Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1988. június 4., szombat

ÉVI HÁROMEZER BEJELENTÉS, MENTESÍTÉS

Tűzszerészek között

Homokos, dimbes-dombos táj. ahol állunk a Pest megyei Gyál község határában. Katonai parancsszavak hangzanak körülöttünk. mert bombarobbantáshoz készülődnek a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Magyar Néphadsereg Tűzszerész Zászlóalja katonái. S mi sem természetesebb, hogy ilyen esetben minden szónak, cselekedetnek fontos jelentősége van. Feszült a figyelem is. de mielőtt parancsnokuk Láng László alezredes engedélyt adna a fedett lövészárokba ülőknek a feladat végrehajtására, egyik beosztottja. Németh Pál alhadnagy magyarázatot ad a látnivalókról. Elmondja, hogy mintegy 500 méterre 3,5 méter mélységben 250 kilogrammos, a II világháborúból visszamaradt amerikai bombát ástak el. azt semmisítik meg.

S aztán a „gyújtás” ve zényszó elhangzása után ha talmas detonáció közepette nagymennyiségű föld emelkedik fel mintegy 100—120 méter magasba, miközben talpunk alatt is érezzük o földmozgást.

Később, ahogy a bombavájta tölcsérhez — olyan öt méter mély lehet — gyalog- lünk a sűrű szilánkdarabokkal borított legelőn, a parancsnok azt is ’ elmondja, hogy ha ezt a bombát a föld felszínén robbantották volna fel' bizony két kilométeres körzetben veszélyeztették éolna a környezetet.

A katonák gyakorlatiasan mozognak. Nem véletlen, hiszen sűrűn kerül sor ilyen eseményre, még 43 évvel a háború után is, hiszen évenként mintegy háromezer bejelentés érkezik a fővárosi ügyeletükre. amelynek telefonszáma: 690—776. A talált robbanótest hatálytalanítása, elszállítása és megsemmisítése ugyanis az ő feladatuk. Másnak — saját érdekében — nem szabad lőszerhez! nyúlni vagy elmozdítani. A megtalálónak a helyi tanácsnál vagy a rendőrségen kell jelentenie, akik gondoskodnak a további teendőkről. A zászlóaljnál 24 órás tűzszerész ügyeleti szolgálatot vezettek be 1979-től. hogy a mentesítő munkálatokat a legrövidebb időn belül megkezdhessék.

Nem győzi ezt eléggé hangsúlyozni a parancsnok, mert még mindig fordulnak elő tragédiák, főleg a gyerekek körében a nyári vakációk és kirándulások során. Emlékezetes az 1984-ben bekövetkezett dunaharaszti gyermek - tragédia és az idén április 30-án Várpalotám történt lőszerrobbanás, amelynek során három felnőtt súlyos, maradandó testi sérülést szenvedett. Kritikus a május—júniusi időszak. Ilyenkor megnövekszik a munkájuk. Már ebben az évben 1350 bejelentés érkezett a parancsnokságra.

Mivel keveset beszélünk a tűzszerészekről — ki tudja miért? tragédiák esetén csupán — érdekes adat, amivel a parancsnok szolgál: az elmúlt 43 év során a tűzsze- ________________a_________

T

üzérségi lövedékek

rész és aknakutaft alakulatok mintegy 7/ ezer hektár területet mentesítettek, 14 millió darab aknát, bombát, tüzérségi lőszert, valamint 13 ezer tonna egyéb lőszert és robbanóanyagot semmisítettek meg. S hogy a magas fokú hozzáértés ellenére sem veszélytelen a munkájuk az bizonyítja, hogy 1964-ig 570 tűzszerész vesztette életét és több száz volt a sérülés is. A hősök emlékét szobor őrzi a fővárosban. Szerencsére azóta a zászlóaljnál senki sem szenvedett balesetet.

— Nem szeretnénk a lakosságot ijesztgetni — hangsúlyozza Láng László —, de még mindig közöttünk van a „rozsdás halál”, főleg a talaj mélyebb részeiben, amelyek általában szántások, ásások, földmunkák során kerülnek felszínre. Legveszélyesebb területünk Fejér és Komárom megye, valamint Budapest és Pest megye, ahol a II. világháború nagyobb magyar csatái zajlottak. Kedvezőbb Nógrád és Bács-Kiskun megyében a

Csak a sisak majdnem öt kilót nyom

helyzet. Heves a közepesek közé sorolható. De minden relatív. Az idén Balassagyarmaton 36 kézigránátot szedtünk össze, Sárkereszte n

104-et. Tavaly Rétságon 700. Győrben pedig 800 darab kézigránát. került elő egy helyről.

Miközben az alparancsno- kok. tűzszerész tisztek — Madarász Miklós főhadnagy. Nagy Imre alhadnagy — bemutatják az aknakutatók, tűzszerészek felszereléseit, műszereit és a speciális munkához alkalmazható eszközöket. sok érdekes dologgal ismerkedünk meg: a 4,8 ki-j logrammos sisakkal, a 22.5 kg-os repeszvédő mellénynyel, kerámiabetéttel, bomba- és lángtakarókkal, de kézigránátok, aknavetőgránátok. tüzérségi lőszerek, rakétarendszerű lövegek és bombák sok fajtájával is ismeretséget köthetünk. Ezek az eszközök azok, amelyeken három hónap alatt elsajátíthatják a tudnivalókat az újoncok, akik sikeres vizsga

után segédtűzszerész bizonyítványt kapnak, és olyan tapasztalt katonák mellett, mint Németh Pál, Nagy lm- ^""alhadnagyok fokozatosan kapcsolatba kerülnek az ..éles" robbanóanyagokkal.

— Nálunk is van létszámgond — fűzi mindezekhez az alezredes — mert aki bevallja, hogy fél, azt elküldjük az'alakulattól. Itt nem lehet 90 százalékos munkát végezni. csak tökéletest. Nagy az idegi és fizikai leterhelés. A hivatásosok, akik mind itt kezdték a szakmát ezért ötvenéves korukra ..kiöregednek ", Nemcsak biztos kézzél kell a tárgyakhoz nyúlni, de el is kell azokat szállítani. Képzeljék el: milyen érzés egy 19 éves fiatalembernek gépkocsiját úgy vezetni. hogy tudja, a platóján bomba van? Ráadásul olyan forgalomban, mint amilyen a fővárosunkban is van . . .

— Mégis mi tartja itt az embereket? — kérdezzük többen is, amikor a búcsúzás percei következnek.

— A fantasztikus munka- szeretet. — Sorolja a parancsnok. — Ügy élünk itt. mint egy kis család, mindenki magáért és a másikért dolgozik. Nincs titkolódzás. A parancsnoknak ismernie kell katonáinak fizikai és szellemi állapotát, aznapi kapacitását. Az anyagi elismerés mellett az erkölcsi elismerés a legnagyobb vonzerő, ami itt tart valameny- nyiünket. Nagyszerű érzés, amikor a lakók, a gyerekek hálásan köszönik katonáinknak munkáját, akik elmondhatják: ma Magyarországon robbanásveszély nincs. Jó az együttműködésünk a tanácsokkal és a társ fegyveres erőkkel. Nékik is köszönhetjük, hogy nemcsak a második és az első világháborús lőszereket, de még a szigetvári csatában használt golyókat is ártalmatlanná tudtuk tenni a közelmúltban.

Fazekas István

Erdőművelési bemutató a Mátrában...

A Maira—Nyugat bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az. erdömérno kök országos továbbkéu zése körétében szakmai bemutatót tartott a Mat rában. A szakemberek megismerkedtek az. ener eia takarékos. környezet kímélő kötélpal.vás fa anyag-mozgatással, amely importki váltó, hazai gyárt mány.

íme a gyakorlat

(Fotó: Szabó Sándor}

KÖRNYEZETVÉDÖ(K) ÓHAJA(I)

Irigylem * a pisztrángokat

Zuhogott. A néhány elszánt turista — köztük gyermekek — dacolva az esővel eltökélten haladt az útján. Lelkesedésben méltó társuk akadt túravezetőjükben, a Bükki Nemzeti Park geológusának személyében. Ö, ki tudja hányadik szabad napját áldozta föl azért most is, hogy hasznos ismereteket adjon kicsik nek és nagyoknak egyaránt.

Feltételezhető, a Szalajka-völgyben útitársaim sem először járták végig a kellemes sétányt. Mégis, mosí a laikusok jó szándékú természetrajongását — vezetőnk jóvoltából — számos érdekes és hasznos adat is bővíti majd ezután. Megtudhattuk például többek között azt is, hogy nemcsak a zajos jövő-menő kirándulók, üdülők csapata miatt fogott „vándorbotot” a nádi rigó. S az évente egymillió látogató sem űzte el vackáról a vízicickányt, s nem rongálta még csak ;i Szalajkára jellemző páratlan aljnövényzeti világot sem. Ezen kívül felhívta az apróságok figyelmét i szakember arra, csak tiszta vízből, tiszta forrásból nyert levegővel képes megélni a pisztráng is.

Az eső továbbra sem'hagyta magát... Különösen szomorú volt ez amiatt is, hogy a természet és az időjárás nem fogadta kegyeibe azt a jó néhány száz valóban lelkes turistát, rajongót, akik valóban ünnepelni jöttek a madarak és a fák napját, amely egyben nyitánya is a megyei, környezet- és tájvédelmi napoknak. Távol álljon tőlem, hogy célzatosságul véljek fölfedezni a hét végi szomorú „sírós” időjárásban. s következtetéseket vonjak le a táj, az ember, az egészség és a környezet védelmének honi színvonaláról.

De, akárhogy is, „esőisten" most egy kicsit őket is siratta talán... Mert hiába a józanok szent akarata, ha a mozgalom pont azoktól kapja a legkevesebb támogatást, akiknek „tiszta vizet kéne önteni” a minden magyar állampolgár asztalán álló kancsóba. Aka ratlanul is irigylem a pisztrángokat, mert ők csak tiszta vízben élhetnek. S ugyanez a jelző nem mondható el a legnagyobb lelkesedés és jóindulat diktálta szándékkal a honi mozgalomról.

Nem is olyan régen megdöbbentő, sőt sokkoló nyilatkozatot hallottunk a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetőjének a szájából. Mintegy megnyugtatandó, közölte: a bős—nagymarosi erőmű minden egyes megtett beruházási fázisa után ellenőrzik, hogyan hat ez a környezetre. Aligha csodálható, hogy íróink, köztük Szász Imre ismét tollat ragadott, s az Űj-Tükör hasábjain kifogásolta ezt, mondván, akkor már, ha valami elkészül, az eredeti állapot — ha baj is van — soha vissza nem állítható. Ez így igaz, s ehhez nem kell még környezetvédelmi szakmérnöknek sem lenni. De ez egy kicsit jellemző a „honi hivatásos zöldek" sokéves tevékenységére. Amint már egyszer említettem: védekezgetünk, de nem gazdálkodunk! S hogy ezt ismételten egy író tűzte művének témájául, ez aligha csoda. Hiszen nemcsak a megsárgult fóliánsok, regények, versek, hanem a minket nevelő, hazánknak mondott táj is humánkultúránk öröksége!

No, de söpörjünk a saját házunk táján . . . Noha értünk el eredményeket, elsősorban a szemléletváltozásban, még mindig túl nagy és egészségtelen kompromisszumra kényszerül szűkebb hazánk környezetvédő mozgalma, a hatalom és a paragrafusok szavával felvértezettekkel szemben.

Mert dicsérendő az, hogy a Gagarin Hőerőmű immáron saját maga is mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb egészségre 'ártalmas szennyező anyag hagyja el kéményeit. De ugyanakkor törekszik arra. hogy a déli bánya megnyitása érdekében szűnjön meg a környéken a szőlő-, a növénytermesztési kultúra, amely súlyos százezreket hozott a népgazdaság konyhájára, azért hogy néhány évig biztosított legyen a szerény mennyiségű lignit! Mert akárhogy is, a re kultiváció sohasem hozhat olyan eredményt, mint az. azt megelőző állapot.

S aztán korántsem megnyugtató a Bélapátfalván élők, a selypi üzemek környékén lakók sorsa sem Mert bizony a por tovább tartja hatalmát. Nem tudtuk elérni, hogy hathatós összefogás szülessen a MEFAG erdei kisvasútjainak a megsegítésére sem. Az üzemeltetés gondja ugyanúgy az erdőgazdaságé, mint korábban. Meghirdettük a karsztvízvédelmi programot, de a veszélyes hulladék átmeneti tárolásán kívül nem gondoskodtunk a mezőgazdasági kemikáliák, valamint a szerves trágya megnyugtató hasznosításáról, illetve arról, hogy ezek ne kerüljenek esővel bele „a természet nagy körforgalmába ...” Pedig az utóbbiakra okos és hasznosítható szabadalmak is rendelkezésre állnak.

Azt hiszem, remélem, tehetem az állítmányt többes számba is, sohasem érünk el eredményeket addig amíg „sanda mészáros módjára" kezeljük értékeink védelmét. Mert paragrafusokkal nem lehet életet menteni. Mert a Duna-Tisza közén minden jogszabálynak van egy ellenkező értelmű párja is .. . Az igazán célravezető az volna, ha azonos tárca alá tartoznának az egymással szorosan összefüggő egészséges és természetvédelmi céljaink! Mert az ókori Rómában is megmondták „csak ép testben lehet ép lélek”.

Mindez a fejemben járt, míg elérkeztünk a Fátyol vízeséshez. Tavaszi eső ide, vagy oda, meghajtottam a fejem Herman Ottó emléke előtt, no és azok előtt is, akik a kellemetlen körülmények ellenére fákat? ültettek és emlékparkot avattak a nagy természettudós tiszteletére. Öröm volt látni, hogy egyre szélesebb körben lesz népszerű a táj és természetjárás, s ma hatszázan voltunk, lehet, hogy holnap háromszor annyian leszünk.

De a pisztrángokat ma még irigylem. A tiszta közegért, amiben élnek. Ugye, nekünk sem kell sokáig várni már erre?! s. T.

tarifái tás

Egy bombával, „rozsilahalállal'’ kevesebb (balra)

★

Ilyen mely krátert vágott a két és fél mázsás szörnyeteg (fent)

(Fotó: Szántó György)