Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-24 / 150. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. június 24., péntek Korszerűbb „A PÁRBESZÉD KOORDINÁTÁI" kereskedelmi és vendéglátós képzés (Folytatás az 1. oldalról) felelő irodalmi háttér biztosítását, s a magasabb köve- télményeket jelenti. Az eddigi gyakorlattal ellentétben a levelező képzés óraszáma a duplájára nő. A hallgatókat fél évenként háromszor egy hétre hívják be, s az ígv keletkezett többletórák pénzügyi fedezetét vállalati és hallgatói hozzájárulással kívánják biztosítani. Az intenzív levelező képzést bentlakásos rendszerben oldják meg, igény szerint szállást és étkezést biztosítanak. Elmondták azt is, hogy az ebben a rendszerben történő levelező képzés valamelyest magasabb terheket ró a vállalatra. szövetkezetre, de ez a többletbefektetés megtérül, mert a beiskolázott hallgató minden valószínűség szerint időben elvégzi a főiskolát. nem morzsolódik le, s az sem fordul elő. hogy hatnyolc évre növekszik a tanulmányi idő. A tagozat vezetői úgy gondolják, hogy az eddigieknél jobb felkészültséggel, magasabb általános és szakmai ismeretekkel bocsáthatják el hallga tóikat. Mivel mindez kísérleti jellegű. így az idén még maga a hallgató, közösen munkahelyével dönthet, hogy az intenzív képzést, vagy a hagyományos oktatást kívánja-e. Mivel erre a főiskolára az egyik kötelező felvételi tantárgy a matematika, egyre növekszik a felvételi előkészítő tanfolyamok iránti érdeklődés. Terveiknek megfelelően 1988 szeptemberében intenzív főiskolai előkészítő tanfolyamot hirdet- ! nek, ami annyit jelent, hogy a jelentkezők havonta egy J hétre összejönnek, s bent- | lakásos formában tanulnak. A képzési idő nyolc hónap. Természetesen oktatják a második felvételi tárgyat is. ami a jelentkezőtől függően, történelem, vagy politikai gazdaságtan, vagy idegen nyelv. Mindezt kiegészítik számítástechnikai ismeretekkel. Méghozzá azért, hogy a tanfolyam végén a résztvevők számi tógép-kezelői, illetve programozói képesítést kaphassanak. Várkonyi Péter cikke a Pravdába» „A párbeszéd koordinátái' címmel a Pravda közölte dr. Várkonyi Péter külügyminiszter cikkét a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeiről. — Magyarország 1985, a genfi csúcstalálkozó óta nagy figyelemmel kíséri a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának alakulását. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy korunk alapvető kérdéseinek megoldásában csak akkor érhetők el jelentős eredmények, ha a két nagyhatalom viszonya rendeződött, kapcsolataikat nem terhelik nemzetközi konfliktusok, s a kölcsönös érdekek alapján minden területen együttműködnek — hangzik dr. Vár- konyi Péter cikke. — E kedvező változások egyik fő tényezője a szovjet külpolitikát átható új gondolkodásmód, de nagy jelentősége van annak is, hogy az amerikai külpolitikában erősödik a realizmus, a párbeszéd szükségességének felismerése. — Mi, magyarok — írta a külügyminiszter — külön elégedettséggel fogadtuk az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésével, a bécsi tárgyalásokkal összefüggő eredményeket. Ezek kedvező feltételeket teremtenek ahhoz. hogy Európában folytatódjék a kelet—nyugati párbeszéd. ROMMÁ LŐTT TÁBOROK Palesztin belharc Újabb, 48 órán belül immár második felhívásban fordult Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke Hafez Asz- szad szíriai államfőhöz, kérve, hogy parancsolja meg a nyugat-bejrúti palesztin menekülttáborok ágyúzásának megszüntetését. A Tuniszban, szerda éjjel közzétett felhívás embertelen agressziónak minősítette a már korábban is rommá lőtt satilai és Burdzs el- Baradzsne-i táborok elleni tüzérségi ágyúzást, amely a PFSZ szerint a szíriai hadsereg ellenőrzése alatt levő területekről folyik. Csütörtökön hajnalban is folytatódott a táborok környéki lövöldözés. Libanoni rendőrségi források szerint, az Arafat ellen fordult, s a táborokból a múlt hónapban kiszorított, Abu Musza vezette erők nehézágyúi bombázták a táborokat. Az újabb áldozatok számáról egyelőre nincs jelentés. A korábbi adatok a két hónapja kirobbant palesztin bel- harcok csaknem 100 halálos áldozatáról és 600 sebesültjéről szóltak. Az „El Fatah — ideiglenes parancsnokság”, amely szemben áll Arafat híveivel, csütörtökön közölte: nem ez a szervezet lövi a táborokat. Ugyanebből a nyilatkozatból azonban kiderül, hogy mégis van köze az eseményekhez. Az „ideiglenes parancsnokság" ugyanis azt állítja, hogy Satilában az El Fatah száz tagja adta már meg magát neki. A New York kőzetében lévő Scarsdale Ferncliff temetőjéből június 22-én, útnak indítják Bartók Bélának, a magyar és egyetemes zeneirodalom kimagasló alakjának hamvait tartalmazó koporsót, hogy végső nyugvóhelyére kerüljön hazájának földjében (Népújság-lelefotó — MTI) Kanadai diplomaták Szovjet intézkedés A Szovjetunióban — válaszul a kanadai hatóságok provokációjára — kiutasították Kanada moszkvai nagy- követségének két diplomatáját. további három, koráb ban a szovjet fővárosban dolgozó diplomatát pedig nemkívánatos személynek minősítettek, megtagadva tőlük a jogot, hogy a jövőben ismét beutazzanak a Szovjetunióba. Csúcsteljesítmény nélkül A Hetek torontói csúcstalálkozójáról tudósító újságíróknak kevés volt a tennivalója. Az idei értekezlet nem volt első- cldalas szenzáció, nem keltett hullámokat — sokkalta inkább csupán nosztalgikus búcsú volt a távozó amerikai elnöktől Ronald Reagantól. Kétségtelen: a hét reagani évet a Hetek gazdaságában aligha lehet összehasonlítani az azt megelőző hét szűk esztendővel: a vezető tőkés országok gazdasága túljutott a mélyponton, ha nem is ellentmondások nélküli, de dinamikus fejlődést tud felmutatni, s a legfőbb problémák, amelyek éveken át tértek vissza — a magas infláció, a munkanélküliség, a termelés alacsony szintű fejlődése, a valutaárfolyamok és a kamatlábak ingadozása — ma a legtöbb országban nem jelentenek heveny betegséget. Ráadásul a nemzetközi politikai klíma is jobbra fordul az elmúlt két- három évben, s Torontóba Reagan jószerével Moszkvából érkezett —, volt tehát ok arra, hogy kollégái ne szerezzenek kellemetlen perceket a távozó elnöknek. A harmónia azonban még így sem alakult ki az általa döntésre ajánlott kérdésben, a mezőgazdasági ártámogatások rendszerében: a Hetek a szőnyeg alá söpörték a javaslatot, azt, hogy gyakorlatilag az évezred végéig számolják fel a szubvenciók rendszerét. „Amerikában két és fél millió farmer nagyobb farmokon gazdálkodik és több támogatást kap, mint Nyugat-Európa tízmillió parasztja” — mondotta erről Francois Mitterrand francia elnök, és legtöbb társa buzgón helyeselt ebben a kérdésben. Az egyetlen jelentős megállapodás a fejlődő országok adóssággondjaival kapcsolatban született, s ez is olyan, ami tulajdonképpen semmire sem kötelez. A Hetek csupán a szegények legszegényebbjein akarnak egyelőre viszonylag átfogó mértékben segíteni, a mintegy húsz, szub-szaharai államon, akiknek adóssága együttvéve 110 milliárd dollár — a fejlődők 1100 milliárdos együttes adósságának csak tizede. Igaz, számukra alapvető fontosságú, hogy enyhítsenek gondjaikon, s erre most a tagállamok felhatalmazást kaptak: ki-ki olyan eszközt alkalmaz, amely neki megfelel, a tél- jes adósságtörléstől kezdve, a törlesztési feltételek módosításán át, az újabb segélyek folyósításáig. A .közepes jövedelmi kategóriába sorolt országok számára nincs átfogó megoldás: nekik azt a lehetőséget adták meg, hogy külön-külön keressék hitelezőikkel együtt a rendezés lehetőségét. A különbség nem csupán a jövedelemszint miatt alakult így: míg a legszegényebbek többnyire az egyes államoknak tartoznak, a közepes jövedelmű országok hitelezői főként magánbankok. Gazdasági téren kevés új döntés született, mivel a résztvevők úgy ítélték meg, hogy gazdaságpolitikájuk alapvetően helyes, gazdaságuk működőképes, együttműködésük fejlődik. Ebben a kisebb-nagyobb problémák most nem látszattak olyanoknak, amelyek közös döntést igényelnek, vagy még inkább, valamiféle változtatást tesznek indokolttá. Gond persze, bőven akad: a dollár árfolyama például most valamelyest ismét emelkedett, a nyugat-európai munkanélküliség szintje nem csökkent érdemben. Az újonnan iparosodott országok kaptak újabb figyelmeztetést: tessék frissen szerzett profitjuk egy részét üdvös célokra használni, nagyobb felelősséget vállalni a világ ügyeiért, főként szegényen maradt társaik támogatásáért. A legérdekesebb fejleményt a politikai nyilatkozat jelentette, azért is, ami belekerült, s azért is, ami kimaradt belőle. A legnagyobb részt a kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésével kapcsolatos állásfoglalás teszi ki ebben a nyilatkozatban, mégpedig a párbeszédet igenlő módon, ha fenntartásokkal is. A megfogalmazásból például hiányzik az a kifejezés, amelyet Reagan emleget: az új korszak meghirdetése — bár az elnök által sokszor hangoztatott fenntartások és jelszavak bekerültek abba. Ettől függetlenül azonban, az állásfoglalás hangvétele mérsékeltebb, mint a korábbi, hasonló kijelentések, ígéretesebb az együttműködés lehetőségeit illetően — még akkor is, ha ezt az együttműködést egyelőre igyekszik politikai feltételekhez kötni és gazdaságilag szigorúan meghatározott keretek közé szorítani, pénzügyi, kereskedelmi és technológiai téren egyaránt. Bár Jacques Delors, az EGK bizottságának elnöke sokat ígérőnek nevezte a megállapodásokat az európai szocialista országokkal, egyelőre nem sokat mondott arról, adnak-e a korábbiaknál valóban jelentősebb lehetőségeket is a megállapodások kihasználására ezeknek az országoknak. A nyilatkozat arra utal, hogy a kapcsolatokat szigorúan ellenőrizni kívánják, és egyelőre aligha lesz nagyobb szabású liberalizálás e téren, egyesek nem látnák szívesen, ha mások „kilépnének a sorból” és gyorsabban fejlesztenék gazdasági-pénz- ügyi-kereskedelmi együttműködésüket a szocialista országokkal. Kis Csaba —( Külpolitikai kommentárunk )— Kubaiak tűzvonalban MA ÜJABB TÁRGYALÁSI FORDULÓ kezdődik a I délnyugat-afrikai rendezésről. Ez érinti a kubai csapatok jelenlétét a térségben, az angolai konfliktusban játszott szerepüket. Az elmúlt fél évben kubaiak ezrei indultak erősítésként a távoli afrikai országba. Hivatalos adat nincs az ottani kubai csapatlétszámról. Fidel Castro államfő május végén azt közölte, hogy 1975-ben 36 000 kubai katona indult útnak Angolába. A kubai erők fokozottabb bevonására éppen a legkritikusabb övezetben. a namibiai határ közelében volt szükség. A dél-afrikai egységek novembertől ebben a körzetben próbálkoztak újabb betörésekkel. Ötször kísérelték meg például a dél-angolai Cuito Cuanavale elfoglalását. de az odavezényelt kubai és angolai alakulatok meghiúsították ezeket a próbálkozásokat. A kubai csapatok a dél-angolai front nyugati szárnyán a néhány héttel korábbi helyzethez képest 200 kilométerrel délebbre foglaltak el állásokat. A kubai erők kevés veszteséget szenvedtek. A kubai áldozatok említését eddig kerülték a híradások Most szépítés nélkül festik le egy-egy összecsapás lefolyását. kubaiak megsebesülését, megcsonkulását. halálát. A kubai halottakat nem szállítják haza. Angolában temetik el őket. AZ ELLENSÉGES CSAPATOK Angolában rajtaütésszerű támadásokat hajthatnak végre, ezért állandó a készenlét. Az MI—17-es helikopter Cuando-Cu- bango tartományban olyan alacsonyan repül, hogy szinte súrolja a fák koronáit. Ez biztonsági rendszabály, mert így nem találják el könnyedén az UNITA hordozható föld-levegő rakétái. A helikopterről így is négy AKM-géppisztolv csöve néz kifelé, hátha ellenséges akciót kell elhárítania. Cuito Cuanavale környékén a katonai teherautóban utazók le nem veszik a kezükét a géppisztolyról. A Dél-Angolában lévő kubaiak utánpótlását a Luandától egyórás repülőútra, ezer kilométerre lévő Cuando-Cubangón keresztül biztosítják. Fidel Castro említett májusi beszédében bejelentette (s ez a nyugati sajtókörökben nagy visszhangot váltott ki), hogy a korábbi kubai állásoktól jóval délebbre, tehát a dél-afrikaiakhoz közelebb építenek most újabb repülőteret Angolában. Eközben pénteken Kairóban folytatódnak az angolai válsággal kapcsolatos négyoldalú tárgyalások. A módosult dél-angolai katonai helyzetben Kuba és Angola előterjesztette rendezési javaslatát, ami a délnyugat-afrikai rendezési folyamat előrehaladtával kilátásba helyezi a kubai csapatok négy éven belüli kivonását Angolából. Magyarán: ha Dél-Afrika hajlandó szavatolni Namíbia függetlenségét, a kubai csapatok távoznak Angolából. Simárdi Tamás Nap mint nap felvonulások Tovább tart az örmény családok elvándorlása Az utóbbi napokban tovább növekedett a feszültség Karabah-hegyvidéken: Sztyepanakert örmény lakossága nap mint nap felvonulásokon, gyűléseken vesz részt, s a jelek szerint a dolgozók mindaddig nem hajlandók felvenni a munkát, amíg nem oldódik meg a „Karabah-kérdés” — írja a Pravda csütörtöki számában. A lap beszámol arról is, hogy tovább tart az örmény családok elvándorlása Azerbajdzsánból, és az azerbajdzsániak kitelepülése Örményországból. Legkevesebb 150 halálos áldozata van a csütörtökön Törökország fekete-tengeri térségében lezajlott földcsuszamlásnak. Hírügynökségi jelentések szerint a leomló földtömeg elpusztított egy, a fővárostól, Ankarától 500 kilométerre északkeletre, Trabzon tartományban fekvő falut: Catakot. A közeli hegyről lezúduló hatalmas kő- és agyaggörgeteg több személyautót és egy közforgalmi autóbuszt lesöpört a főútról, betemetett egy turistákkal és helyi lakosokkal zsúfolt kávéházat, egy iskolát, egy üzletet és kél éttermet. Az áldozatok pontos szamát még nem lehet tudni, mivel a földmozgás még tart, és ez nehezíti a mentést. A török állami rádió közlése szerint eddig két holttestre bukkantak rá. Elpusztított egy falut Földcsuszamlás Törökországban