Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam. 151. szám 1988. június 29., szerda Ara: 1.80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ülést tartott a Politikai Bizottság Az MSZMP Politikai Bizottsága június 28-i ülésen meg­vitatta a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készített jelentést és az 1989. évi népgazdasági terv fő irá­nyaira vonatkozó javaslatot. Beható vita után úgy döntött: javasolja, hogy a jelentést a Központi Bizottság következő ülésén tűzze napirendjére. A testület foglalkozott a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével összefüggő kérdé­sekkel. A jelentést tudomásul vette, és felkérte a kormányt, hogy a beruházásról, az építkezés helyzetéről tegyen átfogo jelentést az Országgyűlésnek. A Politikai Bizottság tájékoztatást hallgatott meg arról, hogy az egyetemi és főiskolai párt- és KISZ-szcrvek meg­vizsgálják a felsőoktatási intézményekben a helyi diákszer­vezetek megalakításának és működésének lehetőségét. A Politikai Bizottság egyebek közt foglalkozott szervezeti, ügyrendi kérdésekkel és úgy döntött, hogy a Központi Bizott­ság soron következő ülését 1988. július 13-ra összehívja. Ország­gyűlés előtt Az elmúlt évi költségve­tésről, valamint az ipari szerkezetátalakítás ágaza­ti feladatairól tárgyal az Országgyűlés ma összeülő | nyári ülésszaka. Napokkal előtte tanácskoztak a par­lamenti bizottságok, előké­szítve az ülésszak sikerét. Az ott megfogalmazottak is jelzik, élénk vita várható mindkét témában. A teljesség igénye nél­kül, íme egy csokorravaló az elhangzottakból: lassan halad az iparban az átala­kulás, a szerkezetváltást fé­kező tényezők egyik leg­fontosabbika a szabályozás, az érdekeltségi viszonyok gyakori változása. Egy má­sik honatya azzal a javas­lattal állt elő, hogy leg­alább alternatívaként dol­gozzák ki a recski ércbá­nya felélesztését, merthogy jövedelmezőség és foglal­koztatás tekintetében is megfontolandó lenne itt a bányászat újraindítása, nem is beszélve a jelentős fenntartási költségről, ame­lyet így is, úgy is fizetni kell. Alapvető változások szükségesek a lakáspoliti­kában a tanácsi elosztás rendszerében, elkerülhe­tetlen a finanszírozás új rendjének kidolgozása, va­lamint a költségvetés, il­letve az állam feladatainak szisztematikus felülvizsgá­lata — fejtette ki egy má­sik. Igazi vita bontakozott ki a terv- és költségveté­si bizottságban, ahol ki­mondták: a parlamentnek jobban kellene ellenőriznie a Pénzügyminisztérium ki­adásait. a Magyar Nemze­ti Bank elnökének pedig be kellene számolnia a Tisztelt Ház előtt az éves monetáris politika alakulá­sáról. Kemény szavak, de a széles tömegek véleményét is magukban hordozzák ezek a megnyilatkozások. Előrevetítik, hogy rendkí­vül pezsgő és tartalmas polémia várható a törvény- javaslatok tárgyalásakor. Egyébként a jelek alapján sokan veszik majd górcső alá a szanálási alap fel- használását, míg az ipari szerkezetváltásról szólók minden bizonnyal kellően elemzik a szerkezetátalakí­tást hosszabb távon befo­lyásoló szabályozó elveket. Aligha kétséges, sokan foglalkoznak majd a vesz­teséges cégek sorsával, mert ahogy egy bizottsági ülé­sen már elhangzott: túlsók a támogatás, a kedvezmény, miközben a szerkezetvál­tásnak és az arra épülő stabilizációnak nyomát sem látni. Az előrelépés feltétele­ként jelölték meg: tovább kell csökkenteni a beruhá­zások állami támogatását. Ez érinti többek között a textil- és szénhidrogén­ipart, az elektronikát és az energiahálózatot. Míg a ko­hászat és a szénbányászat esetében egyre inkább a célszerűség, a hasznosság, a meghatározó. Homa János Megkezdődött az SZKP19. pártértekezlete r A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotá­jában kedden délelőtt, moszkvai idő szerint pontosan tíz órakor, megnyílt az SZKP XIX. pártértekezlete. A négynaposra terve­zett tanácskozás kezdetéről élő adásban szá­moltak be a szovjet televíziós és rádióállo­I mások. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára meg­állapította, hogy a megválasztott 5000 kül­döttből jelen van 4991, s megnyitottnak nyilvánította a tanácskozást, majd javasla­tot tett az elnökség, a titkárság, a szerkesz­tőbizottság és a mandátumvizsgáló bizott­ság összetételére. A 4991 megjelent küldött egyhangúlag megválasztotta — a küldöttségvezetők ta­nácsának javaslatára — a tanácskozás 112 tagú elnökségét. Az SZKP 19. pártérte­kezletének elnökségében többek között Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, és a Politikai Bizottság tagjai foglaltak helyet. Ezt követően Mihail Gorbacsov mondott rö­vid megnyitót. Javaslatára a küldöttek egy­hangúlag mandátumot szavaztak meg az Észt KP KB nemrégiben megválasztott új első titkárának, akit egyúttal meghívtak az értekezlet elnökségébe. Mihail Gorbacsov után Jegor Ligacsov irányításával az értekezlet egyhangúlag megválasztotta a 27 tagú titkárságot, a do­kumentumszerkesztő, a mandátumvizsgáló bizottságot. Ezt követően az értekezlet — a múlt év júniusi KB-ülésen kidolgozott és elfogadott munkarend szerint — megkezdte tényleges munkáját. Jegor I.igaesov emlékeztetett arra, hogy a pártértekezlet mindkét fő témájáról — a XXVII. kongresszus határozatai időarányos végrehajtásáról, a XII. ötéves terv megva­lósításának helyzetéről és a peresztrojka fo­lyamatáról. valamint a párt és társadalom demokratizálásának feladatairól — egysé­ges beszámoló készül. A KB titkára ezt követően átadta a szót Mihail Gorbacsov főtitkárnak, s ő meg­kezdte előadói beszédét. Mihail Gorbacsov előadói beszéde Az elmúlt három év jog­gal tekinthető a fordulat időszakának, mert megállt az ország gazdasági, szociális és szellemi válság felé való sod­ródása — hangsúlyozta be­vezetőjében Mihail Gorba­csov. — Mindez azonban nem jelenti, hogy mindenhol és teljes lendülettel zajlaná- nak a kedvező irányú vál­tozások — mutatott rá a fő­titkár, aki a forradalmi át­alakítás elmélyítésében és visszafordíthatatlanná téte­lében jelölte meg a tanács­kozás legfontosabb célját. Hangsúlyozta, hogy a Köz­ponti Bizottság kulcskérdés­nek tekinti a politikai rend­szer reformját. Az értekez­let politikai célja tehát: min­den területre kiterjedően kri­tikusan átgondolni az 1985 áprilisi KB-ülés és a párt XXVII. kongresszusa óta eltelt időszakot, gazdagítani az átalakítás stratégiáját, konkretizálni taktikáját. Az átalakítás eredményeit értékelve a főtitkár felhív­ta a figyelmet arra. hogy a gazdaságban lassú a válto­zás, különösen a nép élet- színvonalát illetően. A meg­oldandó feladatok sorából elsőként az élelmiszer-ellá­tást emelte ki, mert e té­ren a változások nem kielé- gítőek. Elmondta, hogy a mezőgazdaságban különbö­ző. hatékony munkamódsze­rek széles körű elterjesztésé­vel kívánják növelni a ter­méshozamot, bővíteni a jó­szágállományt. Emellett szük­ség van az ágazat anyagi- műszaki fejlesztésére is. A gyökeres gazdasági re­form megvalósítása kapcsán Gorbacsov utalt rá: mégnem vezették be a reform min­den elemét, s magát a re­formot is az ötéves terv me­netében kezdték végrehajta­ni. Jelentős tényezőként em­lítette a gazdaságirányítás parancsuralmi módszerei­nek meglétét, a régi sztereo­típiák hatását. Megengedhe­tetlennek nevezte például, hogy az állami megrendelé­sekkel olyasminek a terme­lésére kényszerítsék a válla­latokat, amire nincs fogyasz­tói kereslet. Hangsúlyozta, hogy a tervező szerveknek is a tervvel való ösztökélés helyett a gazdasági ösztön­zőkre kell támaszkodniuk. — A reform nem hozza meg a remélt eredményt, ha nem érinti minden dolgozó személyes érdekeit, ha nem válik mindenki számára élet és halál kérdésévé — szö­gezte le beszédében Mihail Gorbacsov. Ezzel kapcsolat­ban elmondta, hogy a Köz­ponti Bizottság a szövetke­zeti mozgalom felemelkedé­sében nagy lehetőséget lát. Felhívta a figyelmet arra. hogy a vezető apparátusban tapasztalható erős konzerva­tivizmus lassítja a gazdasá­gi reformok végrehajtását. Törekedni kell az apparátus létszámának korlátozására, munkája hatékonyságának növelésére. Óvott attól, hogy az így felszabaduló munka erő más irodákba teleped­jen át. A főtitkári beszámoló ez­után kitért arra, hogy az ár­reform nélkül nem teremt­hetők meg a normális gaz­dasági viszonyok. Az árkép­zés reformjának hiánya sok nehézséget okoz. Az irreális árak nem ösztönzik a ter­melékenység növekedését, hátráltatják a tudományos­műszaki haladást. Az árre­formmal egyidejűleg rendet kell teremteni a pénzügyi hi­telek rendszerében is. A fő­titkár hangsúlyozta, hogy a reform nem hagyhatja érin­tetlenül a kiskereskedelmi árakat sem, mert ezek nem tükrözik a valódi ráfordítá­sokat. illetve a felvásárlási árakat. Az árreformot úgy kell végrehajtani, hogy ne csökkenjen a lakosság élet- színvonala. A reform részeként felül­vizsgálták a külgazdasági politikát is. E téren elsőbb­séget élveznek a szocialista országokhoz fűződő kapcso­latok. Kifejtette, hogy a perspektívát a szabadon át­váltható rubel bevezetésé­ben, az egységes szocialis­ta piac kialakításában lát­ják. A Szovjetunió a köl­csönös előnyök alapján kí­vánja fejleszteni gazdasági kapcsolatait a tőkés és fej­lődő országokkal is — tette hozzá Gorbacsov. Az átalakítási politika és a tudomány összefüggéseit taglalva rámutatott: radi­kálisan meg kell változnia a tudományhoz való viszony­nak. A társadalom szocialis­ta megújulásában nagy sze­rep vár a kultúrára, amely­nek adminisztratív irányí­tása mindinkább a múlté. A publicisztikában, a művésze, ti és tudományos kiadvá­nyokban sohasem látott mé­retű nyílt párbeszéd folyik a szocializmus megújításá­nak lehetőségeiről, a törté­nelemről, a jelenkorról. Gor­bacsov rámutatott, hogy ez a terület sem mentes a tár­sadalomban is jelen levő el. lentmondásoktól, konzerva­tivizmustól. A főtitkár részletesen fog­lalkozott a szovjet külpoliti­ka változásaival is. — Hagy­tuk, hogy belekényszerítsenek bennünket a fegyverkezési hajszába, amely már kriti­kus ponthoz érkezett. E fo­lyamat logikájának megtö­rése nélkül a világ a kato­nai összecsapás szélére sod­ródott volna, ezért vált szűk- ségessé a külpolitika hatá­rozott megújítása. Jelentős eredményként értékelte, hogy a nemzetközi viszonyokban a párbeszéd, a leszerelés terén az átfogó kölcsönös ellenőr­zésre való készség vált meg. határozóvá. A szocialista országok vi­szonylatában az érintkezé­sek tárgyszerűvé és operatív jellegűvé váltak, tökéletese­dett a szocialista közösség külpolitikájának összehan­golása. Az új gondolkodásmód kapcsán Mihail Gorbacsov hangsúlyozta a szabad vá­lasztás elvének jelentőségét. — Aki elutasítja a választás szabadságát, lényegében a történelem folyamatát pró­bálja megállítani — muta­tott rá. A főtitkár szerint az el­múlt három évben csökkent a háborús fenyegetés veszé­lye. Javultak a szovjet— amerikai kapcsolatok, meg­élénkült az összeurópai fo­lyamat. Jelentős állomásnak nevezte az afganisztáni meg­állapodást. Megítélése sze­rint ez új szakaszt nyit a regionális konfliktusok po­litikai rendezésének útján. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomról szól­va utalt arra, hogy a szov­jet kommunisták a teljes egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján részt vesz­nek a közös útkeresésben. Hangsúlyozta, hogy az SZKP a kommunista világmozga­lom szerves részének tekin­ti magát. Mihail Gorbacsov ezután részletesen kitért a szovjet politikai rendszer fejlődésé­re a forradalonjtól egészen napjainkig. Kiemelte, hogy a sztálini parancsuralmi, ad­minisztratív irányítási rend­szer károsan hatott az ország fejlődésére, és ez a mára kedvezőtlen hatással van. Megállapította, hogy a XX. pártkongresszus után az or­szág nem használta ki a le­hetőséget a párt- és az ál­lami élet lenini normáinak helyreállítására. A kialakult politikai rendszer gátolta a gazdasági és társadalmi fej. lődést. kudarcra ítélte a megkezdett reformokat. így az emberek közömbössé vál­tak, csökkent a társadalmi aktivitás, a dolgozók elide­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára előadói beszedet tart ja,l június 28-án. az SZKP 19. pártkonferenciáján (MTl-telefotó) genedtek a köztulajdontól. Gorbacsov kitért az embe­ri jogok és a peresztrojka viszonyára. Mint mondta, az utóbbi időben voltak olyan kísérletek, amikor a demok­ratikus jogokat antidemok­ratikus célokra akarták fel­használni. — Egyesek úgy vélik, hogy ezen az úton bármilyen problémát meg lehet oldani, a határok új- rarajzolásával az ellenzéki pártok alapításáig. Az SZKP Központi Bizottsága a nép érdekeivel ellentétesnek te­kinti ezeket a próbálkozá­sokat — szögezte le a főtit­kár. Mihail Gorbacsov megíté­lése szerint a demokratizá­lódás folyamata túl lassú, márpedig az átalakítás cél­jai csak az egész politikai rendszer átalakításával érhe­tők el. Elvi jelentőségűnek minősítette a párt és az ál­lam jogköreinek szétválasz­tását, valamint a tanácsok szerepének jelentős mérvű növelését. Az utóbbival kap­csolatban megjegyezte: meg kell újítani a képviseleti szervek munkáját, el kell ér­ni. hogy a kérdések mind nagyobb hányadát a képvi­seleti testületek ülésein dönt­sék el. Nyomatékosan hoz­zátette. hogy a tanácsok egész munkájának nyilváno­san. a választókerületben kell folynia. Egyetértett az­zal a javaslattal, hogy a ta­nácsi funkcionáriusok ne le­gyenek a választott testület tagjai. Támogatta azt az el­képzelést is, hogy a tanács- elnöki posztra az adott párt- bizottság első titkárát java­solják. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy a legfel­sőbb államhatalmi szervekr ben is erősíteni kell a dol­gozók képviseletét. Célsze­rűnek tartotta, hogy a tár­sadalmi szervezetek közpon­ti szervei is válasszanak képviselőket. Ezek és a je­lenlegi parlament képviselői együttesen alkotnák a nép- képviselők kongresszusát. A szovjet parlament két ka­marájának munkája kap­csán javasolta, hogy a nem­zetiségi tanácsnak elsősor­ban a nemzetiségiekkel kap­csolatos kérdésekre össz­pontosítsa figyelmét. A KB nevében célszerűnek tartot­ta a Legfelsőbb Tanács el­nöki tisztjének létrehozását. Javasolta, hogy a legfelsőbb hatalmi szerv állandó bizott­ságainak előzetes vitája nél­kül ne születhessen döntés nagy jelentőségű kül- és bel­politikai vagy személyi kér­désekben. Az utóbbi évek meggyőző­en bizonyították a jelentő­sebb országos döntéseket megelőző össznépi viták ha­tékonyságát. Gorbacsov utalt arra, hogy a szocialista ön­igazgatás számtalan kiakná­zatlan lehetőséget réjt ma­gában. Rámutatott ugyan­akkor. hogy a munkahelyi demokratizálásnak csak ak­kor lesz meg a gyümölcse, ha kiegészül a központi gaz­daságirányítás demokratizá­lásával. A főtitkár kívána­tosnak tartotta az országos hatáskörű hivatalok appará­tusának negyvenszázalékos, a köztársasági szintűek ötven­százalékos és helyi szintűek hatvanszázalékos csökkente­sét. A nemzetiségi viszonyokra áttérve a szónok nyomatéko­san hangoztatta: e téren is csak a lenini elvek követke­zetes érvényesítése biztosít­hatja a töretlen fejlődést. Rámutatott arra, hogy a re­formokkal összhangba kell hozni a köztársaságok joga­it. Emlékeztetett rá, hogy az anyanyelv, a nemzeti kultú­ra és a történelmi műemlé­kek megőrzése nem mindig kapta meg a szükséges fi­gyelmet. Mihail Gorbacsov leszögezte: aki a nemzetisé­gek szembeállitására törek­szik, az árt a demokratizá­lásnak és az átalakításnak. A szovjet jogrendszer kap­csán Mihail Gorbacsov meg­állapította. hogy az konzer­vatív jellegű, számos rendel­kezése kifejezetten fékezi a társadalmi haladást. — Szi­gorúan be kell tartanunk azt az elvet, hogy mindent sza­bad, amit nem tilt törvény — hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a bírói szervek mun­kájában is helyre kell állí­tani a lenini normákat. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents