Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
4. népújság, 1988. június 6,, hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Elhanyagolt küldetés Egy jelenet a Gyorsított eljárásból AZ EGRI NYÁRI EGYETEM ELŐTT Magyar falukép a filmvásznon Bemutatják Kosa Ferenc, A másik ember című alkotását is a filmművészeti nyári egyetemen Mindig becsültem, tiszteltem Gobbi Hildát. Nemcsak kétségtelen tehetsége. hanem küldetéstudata, irigylendő áldozatkészsége, manapság már ritka hivatás- szeretete miatt is. Szombat este — hosszú szünet után — ismét őt láttuk. hallottuk. A művésznőt hetvenötödik születésnapja alkalmából kérdezték — kissé sete-suta módra — pályájának állomásairól, hitvallásáról. A riporter folyvást a múltat óhajtotta pásztázni, ő azonban rendre a jelenbe kanyarodott vissza, s o színház és a versek iránti érdektelenség miatt kesergett. S. O. S.-jelzéseinek hitelességét megfontolandó érvek regimentjével bizonygatta. Beszélgetőtársa szinte szándékosan nem vette a lapot, holott érdemes lett volna, mert ezeket a jogos aggályokat sajnos az a valóság szülte, amelyet mi tettünk olyanná, amilyen. Többek között a tévé szerkesztői és műsorösszeállítói, hiszen felelősségteljes munkájuk során nemegyszer megfeledkeztek leglényegesebb missziójukról: a vitathatatlan minőség következetes szolgálatáról. Éppen főidőben — amikor milliók telepednek a készülékek elé — sorjáznak a közepes vagy annál is alacsonyabb színvonalú fércmunkák, amelyek zömének még áttételesen sincs semmi köze napjaink mindnyájunkat foglalkoztató izgalmas prob lémáihoz. Már-már elviselhetetlen a Mindenki tanköteles jelleg- telensége, összecsapottsága. közhelybősége és szirupossága. Ehhez a szellemi csődhöz viszonyítva, az általam any- nyiszor méltán dorgált Szomszédok majdhogy remeklésnek tűnik, pedig ez a maratoninak látszó „teleregény" se indulhatna eséllyel az értékes művek seregszemléjén. Merre a kiút? Célszerű lenne többször kopogtatni a kortárs szerzők ajtaján. Az Ördögh Szilveszter regényéből készült — szerdán vetített — gyorsított eljárás se ostromolta a tökély magaslatait, témája mégis jelenünkhöz kötődött, s néha nehezen magyarázható cselekedeteink összetevőit boncolgatta. azaz legalább töprengésre késztetett bennünket. Aztán ott az elődök öröksége, például az 1959-ben forgatott francia—olasz film. a Szerelemmel látni. Épkézláb. megrázó sztori, hagyományosan bonyolított, de fordulatokban egyáltalán nem szűkölködő cselekmény, katarzis felé ívelő konfliktusokkal. íme, két út, lehetőség a számos közül. Tessék tájék* zódni, s aztán választani Mindenekelőtt azért, hogy se Thália. se Líra ne legyen a jövő mostohagyermeke. Kárunkra ... Pécsi István Az idén már tizenötöd- szőrre rendezik meg Egerben a TIT nyári egyetemének filmművészeti tagozatát. A nemzetközi kurzusra augusztus 6-ától 15-éig kerül sor az ifjúsági házban. A várható programról, az előkészületekről kérdeztük Hernádi Ferencet, a filmművészeti nyári egyetem új titkárát: — Megőrizzük a hagyományokat, de számos újdonsága is lesz az idei rendezvénynek — kezdte a beszámolót. — Most is, mint szokás, vetítésre kerülnek a legújabb magyar filmek, így például Szabó István Hanussenje, ami itthon Próféta címmel kerül a nézők elé, vagy Sándor Pál Miss Arizonája, Kása Ferenc A másik ember című, az 1956- os eseményekről szóló alko- .tása. Rendhagyó, hogy ezúttal nem egy rendező életműve kerül a középpontba, hanem a Magyar falukép címmel meglehetősen aktuális téma köré csoportosítva próbáltuk összegyűjteni az elmúlt évtizedek figyelemre méltó darabjait. Célunk, hogy a falusi élet tükröződésének változásait mutassuk be tíz filmen keresztül. Ebből az összeállításból nem hiányozhat természetesen a Körhinta, a Talpalatnyi föld, de megnézhetik a résztvevők Gaál István Holtvidék vagy Sára Sándor Feldobott kő című tablóit. — Az előadók, a meghívott filmesek egyszersmind előlegezik a rendezvénysorozat színvonalát. Kikre számíthatunk? — A nyitó előadást Marx József, a Magyar FilmintéMagyar és francia tévések közös produkciója lesz a Mo- ravagine című sorozat, amely Blaise Cendrárs regénye alapján készül. Az 1900-as évek nyarán, Párizsban kezdődő, izgalmas történet helyszíne egy agybetegeket gyógyító klinika, ahol a fiatal orvos. dr. Stein, megismerkedik a gyógyíthatatlannak zet igazgatója vállalta, ő már visszatérő vendégünk. Magyar Bálint szociológus. az ugyancsak vetítésre kerülő A Dunánál forgatóm könyvírója is tart a témához kapcsolódó előadást. Csala Károly» a Mozgóképek fő- szerkesztője pedig arra vállalkozott, hogy az 1988-as filmtermésről nyilatkozzon. A rendezők közül elfogadta meghívásunkat Szabó Isván, Kovács András, Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia, Kása Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt. Valamennyien egy- egy ankétot tartanak. — Várható-e valamiféle változás a szolgáltatásokban? — Mint eddig is, szinkron- tolmácsok segítik a megértést. A különbség csak any- nyi, hogy a szemináriumokon idegen nyelvet is beszélő szakértőket kértünk fel. A filmintézet munkatársai német, francia, orosz, tartott, korábban emberölésért elítélt Mora vage- nal és sorsával. A főbb szerepeket Funtek Frigyes, Maxence Maifort és Anna Karina alakítja, s a forgatás Magyar- országon, Spanyolországban és Franciaországban, július végéig tart. Bächer Iván New York-i páros című darabjának képangol nyelven vezetik a foglalkozásokat. — Talán még korai erről beszélni, de mekkora az érdeklődés a tanfolyamiránt? — A jelentkezések még most „futnak” be. Az idén is körülbelül száz hallgatóra számítunk. Már tudjuk, hogy jönnek vendégek Kubából, Finnországból, s a környező szocialista országokból szép számmal. — Az egriek szántára milyen érdekességet kínálnak? — A vetítésekre most is, mint korábban, korlátozott számban ugyan, de jöhetnek helyi látogatók. Ami a nagy- közönséget érinti: az idén megyeszékhelyünk ad otthont ez idő alatt a szocialista országok filmplakát- kiállításának, az ifjúsági ház előtti parkban. Ezek egy részét árusítják is, sok más filmszakkönyv mellett. (jámbor) zeletbeli helyszíne egy harlemi bérház lakása. Itt él Zoltán, az idős zongorista, aki a 40-es évek végén került ki Amerikába, és az éppen nála vendégeskedő, 84 éves húga. A film — amelynek szerepeit Mensáros László és Törőcsik Mari alakítja — az ő életük történetével ismertet meg. ZENEI ESTEK Aysegül Sarica Egerben, a Megyei Művelődési Központban igencsak megnőtt a zenés forgalom az utóbbi hetekben. Májusban itt a kiváló zongora- művésznő, a török Aysegül Sarica adott hangversenyt, Pécset és Pestet is megelőzve. És hogy nem egyszerű művészi turistaút vendégeként játszott a két vidéki, török emlékekkel is ékes városban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Törökország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Halit Güvenei is elkísérte Egerbe a pianistát. És Aysegül Sarica valóban méltó a figyelemre! Műsorát Beethovennel, a cisz- moll szonátával, (op. 27. No. 2.) indította. Nem tudjuk, mennyi köze van a műben érvényesülő elmélkedéshez a holdfénynek és a Vierwald- stätti tónak, az azonban bizonyos, hogy ez az áhítatos hangulat, az önmagunk felől való gondolkodásnak ez a ragyogó hangsora nem véletlenül ihlette alkotásokra a romantikusokat, köztük Schumannt is. Már ennél a darabnál kitetszett, hosv a világlapok elismerő kritikái, amiket az előzékeny rendezés jóvoltából módunk volt betekinteni, teljesen megalapozottan írnak a művésznő felsőfokú technikai és művészi iskolázottságáról. Isztambul után a párizsi mestereknél kapott alapos elisazítást: méltó tolmácsolnia^ ő az európai zenének. Brahms néhány zoneorada- rabiát választotta főt.émá- iául és mi itt. Közén-Euró- nában. akik inkább Brahms masvar táncaira gondolunk, ha nevét említik, némi elfo- nódnttsánnal vettük tudomásul. hogy a német mestert érzelmilen is felfedeztette velünk a művésznő. Fűszeres, keleti hangulat, miután török muzsika az Erkiné, amellyel Kodály Marosszéki táncok-ja ■ előtt kedveskedett a művésznő az egri közönségnek. A távoli 'rokon érdeklődésével figyeltük a motívumokat, azokat az ízeket, amelyek talán kapcsolhatók is a magyar zenéhez. Lelkiségében talán nem, de hangulatában, színességében jól párosult az Erlcin-muzsika, Kodály feldolgozásához. (farkas) Új televíziós produkciók Fordított arányosság Lehet, hogy nem teljesen eredeti az a törvényszerűség, amire rábukkantam, de méltán illik a Murphy-féle alapszabályok közé. Minél többet nézi valaki a televízió műsorát, annál kevésbé tetszik neki, s ha valaki csak a műsorújságot lapozgatja, az teljesen megelégedhet a programmal. Tudniillik az első látásra rendkívül érdekes, sokfélét tartalmaz, akad benne krimi, operett, dokumentumfilm. s még felsorolni is sok volna, hányféle összeállítás. Ha az ember válogat, s néha-néha bekapcsolódik ebbe az áramkörbe, akkor két esélye van: ha szerencsés, azt kapja, amit vár, ha pedig pechje van, akkor is gyorsan élhet a megnyugtató megoldással és kikapcsolja készülékét. Más a helyzet azonban, ha véletlenül egy kis ráérő ideje marad, szinte passzióként szeretne valamit megtekinteni. Akkor természetesen az előbb említett.. Murphy-féle törvény lép életbe: szinte biztos, hogy bosszankodnia kell. Ha nem így van, az már szinte mázli. Jómagam is véletlenül pil- pantottam bele a Kinn a tengeren című, NDK bűnügyi tévéfilmbe. Valahogy aztán ott is maradtam a készülék előtt, mert éppert nem akadt jobb dolgom: már ahhoz is fáradt voltam, hogy a csatlakozót kihúzzam a konnektorból. fgy aztán, ezt a szerdai opuszt az első perctől az utolsóig élvezhettem. Persze.' az előző szó csak képletesen értendő, mert in-, kább olyan tanulságokat kaptam, amelyek egy kritikus számára talán még hasznosak is. mivel bölcseket tud üzenni az alkotók számára. Például ilyeneket: a közhelyek ritkán vezetnek jóra, szerencsés, ha a figurák nem papírból készülnek, ha egy sztori épkézláb, akkor jó eséllyel vihető filmre. viszont egy félresikerüli forgatókönyv már a kezdetek kezdetén csőd. Mindenesetre érdemes azon gondolkodni, hogy az ilyesfajta alkotásokat miért vásároljuk meg. Ugyanis szórakoztatónak nem szórakoztatónk, feszültnek nem elég feszültek, megnyugtatónak sem mondhatók. Csak az lehet a meditáció végeredménye: ez afféle masszának, töltelékanyagnak tekinthető. Sarkítottabban műsorpótlékok, amelyeknél a néző jobbat érdemelne. Mindenesetre kevesebb ilyen félkész munkát kellene a képernyőre engedni, mert végül is még „véletlenül is” több százezren tekinthetik meg. 'Gábor László HARTMUT BERLIN: Lakótelepi idegenvezetés Hölgyeim és uraim, lépjenek közelebb! Néhány másodperc múlva megkezdődik az idegenvezetés. Schulz vagyok, talán ismernek néhá- nyan Önök közül, főállásban a Nemzeti Múzeumban vagyok .idegenvezető, mellékállásban azonban a jelenkori mesterek iránt érdeklődöm. Mégpedig a mai épí- tőihűvészek iránt. Ezért is vagyunk most itt a Mókus utcai lakótelepen. Ez az új épületkomplexum egyesíti magában valameny- nyi ismert, illetve eddig még ismeretlen irányzatot és stílust. Lehet szó tárgyiasult vagy absztrakt ábrázolásról — mindenféleképpen mély benyomást szerezhetünk a mai környezetalakítás tartalmáról és formáiról. Tehát kezdjük! Itt jobbra, azonnal a Medve .utca kezdődik, illetve kezdődne, mert csak a névtábla utal arra, hogy itt valóban utcának kellene lennie. Nyomatékosan kérem, hogy ax csoporttól senki ne szakadjon le, mert az illető könnyen elmerülhet örökre a sártengerben. Vajon miért használt a művész egy táblát arra, hogy jelezze, itt egy utca van? Valószínűleg azért, mert a névtábla egyenes vonalakat és sík felületeket mutat, s ezzel rögtön rá lehet a táblára ismerni, míg maga az utca semmilyen konkrétumot nem árul el magáról. Ha nézzük e területet, inkább a szűzföldek feltörése jut eszünkbe, mintsem egy utca. Most pedig nézzünk előre! Egy asszonyt látunk, aki két óriási szatyrot cipel. A művészet nyelvén ez egy történés. Nézzék csak azt a köny- nyedséget, ügyességet, ahogyan a hölgy mozog a buckákon. Mozdulatai elárulják, hogy az elsők között költözhetett ide. Legalábbis helyzetfelismerése, ahogyan kikerüli a gödröket, erre utal. Kedves vendégeink, ennek az elénk táruló látványnak azt a címet adhatnánk: a hazafelé imbolygó háziasz- szony. Látni az arcán, hogy már körülbelül félórás nyaktörő utat tett meg az ABC- áruháztól, s még mindig nem találta meg otthonát. Hogyan kérem? Az úr úgy gondolja, hogy gépkocsival is el lehetne menni a boltba? Rallye-specialista ön? Ahhoz, hogy itt keresztül vágjon, legalább öt-hat ilyen versenyen kellene részt vennie. Persze elképzelhető, hogy ezen a területen is lehetne rallye-futamot rendezni, hiszen itt a közlekedési szabályok még egyáltalán nem érvényesek. Igen; jól mondja fiatalember, talán helikopter-leszállópályát kellene kialakítani a tetőkön. Úgy valószínűleg egyszerűbb lenne. Nézzék, ez a lakótelep még annyira friss, hogy közlekedési, hírközlési szempontból gyakorlatilag senki földje. A telefonfülkéket egyszerűen elhagyták. így nem lehet vele gond. Ami nincs, az nem borulhat fel, nem törhet össze. Ha felpillantanak annak a háznak a tetejére, akkor láthatják: egy fényszóró világít ott éjjel nappal. Talán ezzel akarják szimbolizálni, hogy energiaiparunk kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkezik. Az allegória azonban tovább gondolható. Az építők így akarják értésünkre adni, hogy e lakótelep felett mindig ragyog a nap. Most kérdezhetnék tőlem, hogy építőművészeink vajon ugyanolyan alkotói szabadsággal rendélkeznek-e, mint a más ágazatokban tevékenykedő kollégáik? A válaszom egyértelműen: igen! Például saját felelősségükre határozták meg, hogy mi a fontos, és mit tartanak már befejezettnek az építkezésen. Nem hagyták magukat befolyásolni, amit szerintük meg kellett csinálni, arra nem sajnálták a pénzt! A művészet ugyanis nem olcsó mulatság! A szép dolgokra nem szabad sajnálni az anyagiakat. A határidőkét folyamatosan módosították, a jelszavuk ezzel kapcsolatban az lett: nem a határidő a fontos, hanem annak állandó mozgása. Hölgyeim és uraim! Sétánk végére értünk. Most vessünk egy pillantást kívülről a lakásokba. Ezek nagyon normálisan néznek ki. Az emberek már tökéletesen berendezkedtek Ott bennt már lehet élni. (Németből fordította: Szabó Béla)
