Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 16., csütörtök 3 A vállalkozás civil kurázsit igényel A vállalkozás új keletű fogalma a nyolcvanas évek elején alakult kisszervezetekhez kötődik, noha ez az összetett tevé­kenység nem a vállalati nagyság vagy a szektorális hova­tartozás függvénye. Jelenleg nálunk a gazdálkodók viszonylag szűk köre működik vállalkozó szellemben, számuk most ki­sebb, mint a 10-es, vagy a 80-as évek első felében. A nyolcvanas évek eleje óta a gazdasági élet palet­táján új színfoltok a kis­szövetkezetek. Jelentős ré­szüket az indulásnál sokszí­nű újítás és kezdeményezés, nagyfokú leleményesség jel­lemezte, és kisebb részüket még ma is jellemzi. A ha­gyományos szervezetekkel szembeni kihívás alapja a határozott érdekeltség, az egyértelmű tulajdonosi mo­tiváció. E kisszövetkezetek többsége kezdeményező, ön­szervező és teljesítmény­központú. A nem ritkán po­litikai előítélettel kezelt rpagán-, és félmagán-jelle- gű képződmények jelenleg is példát mutatnak az álla­mi nagyszervezeteknek au­tonómiából, belső demokra­tizmusból, közösségi munká­ból. Mindezek ellenére a kisszövetkezetek többsége biztosra megy, nem koc­káztat, nem vállalkozik. A kockázatvállalás hiá­nyát jelzi, hogy legtöbben megőrizték a főállás védő­bástyáit, és mellékfoglalko­zásban kisiparosok, vgmk-, vagy szakcsoporttagok. (Az ilyen és hasonló külön jöve­delmet azonban az új sze­mélyi jövedelemadó erősen megcsapolja.) Akik pedig életük nagy kezdeményező elhatározásával megváltak a hagyományos szervezettől, s önállósították magukat, többnyire szintén biztos megélhetést nyújtó, hiány­pótló, rutinmunkát végeznek. A folyamatosan növekvő számú magán teherfuvaro­zók például a közületi ren­delésekért versenyeznek, méghozzá eredményesen Kapacitásaiknak mintegy 80 százalékát kötik így le A magánkiskereskedők — számuk a legutóbbi öt év­ben megkétszereződött — új üzleteik nagyobb részét a vendéglátásban, a ruháza­ti szakmában, helyileg pe­dig a városokban nyitották meg, s nem az ellátatlan te­rületeken és nem a hiány­ágazatokban (élelmiszer-, vegyesiparcikk-kereskede- tem). Az igazán vállalkozó szel­lemű szervezetek és magán- személyek száma végered­ményben nem túl nagy, de azért vánnak ilyenek. Pél­dául a fejlesztésre, a szer­vezésre, vagy egy-egy nagy horderejű újítás kivitele­zésére, alkalmazására lé­tesített kisvállalkozások. Tevékenységük az elektro­nikában és a számítástech­nikában új piaci minőséget eredményezett, a vállalko­zásoknak kedvező verseny- helyzetet teremtett. A Ro- litron Műszaki-Fejlesztő Kisszövetkezet például mű- veseállomásokat hozott lét­re Veszprémben, Szolnokon, Székesfehérváron, Szek­szárdon. A jövőben arra ké­szülnek, hogy az állomásokat nemcsak tervezik, a kényes műszereket pedig gyártják, szervizelik, a kezelőszemély­zetet oktatják, hanem az üzemeltetést is saját szak­orvosi felügyelettel vállal­ják. A Rolitron műveseál- lomásán a dialízis a felébe kerül majd a társadalombiz­tosítónak, mint a jelenlegi kórházi eljárás. A vállalkozás persze nem feltétlenül mindig valami­féle kiemelkedő műszaki vagy gazdasági teljesítmény Az egyik hazai kisszövetke­zet például gyakorlatilag meghódította az NSZK ta­pétázóasztal-piacát. Olcsó cikk, kis tétel, nem váltja meg a népgazdaságot. De a kisszövetkezet jól meg él belőle. A műszaki, gazdasági meg­újulás nem formák és szek­torok, hanem' kezdeménye zö szellemű, kockázatot vál­laló emberek müve A te! jesítmény ötletgazdagság, átfogó gondolkodás, követ­kezetesség, emberi-gazdál­kodási tartás eredménye. Az átütőeröhöz kevés csupán egy szűk elit kiemelkedő tel­jesítménye, ehhez tömeges kreaktivitás szükséges. A világpiacon leértékelődő magyar tömegtermékek, a növekvő árveszteségek jelzik a vállalkozások alacsony ha­zai színvonalát. De miért van ez így? Többek között azért ke­vés a kezdeményező, koc­kázatvállaló személy és szervezet, mert a sokféle kockázatmentes, biztos meg­élhetési lehetőség közt, ké­nyelmesen válogathatnak a gazdálkodók. Miért is keres­nék meg és töltenék ki pél­dául külföldön a leheletnyi piaci réseket, amikor a ha­zai áruhiány miatt könnyen értékesíthetik a valóságos piacon alig, vagy egyáltalán nem eladható termékeiket. A külpiacok meghódításá­nak nélkülözhetetlen fel­tétele a belső igénytelenség és elmaradottság . felszámo­lása. A külső és a belső piacok csakúgy, mint az egyensúlyok, egymástól el­választhatatlanok. Rá kellett jönni, hogy a töke kisajátításával, állami kezelésbe vételével nem jön létre automatikusan a tár­sadalmi tulajdon. A válla­lati önkormányzatok létre­hozása sem eredményezett érdemi változást az állami iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben. A szövet­kezeti tulajdon hatékonyabb­nak, magasabbrendűnek bi­zonyult, nem a formája, ha­nem a tartalma miatt. Nem halogatható a teljes nagykorúsítás, a tulajdonosi érdekeltség és felelősség ha­tásos érvényesítése. „Támo­gatunk minden olyan kez­deményezést — beleértvé a vegyes tulajdonú vállalatok meghonosítását és a magán- tevékenység élénkítését —, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életszínvonalának javítását szolgálja" — olvasható az MSZMP májusi országos ér­tekezletének állásfoglalásá­ban. A vállalkozások egyik gondja a nyomasztó forrás- és tőkehiány, amit a felhal­mozódott külföldi adósságok és a velük járó terhek kü­lönösen súlyossá tesznek. Mivel frontáttörésre, érzé­kelhető forrásbővülésre kö­zéptávon sem számíthatunk, ezért is nélkülözhetetlen a lakosság megtakarítási és befektetési hajlandóságá­nak erősítése. Egyrészt az inflációs hatásokra felerősö­dött költekezési hullám csil­lapításával, másrészt vonzó és új befektetési lehetőségek feltárásával. A sikeres vállalkozás alap­ja azonban nemcsak a pénz, hanem minden esetben az alkotó gondolat, a piacképes szellemi töke. Az igényes kezdeményezések, az értel­mes, jól végiggondolt cé­lok, bármilyen nagy is a forráshiány, biztosan szá­míthatnak a hazai kereske­delmi bankok, a leendő rész­vényesek és társult tulajdo­nosok bizalmára, a külföl­di töke támogatására. Ezért minden gazdasági stratégia lényegi része a gyártás- és termékfejlesztés, a vállalat sorsát, jövőjét, piaci ver­senyhelyzetét meghatározó újítások és találmányok fel­karolása, az alkotó értelmi­ség megbecsülése. Ne csak zöld utat, hanem kiugró anyagi, jövedelem­szerzési lehetőséget is kap­jon minden vállalkozó szel­lemű és képességű ember, szervezet, bárhol ts dolgoz­zék. KÖZLEKEDÉSI HELYZETKÉP HATVANBÓL Feladatok vannak, pénz csak szűkösen A közlekedés — mint ismeretes — a műszaki infrastruktúrának olyan eleme, amellyel mindnyá­jan nap mint nap talál­kozhatunk. S az is tény. hogy a motorizáció roha­mos fejlődése, a népgaz­daság szállítási igényeinek növekedése egyre nagyobb követelményeket támaszt ezzel az ágazattal szem­ben. Nos, gnnek helyzetét igyekeztek feltérképezni a szakemberek abban a tá­jékoztatóban, amelyet nemrég készítettek Hat­vannal kapcsolatosan. Ez már csak azért is érdekes, mert a város kiemelkedő jelentőségű köz- és vas­úti csomópont. A vasutat szemügyre vé­ve megállapíthatjuk, hogy mind a budapest—hatvan- miskolci, mind pedig a hat­van—szolnoki és hatvan— Somoskőújfalui fővonalak számottevő hazai és nemzet­közi tranzitforgalmat bonyo­lítanak le. Köztudott, hogy a hatvani vasútállomást 1981 tavaszán csatolták a mis­kolci igazgatósághoz. Utóbbi ezt követően részletesen megvizsgálta az ottani álla­potokat. Kiderült, hogy a pályaudvar átbocsátó képes­sége igencsak szűk, emel­lett a vágányok elrendezése is kedvezőtlen, s elavultnak számítanak a kézi állításit váltók és a pályaszerkezet is, nem is beszélve a bizto­sító berendezésekről. Nem lehetett kétséges, hogy a kor­szerű technológia megvalósí­tása, az utas- és vagyonvé­delem megfelelő szintjének elérése kizárólag teljes re­konstrukció útján érhető el A munkálatok már 1985-ben megindultak, s jelenleg is tartanak. A beruházás vár­hatóan 1989-ben fejeződik majd be. Úgy tűnik, ezzel majd minden területen si­kerül előrelépni. Remélhető­leg a mellékhelyiségek is tisztábbak, kultúráltabbak lesznek, hiszen mostanság még jócskán akad kifogás. Ha a helyi tömegközleke­dést vizsgáljuk, leszögezhet­jük, hogy annak központja a Kossuth téren lévő autó­busz-pályaudvar. Ennek el­helyezkedése jó ugyan, azonban bővítési lehetőség nincs. Szükséges lenne egy másik terület ilyen célú ki­jelölésére, ám — pénzügyi akadályok miatt — erre a Vll. ötéves tervben aligha kerülhet sor. A településen és környékén a Mátra Vo­lán hat helyi járati és 18 helyközi autóbusszal szál­lítja az utasokat. Minthogy a térségben nincs lépcsőze­tes munkakezdés, .így a csúcsforgalmi megterhelés igen nagy, más időszakban viszont a járművek kihasz­nálatlanok. Az meg külön gond, hogy — újfent a fo­rintok szűkössége miatt — a Volán nem szerezhet be megfelelő számú új gépko­csit, s bizony nullára futott buszok is járnak. De, hogy jó dolgot is említsünk: két­ségtelen, hogy a vállalat sze­mély- és árufuvarozási te­vékenységének nívója az utóbbi időszakban emelke­dett. Az országos közúthálózat városi szakaszának nagysá­ga a közelmúltban nem vál­tozott. A fő forgalmi ten­gely a 30-as számú, buda­pest—miskolci főút. Ez kü­lön szintben keresztezi a miskolci, salgótarjáni fővo­nalat, átmegy a Zagyva-hí- don, illetve átszeli a város- központot. Sajnos, ez egy­ben azt is jelenti, hogy a centrumban erős környezet- szennyezéssel kell számolni. A túlterheltség az M3-as au­tópálya átadása után sem csökkent a kívánt mérték­ben. A városi tanács ténykedé­se az úthálózattal összefüg­gésben főként az állagmeg­óvásra irányul. A tanácsi kezelésű út- és járdahálózat sorsa a lakosságnak sem mindegy, így jelentős nyo­más nehezedik a műszaki osztályra. A folyamatos fel­újításra azonban nincs mód, hiszen forintokból közel sincs annyi, mint amennyi kellene. Ugyancsak ez aka­dályozza azt is, hogy a par- ' kolóhelyek és garázsok szá­mát növeljék. Ilyenformán csak az lehet a cél, hogy a már meglévő parkolókat in­tenzívebben használják ki. A kerékpáros közlekedés biztonsága érdekében indo­kolt lenne Új-Hatvan és Ke­rekharaszt között egy ke­rékpárút létrehozása is. ám az anyagi lehetőségek ennek is gátat szabnak. A gépkocsik javítását a körzetben lévő autójavító vállalat, a selypi szerviz és a több mint két tucat kis­iparos végzi. Az ellenőrzé­sek azt mutatták, hogy utóbbiak munkájukat szín­vonalasan látják el, ráadá­sul rövid határidővel. Nem csoda, hiszen műhelyeik fel­szereltsége és gépesítettsége sokat jármit, főként annak köszönhetően, hogy a tulaj­donosok többet fordítanak a fejlesztésekre. Problémát okoz viszont — mind náluk, mind pedig az állami szek­torban —, hogy a szükséges alkatrészek nem állnak min­denkor rendelkezésre. Az üzemanyag-ellátást a Rákóczi úti és az M3-as au­tópálya melletti benzinkút biztosítja. Emellett még mű­ködik a Dembinszky úti is, csakhogy ott csupán 86-os oktánszámú, illetőleg keve­rékbenzin és tüzelőolaj ta­lálható. Látható tehát, hogy — akárcsak szerte az ország­ban — itt is vannak megol­dásra váró feladatok. Ám a lényeges, változtatásokat majdnem lehetetlenné teszi az a tény. .hogy a milliókkal manapság aligha dobálózha­tunk. Így csak reményked­hetünk abban, hogy hama­rosan eljön az az idő, ami­kor Hatvanban is és másutt is annyit áldozhatunk erre a lényeges ágazatra. mint amennyit az élet megköve­tel. (sárhegyi) JAPÁN SZAKEMBEREK RÉSZVÉTELÉVEL Növényvédelemről Tarnamérán A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Növényvédel­mi Társasága és Heves Me­gyei Szervezetének Növény- védelmi és Agrokémiai Szak­osztálya tegnap tanácskozást rendezett a Tarnamérai Le­nin Termelőszövetkezetben. A tudományos találkozó té­mája az egyszikűek elleni védekezés volt, amelyről dr. Török Tamás, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület Nö­vényvédelmi Társasága gyomirtási szakosztályának titkárhelyettese tartott elő­adást. Dr. Sándor Gábor, a Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás igazga­tója japán szakembereket köszöntött, akik bemutatták a japán Nissoh Chemical Industries Ltd. Targa 10 EC termékének felhasználási le­hetőségeit. Dr. Németh Imre szakelőadó .a témával kap­csolatos megyei vizsgálatok­ról szólt. Nagy pontosságú nn érő be rendezés a Műegyetemen Új, világszínvonalú mérő­berendezés működik a Bu­dapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Az NSZK-beli cég gyártmánya a testek koordinátáinak rendkívül precíz mérésére alkalmas, késztermékek pa­raméterei is ellenőrizhetők. Elsősorban azonban a ter­mékfejlesztés során alkal­mazható eredményesen a számítógéppel vezéreit be­rendezés, amely nemcsak a mérnökhallgatók oktatását szolgálja, de az egyetemi és vállalati kutatásokat-fej- lesztéseket is segíti. A mint­egy másfél millió márkás berendezésért a gépészkar szoftverfejlesztéssel fizet. Vállalati szakemberek is­merkednek az új lehetősé­get kínáló berendezéssel (MTI-fotó: Baric Imre) Anyám két utazása A napokban békegyülést tartottak a hevesi Szociális Otthonban, ahol az intézmény kollektíváját emlékplaket- tel tüntették ki. Az időskorúakat gondozok bckcgyülcsén hangzottak el a következő gondolatok. ★ Az öregség küszöbét átlépve egyre fontosabbak az em­lékek. Az idős korban sokminden már végleges, jóváte­hetetlen, pótolhatatlan. Mintha fényképen látnám magunkat, ahogy a kora őszi vasárnap ott ülünk az ünnepi asztal mellet!, előttünk a párolgó húsleves. A rádióban a déli harangsző után szo­morú. komor hangon szólal meg a bemondó és bejelenti a hirt: „Ma reggeltől a nyugati hatalmak és a német biro­dalom között beállt a hadiallapot. és ezzel megkezdődött a második világháború __" A hogy visszaemlekszem inkább kellemes izgalmat erez­tem. A kamaszkor válsága éppen akkoriban ért el. mel­lette minden iskolai kötelesség értelmetlennek látszott. Ennek megfelelően voltak gimnáziumi tanulmányi ered­ményeim. több tantárgyból várhattam intöt. és felvillant a remény, hogy a nagy esemény mellett az egész iskolát elviszi az ördög. De apám komor lett. és aggodalommal intett csendre. Arról kezdett beszelni, hogy a háború esak szenvedést, véráldczatot hozhat mindenkinek, s ö eddig abban reménykedett, hogy az első világháború után nem kell több világégésben szenvednie. Akkoriban még az egyes generációk között szorosai) bak voltak a kapcsolatok. A szülő—nagyszülő egyik fon­tos feladata volt a tradíciók átadása a fiataloknak. így apám is sokszor idézte vissza első világháborús élményeit. Négy évet töltött el sebesülések miatti rövid megszakító sokkal az első vonalakban. Nagyszüleimtöl még a bosz­niai okkupáciőról is hallottam. Anyámat, aki tanítónő volt Szatmáron. a trianoni beke érintette súlyosan: a ki­rályi Románia, mint a román államra veszélyes elemet ingóságaival- vagonba rakta és áttette a határon. Huszon­négy év múlva. 1944-ben a történelem újra arra kényszeri- tette, hogy mint a magy ar királyságra veszélyesnek tartott elem ismét vagonba szálljon. Ez a vonat mar a halálba vitte ... Ma mar e két vagonba szállást tekinthetjük talán a hamarosan veget erő huszadik szazad jelkepének is, mely figyelmeztet valamennyiünket az újra feltámadni látszó nacionalizmus veszélyeire, tűinek itt, a üuna-völgyebén élő, egymásra utalt kis népek közölt különleges veszély ei vannak. Egymásrautaltságunkat a történelem sokszorosan bizo­nyította. De vajon ciképzolhetö-e. hogy az egyes ember befo­lyásolhatja a világtörténelem menetet, tehet-e értelme. haszna egy-egy bé kegy ülésnek, ahol az emberek egy cso­portja összegyűlik, hogy kinyilváníthassa: elutasítjuk a háborút, mint a problémák megoldásának szörnyű kiser letét. Hiszen világtörténelmi tapasztalat, hogy legtöbb­ször még azoknak sem hozott igazi megoldást, akik „meg­nyerték". A háború utótörténete sem nélkülözi a további szenvedéseket, gazdasági és szellemi válságokat. A második világháború után. a világtörténelemben először jött létre egy az egész emberiséget átfogó beke mozgalom. Először keletkeztek az egesz világot behálózó társadalmi mozgalmak és egyes kormányok is. amelyek kimondták, hogy nem kívánjak a háborút, mint megoldást alkalmazni. A háború előtt, mint bűnös pa­cifizmust. ezt a legtöbb kormány meg elutasította. Ma nincs senki, aki ezt nyíltan vállalna. Sajat népe is elítél­né érte. Békemozgalmunk féladata ezután is; szünteleniii erő­síteni a baratsag eszméjét, elutasítani a háborút. Dr. Szegő Imre K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents