Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
! I N ehezen fordult el a kulcs a zárban, az ajtó is beragadt, erőszakkal kellett meglökni, hogy kinyíljon. A lakás üres volt. Áporodott, molyirtóval keveredett szag csapta meg az orrát. Az előszobában egy csótány menekült a betüremlő világosság elől, majd a második, a harmadik, mintha felsorakoztak volna a tiszteletére. — Díszes fogadtatás! — gondolta, és eltaposta az utolsó menekülőt. A fojtogató penészszag a szobát is átjárta, köhögnie kellett, majd gyorsan ablakot nyitott. Undorodva gondolt a csótányokra, a széttaposott tetemre, és az ablak elé a levegőre állt, ahol rajta keresztül özönlött be a fény. — Rondább, mint a börtön. Vastag por ült a bútorokon, a sarokban egy elszáradt kaktusz, a heverőn egy félredobott ismerős kockás pléd, a rádió tetejéről hiányzott a csipketerítő. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy a rádió tetejére írjon, vagy rajzoljon valamit a porba, egy jelet, egy irka-firkát, amely nyugtázza a hazatérését. Két nyolcast kanyarintott egymás mellé, a saját börtönszámát, amely három év, két hónap és tizenhat napon át személyesen őt magát helyettesítette. — Hallja maga nyolcvannyolcas! — Parancsára. Beállt újra az ablaknyílásbá, és engedte, hogy a fény átcsapja a testét, a koszos, parkettet, egészen az étkező ajtajáig. Nézte az utcát, az ismerős fákat, a futkározó és rajcsurozó gyerekeket, majd észrevette, hogy a szemben lévő ház függönye meglebbent. Valószínűsítette, hogy Borsányiné, az elnök felesége kuksizik, szinte hallotta a meglepetéstől felcsattanó hangját: — Gyertek, itthon van Szegő! — Bámulj csak az anyád jószagű istenit — sziszegte, és kiköpött a semmibe. . . Valahonnan előkerített egy rossz porolót, kiporolta a heverőt, nagyjából lekefélte, majd kirázta a kockás plédet, és vánkosként a feje alá gyűrte. A börtönpriccshez szokott derekának főúri elnyűjtózás, mondhatni keleti kényelem volt az effajta pihenés, bár sohasem hitte, hogy a kemény deszkát is meg lehet szokni. Gondolja, hogy reumás! — ajánlotta neki már az elején az egyébként jószívű, dadogós börtönőr. — Meglátja, nekem lesz igazam nyolcvannyolcas! Egy fél év, és már nem is kívánja a puha ágyikót. Pihenése inkább rövid bódulat volt, mint álom. A sitten eltöltött idő nem foglalkoztatta már különösebben, sokkal inkább az, hogy mi lesz ezután ? Mara, már a nyomozás időszakában faképnél hagyta, és a gyerekkel együtt elköltözött Dabasra a jómódú állatorvos papához, egy maga után hagyott fecnin felajánlotta a válást is, amire ő nem válaszolt. A szomszédból áttükrözött valaki, bizonyára valamelyik gyerek, és a fénycsóva, mint éjjel a kereső reflektor cikázgatott a falon. Hanyatt- fektében volt főnökére Borsányira gondolt, aki megúszta másfél év felfüggesztettel, és jelenleg, mint szaktanácsadó dolgozik egy állami gazdaságban. Sikkasztás, csalás, okirathamisítás. Az eltelt évek alatt elmondta ezerszer a vádat, tulajdonképpen átgondolta az indítékait is, sajnálta azokat, akiket az egész ügybe akarva; nem akarva belerángatott, és akik pitiánerek voltak hozzá képest, és bár flekkesek maradtak, de megúszták rövid elzárással., pénzbüntetéssel, fegyelmivel. Most, hogy Borsányi jutott az eszébe, és a saját derékba tört életét próbálta összerakosgatni, megint önmagát szedte elő, és bűnös indítékainak gyökerét kutatta. Az apja úri szabó volt, magára sokat adó iparos, akinek a becsületén soha nem esett folt, köztiszteletben álló, jelentős adót fizető polgár, akinek a maga kanyarította, gyakran hangoztatott erkölcsi normáját a városkában még ma is . emlegetik.' — A ruhán és a becsületen folt ne essen! A három gyerek közül egyedül őt taníttatták, így apjának, anyjának a szemefénye volt, arra hívatott, hogy több legyen a szüleinél. Kisgyermek korában ministráns volt, istenfélő, családjának a legnagyobb örömére gyónt, áldozott, bérmálkozott is. Később a gimnáziumban lelkes kiszes és természtrajongó, az egyetemen a legelsők között emlegették. — A ruhán és a becsületen folt ne essék! — intette később a saját fiát is, amikor az általános iskolában került, és ünnepélyesen felkötötték a nyakába a kisdobos nyakkendőt. Kívülről erősödő zajok hallatszottak, bezárta az ablakot és az üveg elé függöny helyettesítőnek felakasztotta a hálókabátját. Behunyta a szemét, aludni próbált, de nem sikerült, így aztán tovább folytatta a kutatását, a becsületen megesett folt eredetét. Darázs tévedt a szobába, csapkodott, röpködött, nagyokat koppant az ablaküvegen, aztán megpihent, de csupán azért, hogy néhány pillanat múlva újra megkísérelje a szabadulást. Fejére húzta a pléd sarkát, és a hirtelen jött álom visszavitte a múltba. Borsányit látta maga előtt, a jó svádájú, nagyvonalú elnököt, akit tulajdonképpen még a járás hozott ide azzal a szándékkal, hogy hozza rendbe a sántikáló gazdaságot, és csináljon rendet a középparasztból lett elnök, Lukács után, akit a felsőbb szervek sze- rintminden vonatkozásban túlhaladott az idő. — Lássa be Lukács elvtárs, hogy alkalmatlan! Lukács belátta, és lemondását ímmel-ám- mal, de azért elfogadta a közgyűlés. Borsányi berobbant a falu életébe. Létrehozta az ágazatokat, önállóságot adott mindenkinek. Csinosan, nyakkendőben járt be dolgozni, kicseréltette az irodában a bútorait, és pályázatot hirdetett a titkárnői állásra. — Tárgyalóképes, csinos, nyelveket ismerő titkárnőre van szükségem elvtársak! így lett Emőke a főnök jobbkeze, a gyorsan fejlődő gazdaság pótolhatatlanja, az ágazatvezetők üdvöskéje. Borsányival neki tulajdonképpen soha semmi baja nem volt. Nélküled — a főkönyvelőm nélkül —. kérlek én csupán félkezű óriás vagyok! Felriadt saját hortyogására, aztán tovább álmodott : Egy este Borsányi csöngetett be hozzájuk. — Beszélgethetnénk négyszemközt Lajcsi- kám ? A főnök feldobottnak látszott, és a tőle megszokott hévvel magyarázta, hogy egy villát szeretne építeni a Balaton mellett, és mi sem természetesebb, hogy ebben az ő baráti tanácsait óhajtja kikérni. Kedvezményes fuvarok, házilagosan is elvégezhető szakipari munkák, aztán itt van a tsz kitűnő építő brigádja... — Úgyis, mint a főkönyvelőmmel, úgyis, mint a barátommal elsősorban veled szeretném megosztani a gondjaimat. Természetesen mindent a kínálkozó, törvényes lehetőségek között... Borsányi nagy erőkkel látott a tóparti építkezéshez elnökségének negyedik esztendejében és, hogy ne mondják, hogy suskusol, az egyik este flekkensütés közben a megyeieknek is elmesélte szándékát: — Egy szerény kis nyaraló. Állampolgári jogaim és lehetőségeim szerint... A vendégek bólogattak, szólni ha akartak sem tudtak volna, mert olyan finomak voltak a falatok és a borversenyről visszamaradt borok is jócskán emelték a hangulatot. — Itt kezdődtek a bajok! Ha neki lehet, akkor nekem is... Az építkezés vége felé — mintegy önmaga megnyugtatására — egyszer ugyan jelzett az elnöknek, hogy suttog a falu, nehogy baj legyen, de a főnök ezúttal fölényes volt és elutasító.- — Elnyertük a Vörös Vándorzászlót! De tartsd a szád, amíg meg nem érkezik a hivatalos értesítés. Maga a miniszter lesz az átadó... ' A Borsányi villája már régen készen volt, amikor őt letartóztatták, az ő kertes családi házát a városban még be sem vakolták, amikor a kezére került a karperec. A kártyapartnerek és az ivócimborák ugyan már előre megsejtettek valamit, és noszogatták, hogy írassa ki magát, mert aki beteg, az ellen nem lehet eljárást indítani. — Rohadtak vagytok! Értitek ? És a Vadvirág különtermében akkor éjjel rájuk borította az asztalt. Ismét ablakot nyitott, majd gondolatban tovább indult. Még vezényelt is magának : — Fel a fejjel 88-as! Irány a szabad élet, és az atyai jótanács : a ruhán és a becsületen folt ne essen... Szalay István Folt a becsületen Protokoll nélkül... Felvételeink a Szent Jobb egri, ünnepélyes fogadásakor készültek (Perl Márton képriportja)
