Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 29., szerda 3. Aszavak becsülete Sokak véleményével azo­nos a megállapítás: erősö­dött, határozottabb lett a közvélemény bizalma a sor­sunkat navigáló politika iránt az országos pártérte­kezlet óta. Meteorológiai ki­fejezéssel élve, kitisztultak a felső légköri viszonyok Múlhatatlan kötelessége most már a társadalomnak, hogy a közbülső szinteken is felerősödjék a cselekvési akarat. Nincs mentség a további tétovázásra. Eddig is ' ké­nyelmesség volt a tolerált önigazolás, hogy „meg kell várnunk, amíg kivehetőbb irányvonalat látunk ma­gunk előtt”, de a további tétlenség immár végképp tarthatatlan. A követelmé­nyek világos, egyértelmű fo­galmazásban állnak előttünk. Elég már a szavak mágiá­jából! Mert amennyire igaz, hogy „kezdetben vala az ige”, annyira kiábrándító, amikor példaadásra kötelez­hető emberek csupán a szá­juk fárasztásával helyettesítik a valódi fáradozást követelő kötelességek teljesítését. Nem lehet minden bajun­kat a rossz cserearányokból, a világgazdaság számunkra kedvezőtlen folyamataiból származtatni. Annak, hogy egy bérház felújításánál sú­lyos milliókat büntetlenül lophattak el a közvagyon fosztogatói, semmi köze az acél, az alumínium és a vegyi áruk világpiaci árá­hoz. Annak viszont, aho­gyan a közélet felelősei rea­gáltak az esetre, annál több köze van a kiábránduláshoz, a megkeseredés terjedéséhez, a helyi lakosok tízezreinek felhá borodásához. Becsületes, nehéz helyzet­ben kipróbált emberek le­vélben hívták fel a figyel­met a nyíltan és nagyban űzött lopásra. A fórum, ahová a kollektív panasz ér­kezett, természetesen foglal­kozott az üggyel. Olykép­pen, hogy az illetékes te­rületfelelős, akit megbíztak a botrányos helyzet „szigo­rú" vizsgálatával, ki sem tette lábát az irodából. Ér­demi ellenőrzés helyett te­lefonon hívta fel a fosztoga­tókat alkalmazó vállalat igazgatóját, s megkérdezte tőle, igaz-e, hogy lopják az anyagot a kérdéses építke­zésen ? Afelől viszont senkinek ne legyen kétsége, hogy a legközelebbi testületi beszá­molóban látszólag nagy nyo­matékkai, valójában képmu­tatóan ostorozták az ellen­őrzés hiányosságait, a fele­lőtlen anyaggazdálkodást, sőt a köztulajdon dézsmá­lását. A beszámolót jegyző­könyvestől irattárba tették, szabatos iktatással. „Meg­történt" a szükséges lépés a köztulajdon védelméért, a tolvajok pedig lopták to­vább a cementet, a gáz- és vizvezetékcsöveket, a faanya­got és minden elképzelhető matériát, ami szükséges az építkezésekhez. Az ilyen alibiharcot kö­zös kötelességünk lehetet­lenné tenni. Nyomatékosan követeli tőlünk társadal­munk állapota, hogy tettek­kel teremtsük meg a sza­vak hitelét. Amikor még nem tudjuk, miként is cse­lekedjünk, akkor az irány­adó gondolatokat megfogal­mazó beszéd a tett. Megsokasodnak gondjaink, ha a közbülső szinteken a tettekért felelős emberek továbbra is ragaszkodnak a rosszul értelmezett népsze­rűséghez. Kiknek a szemé­ben akarunk népszerűek len­ni? Azokéban-e, akik egy torzult helyzet haszonélvezői, vagy azokéban, akik nem tudnak ugyan valamely „szívességgel” a hasznunkra lenni, de társadalmi hasz­nosságuk nagyobb, mint a csak önérdeket hajszoló ügyeseké. A cselekvési kötelesség most annyit jelent, hogy megköveteljük a tisztázott normákhoz igazodó munkát, a tetteket középpontba állí­tó vezetési stílust, még ha a testi-szellemi tunyasághoz szokottak ezért morognak is. Ha nem tűrjük el a lazsálok, a cinikusok, a kis teljesít­ményű nagyhangúak lépés­előnyét. Ha összefogunk azokkal az emberekkel, akik tudnak, akarnak dolgozni, mernek teljesíteni, akik va­lósággal kiéhezettek vezető­ik következetességére és közvetlenségére, bizalmat várnak és kínálnak s ugyanaz a jófajta elé­gedetlenség ösztönzi őket, ami ma az ország sorsát kézben tartó politikai akaratnak is jellemzője. Igen, cselekedni — s van­nak bizony, akiknek a cse­lekvést számvetéssel, kímé­letlen önvizsgálattal kell kezdeniük. Az eldugott fa­kitermelő helyektől a fé­nyes áruházak reklámaján­dékain át a soron kívüli üdülési beutalókig. Vagyis: első teendő, hogy mit nem szabad cselekednünk, akár favágók vagyunk, akár fő­városi kereskedelmi ellen­őrök, vagy országos hatás­körrel rendelkező valakik. S ha tisztáztuk a maguk lelkiismeretével, hogy mi az. ami tiltott, vagy éppen csak ízléstelen cselekedet, ha helyreáll az életbevágóan szükséges tettek becsülete, ez a közéleti hitelesség, ez a morális egyensúly biztos támaszául szolgál az immár halaszthatatlan cselekvés­nek. G. M. A TECHNOIMPEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZVETÍTÉSÉVEL KII-HYB­sertéstelep Kínában A KA-HYB Vállalat — a Technoimpex Külkereske­delmi Vállalat közvetítésé­vel — ezerkoca-férőhelyes sertéstelep szállítására kö­tött szerződést a pekingi China National Machineri Import-Export céggel. A két ország külkereskedelmében ez az első üzletkötés sertés­telep szállítására. Kína — jóllehet a világ legnagyobb sertésállományá­val rendelkezik — erőfeszí­téseket tesz az intenzív hús­termelésre való átállásra. E program keretében kapott bizonyítási lehetőséget a nagy termelési és szakmai tapasztalatokkal rendelkező, Európában az elsők között hibridsertést „előállító" KA-HYB Vállalat. A ma­gyar hibridsertések tulaj­donságai egyébként állják a versenyt a nemzetközi ösz- szehasonlítással; ezt bizo­nyítja, hogy más országokba is szállítottak a magas ge­netikai értékű tenyészanyag- ból, amely Kínában is he­lyet kap majd. A KA-HYB-nál arra szá­mítanak, hogy a szerződés hosszú távú együttműködés kezdetét jelenti. A telep va­lamennyi elemét — épüle­tek, belső tartástechnológiai berendezések, eszközök stb. — még ebben az évben le­szállítják, és a kiviteli ter­vek szerint a helyszíni mun­kák is megkezdődnek. A korszerű létesítményben a jövő év közepén helyezik el az állatokat. A nagyméretű és igen összetett exportfel­adat fővállalkozója a KA- HYB Vállalat, amely 12 szál­lítóval együttműködve szer­vezi és valósítja meg a be­ruházást. További tárgyalá­sok vannak folyamatban újabb sertéstelepek szállítá­sáról és arról, hogy a KA- HYB sertéshústermelési rendszert honosít meg Kí­nában. Miért beteg a gázbetongyár? Azt suttogják, hogy a Mátra Gázbetongyárat bezárják. Sőt, arról is hallani, hogy ennek egyenes következménye: az ott dolgozó négyszáz embernek valahol máshol kel) munkát keresnie. Arról is pletykák keringenek — elsősorban szakmai berkek­ben —, hogy aa ott gyártott termék, a 'gázbeton semmire nem jó, de hogy építkezés­re nem, az biztos. Különösképpen felerősödtek a jól értesült vélemények azok után, hogy nemrégiben még a megyei pártbizottsági ülésen is szóba került munkájuk. Nem szeretem a rémhíreket. Méghozzá azért nem, mert nem sok valóságot tartal­maznak. Inkább a saját kassza gyarapítása érdekében, mintsem az olvasónak íródnak. A fenti pletykák késztettek azonban most mégis arra, hogy Végh Antal futballtörténe- tét feldolgozó könyv címének kissé átalakított változatával ajánljam az olvasónak ezt az írást. Merthogy a suttogásokból vajmi kevés igaz, arról meggyőződhettem a Mátra Gázbetongyár igazgatójával, Faragó Péterrel történő találkozást követően. — Az év elején telefonon arról adott tájékoztatást, hogy minden a legnagyobb rendben, viszik a termékü­ket, mint a cukrot. Mitől hát ez a nagy hátraarc? — Az építőanyagok iránti kereslet szinte hisztérikus piaci körülményeket terem­tett, még 1987-ben. Mindez folytatódott az első negyed­év során. Tisztában voltunk mi azzal, hogy mindez csak április 1-jéig, azaz az áreme­lésig lesz így. Ezzel együtt örömmel nyugtáztuk, hogy papíron lekötötték kapacitá­sunk nagy részét. Igyekeze­tünk szerint ennek becsü­lettel eleget is tettünk. — A mennyiséggel nem is lehetett probléma hiszen a gyár történetében egyedül­álló teljesítményt értek el. Csakhogy korábban érkeztek minőségi kifogások, igy van? — Mi értékeltük ezeket. Az alapanyagok vizsgálatá­ba bevontuk a Budapesti Műszaki Egyetem, az Építés­ügyi Minősítő Intézet, az Energiagazdálkodási Inté­zet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem szakembereit. sőt magát a technológiát szállí­tó NSZK-beli HEBEL-céget is. Változtattunk a receptú- rán, ami csak kisebb terme­lékenységet tesz lehetővé, ez­zel azonban minőségi kiho­zatalunkat jelentősen javi- tottuk. Távol álljon tőlem a másra mutogatás szándéka, de az ÉMI minden kifogás vizsgálatánál kivitelezési hiá­nyosságokat állapított meg. — Mi: jelent ez konkrétan? — A gázbeton kiváló hő­szigetelő tulajdonsága köz­ismert. Viszont speciális szerszámokat, igényesebb mestermunkát kíván az ösz- szeragasztása. Ha ez nem így történik, a falazóblokk bii- leg, s megreped. Ez történt, ez az amit az ÉMI megálla­pított. Pedig milliókat köl­töttünk arra, hogy megtanít­suk a felhasználókat a he­lyes, az előírásoknak meg­felelő használatra. Több mint 9 ezer kőművesnek küldtünk ezzel kapcsolatos írásos anyagot. Ezenkívül a Kiosz- oknak, építőipari vállalatok­nak, s ki tudja még kinek. — Tehát akkor kiszolgál­tatottak a kőműveseknek? — Most már nem. Mert a vizsgálódások tapasztala­tait leszűrve úgy döntöttünk, hogy lehetővé kell tenni olyan vatag ágyazaté hőszi­getelő habarccsal történő építkezést, amely hagyomá­nyos módszerek és szerszá­mok alkalmazása mellett is megfelelően jó hőszigetelő értéket biztosít. Megvásárol­tunk egy svéd licencet. amit a Koszig Vállalat pásztói gyára állít elő, s már ren­delkezésre is áll. Tehát a jövőben ez sem lehet prob­léma. — A gázbeton iránti ide­genkedés ezzel együtt sem szűnt meg .. . — Amikor az új termék­kel készen voltunk, amikor döntöttünk a svéd licenc megvásárlásáról, akkor jött április 6-a. az Ablak című műsor. Ebben egy korábbi termékünkkel kapcsolatban emeltek kifogást. S mi lett a következmény? A magas szerződéses igények mellett forgalmunk a felére csök­kent. Akkor amikor sikerült előrelépnünk a minőség te­rén. amikor rengeteg ener­giát fordítottunk arra, hogy valóban kifogástalan termé­ket adhassunk a vásárlók­nak. — Mi a teendő ebben a helyzetben? — Nem akarom elkiahál- ni. de minimális felfutás azért már érzékelhető. Ez­zel együtt helyre kell állíta­ni a gázbeton becsületét. Ez a világon nyolcvan éve is­mert termék. Korszerűsége, energiatakarékossága vitat; hatatlan. Magyarországon az idén 2.7 éves á gázbetongyár- tás. Ez alkalomból propa- gandisztikus eszközöket hasz­nálunk, érdekeltté tettük a szállítási vállalatokat, a Tü- zépeket. Harcolunk a gázbe­tonért. Mert hazánkban már 190 ezer lakás épült ebből, ami önmagában is kellő bi­zonyíték. — Ügy érzi nem hibáztak sehol? — De! Nagyot akartunk lépni az építési szokások megváltoztatásában. Beteg-e hát a gázbeton­gyár? Nem hinném. Mint­hogy azt sem hiszem, hogy a forgalom ilyen irányú visz- szaesésének csakis egyet­len televíziós adás az oka. Minden bizonnyal a leg­szerencsétlenebb időpont­ban került a nyilvánosság elé. A Mátra Gázbeton- gyárban nincs műszak- rendváltozás, nincs elbo­csátás. Munka van, egész­séges önbizalommal vég­zett becsületes helytállás. Gebet, hogy a suttogok ar­ra alapoztak: megijednek a nehézségektől. Ügy tű­nik. ehelyett sikerrel néz­nek vele szembe. Kis Szabó Ervin Ismét hitelképes a Granvisus Ismét helyreállt a hitel- képessége az Esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyá­rának, a Granvisusnak. Az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. átmenetileg átvállalta adóssága egy ré­szének törlesztését és hitelt is folyósít a termeléshez. A bank ezzel lehetőséget nyúj­tott az ország egyetlen szemüveggyárának tal­ponmaradásához. Az elmúlt években ugyanis elsősorban a vezetés következetlensége miatt nehéz pénzügyi hely­zetbe került az esztergomi üzem. A legsúlyosabb hiba az volt, hogy az ésszerűsé­get meghaladó mértékben emelték a béreket. Ezért olyan béradóval büntették a gyárat, ami meghaladta teherbíró-képességét. En­nek következtében 1986-ban és 1987-ben is jelentős adóssága és alaphiánya ke­letkezett a Granvisusnak. Bár a termelés nem volt gazdaságtalan, az adósságot nem tudták törleszteni és hitelképtelenné váltak. Pénz hiányában sokat romlottak a termelés feltételei. A dol­gozók közül sokan kilátás­talannak. látták a gyár helyzetét, ezért felmondtak, s éppen a legjobb szakmun­kások hagyták el a gyárat. Ez év tavaszán új igazga­tó került a szemüvegkeret­gyár élére, és irányításával programot dolgoztak ki a gazdasági és pénzügyi zava­rok mielőbbi megszünteté­sére. A programot a gazda­sági kamara közreműködé­sével nemrégiben bemutat­ták az üzem hitelezőinek, abban a reményben, hogy haladékot kapnak adósságuk rendezéséhez. Az egyezteté­sek végül is a gyár számára előnyösen zárultak. A nyers­anyagot szállító partnerek például haladékot adtak, il­letve átütemezték adósságát. Másik hitelezőjük, a Ma­gyar Hitel Bank erre nem volt hajlandó, nem tartotta reálisnak a gyár program­ját, adóssága azonnali visz- szafizetését követelte. Ezért a gyár képviselői egy má­sik bankhoz, az Országos Kereskedelmi és Hitel Bankhoz fordultak segítsé­gért. Ez a bank megvalósít­hatónak tartotta a gyár ki­bontakozási programját, és vállalta — átmenetileg —. hogy kifizeti helyette adós­ságát a Magyar Hitel Bank­nak és hitelt is folyósít a termelés finanszírozásához. Kedvezően ítélte meg a gyár programját az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hi­vatal is. Ez az intézmény is átütemezte, illetve egyéves haladékot adott a gyárnak tartozása törlesztésére. Ez a hivatal azonban a kedvez­ménnyel egyidejűleg szigo­rú feltételeket is szabott a Granvisusnak, például, hogy augusztus végéig 15 százalék­kal csökkentse az alkalma­zottai létszámot. Kikötötte azt is, hogy a gyár tartozása kiegyenlíté­séig nem emelheti az alap­béreket, s nem fizethet pré­miumot, jutalmat. Mindezekkel sokat javul­tak a Granvisusnak a talp- raálláshoz szükséges külső feltételei. Ha folklór... Amikor megláttam ezt a képei, hirtelen arra gondol­tam, hogy egy megszomjazó, megéhező falusi gazda téri be az egri Csuvas étterembe. De rövidesen kéte­lyek ébredtek bennem, mégpedig kél kérdés miatt: 1 llova tette az illető a lovakat? (Mert ugye az nem valószínű, hogy egy ilyen exkluzív helyre azokat is be­engedték volna.) 2. Vajon emberünk miért hozta el hazulról a kerekes kutat? Utóbb rádöbbentem a megoldásra: dekorációról van szó. Ha tényleg igy van, lenne még egy-két javaslatom a díszlet teljesebbé tételére. így el kellene helyezni még az étterem mellé néhány juhn.vájat és tehéncsor­dát — a hozzávaló juhászokkal es gulyásokkal együtt —, továbbá körsügös kerítéseket, galambdúcot, s amit csak a magyaros képzelet elbír. Elvégre, ha folklór, ak­kor legyen folklór. . . Még egy betonból felépített la­kótelep kellős közepén is. (sárhegyi) (Foto: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents