Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 4., szombat ’jHm k J. NEGYEDSZÁZADOS ÁTMENETI ÁLLAPOT Hol vagy, otthon? Eger. Hajdú-hegy, szociális intézel. Mielőtt ellátogattunk az intézménybe, többen felhívtak figyelmünket: ne vonjunk le a látottakból messzemenő következtetéseket, mivel átmeneti állapotról van szó, s az illetékesek min (len lehetségesei elkövetnek, hogy mielőbb megoldást találjanak a jelenlegi nyomasztó helyzet felszámolására. Kzen ismeretek birtokában kétszeres kíváncsisággal kopogtunk be az igazgatói irodába, ahol Veres Mihály né. az in tezet igazgatója adott választ kérdéseinkre. — Az épület körülbelül 150 éves, s az ötvenes évektől kezdődően működik szociális intézetként — mondja — Sajnos tavaly májusban életveszélyessé nyilvánították a női szárnyat. így a 80 idős ember helyett csak hatvannak tudunk helyet biztosítani. A zsúfoltság így is óriási, minden épületrészben ágyakat helyeztünk el. Az itt élők átlagéletkora 72 év, ez azt is jelzi, hogy gon- dozottaink jelentős része járóképtelen, azaz állandó felügyeletre szorul. A gondozási díj egységesen 2070 forint, amelyben benne foglaltatik a teljes ellátás. Ez átlagosan a nyugdíjak 80 százaléka, a megmaradó összeggel pedig ki-ki egyénileg gazdálkodik. — Gondolom, több egyedül élő, idős ember is szeretne élni ezzel a lehetőséggel. — Ez így van. Jelenleg is sorban állnak az igénylők a tanácson, s számuk az elkövetkező időben minden valószínűség szerint emelkedni fog, hiszen a családok bomláséi, úgy tűnik, egyelőre megállíthatatlan folyamat. Tehát égetően szükség lenról. A zsúfoltság enyhe ki íejezés a hajdú-hegyi körülményekre. Egy emberre ugyanis átlagosan két-hárow négyzetméternyi terület jut Egymást érik a vaságyak, tavaly nyár óta a használható kiegészítő helyiségekben is A 60. javarészt járóképtelen lakóra két minimális alapterületű fürdőszoba jut. Az ebédet, vacsorát étkező hiányában az ágyakban fogyasztják el. A szűk folyosókon egy-két embernél több nem fér,el. így a legtöbben fekvőhelyükön töltik el napjaikat. Soknak szekrény sem jut. ahol kevéske személyes holmiját elhelyezhetné. Társalgó nincs, így sokan televíziót sem nézhetnek. A régi gazdasági épületben asa- létromos, málladozó, nyirkos falak között szótlanul üldögélnek a valaha bizonyára jobb körülmények között élő iérfiak. Az alapvető egészségügyi meszelést hosszú idő óta halasztgatják. mert a festés idejére nem tudnák hova elhelyezni a gondozottakat. Az asszonyok lakta szobákat térítőkkel virágokkal igyekeznek otthonosabbá, barátságosabbá varázsolni. Csodálatra méltó az az erőfeszítés, amellyel az ápolónők és a még cselekvőképes gondozottak emberibbé próbálják alakítani ezeket a „kényszer hajlékokat”. A lehetőségekhez képest vigyáznak a tisztaságra. Ottjártunkkor úgy tapasztaltuk, hogy legalább a törődésből, az egymás iránti tiszteletből nincs hiány Igaz, a bezártság, a zsúfoltság néha óhatatlanul feszültségeket szül. De ezen aligha lehet csodálkozni, elég ha a ne valamilyen megoldásra. A helyzet az. hogy tudomásunk szerint a második ötéves tervtől kezdődően napirenden van egy új intézet kialakítása. de időközben mindig valami fontosabbnak vélt dologra fordították az erre a célra szánt összeget. Másrészt, amikor nyolc évvel ezelőtt felújították a leg- elavultabb részeket, nem túrhattuk előre, hogy néhány év múlva teljesen használhatatlanná válik. Később azzal biztattak bennünket, hogy a VII. ötéves terv utolsó évében elkészül egy új. kétszáz ágyas otthon, ám ez is csak terv maradt. De javaslom, inkább nézzünk szét, és beszélgessenek az emberekkel, elvégre is az ő véleményük a döntő. Mielőtt azonban a lakókat kérdeznénk, álljon itt néhány sor első 'benyomásainkVeres Mihályné: A zsúfoltság óriási A kenyszerha,fiókokban egymást érik a ■ A szűk folyosókon egy-két embernél nem vaságyak fér el több Csendélet mellékhelyiségek számáré gondolunk (két WC. két apró fürdőszoba). Szívszoritó s megható, hogy az áldatlan körülmények között barátságok, kései párkapcsolatok is szövődnek. Épp ezért sokan attól félnek, hogy két, egymástól független, s távoli helyre költöztetik az intézetben lakókat. Többen mondják, inkább együtt maradnának ezekben a szűk kis zugokban. minthogy elszakítsák őket egymástól. A volt igazgatói irodában most négy ágy áll szorosan egymás mellett. Káló Bélá- nénak. az egykori számviteli osztályvezetőnek is Itt jutott hely: — 1984-ben kerültem ide. A lakásomat felújítják, így ha elkészül, szeretnék visz- szaköltözni. A fiamék Borsod megyében laknak. így ők nem tudnak gondozni. Mivel sok gyógyszert szedek, állandó felügyeletre szorulok, ezért nem tudom, hogy sikerül beilleszkednem majd az intézeten kívüli hétköznapokba. — Hogy érzi magát itt? Mielőtt válaszolna bizonytalanul az igazgatónőre néz. — Csak őszintén! —nyugtatja meg a vezető. — Hát akkor elmondom. Az én véleményem az, hogy Egerben, ebben az, Európa- szerte híres városban elég szegyem, hogy a rászoruló, idős embereknek ilyen viszonyok között kell élniük. Liptai néni öt évvel ezelőtt úgy került ide. hogy se járni, se beszélni nem tudott. Gyerekei napközben dolgoztak, nem tudták gondját viselni. Azóta, lassanként visszanyerte beszédkészségét, egy szék segítségével újra megtanult járni. — Sokat javult az állapotom. mióta rendszeresen foglalkoznak velem. A gyerekeim mindig meglátogatnak, a családdal nem romlott meg a kapcsolatom. Még 700 forintom is marad a gondozási díj levonása után. Ezt általában az unokáimnak adom. Istványi bácsi aranydiplomás nyugdíjas pedagógus. Bólintva üdvözöl bennünket. Gondolataiba mélyed, ki tudja, milyen emlékek tolulnak fel benne, amikor a múltról kérdezzük. Választ hiába várunk, tekintetét se emeli ránk. Nem ő az egyedüli, aki aktív éveiben tanítással fog lalkozott. lrénke néni hosz- szú éveken keresztül a Sa- rudi Általános Iskolában ta nitóskodott. — Egyedül maradtam. Se rokonom, se családom. Saját kérésemre kerültem ide Szerencsére rengeteg ismerősöm, barátom van, akikkel rendszeresen levelezek. Viszonylag jól érzem magam itt. csak hát egy kicsit szűkösen vagyunk . .. Elköszönünk. Útban a ragyogóan felújított, külföldiek által is csodált belváros felé elhaladunk az intézet egykori sertéstelepe mellett, amelyben néhány éve még saját használatra hizlaltak malacokat. A rozzant ólakban erre ma már nincs lehetőség. így csak az egyéb- ként is siralmas összképei rontja az elhanyagolt udvar ★ A városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjét, dr. Juhász Erikát a megoldásról kérdezzük: — Mindannyian tudjuk, hogy tarthatatlanná váltak a hajdú-hegyi állapotok. Sajnos a VII. ötéves terv végére tervezett új otthon anyagiak hiányában nem készül el. de a következő ötéves tervben kiemelt feladatként szerepel ennek megvalósítása. Ezt a városi tanács vb- ülésén is megerősítették. Addig is gondolkodunk egy mielőbbi, átmeneti megoldáson, amely enyhítené a jelenlegi zsúfoltságot. Ezek után csak egy kérdésünk maradt: vajon hány esztendeig tart még a negyedszázada tartó „átmeneti” állapot? Barta Katalin Eg > edüt . . Káló Bétáné; Elég szégyen, hogy az idős Az aranydiplomás pedagógus embereknek ilyen viszonyok között kell élniük _ Itt rendszeresen foglalkoznak velünk (Fotó: Perl Márton) „Kapaszkodók”
