket hétköznapjainkban kamatoztathatunk, bölcsebben igazodva el sorsunk labirintusában. A ráadás se mellékes: a tömörített, a fordulatokban bővelkedő cselekmény, a hibátlan jellem és lélekrajz, s az az árnyalt, az az ízes anyanyelv, amelynek lelkes, meg nem torpanó közkatonáivá kell lennünk. Bárhol és bármikor ... Pécsi [István HALÄLLISTA címmel film készül a televízióban. Karinthy Ferenc két novelláját dolgozza fel a tévéfilm, amely két szálon fut. Az egyikben á magyar csendőrség egy tisztje kivégezteti a civil lakosságot, a másikban egy katonatiszt megöl egy védtelen nőt. A főszereplők: Szilágyi Tibor és Kozák András, az operatőr Kazincky László, a rendező Radó Gyula. A filmet a veszprémi tv-fesztiválon mutatják be először, Képünkön: Kozák András és Tallós Rita forgatás közben (MTI-fotó: Hámor Szabolcsi „Tisztelet a közönségnek...” ^tacliÓM^ueíÖ Szinkronban az idővel
