Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-15 / 142. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. június 15,, szerda Gobbi Hilda T5 éves Gobbi Hilda a Csirkefej öregasszony szerepében Amíg élek. nem felejtem el azt az öt évvel ezelőtti meghatóan szép estét. Egyszeri és nagyszerű előadás született akkor a Katona József Színházban, megrendítő és megismételhetetlen. 1983. június 6.a volt. Gobbi Hilda hetvenedik születésnapja, s az ő jutalom- játéka egyben; különleges jutalomjáték, amikor nem az ünnepelt színész játszott, hanem neki játszottak jutalmul, elismerésképpen és hálából a többiek. Csaknem ötvenen léptek színre abban a műsorban, verssel, dallal, színészéletük anekdotáival, nézem az akkori névsort, fájdalom, az eltelt öt év alatt sokan örökre távoztak e fellépők közül. Köztük Alfonzé is, aki talán a legbölcsebbet mondta akkor: „Az ember sem a születéséről, sem a haláláról nem tehet. A kettő közé eső részt pedig úgy kell eltölteni, ahogy te csináltad. Hilda!" Hogyan telt, telik ma is e „kettő közé eső" élet? Kevés. ha azt mondom, hogy elsősorban munkával. Amit Gobbi Hilda egy életen át végzett, az több volt, mint művészi munka, bár abban is monumentálisát alkotott, hiszen több mint ötszáz színpadi szerepet játszott el, s akkor még nem szóltam a filmen, a televízióban, a rádióban megformált alakjai nak megszámlálhatatlan so kaságáról. A munka mellett azonban a sokszor emberfeletti feladatvállalás és végrehajtás legalább olyan jelentős mértékben töltötte ki az életét, mint a művészet. Három olyan alkotás fűződik elsősorban az ő nevéhez, hogy közülük egy is elegendő lenne bárkinek, életre szólóan. Az első a Horváth Ádám Kollégium. Akkor már túl voltunk a felszabadulás utáni első heteken és hónapokon. amikor nemcsak a szellemi és lelki, de a fizikai újjáépítés volt a fő feladat, és Gobbi persze ebben is — téglahordásban, malterozásban, romeltakarításban, a bombáktól megsérült Nemzeti Színház fizikai újjáépítésében — kivette a részét, a részénél többet, két- három embernek valót. Közvetlenül ezután következhetett az újjáépítés teljesen újszerű része: egy új, azelőtt esélytelen, tehetségére végre ráébredő és annak kibontakozásához lehetőséget kapó fiatalság felnevelése. Gobbi megalapította. megszervezte, működőképessé tette a szegény sorsú fiatal szi nészpalánták otthonát, a Horváth Árpád Kollégiumot. A fiatalok után az öregek, az elesettek, a gyámoltalanok. az életből kifelé tartók következtek: a második nagy Gobbi-tett a Jászai Mariról meg az Ödry Árpádról elnevezett színészotthonok támogatása, a hajdani Rómeók és Júliák, Hamletek és Othellók nyugodt, békés öregségének biztosítása. Majd a harmadik: a fiatalok és az öregek sorsának eligazítása után a már nem élőké, úgyis mondhatjuk: a halhatatlanoké. Múlékony ez a pálya, a színészé, még akkor is. ha modern korunkban már sok segítséget kínál a fejlődő technika, a film, a televízió, a video, megőrzött és megőrizhető hangszalagok, filmtekercsek, kazetták. Mégis múlékony: a színházi élmény személyes varázslata egyszeri. Ezt megőrizni persze egy múzeum sem képes, ezt csak az emlékezet őrzi, amíg az emlékező él. És mégis kell egy múzeum, amely számot ad legalább a felejthetetlenek feledhetetlen művészetének nagy pillanatairól. Ebben a szellemben jött létre Gobbi Hilda harmadik nagy alkotása, a Bajor Gizi Színészmúzeum. Harminc éve játssza a rádió Szabó családjának összetartó erejét, fő figuráját, Szabó Margit nénit. Ha csak egyetlen héten véletlenül kimarad a műsorfolyamból, már tömegével érkeznek a rádióhoz a levelek, telefonok. felháborodást és aggodalmat egyaránt hangoztatva: hogyhogy? mi van Szabó nénivel? öt egyetlen folytatásból sem lehet kihagyni, ha beteg volt — ami sajnos az utóbbi időben sűrűn megesett —, kórházi ágyához vitték a mikrofont, de néhány percnek legalább, amelyben Szabó néni szerepel, az aheti epizódban is benne kellett lennie. Aase anyó a Peer Gynt- böl (23 évesen alakította), és Mirigy a Csongor és Tündéből. Gorkij Anyája és Vász- sza Zseleznova, a Csirkefej öregasszonya, és Agatha Christie Miss Marple-ja, Szent Johanna és Nyilas Misi, Karnyóné és a 106 éves asszony — kár tovább sorolni, oldalakat tenne ki. ha ideírnám Gobbi Hilda valamennyi megformált szerepét. A lényeg az, hogy ha a figurák — többségükben öregasszonyok — íróilag olykor hasonlítottak is egymásra. színészileg nem akadt két egyforma közöttük! Minden szerepében mindig különbözött. a maga egyéniségét belevitte persze valamennyibe, ugyanakkor azonban mindegyiket felruházta valamilyen sajátos, csak arra a figurára jellemző eredetiséggel. Már kezdő színésznő korában megrendítően és hitelesen tudott ábrázolni hatvan-, hetven- vagy akár százéveseket. Izmosodó színészi eszközeivel, kifinomult ösztöneivel és óriási tehetségével, tapasztalat híján is valódi öregasszony volt. Most pedig. hogy már 75. születésnapját ünnepli, lelke és kedélye, közvetlensége és élénksége, a világ dolgai iránti kifogyhatatlan és mohó érdeklődése, a hevessége és a humora ma is olyan, mint régen. azaz tulajdonképpen megmaradt örök húszévesnek. Szerepeiben és a magánéletében egyaránt, az őszinteség és a tisztesség pecsétje adja meg Gobbi Hilda hitelét. Nemcsak színészként nagy, de emberként is. Mint színész azért, mert mindig más tud lenni, és mindig mély és igaz. Mint ember azért, mert mindig egyforma: az emberség és az emberiség elkötelezettje, tiszta jellem. B. T. Egy rézműves emlékezete Vásárhely iparosai az agyaggal és a fával szoktak legjobban bánni, a fazekasság és a bútorkészítés emel kedett országosan is elismert szintre. A vas és fém nemigen hordozott itt észté tikai értéket egészen Bodrogi Lajos rézműves munkáinak megjelenéséig. A Hódmezővásárhelyen 1912-ben született rézműves életútja azonban sajnálatosan lezárult 1981-ben, éspedig anélkül. hogy munkássága méltó elismerést kapott volna. A Hatvani Galériában most nyitva tartó kiállítás elsők között foglalkozik-méltó módon a Bodrogi-hagyatékkal, szolgáltat a jeles iparművész emlékének elégtételt, miközben Hatvan és Vásárhely évtizedes gyümölcsöző kulturális kapcsolata Bodrogi művei által egy új. nagyon érdekes műfajjal is gazdagszik. Hallóé taxi! K özépkorú férfi, huszonhárom esztendeje ül a volán mellett és az autójával keresi a kenyerét. Családja van. végzett gyógyszerész fia, főiskolás lánya. — Jó magának! Könnyű munka, nem fújja a szél, nem ázik. A szakmát nem ismerők efféle módon beszélnek a taxiséletről, mintha az egyéb sem lenne várakozásnál, kényelmes ücsörgésnél. autózásnál. — Miként vélekedik a munkájáról? — Én kérem szeretem a szakmát, annak ellenére, hogy a legveszélyesebb és legidegtépöbb foglalkozások közé sorolom. — Azt mondja idegtépő? Beletúr őszülő, dús hajába, homlokán összefutnak a ráncok: — Azért nem szívesen beszélek ezekről a dolgokról, mert emberekről, emberi hibákról, rigolyákról, szeszélyekről van szó, és ezek az emberek, az én utasaim. Belőlük élek! Többen közülük úgy gondolják, hogy a pénzükért mindent megengedhetnek maguknak. Viccesen azt szoktam mondani: nekem hölgyeim és uraim, birka türelmem van, mindent elviselek, csak hátba ne szúrjanak. Szavaiból igazság, humor és némi keserűség csendül, kicsit úgy érzem, torkig van mindennel. — Említene egy-két esetet? — Kapom az ukázt. megyek a jelzett címre. Sehol senki, vagyis becsaptak! Sípol a rádió, újabb hívás, pontos cím. Beül egy részeg honfitársam, eldől az ülésen, hortyog. A házuk előtt megállók. rázom, költögetem. szóra akarom bírni mindenáron. Nem megy! Becsöngetek. előkeritem a feleségét. — Harmincöt forint. Az asszony rázza, költöge- ti kizsebeli, de egy árva garast sem talál, káromkodik. veszekszik, szidja a férjét és engem. — Miért vette fel, láthatta. hogy részeg! — Máskor egy lány a ko? csiban öngyilkos akart lenni. Ügy vertem ki a kezéből a temérdek gyógyszert, hisztizett. toporzékolt, egv szabályos pofon után végre megnyugodott. — Ne haragudjon, de teljesen magam alatt vagyok . — ötven forint! — Fizetett és sírdogálva távozott. Elhallgat, szünetet tart.de látva kíváncsiságomat újabbnál újabb eseteket mond el. szakmája velejáróit: Egy elegáns férfi beül a kocsiba és finom úr módjára felszólít: — Vigyen el kérem Borsod nácla sdra! Elindulunk, útközben gyanúsan viselkedik, furcsaságokat beszél. Az idők folyamán ugyanis a taxinál az ember egy kicsit, — ha szabad úgy mondanom — de- tektívvé válik. Ott tartok, hogy megnézek magamnak egy embert, és kilencvenöt százalékosan megmondom, hogy mi lakik benne, mint ahogyan a ..párok" is beszélnek, sok mindent mondanak nekem szótlanul is. Az én kocsimban már Ígértek és bontottak házasságot, kötöttek milliós üzletet, daloltak és zokogtak. Az utasomhoz fordulok: — Nádasdon lakik? Enyhe zavart érzek, cigarettája után kotorászik. — Nem. csak . . . öt perc múlva az iránt érdeklődik, hogy ismerem-e Borsodnádasdon ezt és ezt? — Hogyne kérem! Ott lakik a református templom mellett.. . — Persze! Nyaranta gyakran lejárok hozzájuk. Ebből tudom, hogy a kedves utas hazudik, hiszen Borsodnádasdon nincs is református templom... \ Megérkezünk. Szalay István (Fotó: Szántó György)
