Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX, évfolyam. 141, szám ÁRA: 1988, június 14.. kedd 1.80 FORINT Környeze­tünk Egyik bükkaljai közsé­günk határában rettentő nagy szeméthegy „ékeske­dik". A csúfondáros lát­vány minden bizonnyal el­rettenti az arra haladókat attól, hogy megálljának és gyönyörködjenek a mögöt­te húzódó hegyvonulat­ban. De talán az a gazda sem boldog, akinek éppen a telke szomszédságában húzódik meg a hulladék­halom — melegebb napo- I kon nemcsak a szemet, hanem az orrot is jócskán megsértve. Egy-egy ilyen büzötgő i domb nem egy ember dől- ; ga. szégyene. Az egész fa­lu közösségére rányomja ; bélyegét, sokszor anélkül, ; hogy ők, maguk tehetné­nek róla. Nem tudom, mi­féle rendelet nyilvánítja némely település határát szabad rakodóterületnek. olyan senkiföldjének, aho­vá mindenki odapiszkithat S vajon, mennyire tiszta annak a lelkiismerete, aki egyetlen tollvonással vagy rendelkezéssel több ezer í ember jó közérzetét teszi tönkre? Persze, nem csak az ilyen nagyméretű szemétdombok j háborítják fel az embert ] S az illetékesek is hivat­kozhatnak pénzhiányra, területi gondokra, egye- j bekre. Magyarázkodhat- , nak, és esetleg még meg i? nyugtatják a kedélyeket mindenféle ígéretekkel: | hogy nemsokára elszállít- ják, elégetik, eltüntetik . . . Ám mi mit tegyünk olyankor, ha saját magunk vagyunk megrontói a szépnek. Amikor egy ki­rándulóbuszból laza moz­dulattal hajítják ki a pa- pírstanicliket, az autó ab­lakából nagy ívben repül az üres sörösüveg — eset­leg még mások biztonságát is veszélyeztetve —, ami­kor a valaha mosogatószert tartalmazó flakont „vé­letlenül” árokba ejti vala­ki, amikor ... A szemetelöket nem ret­tenti a védett termeszei sem. A Szalajka-völgyben hiába állították fel a táj képéhez illő, fából készült kukákat — a zsíros papí­rok, konzervdobozok, va­lami megmagyarázhatat­lan törvényszerűség kö­vetkeztében a félig üres tartályok mellé kerülnek. A tiszta vizű patak pedig nemegyszer görget hullá­main ilyen-olyan kacatot, s az átlátszó forrásvízben is gyakran éktelenkednek kiselejtezett lábasok, ne adj isten, gyerekzoknik. Az ellenpéldák — sajnos — többnyire határainkon tűi találhatók. Csehszlo­vákiában például még a városszéli lakótelepeken is bőven akad konténer, aho­vá a felesleges üvegeket be lehet dobni. Egyes or­szágokban súlyos bírságol fizet, aki elhajít egy ciga­rettacsikket. De olyan vá­rosról is hallottam, amely nagy forgalmú kikötő mivol­ta ellenére tiszta, mint a patyolat. Vajon, a mi öntudatunk hol van ilyenkor? A leg­ritkább esetben figyelmez­tetjük azt, aki szennyezi a körülötte levő világot. Mi­ért? Ez valami össznépi cinkosság, mert „mind­annyiunknak van vaj a fü­le mögött?’' Doros Judit MŰSZAKI KONFERENCIA EGERBEN ü talajerő-utánpótlás szerepéről Tegnap Egerben, a Technika Házában műszaki konferenciát rendeztek a talajerő-utánpótlás idő­szerű kérdéseiről. A KISZ Heves Megyei Bizottsá­ga által szervezett tanácskozás összehívását támo­gatta a Magyar Agrártudományi Egyesület Talaj­tani Társasága és Heves megyei szervezete, a Bor­sodi Vegyi Kombinát, és a GATE Kompolti Kuta­tó Intézete is. A meghívott vendégek között jelen volt Andó János, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának munkatársa, Kiss György, a KISZ Központi Bizott­ságának osztályvezetője, Szántási Rafael, a KISZ Heves Megyei Bizottságának titkára. Az egész napos program- és előadás-sorozatot Jurányi János, Heves Megye Taná­csának mezőgazdasági osz­tályvezetője nyitotta meg Beszédében hangsúlyozta, hogy a gazdaságban alapve­tő fontosságú a termőföld, amely egyben a legfőbb nem­zeti kincsünk is. Mivel nagy­sága nem, vagy csak alig gyarapítható, ezért kiemelt feladat a meglévő készletek termékenységének növelése. Ismeretes, hogy az utóbbi években a műtrágya alkal­mazásával jelentősen emel­kedett egy-egy növényi kul­túra terméshozama. A lát­ványos eredmények mellett azonban gondok is jelent­keztek. A talajvizsgálati eredmények ugyanis azt mu­tatják, hogy egyértelműen romlott a talaj minősége. He­ves megyében például a ter­mőterület 73 százaléka sa­vanyú kémhatású. Ennek egyik oka a szervesanyag- utánpótlás csökkenése. Mi­vel az állatállomány a jövő­ben sem növekszik jelentő­sen, ezért az istállótrágyál más szerves anyagokkal szükséges pótolni. Megoldás például a növénytermelés melléktermékeinek a talajba való visszajuttatása, vagy a lignit hasznosítása. Mivel megyénkben ebből az anyag­ból jelentős mennyiség áll rendelkezésre, ezért érdemes mezőgazdasági felhasználá­sának lehetőségeivel alapo­sabban foglalkozni. A megnyitót követően szakmai előadásokra került sor a témával kapcsolatban Elsőként dr. Szegi József, a Magyar Tudományos Akadé­mia munkatársa, a talaj szerves anyagának jelentő­ségéről szólt. Elmondta, hogy ezzel összefüggésben külön­böző nézetek láttak napvilá­got. így például a 70-es években teret hódított az egyoldalú kémiai szemlélet, amelynek következtében a , humusz szerepét elhanyagol­ták. E szemléleten — mára világossá vált — változtatni kell, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy talajaink szervesanyag-tar- talmát fenntartsuk. A szén­bázisú anyagok hasznosításá­nak nagy szerepe lehet a jövőben. Dr. Hargitai László, a Ker­tészeti Egyetemről érkezett, ö A hazai kutatás eredmé­nyei a humuszhordozó nyers­anyagok felhasználási lehe­tőségeinek vonatkozásában Dr. Szegi József előadását tartja címmel tartott tájékoztatót. Rámutatott, hogy a hazai, évi mintegy 50 millió tonna meg­termelt, illetve képződött biomassza fele mellékter­mékként halmozódik fel a környezetben, és csak cse­kély mértékben használják fel. Ezek az anyagok pedig népgazdasági szempontból alapvető fontosságúak, és döntő szerepük lehet az ag­rokémiai felhasználásban is. A hazai lignitek például ma­gas kéntartalmuk miatt ki­válóan alkalmasak a talaj- javításra. Dr. Kiss A. Sándor, a Bor­sodi Vegyi Kombinát agro­kémiai osztályának képvise­lője egy újfajta humuszpót­ló trágyaszer, az LNPK elő­nyeiről és alkalmazásának tapasztalatairól számolt be. A délután folyamán újabb előadásokra került sor. Szó volt az ipari és kommunális hulladékok komposztálásá­ról és a naturális gazdálko­dás hazai lehetőségeiről. Ezt követően a témával kapcsolatos kérdéseket fó­rum keretében vitatták meg a résztvevők. A program a rekultivációról készüli film vetítésével zárult. A szakemberek egy csoportja (Fotó: Szántó CyÖrgy) Grósz Károly fogadta William Verity amerikai kereskedelmi minisztert Grósz Károly, az, MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke június 13-án, a Parlamentben fogadta William Verity-t. az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi miniszterét (MTl-fotó: Wéber Lajos — Népújság-telefotó) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlament­ben fogadta William Verity amerikai kereskedelmi mi­nisztert. Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára a nap folya­mán szintén találkozott a2 amerikai politikussal. A szí­vélyes légkörű megbeszélése­ken részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, ke­reskedelmi miniszter. Mind­két találkozón jelen volt Mark Palmer, az Egyesüli Államok budapesti nagykö­vete.-A­Hétfőn Budapesten, a Par­lamentben Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, kereskedelmi mi­niszter és William Verity, az az Amerikai Egyesült Álla­mok kereskedelmi minisz­tere folytatták megbeszélé­seiket. A tárgyalásokon ün­nepélyes keretek között meg­emlékeztek arról, hogy egy évtizeddel ezelőtt kötötték meg a magyar—amerikai kereskedelmi megállapodást. Az elmúlt tíz év eredmé­nyeiről és tapasztalatairól szólva Marjai József hangsú­lyozta, hogy az 1978-ban alá­írt kereskedelmi megállapo­dás és az abban foglalt leg­nagyobb kedvezményes el­bánás mindkét fél kölcsönös előnyére érvényesül. A vá­mok jelentős csökkentése, a megállapodásban foglalt üz­leti könnyítések révén 1987- ben az Egyesült Államok a Magyar Népköztársaság kül­kereskedelmében a fejlett tőkés országok sorában a negyedik legjelentősebb ke­reskedelmi partnerré vált. A kétoldalú árucsere-forga­lomban az elmúlt évben re­kord született, s a forgalom 1988-ban előreláthatólag meghaladja a 600 millió dollárt. A kereskedelmi mesálla- pedás a felek kölcsönös akarata alapján 3 évenként automatikusan meghosszab­bodott. Erre legutóbb 1987 (Folytatás a 2. oldalon) Ülésezett a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. A tes­tület megvitatta a szakszer­vezetek bérreformmal kap­csolatos elképzeléseit, átte­kintette az üdültetés helyze­tét. s egyéb időszerű szak- szervezeti kérdéseket is na­pirendjére tűzött. Az ülésen elhangzottakról Szalay Fe­renc, a SZOT szóvivője tá­jékoztatta az újságírókat. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a korábbi időszak bérpolitikája nem szolgálta megfelelően a gazdaságpoli­tika céljait, nemcsak a dol­gozók keresetének növeke­dését, hanem a vállalati tel­jesítmények fokozását is kor­látozta. s emellett jelentős bérfeszültséget is okozott. A szakszervezeti mozgalom hosszabb távon olyan bérpo­litika és bérrendszer kiala­kítását, működtetését tartja szükségesnek, amely bizto­sítja a reálbérek tartós, ér­zékelhető, minden dolgozót érintő növekedését, s ezzel együtt a társadalmilag igaz­ságosabb kereseti arányok kialakítását. A bérek növe­kedésének fedeznie kell minden munkavállaló szá­mára az alapvető fogyasztá­si cikkek árának emelkedé­sét. A szakszervezetek önálló bérpolitikájának eredmé­nyes, hatékony képviseleté­hez megfelelő intézményi és eszközrendszerre is szükség van, aminek egyik legfon­tosabb eleme az érdekegyez­tetésen alapuló béralku. A bérreform bevezetése termé­szetesen hosszabb időszakot igényel, az első intézkedések azonban elodázhatatlanok. s az elnökség már jövőre szük­ségesnek tart bizonyos vál­toztatásokat. Egyebek között törekedni kell a reálbérek csökkenésének megállításá­ra. Az elnökség úgy dön­tött, hogy a bérreformra vo­natkozó elképzeléseit a SZOT legközelebbi ülése elé ter­jeszti megvitatásra, s azott elfogadott állásfoglalás alap­ján tagsági vitára bocsátja. A szakszervezeti üdültetés időszerű feladatairól szóló előterjesztés vitájában az el­nökség úgy foglalt állást, hogy az egyre nehezedő, éle­ződő pénzügyi. gazdasági gondok miatt 1990-től alap­vetően módosítani szükséges a kedvezményes üdültetés egész szervezeti, elosztási rendszerét. Tekintettel az üdültetés pénzügyi gondjaira, vala­mint arra, hogy a jelentős áremelkedések ellenére az elmúlt években, sem változ­tak a térítési díjak, a SZOT elnöksége úgy foglalt állást, hogy még a tervezett átfogó változtatások előtt emelni szükséges a térítéseket. Ez év negyedik negyedétől a dolgozók által fizetendő át- tagos napi térítési díj a je­lenlegi 71 forintról 100 fo­rintra növekszik. Az elnökség napirendjén szervezeti és személyi kér­dések is szerepeltek. Gás­pár Sándor, a SZOT elnö­ke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára kérte, hogy nyugdíjazási kérelmüket az elnökség támogatólag ter­jessze a SZOT plénuma elé. Á testület ezzel egyetértett és 27 tagú jelölőbizottságot bízott meg a SZOT ülése elé terjesztendő személyi javas­latok kialakítására. A jelö­lőbizottság kedden tartja ala­kuló ülését. A bizottság el­nöke Kovács László, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára. Az elnökség döntött ar­ról, hogy június 21-re össze­hívja a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát.

Next

/
Thumbnails
Contents