Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. június 14„ kedd FRANCIA NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK Váratlan döntetlen A francia nemzetgyűlési választásokon váratlan dön­tetlen eredmény született: egyetlen pártszövetség sem szerezte meg az abszolút többséget. A legtöbb man­dátumot Mitterrand elnök Szocialista Pártja kapta, de a várt többségtől elmaradt. Két mandátum sorsa még ismeretlen, mert francia Polinézia tengerentúli terü­letén elmúlt vasárnap még csak az első fordulót tartot­ták. A részvétel ebben a fordulóban is alacsony ma­radt — a választásra jogo­sultak mintegy 70 százaléka járult az urnákhoz. A választás eredményével újszerű helyzet állt elő Franciaországban: az V. köz­társaság 30 éve alatt először történt meg. hogy a nem­zetgyűlésben nincs többsége egyetlen politikai erőnek sem. Az újraválasztott Mit­terrand elnök kezében a döntés, milyen kormányt próbál adni az országnak. Az eredmény csalódást okozott a szocialista párt­nak, elégedetlenséget kel­tett a súlyos vereségre fel­készült jobboldalon és elé­gedettséggel vegyes bosszú­ságot okozott a Nemzeti Az FKP képviselőivel együtt a baloldal többségben van az új nemzetgyűlésben, de a két baloldali párt eltérő po­litikája ma kizárja a kor­mánykoalíciót. A választások második fordulója után a következő végeredmény alakult ki: Frontnál, amelynek egyetlen hírmondója maradt az új parlamentben, egy alig is­mert hölgy, Michel Rocard miniszter- elnök kijelentette, hogy ez az eredmény „tökéletesen megadja a módot” az el­nöki politika végrehajtásá­ra — vagyis bízik benne, hogy Mitterrand megtalálja a lehetőséget a szükséges kormánytöbbség összeko­vácsolására. Georges Marchais, az FKP főtitkára kijelentette, hogy a kommunisták a népi erők új egységével és új politikával javasolják kive­zetni az országot a válság­ból. Sajnos, az elnök más­féle politikát követ, és a jobboldal felé akar nyitni, így szó sincs arról, hogy az FKP támogatná ezt a kor­mányt. Ha a leendő kor­mány bármely téren haladó intézkedéseket tesz, a kom­munisták abban támogatják, de nem állnak be az elnök táborába. A jobboldalon Giscard d’Estaing volt elnök üdvö­zölte, hogy a szocialisták nem kaptak többséget. Ügy minősítette az eredményt, hogy ez az egész ország győ­zelme az örökletes ellensé­gen, a megosztottságon, mert most a franciák „két fele' kénytelen lesz együttmű­ködni. Jean Lecanuet, a Giscard alapította UDF el­nöke mindjárt felvetette egy nemzeti egységkormány gon­dolatát. Jacques Chirac, az RPR vezére az elnök kudar­cának értékelte, hogy felhí­vásai ellenére a franciák nem adtak nemzetgyűlési többséget politikájának. Le Pen a maga szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Front ér­demének tulajdonította, hogy sikerült megtörni a „rózsaszín hullámot”, amely végül is nem borította el a nemzetsy ülést. Felszólí­totta a klasszikus jobboldal vezéreit, hogy vonják le eb­ből a következtetést és ezen­túl minden választáson ele­ve fogjanak össze a Nemzeti Fronttal. A jobboldali vezetők egye­lőre nagyon tartózkodóan nyilatkoznak a kilátásokról, mert meg akarják várni, merre tép az elnök. Minden­esetre a centristáknál van ma a politikai helyzet kul­csa, mert számban megerő­södve kerültek ki a válasz­tási csatából, és ez meg­könnyíti számukra a leválást a jobboldalról és a szövet­kezést az elnöki többséggel. Moszkvai szépségkirálynő Marija Kahnyina tizenhét éves diáklány nyerte el a Moszkva szépségkirálynője címet. A szovjet fővárosban első ízben rendeztek szép­ségversenyt, és a győztest va­sárnap késő este hirdették ki a Luzsnyiki sportcsarnokban 12 ezer néző előtt. A moszkvai szépségver­seny győztese emellett egy fekete-tengeri körutazást^ is nyert, amelyet a szovjet Szputnyik utazási iroda szervez. A moszkvai szép­ségverseny szponzorai között számos ismert nyugati di­vatcég szerepelt, köztük a nyugatnémet Burda Moden, amely máris egyéves reklám- szerződést kötött a moszkvai szépségkirálynővel. SZOVJETUNIÓ Pártértekezlet-kronológia Csaknem fél évszázados szünet után tart ismét pártértekezletet e hónap végén a Szovjetunió Kom­munista Pártja: a leg­utóbbi országos pártkon­ferenciát 19-11. február 15 —20. között, nem sokkal a Szovjetunió elleni né­met támadás elölt ren­dezték meg a szovjet fő­városban. Az eddigi pártértekezletek története három szakaszra osztható. Az első szakaszhoz az 1917-es forradalmat meg­előző 7 pártértekezlet tarto­zik. Az elsőt 1905 decemberé­ben a finnországi Tamperé­ben tartották meg. Eredeti­leg — Lenin javaslatára — kongresszusnak szánták, de a finn városba nem érke­zett meg, illetve késett a küldöttek jó része, így vé­gül is a 41 résztvevő meg­rendezte az első pártértekez- letet az Oroszországi Szoci­áldemokrata Munkáspárt (a szovjet párt jogelődje) ter­vezett IV. kongresszusa he­lyett. Ennek ellenére az első pártértekezlet a kongresszus­sal felérő munkát végzett. A fő napirendi pont az agrár­kérdés volt, erről Lenin tar­tott beszámolót. Ezenkívül a pártegységgel, a bolsevik és a mensevik irányzat egye­sítésével kapcsolatos prob­lémák voltak a vita közpon­ti témái. A második pártértekezlet­re 1906 novemberében ugyancsak Tamperében ke­rült sor. A 32 szavazásra jo­gosult küldött az Állami Du­ma-választásokkal kapcso­latos kérdéseket, valamint a kadét párt elleni küzdelem taktikáját vitatta meg. Ez a pártértekezlet kapta meg először az összoroszországi jelzőt; ez később össz-szö- vetségivé, vagy országossá alakult. A második pártérte­kezletre tisztázódott, hogy mi a különbség a kongresz- szus és pártkonferencia kö­zött: a kongresszusra a kül­dötteket gyakorlatilag az egész párttagság választotta. a pártértekezletre pedig a párt helyi bizottságai — te­kintve, hogy az illegalitás körülményei között nehéz és veszélyes lett volna az egész tagságot bevonni a küldött- választásba. A harmadik pártértekezlet színhelye a finnországi Kot- ka volt, ahol 1907 júliusá­ban a 26 szavazásra jogo­sult küldött a Duma-válasz­tások taktikáját vitatta meg. elfogadva azt a lenini elvet, hogy a parlamenti választá­si hadjáratot egyszersmind a párt nézeteinek propagá­lására használják fel. A negyedik pártértekezlet helyszíne 1907 novemberé­ben Helsinki volt. Huszon­hét küldött vett rajta részt, s megint csak a választási kérdések szerepeltek az elő-' térben. Az ötödik 1908 decembe­rében Párizsban megtartott értekezletre a párton belüli frakcióharcok nyomták rá bélyegüket. Ezt követően hosszabb szünet következett, és a ha­todik pártértekezletre 1912 januárjában Prágában került sor. Ez a tanácskozás jelen­tőségét tekintve felért egy kongresszussal: a párt sorai­ból száműzték a mensevike- ket, és döntöttek egy „össz­oroszországi munkáslap” megindításáról, amely má­jusban Pravda címmel meg is kezdte működését. A hetedik pártértekezletet 1917 áprilisában Pétervárott tartották meg. Ugyancsak kongresszus-jelentőségű ta­nácskozás volt. A 131 kül­dött elfogadta Lenin áprili­si téziseit, amelyekben a szovjet hatalom alapjait fek­tette le. A pártértekezlet konkrét programot hirdetett meg a hatalom megragadá­sára. Az első hét — az utolsó kivételével külföldön meg­rendezett — pártértekezlet összehívását tehát főként az esetlegesség jellemezte, hi­szen a párt illegális körül­mények között működött. Mindenesetre kikristályoso­dott az a gyakorlat, hogy a pártértekezlet a megérett problémák felszámolására alkalmas fórum, amelyen a kongresszusok közötti idő­ben nagy jelentőségű dönté­sek hozhatók. A konferenciák második korszakát ennek az elvnek a valóra váltása jellemezte. 1919 decemberétől 1924 ja­nuárjáig hat pártértekezle­tet tartottak, valamennyit Moszkvában. 1923 kivételé­vel minden évben volt párt­értekezlet, és 1921-ben ket­tő is. Tehát ekkor (még) ér­vényesült az a lenini elgon­dolás, hogy a pártértekezle­tek folyamatos megrendezé­sével biztosítható legyen: a „folyó ügyekkel” ne kelljen várni a legközelebbi kong­resszusig. A nyolcadik (1919. december), a kilencedik (1920. szeptember), a tize­dik (1921. május), a tizen­egyedik (1921. december), a tizenkettedik (1922. augusz­tus) és a tizenharmadik (1924. január) pártértekezle­teken főként a fiatal szov­jet államot érintő gazdasági problémák, a pártépítéssel és a trockizmus elleni harc taktikájával kapcsolatos kér­dések szerepeltek. A nyolca­dik, majd a tizenkettedik pártértekezleten új szerveze­ti szabályzatot fogadtak el, a tizediken az új gazdasági politika (NÉP) kérdései sze­repeltek az előtérben, a ti­zenegyediken pedig a nehéz­ipar megteremtésével foglal­koztak. E korszak két utol­só pártértekezletén a súlyo­san beteg Lenin már nem tudott részt venni. Lenin halálát követően az 1924- tpl 1941-ig tartó har­madik szakaszban mindösz- sze öt pártértekezletet tar­tottak. Ez is mutatja, hogy a sztálini személyi kultusz kiterebélyesedtével a kong­resszusok közötti legmaga­sabb pártfórum jelentősége fokozatosan elsorvadt. Sztá­lin és környezete mindin­kább elzárkózott a kollektív vezetés elvétől, tartva a párt­értekezletek esetleges vita- szellemétől is. Két egymást követő évben. 1925- ben és 1926-ban ugyan még megtartották a tizen­negyedik és tizenötödik össz- szövetségi értekezletet, ame­lyek főként gazdasági kérdé­sekkel foglalkoztak. A tizen­ötödik pártkonferencia elő­adói a később kivégzett Nyi- kolaj Buharin. Alekszej Ri- kov és Mihail Tomszkij. va­lamint Joszif Sztálin voltak. Ezt követően azonban már három évet kellett várni a tizenhatodik pártértekezlet­re és újabb hármat az 1932 januárjában—februárjában megtartott tizenhetedikre. A tizennyolcadikra pedig ki­lenc évvel később, a har­mincas évek második felé­nek tisztogatási hulláma után. a nagy honvédő há­ború kezdete előtt négy hó­nappal: 1941 februárjában került sor. Ennek megfelelő­en főként olyan népgazda­sági ágazatokkal kapcsola­tos kérdésekről volt szó. amelyek — a nehézipar, a közlekedés — közvetve az ország honvédelmi képessé­gét is hivatottak voltak fo­kozni. A későbbi események bizonyították: a konferen­cia összehívása megkésett, határozatait megvalósítani már nem lehetett a náci Né­metország támadásáig. így a Szovjetuniót sok tekintetben felkészületlenül érte a há­ború. A második világháború utáni első és Sztálin életé­ben az utolsó, 1952-ben meg­tartott XIX. pártkengresz- szus rövid úton intézte el a pártértekezletek sorsát: az összehívásukra vonatkozó pontot törölte a szervezeti szabályzatból. Az indoklás: nincs szükség pártértekezle- tekre, a problémák megoldá­sára elegendő a kongresszus és az időnként összehívandó KB-ülés. A pártértekezletek intéz­ményét az 1966-os XXIII. kongresszuson állították hely­re. (Ez volt az első kongresz- szus akkor azóta, hogy a szovjet párt élén 1964 októ­berében őrségváltás történt, s Nyikita Hruscsov helyét Leonyíd Brezsnyev vette át.) S bár a XXIII. kongresszus szükségesnek ítélte a pártér­tekezletekre vonatkozó pont újrafelvételét a szervezeti szabályzatba, az elmúlt hu­szonkét évben a pártvezetés nem élt az országos pártér­tekezlet összehívásának le­hetőségével. Hegedűs György Grósz Károly fogadta William Verity amerikai kereskedelmi minisztert (Folytatás az 1. oldalról) júniusában került sor. A legnagyobb kedvezményes elbánást az amerikai tör­vények szerint évenként kell meghosszabbítani: ez is ismételten megtörtént. Mind­ez azt mutatja, hogy a ke­reskedelmi megállapodás betölti célját és feladatát, s jelenleg az Egyesült Államok és Magyarország között nincs rendezetlen, vitás ér­demi kereskedelempolitikai kérdés — mendoita Marjai József. A magyar miniszterelnök­helyettes rámutatott arra, hogy a legnagyobb kedvez­ményes elbánás hosszú le- - járatúvá tétele nagyobb biz­tonságot és erőteljes jel­zést, ösztönzést jelentene az üzleti közösségek számára, különösen az amerikai cé­geknek. Utalt arra, hogy a két ország kormányának van még lehetősége és tennivaló­ja, hogy a kereskedelempo­litika eszközeivel tovább se­gítsék és ösztönözzék az USA és Magyarország kö­zötti kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatokat. E kap­csolatok fejlesztése szem­pontjából fontosnak tartotta az előrelépést a gazdasági együttműködések, az ipari kooperáció, a harmadikpiaci fellépés és vállalkozások, a működötöké'ár amiás, a tech­nológia és a management- transzfer tekintetében. Marjai József és William Verity a megbeszéléseket kö­vetően közös nyilatkozatot írtak alá. A dokumentum ünnepélyes aláírása előtt William Verity felolvasta Ronald Reagan-nek, az Egyesült Államok elnökének a magyar—amerikai keres­kedelmi megállapodás meg­kötésének Í0. évfordulója alkalmából a két ország ál­lami és vállalati vezetőihez küldött üzenetét. Ronald Reagan ebben kifejtette, hogy eredményesnek tartja a ke­reskedelmi megállapodást, amely alapvető összeköttetést teremtett országaink között. Az elnök megítélése szerint további jelentős lehetőségek vannak az amerikai üzleti részvételre a magyar gazda­ság fejlesztésében. Reményét fejezte ki, hogy a követke­ző tiz évben a kapcsolatok mindkét (él előnyére jelen­tősen bővülnek. A közös nyilatkozatban kifejezésre juttatták, hogy a két ország kormánya hatá­rozottan támogatja a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok további bőví­tését. Megállapították, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalom még nem érte el lehetőségeinek határát, és megerősítették szándékukat az áruforgalom szintjének növelésére, illetve a két fél közötti gazdasági együttmű­ködés diverzifikálására. Elismerésüket fejezték ki azért, hogy a magyar—ame­rikai gazdasági és kereske­delmi vegyes bizottság hoz­zájárult g. kétoldalú keres­kedelem kedvező légköré­nek kialakításához és a vál­lalatok munkakörülményei­nek javításához. Megálla­podtak abban, hogy a ve­gyes bizottság következő ülé­sét Washingtonban tartják meg, ez év őszén. Mindkét fél elismerte a magyal-—amerikai gazdasági tanács értékes közreműkö­dését a két ország vállala­tai közötti aktív kereske­delmi kapcsolatok erősítésé­ben., Megállapodtak abban, hogy a tanács következő ülését ez év októberében tartják meg az Egyesült Ál­lamokban. Egyetértettek abban, hogy a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésében to­vábbra is szerepet játszhat­nak a mindkét ország tör­vényeinek és szabályozásának megfelelő, kereskedelmileg életképes közös vállalkozá­sok. Vállalták, hogy a po­tenciális üzleti partnerek gyors megismerésének és a kapcsolatok megteremtésé­nek érdekében egymás ren­delkezésére bocsátják a ve­gyes vállalatokra és más üz­leti lehetőségekre vonatkozó információkat. Megállapod­tak abban, hogy programot dolgoznak ki a kereskede­lemfejlesztő akciókra és ennek megtervezéséhez, il­letve lebonyolításához köl­csönösen megadják a szük­séges segítséget. Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke hétfőn ebédet adott William Verity tiszteletére. Az ebé­den részt vett Marjai Jó­zsef, ott voltak a két tár­gyaló küldöttség tagjai, to­vábbá a Kamara több tag­vállalatának vezetői. Fekete ribizkére szerződés köthető I. o. 35 Ft/kg + export felár. BIHARCOOP GT Kirendeltsége, Kerecsend. Fő út 18. _____r K ezdő gépírót raktárosi munkakörbe és középfokú egészségügyi képesítéssel rendelkező egészségőrt felveszünk. Városi KÖJÁL Eger, Beloiannisz út 1. II. em. BIZTOS JÖVŐ! A Kispesti Textilgyár betanít, illetve átképez 18 éven felüli nőket és férfiakat, textilkikészítő gépek kezelésére, Házaspárok is jelentkezhetnek Kereseti lehetőség: 6500—10 000,— Ft. Felvesz továbbá: lakatos, villanyszerelő, csőszerelő szakmunkásokat, a gyakorlati időtől cs a beosztástól függően, 7000—11 000,— Ft havi kereseti lehetőséggel. Szállást komfortos bérleményekben biztosítunk, amely az első hónapban díjtalan, a további hónapokban havi 300.— Ft fejenként. A hét végi hazautazást az idevo­natkozó rcndeletck szerint biztosítjuk. Jelentkezni személyesen vagy írásban a munkaügyi ónálló osztályon, t’app Laszlónenál lehet. KISPESTI TEXTILGYAK Budapest. XVIII.. Fay ul 2- 1181 Telefon: 575-555 103-as mellék. Szctcialísta l’árt és szövetségesei 276 ( Hl) FKP 21 (— R) Tömörülés a Köztársaságért <RPit) 126 (—25) l'nio a Francia Demokráciáért U'DF) 12!) (— 2) Kgyéb jobboldali 16 ( 1) Nemzeti Front 1 (—2D)

Next

/
Thumbnails
Contents