Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 23., csütörtök 3 MITŐL LAZA? A munkafegyelem feltételei a Neiwimq -kérdez: válaszol dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja Új szervezetben — egy év után... I»r. Bíró Foren*' közgazdász, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Két évti­zeden át. előbb a gödöllői városi pártbizottságon, majd a Pest megyei pártbizott­ságon dolgozott. F.z utóbbi helyen gazdaságpolitikai titkárként. 1975—81 között, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. 1981-től 87-ig a Gödöllői Agrártudományi líg.velem rektoraként tevékenykedett. 1987 óta az egyetem társadalomtudományi karának dékánja, az agrártörténeti és szövetkezetpolitikai tanszék vezetője. Olvasom .a munkaügyi fő­felügyelőség kétezer hazai munkáltatóra, mintegy más­fél millió dolgozóra kiterje­dő vizsgálatát: lényegében nem javul a munkafegye­lem, változatlanul túl so­kan intézik munkaidőben magánügyeiket, az anyag­vagy munkahiány miatti kényszerű állásidő nem csökken a vállalatoknál, s ritkaságszámba megy, ahol erre az időre hasznot haj­tó tevékenységet keresnek a dolgozóknak. Az összkép tehát változatlanul lehan­goló: a hazai munkaidőalap ötöde-negyede továbbra is egyszerűen elfolyik a sem­mibe. S akkor még nem szól­tunk arról, hogy a ténylege­sen munkával töltött órák mennyire intenzív, s főleg mennyire értékteremtő mun­kával telnek. Ha azonban ezt az össz­képet felbontjuk, kiderül, hogy mindaz, amit összefog­lalóan laza munkafegyelem­nek hívunk, valójában több, egymástól márkásán elváló objektív tényező következ­ménye. A leértékelt főmunkaidő Közhely, hogy nálunk az emberek sokat, egyre töb­bet dolgoznak; a munkával töltött órák száma évek óta nő, eközben gazdaságunk, végeredményben összmun­kánk értékteremtő képes­sége romlott. Ha a munkaidő kihasz­nálása, a végzett munka ha­tékonysága felől közelít­jük meg a kérdést, óhatat­lanul el kell jutnunk a kö­vetkeztetésre, hogy a má­sod-, harmadállások, vgmk-k, a fömunkaidő utáni vállal­kozások valamiképpen a főmunkaidőben végzett mun­ka rovására terjedtek el. Üzemszociológusok már jó két évtizede kimutatták, hogy a nagyüzemi munkások úgy­nevezett teljesítményvissza­tartása mögött korántsem lustaság van: egyszerűen nem éri meg nekik többet teljesíteni, mivel hét végi fusiban, mellékállásban ugyanakkora energiával a többszörösét keresik. A vgmk-k ezt a helyzetet tulajdonképpen általánossá és törvényessé tették. Mi­közben kétségtelenül szük­ség volt — és van is — a főmunkaidő után végzett munkára, látni kell, hogy ez drasztikusan leértékeli az előbbit. Szigorúan kor­látoztuk ugyanis a főmun­káért fizethető béreket, ugyanakkor a túlmunkák, különféle vállalkozási for­mák esetében a béreknél is többé-kevésbé engedtük ér­vényesülni a piaci hatásokat. A vállalatok munkaeső- gondját, a csúcsidőszakok létszámhiányát, és a kere­setek növelésére irányuló lakossági nyomást sajnos csak tünetileg, felemás módon enyhítettük. Árulkodó overallok Munkaszervezéssel fog­lalkozó hazai szakemberek az egyik nagy nyugatnémet autógyárban a szerelőszalag mellett feltették a — nálunk annyit vitatott — kérdést: milyen az ösztönzési rend­szer az autógyárban? A vendéglátók többszöri oda- visszafordítás után értették csak meg a kérdést. S en­nek nem a tolmács volt az oka: a nagynevű autógyár­ban ugyanis nincs „ösztön­zési rendszer" abban az ér­telemben, ahogy az nálunk létezik. A szalag mellett dol­gozó munkások azonos bé­rért azonos munkát végez­nek. Nincs se szükség, se mód arra, hogy többet telje­sítsenek. Aki pedig nem fe­lel meg a minőségi köve­telményeknek, aki selejtesen végzi a munkáját, az ha­marosan a kapun kívül ta­lálja magát. Természetesen » folyamatos munka felté­teleinek megteremtése az üzem. a futószalag vezetői­nek feladata. Tiszta, áttetsző munka­helyi viszonyok, hatáskö­rök. számonkérhető felada­tok. minőségi előírások — valószínűleg ezek is elen gedhetetlen feltételei a ha­tékony foglalkoztatásnak. De nem csak a technoló­giai folyamatokra áll az, hogy az áttekinthetőség a minőségi munka elemi fel­tétele. Amíg nem egyértel­műek az egyes termelési ágak, termékek költségvi­szonyai, nyereségtartalma, az üzemrészek közötti koope­rációs kapcsolatokban a fe­lelősségi viszonyok, amíg nem válik az egész gazdaság „át­látszóvá", addig igen sok la­zaság megbújik a homály ban. Jó évtizede nagy vihart kavart a győri Rába-gyári eset: Horváth Ede elren­delte, hogy az egyes gyár­egységekben dolgozók eltérő színű munkaruhát viselje­nek, így azonnal kitűnik, hogy ki van a helyén, s aki nem a helyén van, attól meg lehet kérdezni, hogy mi célból tartózkodik másutt. A fejlett ipari kultúrájú or­szágokban évtizedes múltú módszert igencsak sérelmez­ték az érintettek. A kétkeresős családmodell buktatói A hatékony foglalkoztatás útjában álló további prob­léma az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség. Több százezres nagyságrend­ben vannak a vállalatoknál olyanok, akiket az elmúlt évek során alacsony bérrel, kimondottan a bérszabályo­zás kijátszására vettek fel, sokszor alig-alig körülha­tárolható, általában igen kis értéket teremtő, anyag- mozgató, kisegítő segéd­munkás munkakörökbe. Ugyanilyen megfontolás­ból, de egyúttal szociálpo­litikai, helyi foglalkoztatá­si gondokat is enyhítendő, hasonló nagyságrendben vet­tek fel a vállalatok az el­múlt évtizedekben szak­képzetlen nőket. A nők ha­tékony foglalkoztatása ily- módon különösen bonyo­lult és igen kényes pontja a munkaerő-gazdálkodásnak. A mai bérezési rendszer egyik ki nem mondott fel- tételezése ugyanis, hogy a családok kétkeresősek, az asszonyok is dolgoznak. Ezért igen súlyos társadalmi fe­szültségekkel kell számolni, ha a női foglalkoztatást vég­re alapvetően, és kizárólag a hatékony munkavégzés szempontjai szerint értékel­jük át. Mégis, a várható fe­szültségek ellenére ezt kell tenni, többek között azért is, hogy ily módon a felnövek­vő nemzedék nevelését,, il­letve az idősek gondozá­sát az eddiginél nagyobb számban vállalhassák * jelenleg munkavégzésre kényszerülő, de csak igen alacsony hatékonyságú mun­kára képes nők. Az olyannyira kívánatos fegyelmezettebb munka te­hát, bárhonnan közelítjük meg a kérdést, elképzelhe­tetlen mindaddig amíg egész gazdaságunk „áttetszővé" nem válik, amíg az értékte­remtés és a veszteség kelet­kezési helye nem lesz lát­hatóvá. A pártértekezlet ál­lásfoglalása egyértelműen ebben a kérdésben: „Abból kiindulva, hogy a szocia­lista gazdaság árutermelő gazdaság, támogatjuk mind­azoknak az eszközöknek az alkalmazását, amelyek a gaz­dasági szervezeteket a piac törvényeinek figyelembevé­telére kényszerítik, és ame­lyek segítik a társadalmi tő­ke, és a munkaerő megfe­lelő áramlását a hatéko­nyabban dolgozó területek­re.” Pusztai Éva Csaknem egy évtizede már, hogy felvetődött a hazai élel­miszer-gazdaságot reprezen­táló üzemek erőteljes igénye az agrár-felsőoktatási intéz­mények felé. Képezzenek olyan szakembereket. akik nemcsak a mezőgazdaság ha­gyományos környezeti, tech­nikai. technológiai összefüg­géseit ismerik, hanem más­ra is kitekintésük van. Ne­vezetesen : értenek a veze­téshez, a gazdálkodáshoz, a piaci munkához szükséges is­meretekhez és képesek eze­ket kamatoztatni a gyakor­latban is. Tehát a kor köve­telményeihez való igazodást jelenti ez, melynek szellemé­ben alig egy esztendeje hoz­ták létre a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen a tár­sadalomtudományi kart. a már hagyományos mezőgaz­daság-tudományi, illetve ag­rár-gépészmérnöki mellé. Le­zárult az első tanév ezen a karon is, melynek tapaszta­latairól és jövőjéről beszél­gettünk dr. Bíró Ferenc dé­kánnal. — Hogyan értékeli az egy év eredményeit? — Lényegében tavaly nyá­ron. a Minisztertanács hatá­rozata alapján, egyetemün­kön, elsőként Magyarorszá­gon, létrejött az agrár-felső­oktatási intézmények sorában mintegy modellként, a tár­sadalomtudományi kar. Az új oktatási törvény lehető­séget nyújtott ehhez. Ez tar­talmilag visszatükrözte azt a régi igényt, amelyet szövet­kezeti és vállalatvezetők je­leztek felénk az elmúlt évek során. Sokaknak meglepe­tésként hatott, hogy az ag­rártudományi egyetemen is megjelent a társadalomtudo­A Kereskedelmi Miniszté­rium áruforgalmi jelentése szerint a kiskereskedelem az év elejétől május végéig 255,4 milliárd forint értékű árut értékesített, ez az ösz- szeg 25,1 milliárd forinttal, folyó áron 10,9 százalékkal több, mint az előző év azo­nos időszakában. Összeha­sonlító árakon számolva azonban a forgalom 6,2 szá­zalékkal elmaradt a tavalyi­tól. A nagykereskedelmi vál­lalatok az év első öt hónap­jában kellő mennyiségű árut juttattak a kiskereskedelmi partnereknek, a hazai be­szerzések valamelyest növe­kedtek, az import a múlt évihez hasonló volt. A fo­gy asztásicikk-kereskedelem készletei május 31-én több mint 103 milliárd forintot tettek ki, ez az összeg folyó mányi kar. A szükség. de főként az előretekintés igé­nye kívánta, hogy az élelmi­szer-gazdaság üzemeiben az irányító szakemberek minél sokoldalúbban képzettek le­gyenek, ez indokolta a gaz­daságtudományi ismeretek fokozott előtérbe helyezését. Kidolgoztuk a képzés új rendszerét. Ennek érdekessé­ge, hogy a hallgatók az el­ső három félévben egyetemi szintű alapképzést kapnak: matematikából, biológiából, kémiából, fizikából, filozófiá­ból, agrártörténetből és szö­vetkezetelméletből. Másfél év után pedig saját maguk döntenek arról, hogy tanul­mányaikat, képességeiknek és érdeklődésüknek megfele­lően, az egyetemen folytat­ják-e ötéves képzésben, vagy pedig vállalatgazdasági üzem­mérnöki szakot választanak, amelyet három év alatt el­végezhetnek. — Ez utóbbira alakult, ugyancsak tavaly, Gyön­gyösön, a vállalatgazda­sági üzemmérnöki inté­zet. — Valóban. Korábban a gyöngyösi főiskolai karunk is része volt egyetemünknek. Az új szervezetben viszont változott a helyzet, intéze­tünkké vált, ahol egységes egyetemi szintű képzést folytatunk. Az elmúlt hóna­pokban, tulajdonképpen Gö­döllőről jártak át tanáraink oktatni. Ez kezdetben gon­dot is jelentett, mivel már említettem, hogy Gyöngyö­sön főiskolai kar működött korábban, és alacsonyabb pontszámmal is bekerültek hallgatók. Ezért a most zá­rult, első tanévben, arra tö­rekedtünk, hogy a mátraalji áron 11,2 százalékkal több, mint tavaly május végén volt. Az árukészletek forgási ideje egy év alatt átlagosan hat nappal csökkent, ezen belül az élelmiszereké nem változott, a ruházati termé­keké viszont 12 nappal, a vegyes iparcikkeké hét nap­pal gyorsult. A májusi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy a kiskereskedelem árukíná­lata alapvetően kiegyensú­lyozott volt, s általában el­mondható, hogy jelentősen szűkült a hiánycikkek köre. Az élelmiszer-választék ko­rábban hiányzó — s viszony­lag olcsó — belsőségekkel, halféleségekkel bővült. A tőkehúsok iránti kereslet változatlanul igen mérsékelt, a vásárlók viszont a koráb­biaknál igényesebbek a mi­nőséggel szemben. A tej és városban is azonos szintre emeljük az oktatást, mint azt Gödöllőn kialakítottuk. Te­hát a két intézményben ta­nulók tudása, felkészültsége ma már azonosnak mondha­tó. Professzoraink és a hall­gatók véleménye szerint, a gyöngyösi intézet egyetemünk szerves része. A tanári kar együtt van, felelősen átérez- ték, hogy nekik is magasabb követelményeknek kell meg­felelniük. A két intézmény közötti együvé tartozást je­lenti az is, hogy a tudomá­nyos fokozattal rendelkező, gyöngyösi oktatók egyetemi rangot kapnak elismerésként. Az intézet vezetése szilárd, következetes. Szimpatikus az elhatározásuk, hogy egyre többen tanulnak idegen nyel­vet, egyre többen aspirantú- rára. illetve egyetemi dok­tori disszertáció megvédésé­re jelentkeztek. Újszerű vál­lalkozásuk volt az idén már­ciusban megrendezett, ha­gyományteremtő vállalatgaz­dasági tudományos napok rendezvénysorozata, amely országosan sikert aratott. Ugyanakkor Gyöngyösön rendeztük meg az agrár-fel­sőoktatási intézmények hall­gatóinak országos számítás- technikai vetélkedőjét is. — A társadalomtudományi kar létrehozása az egye­tem szervezetén belül is változásokkal jár együtt. Mit jelentett ez? — Korábbi tanszékek tár­sulásával. intézetek létreho­zását. így alakítottuk ki a munkaszervezési, a vállalat- gazdaság-tani, illetve a gaz­daságtudományi intézetet, melyeket igazgatók vezet­nek. Mindezekben a hallga­tók speciális tárgyakat ta­tejtermékek kínálata május­ban is megfelelőnek bizo­nyult, s megfelelő választék volt primőr zöldség- és gyü­mölcsfélékből is. A háztar­tási vegyiáruk közül szá­mos, az előző hónapokban csak elvétve kapható ter­mékből javult a kínálat, gondot okozott azonban a vásárlóknak, hogy több koz­metikai termékből és vegyi- áruból csak a drágább faj­tákat lehetett kapni. A tavalyinál változatosabb tavaszi és nyári öltözékeket kínáltak az idén májusban az üzletek, többfélét lehetett kapni férfi- és női ruhák­ból, alsóneműkből és láb­belikből is. Bár még min­dig tapasztalható választék- hiány a férfi és gyermek alsóruházati cikkek köré­ben, itt is javuló kínálat tapasztalható. (A szerző felvetele) nulnak. mint például agrár­gazdaságtant, üzemtant, tu­dományos szocializmust, szo­ciológiát. vezetéselméletet, agrártörténetet, szövetkezet­politikát, kereskedelemtant, statisztikát, pénzügyeket és számítástechnikát, informá­cióelméletet. Az első év ta­pasztalatainak alapján mond­hatom. hogy fiataljaink zö­me az egyetemi ágon kíván­ja tovább folytatni tanulmá­nyait. Az első évfolyamon egyébként 85-en fejezték be tanulmányaikat, és ugyan­ennyit veszünk fel a szep­temberben induló új tanév kezdő évfolyamára is. Kül­földről érkezett hallgatóink is vannak, amely tulajdon­képpen nemzetközi elismeré­sét jelenti karunknak. Most, a tanév végével, diplomát is adtunk már, miután egyete­münk mezőgazdaság-tudomá­nyi karának üzemszervezői szakán a végzős hallgatókat is átvettük. Ugyaninnen van­nak harmad-, negyed- és ötödéveseink is. — Milyen reményekkel ké­szülnek a szeptember­ben kezdődő második tanévre az új szervezet­ben? — Az első év, úgy is mond­hatom. a próba, bár nem volt gondok nélküli, mégis eredményesen zárult. Ez a néhány hónap is megerősí­tette bennünk, hogy erre a képzési formára szükség van. A modern gazdaságtu­domány vívmányai nélkül nem képzelhető el a holnap élelmiszer-gazdasága. A ver­senyképes, a piachoz igazo­dó. az adott közgazdasági fel­tételeknek megfelelő üzemek nem nélkülözhetik az emlí­tett ismeretekkel felvértezett szakembereket. Ezért opti­mistán tekintek a következő tanév elé, hogy még több újjal, a kor igényeinek meg­felelő anyaggal láthatjuk el hallgatóinkat. — Köszönjük a beszélge­tést. Mentusz Károly A vegyes iparcikkek kö­zül a korábbiaknál több mo­sógépet, centrifugát, bojlert, rádiót, magnót, fekete-fehér és színes televíziót kinál a kereskedelem. Hűtő- és fa­gyasztógép is nagyobb vá­lasztékban kapható, a leg­keresettebb típusok azonban továbbra is hiányoznak a boltokból. A bútorok iránt csökkent a kereslet, a drá­gább fajtákból több van az üzletekben, mint amennyire szükség lenne. Májusban megélénkült a forgalom a tüzép-telepeken. A megnövekedett keresletet többnyire ki tudták elégí­teni, néhány helyen azonban előfordult, hogy a választék nem volt összhangban az igényekkel. Javult a tüzép- telepek kínálata többféle építőanyagból, például ége­tett téglából, valamint több más falazóanyagból. Számos építőanyagból azonban aka­dozik az áruutánpótlás, s a nagy keresletnek nem tud­nak folyamatosan eleget tenni. (MTI) ÁRUFORGALMI JELENTÉS Csökkent a készletek foraásideje

Next

/
Thumbnails
Contents