Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 25., szombat 3 „Nem általánosságban, hanem nagyon is konkrétan...*’ FELELŐSSÉGTELJES MUNKA VOLT Már ismerős a kézfogása, hiszen nem először szorítjuk meg egymás jobbját egy jóízű beszélgetés előtt. Legutóbb akkor találkoztunk, amikor a füzesabonyi körzet küldötteként az országos pártértekezletre készült. Lehet, hogy „árulkodom", de úgy éreztem, nem izgalommentesen, hiszen a feladat, a megbízatás súlya nem volt éppen kicsi. Besenyei Péter, a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárának beállító lakatosa ismét itt ül velem szemben, túl egy országos döntés, valamint egy marxista egyetemi vizsga nehézségén. — Emlékszik, föltettem annak idején egy kérdést . . . — ... Már mondom is: „Milyen a közérzete?” Akkor azt mondtam, hogy olyan, mint annyi más embernek Magyarországon. Tudom és érzem, hogy milyen gondjaink vannak, s mint sokan ebben az országban, én is segíteni szeretnék a megoldásukban. — A pártértekezleten keményen végigdolgozott három napot, ennek a munkának a kapcsán kérdezem: most milyen a közérzete? — Állítom, sokkal jobb. mint előtte volt. Megnyugtat, hogy eleget tettem a párt elvárásának, amikor részt vehettem és vettem a megújulási döntésben. Ügy érzem —, s ezt megerősítették a megyei csoport esti. éjszakai megbeszélései —, hogy a párt -nem általánosságban, hanem nagyon is konkrétan, szinte tagjaira lebontva határozta meg a feladatokat. Ezek szellemében kell lépnünk a következő időben nálunk is a munkahelyen, más kollektíváknál, s az egész megyében. A budapesti munkánknak viszont van egy alapköve: ebben az ügyben nem lehet húzni, halasztani az időt. .. — Tehát gyors reagálásra van szükség az élet mindenféle kihívása ellen, s minden közös döntés kapcsán. Véleménye szerint, hogyan reagált a párttagság, a közvélemény az országos értekezlet jövőnket meghatározó gondolataira? — Az eltelt időszakban a gyárunkban, a helyi áfész- nél, a városi jogú nagyközségi pártbizottságon, valamint a marxista egyetemen tartottam tájékoztatót a me gyei küldöttek munkájáról, utalva azokra a felszólalásokra, amelyeket a mi delegációtagjaink mondtak el a plénumon. Az a tapasztalatom, hogy a párttagság érdeklődéssel figyelte az eseményeket, s megfogalmazta a véleményét. Egyértelműen fogalmaztak: a párt tekintélye nőtt azzal, hogy a gondok, a napi élet problémái megvitatásával nem várt a következő kongresszusig, hanem akkor nézett szembe a nehézségekkel, amikor szükség volt rá. A kor változása igényelte a döntések előkészítését most, s a tapasztalatok alapján igénylik is — mint már említettem — a jövőben is a gyors reagálást. Ehhez viszont — ezt is megfogalmaztuk a tanácskozás határozatában — szükség van ara, hogy a felelősség kérdésében ne csak egy testület, hanem személy szerint mindenki vegye ki a részét. — Az elutazása előtt irt cikkben említettem, hogy munkáskörnyezetben dolgozik. Ez ugyan nem tételezi fel, hogy mindenki párttag, de azt igen, hogy an nak a közösségnek is megvan a véleménye az értekezlet utam helyzetről. — Mindjárt, hadd kezdjem azzal, hogy nem győzök válaszolni a különböző kérdéseikre. Van, aki a szervezésről, a személyi változások menetéről, előkészítéséről, más pedig az egész, világszerte érdeklődésre számot tartó esemény hangulatáról faggat. S jó érzés az is, hogy a munkatársaim, s mindazok, akik küldöttnek javasoltak, nemcsak kérdeznek, hanem elmondják a néha bizony kemény gondolataikat napjainkról, belső és külső helyzetünkről, megítélésünkről. — Miként lehet ezt summázni? — Nem tartottam közvélemény-kutatást, de amit eddig hallottam: a dolgozóink, a területen lakók bíznak a mostani vezetésben, tisztában vannak azzal, hogy az elfogadott program megvalósítása nem megy az egyik napról a másikra. Egyetértenek azzal, hogy vannak dolgok, amelyeken sürgősen változtatni kell. Ahol jártam, szinte mindenütt felvetették például a személyi adórendszer kérdését, mi tagadás: emiatt nem szívesen jönnek be túlórába dolgozni hozzánk s a vasúthoz sem a szakemberek. Végül is: a következő hetekben, hónapokban sok mindenről szót kell ejtenünk minden szinten. — Az éjszakákba nyúló munka ellenére bizonyára voltak olyan élményei, amelyekre szívesen emlékezik majd vissza, illetve jóleső érzés beszélni róla a beszámolók során. — Pontokba szedhetem? — Igen. — Egy: először is az, hogy eljuthattam erre a magas és fontos fórumra. Kettő: külön élményt nyújtott a megyei csoportmunkában való részvétel, ahol mindenki tudta, hogy minden kimondott szónak óriási jelentősége van. Három: találkozhattam olyan párt. és állami vezetőkkel, akikkel akár közvetlen eszmecserét is folytathattunk. Négy: szeretném ezeknek az élményeknek a kapcsán meg- és elérni, hogy az a közvetlenség, amit én ott tapasztaltam, ne csak azt a pár embert illethesse meg, akik három napig a pártértekezlet küldöttei lehettek ... Szilvás István Takarmánykeverő épült Zagyvaszántón A Zagyvaszántói Zagyva- völgye Mgtsz 6,5 millió forint költséggel, állami támogatással és saját erőforrásból takarmánykeverő üzemet létesített. A „Taurina" recepl alapján készülő indító-, nevelő-, és befejezőtápokból évente 500 vagon készül. A szövetkezet ezerdarabos szarvasmarha-, s a mintegy 10 millió darabos csirkeállománya hasznosítja a 'keverő termékét, s jut belőle a kétezer háztáji sertésállománynak is. A takarmánykeverő megvalósításával jelentős költséget takarít meg a mező- gazdasági nagyüzem az állattartás terén. ★ „Taurina" reecptúra alapján készül a takarmánykeverék (Fotó: Szabó Sándor) EGY ÚJDONSÜLT ÁRUHÁZ-IGAZGATÓ VALLOMÁSA Most aztán igazán kereskedni kell... Amikor az egri áfész kiterjedt bolthálózata közül a legjelentősebbnek ítélt Skála Duett áruház igazgatójáról. Búzái Józsefről és az általa megvalósításra váró feladatokról kell beszámolni, egykori kis társaságunkból valaki egyszer csak felemlítette az öreg Slézia urat. Azt a kereskedőt, aki a gyermekkorunk történetéhez tartozó környék ellátásáért volt felelős picinyke boltjában. Vajon hány ilyen ízig- vérig szakember létezik ma, akik hozzá hasonló színvonalon képesek elvégezni a rábizottakat? Nos, nem sok nevet soroltunk fel akkor. Arra azonban határozottan emlékszem, hogy Búzái Józsefet elsőként említettük, s akik ismerték, azok közül senki nem vitatkozott a megállapítással. Szakmaszeretetéhez, emberi portréjához hozzá tartozik, hogy 1956 augusztusában, a Csemege Vállalat egri boltjában lett tanuló. Ahogy mesélte. Hám János bácsi volt a mestere. Ezzel, az ő bevallása szerint, nem kis szerencséje volt. Mindig jókor érkezeti egy nem is éppen barátinak számító pofon, amelyek után már elegendő volt egy, a tanulók által haragosnak ítélt tekintet is. Ma már ez derültséget szerez az újdonsült áruház-igazgatónak, felér egy kellemes élménnyel. Kétlem azonban, hogy ez akkoriban is így lehetett. — Tényleg nagyon sokat köszönhetek neki — mondja. — Igaz, az akkori gyakorlati életből is sokat meríthetnénk manapság. Mint tanuló, dolgoztam ugyanis az ország valmennyi csemegeboltjában. Akkor ezt tapasztalatcsere céljából írták elő. Gondoljunk már bele, mit érnek manapság az úgymond tapasztalatcserék. Nem többet egy-egy jó utazásnál. Ma is szívesen emlékszem az akkori országjárásra. Nagy élmény volt. Nem kevés emberi tapasztalatot, ismeretet szerezhettem, a kialakult személyes kapcsolatok jelentőségéről nem is beszélve. Akkor a csemege jelentette „a boltot”. A millió, s egy fajta szokás, a számtalan mesterhez való alkalmazkodás is könnyen ment. Az üzletet ugyanis nem kellett megismerni, csak tenni azt, amit kértek. Különösen, amikor a Balatonnál nyitottak csemegék, akkor lehetett jól érzékelni, hogy minden árudában minden áruféleség ugyanott helyezkedett el, sőt például az italpult mindenhol a tokaji aszúval kezdődött. Nem akarok nagy szavakat használni, de amikor végleg megtértünk ebből a „kiküldetésből”, szinte mindent tudtunk a szakmáról. Olyanokkal versenyeztünk például, hogy öt dekagramm téli szalámit, természetesen kézzel szeletelve, ki képes több karikára vágni. De még ennél is tovább megyek: amikor segéd lettem, úgy a hatvanas évek elején, kiküldtek Bécsbe. Hadd lássuk, hogy miként végzik ott a dolgukat az e szakmában dolgozók. Pedig akkoriban nem sokaknak adatott meg látni a Nyugatot. Kötelező volt a nyakkendő, s a fehér ing. Napjában többször váltottuk a kikeményitett, fehér köpenyünket. Szóval, egy eléggé kemény, de nagyon tisztességes tanulóidő volt ez. — Mely állomásokon vezetett még az út. egészen egy ekkora jelentőségű áruház igazgatóságáig? — Aztán elcsábított az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ott nyitottuk a Hadnagy utcai Szuperettet Egerben, ami annak idején egy igen tekintélyes boltnak számított. Nagy Miklós volt a vezetője. Én pedig még. mint egyik helyettese dől- goztam ott. Tőle is nagyon sokat tanultam, még abban a beosztásban is. Ezt követően, tizenhárom éven keresztül voltam a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. ami azért jelentős állomás, mert az eddigieknél jóval több. s fogalmazhatom úgy is, nehezebb feladatot jelentett. Az ott szerzett tapasztalatoknak is nagy jelentőséget tulajdonítok. Á szövetkezeti mozgalomban az egri áfésznél. 1983. július 1- jétől dolgozom. Nem kis büszkeség számomra, hogy még három év sem telt el, amikor megkaptam a Kiváló Szövetkezeti Munkáért járó kitüntetést. — Az egri áfésznél a munkát a Csebokszári-lakótelep ABC-jének vezetőjeként kezdte. Azóta eltelt öt év. Most, hogy május 15-től kinevezték a Skála Duett áruház igazgatójának, nem sajnálta otthagyni a lakótelepet? Hiszen ott már nagyon sokan ismerték, kialakult a vevőkör, kialakult szokások, markáns profil jellemezte az árudát. — Nem tagadom, van jókora nosztalgiám. Egy nagyon jó kollektívában dolgozhattam ott, igazi csapat tagjaként. Ugyanakkor izgatott a nagyobb szakmai lehetőség, hiszen a Skálában 7 osztály áll a vásárlók rendelkezésére. S amiért az eddigieket elmeséltem: itt nyílik igazán lehetőségem arra, hogy a szakmában tanultakat kamatoztassam. Számomra, önmagam előtt is, egy megmérettetést jelent mindez. Talán igazán most tudom majd lemérni — évek múlva —, mit is jelentettek Hám János bácsi pofonjai. — Azt tudja már, hogy miért ítélik az egri áfész leg. jelentősebb áruházának a Skála Duettet? — Mert ez reprezentálja leginkább a szövetkezetét. S nemcsak Egerben vagy a megyében, hanem azon túl is. — Az a megítélés járja, hogy a pártértekezlet befejezésétől számítva, új szelek fújnak, sok minden változott. Érvényes ez mindenkire, minden területre, a párt- titkárra ugyanúgy, mint az áruház-igazgatóra, ön hogy ítéli meg mindezt? — Mindenekelőtt nagyon időszerűnek tartottam a komolyan vett változásra történő felhívást, amit ez a pártértekezlet sugárzott. Itt. az áruház osztályainak élén, jól képzett szakemberek dolgoznak. Az első találkozásunk alkalmával szóltam ezekről az új körülményekről. A leginkább azt kértem, hogy habár minden osztály külön jövedelemérdekeltségben dolgozik. csapatmunkára van szükség. Ha egy közösség ugyanis képes egymásért dolgozni, hajtani, azt már olyan sikernek könyvelhetjük el, amivel maga a vásárló — esetünkben — nyerhet a legtöbbel. Nem beszélve az ezáltal kialakítható munkahelyi légkörről. Az áruház vezetésén keresztül olyan mércét állítottunk minden dolgozó elé, amely megvalósítása nem lesz ugyan köny- nyű feladat, de minden bizonnyal eredményre vezet. . — Szakmailag mit tart a legfontosabbnak? — Azt, hogy most aztán igazán kereskedni kell. Mert hogy a vásárlóerő annyi, amennyi, s nem több. Ezt figyelembe kell venni. Kidolgozott programunk van. Elébemegyünk a vásárlóknak. Rendszeresen akciókat szervezünk gyárak, iskolák területén. S ezen túl is. számtalan ötlettel kívánjuk meglepni, megnyerni a vásárlóközönséget. Az áruházban 140 munkatársam van. Nem fogom megmondani mindegyiknek, hogy mit csináljon. Egyszerűen tudnia, de legalább éreznie kell, hogy mi a teendő. S ez mindenkire egyformán vonatkozik. Itt mindennap meg kell újulni! — Milyen áruellátásra számíthatunk a nemrégiben felújított Skála Duett áruházban? — Több mint 300 partnerünk van. Hogy ez miért ilyen sok? Mert a különböző gyártó cégek, nagykereskedelmi vállalatok még mindig nem vették fel azt a ritmust, amit a mai, korszerű kereskedelem igényel. Jellemző példa, hogy a Pécs előtt levő Hidasra azért kellett elutaznunk, mert a mezőgazdasági osztályunkon szeretnénk olcsó, jó minőségű konyhabútort is árusítani. Az ezt gyártó kisszövetkezet pedig ott van. S ha nincs személyes kapcsolat, nincs áru. Ezért arra törekszem. hogy minden partnert felkeressek, s jó légkörű munkakapcsolatot alakítsak ki velük. Ha mindez sikerül, nem lehet panasz a Skála Duett áruházunk áruellátására. Kis Szabó Ervin
