Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 27., hétfő 3. A PÁRTKONGRESSZUS SZELLEMÉBEN MEGFELELNI A VÁROSKÉPI ADOTTSÁGOKNAK Központi feladatok, helyi teendők Egy hónappal ezelőtt fe­jeződött be az MSZMP or­szágos értekezlete, amely­nek munkáját a hazai és a nemzetközi közvélemény rendkívüli érdeklődése kí­sérte. A pártértekezlet ma­gas fokú politikai kultúrá­val, szenvedélyesen és fele­lősséggel vitatta meg társa­dalmunk legidőszerűbb kér­déseit és hozta meg dönté­seit. összegezte azt a vitát, amelyet a pártban és a tár­sadalomban közel másfél esztendeig folytattunk, és választ adott azokra a kér­désekre, amelyek ennek so­rán megfogalmazódtak. Mind a politikai, mind pedig sze­mélyi döntéseiben messze figyelembe vette a pártta­gok, a pártszervezetek és testületek javaslatait, ami egyben azt is jelenti, hogy a pártértekezlet határozott ugyan, de a döntés tartalmát maga a párttagság alkotta meg az említett viták során. Mindez azt is igazolja, hogy az MSZMP érett, felelősen gondolkodó párt, amely ké­pes súlyos helyzetben is a folyamatok élén haladni. A pártértekezlet döntéseit a párttagság és a társadal­mi közvélemény kedvezően fogadta. Higgadtabbá, nyu- godtabbá vált a közhangulat, erősödött a párt egysége, fokozódott a párt iránti bi­zalom. Ugyanakkor tovább­ra is jelen van politikai közéletünkben a várakozás, amelynek tartalma a „ho­gyan tovább” kérdésben ölt testet. „Mit fog csinálni az új vezetés, milyen konkrét intézkedések születnek a to­vábbra is élő problémák megoldására?” — kérdezik sokan. A közélet kérdései iránt érdeklődő emberek többsé­ge világosan látja — amit a politikai vezetés is han­goztat —, hogy a pártérte­kezlet csak a politikai és személyi feltételeket terem­tette meg a gazdasági és politikai reformfolyamat meggyorsításához. Elindul­tunk egy úton, amelyen még sok megoldandó feladat áll előttünk és ez álhatatossá- got, következetességet, ösz- szefogást, nem utolsósor­ban időt igényel valameny- nyiünktől. A Központi Bizottság jú­nius 23-i ülésén elfogadta azt a programot, amely — a pártértekezlet állásfogla­lását „aprópénzre váltva” — konkrétan megfogalmaz­za a párt központi szervei­nek feladatait a következő másfél, két évre, lényegé­ben a XIV. kongresszusig. Ebből a dokumentumból két dolog feltétlenül kitűnik. Az egyik, hogy ez a prog­ram a központi szervek feladatsora, és egyetlen szót nem tartalmaz a pártbizott­ságok és pártalapszervezetek teendőiről. A másik, hogy sorra vesz minden olyan témát, amellyel kapcsolat­ban a központi szervek meg­bízást kaptak a pártértekez­lettől. Az említett feladattervben a Központi Bizottság ajánlá­sokat tesz az állami szer­veknek olyan feladatok el­végzésére, mint például az Alkotmány felülvizsgálata; a választójogi törvény mó­dosítása; a gyülekezésről és egyesülésről szóló törvény megalkotása stb. De szüksé­gesnek tartja a Központi Bi­zottság az Országgyűlés, a Kormány és a tanácsok fel­adatkörének és működési rendjének továbbfejlesztését, helyenként szervezeti átala­kítását is. A teljesség igénye nélkül, jelzésszerűen soroltam fel a Központi Bizottság által el­határozott, rövid időn belül megvalósítandó teendőket. Szinte valamennyi döntésre előkészített javaslat előzete­sen pártvitára vagy társa­dalmi vitára kerül, így a párttagok és az állampolgá­rok véleményt mondhatnak róluk, módosíthatják, kiegé­szíthetik azokat. A Központi Bizottság ab­ból indul ki, hogy a párt- bizottságok és pártalapszer­vezetek — a pártértekezlet állásfoglalása alapján és a KB feladattervét figyelembe véve — maguk döntsék el. hogy mit akarnak tenni sa­ját területükön a pártérte­kezlet állásfoglalásának ér­vényesítésében. megvalósí­tásában. hiszen az önállóság biztosításának ez a gyakor­lata szintén a pártértekez­let következménye, egészen pontosan a pártszervezetek és az alapszervezetek jogos igényére épül. Mindemellett — úgy vé­lem —, a területi sajátossá­gok által meghatározott fel­adatok mellett vannak olya­nok, amelyek általánosként jelentkeznek a pártban és ezért érdemes erről említést tenni. A társadalmat, de különö­sen a pártot ma a felfoko­zott politikai érdeklődés és a politizáló készség jellem­zi, s ez jó alap ahhoz, hogy valóban politizáló és ne ügy­intéző párt legyünk. Fontos tehát, hogy a párt vezetői és aktivistái oly módon is segítsék ezt a folyamatot, hogy vállalják a megfogal­mazott kérdések megvála­szolását, az elhangzó véle­mények erősítését, vagy a velük szembeni vitát. Mint­hogy a kérdések és vélemé­nyek sokszínűek, ennél fog­va nem lehetnek előre el­készített válaszaink vagy el­lenérveink. A párt aktivis­táira és választott testületéi­re tehát az a sajátos feladat hárul, hogy — politikai is­mereteiket, tájékozottságu­kat naprakész állapotban tartva — vállalják a néze­tek ütköztetését, a kulturált vitát, a folyamatok és jelen­ségek magyarázatát. Ez per­sze magában rejti a tévedés lehetőségét is, amelyet ugyancsak vállalni kell. Ma is, de a jövőben még inkább hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a pártban nincs és nem lesz minden kérdés­ben nézetazonosság. Nagy hibát követnénk el, ha a nézetkülönbségeket tagad­nánk, valamiféle módon ki­zárnánk azokat. Ez megölné a vitát, kioltaná azt a ko­hót, amelynek füzében tisz­tul a politika, örüljünk te­hát a különböző nézetek megjelenésének, mert ez egyrészt szabadabb politikai légkört jelent, másrészt hű­en tükrözi az objektív va­lóságot, megóvja a politikát a torzulástól. Csak a napi gyakorlat ve­zethet el oda, hogy megta­nuljuk az egyszerűnek tű­nő, ám valójában bonyolult kötelességünket: vitázni és dönteni! A vita során kide­rül, hogy mely véleménnyel azonosul a többség. Lesznek, akik kisebbségben maradnak nézeteikkel. A többségi aka­rat természetesen rájuk néz­ve is kötelező, de ez nem je­lentheti a kisebbség elma­rasztalását, bármiféle meg­különböztetését. Már csak azért sem, mert lehet, hogy aki ma valamely kérdésben a többséghez tartozik, hol­nap egy más témában ki­sebbségben maradhat. Törté­nelmi tapasztalat, hogy győz­tes eszmék, sikeres politi­kai programok, soha nem többségi akaratként szület­nek, hanem — ha igazak voltak — azzá fejlődtek. Már csak ezért sem szabad a kisebbségi véleményt egy­szer és mindenkorra „meg- öltnek” tekinteni. A párt tagjainak azonban nemcsak a párt keretei kö­zött, hanem — és talán még nagyobb súllyal — a párton kívül is politizálniuk kell. Ehhez erőt és érvanyagot nyújt számunkra a pártér­tekezlet szelleme, az állás- foglalás dokumentuma, amit éppen ezért mindannyiunk­nak alaposan tanulmányoz­nunk, értelmeznünk és kép­viselnünk kell. Petrovszky István az MSZMP KB osztályvezetője Negyed születik a vártorony mögött Minden csoda három napig tart. Vonatkozik ez az egri Almagyar-domb szülte esz­tétikai, ízlésbeli vitára is. Imitt-amott hallani még ilyen véleményeket^ nem is olyan rossz, bárcsak megoldódna a vízellátás, de fülünkbe jut ilyen is: ízléstelen, kevéiy- kedő, újgazdag egri magyar felvidéki „Rózsadomb". Egyesek már erődöket építenek maguknak ... De vajon miből? Próbálunk objektivek lenni! Tény. a teli buksza nem jelenti az urbanisztikai isme­reteket. nem mindig jár együtt városépítészeti hevülettel és mi tagadás, a Bródy Sán­dor utcából nézve, például meglehetősen sete-suta, cikcakkos. rendezetlen képei mutat az Almagyar-domb. A városi tanács illetékesei megelégelték ezt az ad hoc, leginkább városképi torzulá­sokat eredményező letelepe­dést, és amint Szabó Sándor, Eger Város Tanácsának el­nökhelyettese elmondotta, mintabeépítési koncepció született az Almagyar-dom- bon otthont kialakítók szá­mára. Az elképzelésről kér­tünk tájékoztatást a telepü­lésfejlesztéssel és városépí­tészettel foglalkozó szakem­bertől. — Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom — mondja Szabó Sándor —, hogy a te­rület beépítését több, már meglévő környezeti adottság határozta meg. — E szerint egy sajátos lakótelep kialakításáról van szó? — Ha barkochbáznánk, is­sei felelnék. Tudniillik a fő­vállalkozó. a Közmű- és Mélyépítő Vállalat tervpá­lyázata szerint 130 lakás fa­lai húzhatók itt fel. — Mennyiért gondolja a tanács a telkek értékesíté­sét? — Ez is egy újfajta elkép­zelés lenne, ugyanis a föl­parcellázott telkeket már előre közművesitenénk és előzetes becsléseink alapján 450 ezer forint lenne az áruk. Ám az ekkora nagy­ságú és árú területre 5—6 család is építhet. Hangsú­lyoznom kell, csak a terv- pályázatban elfogadott, a hely szelleméhez, a város­képhez illő otthonokat épít­hetnek. Egyéni tervezgetés, cikcakkolás, új „várfalhú­zás" tilos. — Milyen típusúak lesz­nek a házak, s jut-e zöld­terület hozzájuk? — Az előbb felsorolt adottságok és kötöttségek fi­gyelembevételével két alap­típust alakítottunk ki. az egyik keleti-nyugati irányú utcák déli, a másik az észa­ki oldalán helyezkedik majd el. Az „A” alaptípus úgy­nevezett generációs lakás­ként is kialakítható. A „B” alaptípus nem fejleszt­hető, de bővíthető és szin­tén több korosztály együtt­élésére alkalmas. Az elmon­dottakon kívül még három típusú ház tervrajza és hom­lokzatképe terveztetett meg a választék bővítésére. És természetesen viszonylag tá­gas zöld területek is kap­csolódnak az épületekhez. — összefoglalva tehát: rendelkezésre áll majd n közművesített telek, a ter­vek. amelyeken nagyon he­lyesen nem lehet változtat­ni. A fővállalkozó egy négy­zetméter otthon területét hány forintban adta meg? — Pillanatnyilag az ár­ajánlat 33 ezer forint, négy­zetméterenként. Tisztában vagyunk vele, ez csillagásza­ti összeg. Ezért a városi ta­nács úgy döntött, nem ra­gaszkodik a fővállalkozók­hoz. mint kivitelezőkhöz, mindenki keressen a pénz­tárcájának megfelelőt. De még egyszer ki kell jelente­nem, a meglévő tervek alap­ján építkezhet csak. — Mikor tekintheti meg a nagyközönség az almagyar- dombi mintabeépítés terv- pályázatát, s mi történik ak­kor, ha nem kelnek el ilyen áron a tervek? — Július hónapban elké­szül a makett, és szórólapok. plakátok formájában is tá­jékoztatjuk lakóinkat a le­hetőségről. Á teljes körű köz­műépítésig nem osztunk tel­ket. ám ha 10—12 építkezni kívánó már van, számukra osztunk.- Tehát ez azt jelen­ti, ha nem lesz fizetőképes kereslet, a városi tanács a közművesítést nem kezdi el. s ha teljes érdektelenségbe veszne el az almagyar-dombi koncepció, akkor máshol kez­dünk lasonló tervek alapján telkeket kialakítani. — Hadd kérdezzem meg. volt-e már érdeklődés? — Igen. többen jelentkez­tek már a belvárosi lakás- építési szövetkezetnél. de a magas, 33 ezer forint négy­zetméterenkénti ár megtor- pantotta őket. — Bár még csak papíron létezik a városnegyed, de idejekorán gondoltak-e az itt letelepedők szociális, vá­sárlási igényeire? Lesz-e ele­gendő bölcsőde, óvoda, ABC- áruház? — Igen, de azoknak a ki­alakítása az érdeklődéstől is függ. Mert! ha nem kel el a 130 lakásnyi terület, akkor a városi tanács nem ruház be. csak a lakólélekszám igénye szerint. — Egy utoló kérdés: mi­kor lehet jelentkezni és med­dig? — Július közepétől szep­tember közepéig várjuk az Almagyar-domb mintabeépi- tése alapján fészket rakni kívánókat. Soós Tamás Fürdőzök, napozók ★ A meden­cében ... ★ Természet- védelmi terület... ¥ Dagonyázás... (Fotó: Szabó Sándor) Sófürdő Egerszalókon A Heves megyei Egersza- lók község határában jő negyedszázada olajkutatás közben bukkantak rá az ás­ványi sókban gazdag ter­málvízre. A kút környékén sóhegy alakult a víz lera­kódásától. A víz azóta is folyik a hegyoldalban ki­vájt teraszos kismedencék- ben, s a völgyben társadal­mi összefogással épült ke­rek „pancsolóban”. A hely­béliek mellett igen sok ha­zai és külhoni turista za­rándokol ide. Hapszurös A vakáció ezennel megkezdődött. Ablakunk alatt, a parkban került sor a lakótelepi iskola évzárójára, a nyol­cadikosok ballagására. Két hangszórón át szólt a gépzene jóvoltából a Himnusz, a Szózat, aztán a Ballag már a vén diák, s a múltba nyúlva a Gaudeamus igitur. A gyerekek némán álltak, tekintetükkel a nyári örömök elérhető kö­zelségét vizslatták az emeletek fölött, aztán erre a tanév­re nézve még egyszer, utoljára elnyelték őket a tanter­mek. Tornatanár barátomtól, aki a fegyelmezett sorako- zást, felállást, s a rendben való elvonulást szervezte, es­te kérdeztem: miért nem énekelték a gyerekek nemzeti dalainkat, netán a Ballag már a vén diákot sem tudják; tudtam meg, hogy az énektanárnő határozott könyörgé­sére álltak el a közös énekléstől, az iskola tekintélyén csorba ne essen a szülők, a nyilvánosság előtt. A gyerekek különben naprakészen tájékozottak a rock­zene hazai és nemzetközi világában, aktívak a gyermek- újság slágerlistájának alakításában. Baráti köreik is en­nek alapján alakulnak, változnak. Erről nem esett szó az évzárón, pedig igazán nem esett volna folt miatta az in­tézmény tekintélyén ... A Foci 23. számában tizenhatan mondanak véleményt a most zárult NB I-es bajnokság tisztaságáról. Megtud­ja az olvasó a válaszokból, hogy a megkérdezettek csa­patai nem bundáztak, de mindenütt máshol gyanús dol­gok történtek. így megint minden világosabb letl a hazai labdarúgás körüli vitában. Szerencsére ez időben ontotta a képernyő az Európa- bajnoki mérkőzéseket, így elterelte a figyelmet honi dol­gainkról, még a június 20-i bundabejelentő határidőről is Némileg mellbevert az EB során közvetített MNK-döntó. Szomszédom azonban meggyőzött róla, hogy a pályán fo­ciznak, i s a csabaiak megérdemelten lettek a kupa nyer­tesei. Aztán magam is rájöttem, valamit máris tanultunk a nélkülünk zajló Európa-bajnokságból: már ellestük a fűnyírás legújabb technológiáját, a hazai pálya zöldjébe olvashatóan belenyírták az MNK-feliratot. Alakulnak hát végre dolgaink a zöld gyepen. Fűnyírásban bundáról szó sem lehet... Vers mindenkinek. Nézem és hallgatom. Nem minden­ki nézi és hallgatja. Pedig mindenkinek szól. Hallgatom a hazai és külföldi költőket, a maiakat, a klasszikusokat Hallgatom Sinkovitsot, Gátit, Bérest, Sinkót és másokat Egyedül mondják a költeményeket. Utána hat nevet is olvasok: ki rendezte, operatőre, világosította, vágta, s még legalább kettőt. Hatan egy ellenében. Népességi statisztikánk szerint kevesen vagyunk, sőt fogyunk. Hát az isten tudja. Az a gyanúm, elegen va­gyunk, de nem mindig ott, ahol kellene. Ha mégis egye­dül állnék e jegyzetbeli véleményemmel, akkor megártott a júniusi nap melege. Benkö Károly

Next

/
Thumbnails
Contents