Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1988. június 13., hétfő Befejeződött a munkásőrparancsnokok tanácskozása Vitával folytatódott vasár­nap a munkásőrparancsno- kok szombaton kezdődött IV. országos értekezlete. A záróülés elnökségében helyet foglalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke és Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az MSZMP országos érte­kezletének állásfoglalásából adódó, a Munkásőrség tevé­kenységének megújulását szolgáló feladatokat megvi­tató kétnapos tanácskozáson több mint félezer hivatásos és társadalmi parancsnok, a termelő munkában és a szol­gálatban kiemelkedően dol­gozó munkásőr vett részt, s közülük mintegy ötvenen mondták el véleményüket A Munkásőrség a párt politiká­jának szolgálatában, a meg­újulásáért című vitaanyag­ról, kapcsolódva Borbély Sán­dor országos parancsnok szó­beli kiegészítőjéhez. Közülük többen hangsúlyozták, hogy napjainkban a munkásőrök elsődleges feladata a közéle­ti helytállás, a társadalmi munka, a meggyőző szó, az emberi 'törődés, a közösségi és az elvtársi szolidaritás. Felhívták a figyelmet arra. Elöljáróban köszönetét mondott a munkásőröknek a politikai program végre­hajtása érdekében kifejtett támogatásért, és elismerően szólt a munkásőregységeken belül a közösségi szellemet gazdagító erőfeszítésekről, a különböző formájú szervezeti törekvésekről. A továbbiak­ban a pártértekezlet nyílt, őszinte, szenvedélyes vitáját méltatva emlékeztetett arra: az értekezlet és a párt ve­zetése nem múltat tagadott, hanem jövőt épített és prog­ramot adott. Így folytatta: — A nagy jelentőségű ta­nácskozás hatására egyértel­műbbé vált, hogy kik van­nak velünk, kik akarnak ne­künk segíteni, s kik azok, akik változatlanul bizony­talanok és vívódnak. S tisztábban lehet látni: kik vannak ellenünk. Ezt akar­tuk! Szerettünk volna egy­hogy a munkásőrök kiképzé­sét az eddiginél is szervezet­tebbé, hatékonyabbá kell tenni. A Munkásőrség poli­tikai intézményjellegének erősítése azonban nem je­lenthet lemondást a fegyve­res felkészültség fejlesztésé­ről. A testület megújulása igényli a politikai munka korszerű gyakorlatát is, a még nagyobb nyíltságot. Közkinccsé kell tehát tenni azokat a módszereket, kö­zösségi munkaformákat, ame­lyek az egységek önálló kez­deményezéseiként alakultak ki. Számos munkásőrpa- rancsnok sürgetett határozott fellépést a zavarkeltők. az ellenséges nézeteket terjesz­tők ellen. A tanácskozáson meghí­vottként részt vevő pártszer­vezeti vezetők elismerően szóltak a munkásőrök tevé­kenységéről. s úgy véleked­tek, hogy a testület rendel­kezik megfelelő politikai erővel és hatalommal a feladatok teljesítéséhez. A vitában elhangzott, hogy a munkásőrök hangulata a pártértekezlet óta jobb, mint korábban volt; dolgozni akar­nak. eredményeket, sikere­ket elérni. Ugyanakkor jo­gos elvárásként vetették fel, szer világosan eligazodni ezen a politikai, térképen Olyan helyzet alakult ki. hogy az egyén eldöntheti: mit vállal, s mit tagad meg ebből a programból. Ma a párttagság önbizalma nö­vekvőben van, felemeltebb fejjel jár — joggal. Vannak még persze, akik töprenge­nek. vívódnak, kicsit zavar­ban is vannak, de a párttag­ság zöme felelősen gondol­kodó ember; érzi, hogy tá­mogatást kapott. S a vezetés és a tagság közötti párbe­széd értékesebb, aktívabb, alkotóbb, mint korábban volt. S ez lendületet, báto­rítást ad a pártmozgalom­nak. Bízom benne, hogy mindez tettekben nyilvánul meg. Grósz Károly az ellenség, az ellenzékiek nyíltabb je­lentkezését említve kijelen­tette: rendeződésüket, erő­hogy a társadalom ne a for­mális elemeken keresztül ítélje még a testületet. A munkásőrök igénylik a tár­sadalmi közmegbecsülést, és ehhez — megítélésük sze­rint — a pártnak és a pa­rancsnoki állománynak job­ban kell tudatosítani a tes­tület mai feladatát, szerepét és jelentőségét. Az országos pártértekez­let állásfoglalásához kapcso­lódó tennivalókról szólva többen kifejtették: végrehaj­tásának garanciája lehet a munkásőrök szándékainak, tenniakarásának a mostani tanácskozáson is tetten ér­hető kinyilvánítása. Az or­szágszerte megélénkült poli­tizálást érintve hangzott el az is. hogy a sok embert érintő szerkezetváltás fon­tosságának tudatosításához a munkásőrök saját eszköze­ikkel kívánnak hozzájárul­ni. Felhívták azonban a fii-' gyeimet arra, hogy csökken az önként vállalt közéleti munka rangja, s számos he­lyen tapasztalható sanda megjegyzés tevékenységük­kel kapcsolatban. A vasárnap délelőtti vitá­ban felszólalt Grósz Károly is. gyűjtésüket, politikai kon­cepcióik kidolgozását, kivite­lezését nem szabad tétlenül szemlélni. Ha a helyzet úgy alakul, a vezetés — felelős­sége tudatában — admi­nisztratív eszközöket vesz igénybe. De csak akkor dönt­het nyugodtan, ha érzi ma­ga mögött a „hátországot”, a tömegtámogatást, s min­denekelőtt a kommunista közösség támogatását. Az el­lenséggel és az ellenzékiek­kel szemben — kellő tole­ranciával — egységet kell teremteni a mozgalomban, a közéletben. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy felütöt­te fejét a közvéleményben a túlhajtott magyarkodásba bujtatott nacionaiizmus. Ér­tékrendzavar tapasztalható — jelentette ki, s leszögez­te: ma a haza érdekét iga­zából az képviseli, aki fel­lép a nacionalizmussal szem­ben. s az indokolatlan ma­gyarkodás hirdetése helyett a valódi hazaszeretet talaján áll. A munkásőrök tevékeny­ségét méltatva a párt főtit­kára megállapította: soha ilyen éhség a tiszta emberi viszonyok és a közösség iránt nem volt, mint napja­inkban. S ha ez így van — márpedig így van —, akkor csak múló, átmeneti tünet lehet a bizonytalankodás. Az ország gazdasági hely­zetét vizsgálva Grósz Károly kijelentette: nagy ritmusvál­tásra van szükség, új mód­szereket, eszközöket kell ki alakítani. A társadalmi-gaz­dasági folyamatok végigvi- telének alapkérdése: az al­kotó, értékteremtő munka. Ugyanakkor át kell rendez­ni az ösztönzőket, a kény­szerpályákat is, ezek csakis együtt és egyszerre működ­hetnek hatékonyan. Utalt arra, hogy az oktatásban át kell csoportosítani a ren­delkezésre álló eszközöket, ugyanis a mai felkészültségi szinten nem lehet a jövő év­század várható követelmé­nyeinek megfelelni. Más szemléletre van szükség az iskolában, s más követel­ményrendszert kell kialakí­tani a munkahelyeken is —■ mondotta, s rámutatott: új magatartás, új szemléletmód várható el az alkalmazott kutatás, a műszaki fejlesz­tés területén. S itt — ezt vi­lágosan ki kell mondani — egyetlen norma fogadható el: a teljesítmény. A főtitkár meggyőződésé­nek adott hangot, hogy az ország túljutott a nehézsége­ken, a gondokon. S ebben — mint oly sokszor már — út­törő szerepet vállaltak a ha­ladó erők. Hozzátette: a ne­hézségeken csak úgy lehet úrrá lenni, ha hiszünk ab­ban, amit csinálunk. Hit nélkül nem lehet élni, dol­gozni, alkotni — mondotta végezetül, s sok sikert kí­vánt a munkásőrök alkotó munkájához. Ezt követően Borbély Sán­dor röviden összefoglalta a vita tapasztalatait. A tanács­kozás az Internacionálé el- éneklésével ért véget. ★ Az értekezlet szünetében Grósz Károly rövid nyilat­kozatot adott a televízió HÉT műsorának. A Munkásőrség szükségességének megkér­dőjelezésére vonatkozó kér- désre válaszolva kijelentette: — Az elmúlt 32 esztendő bizonyította, hogy szükség van a testületre, amelyben az egyén és a társadalom kö­zötti viszony tükröződik; el­tűnnek a beosztásbeli kü­lönbségek, itt az emberi ér­tékek a fontosak. Megállapította, hogy a munkásőrök fontos szerepet játszanak a közbiztonság ala­kításában és a fiatalok ne­velésében is. 'Egy másik kérdés kapcsán kifejtette: — A társadalmat mostanában érő. egyre erő­teljesebb kritikai megjegy­zéseken nem csodálkozom, ebben a nehéz időszakban ez természetes, bár hozzá kell tennem, hogy — a tapaszta­latok szerint — mintha újab­ban sikk lenne értékeink ki­kezdése is. Grósz Károly szólt a Po­litikai Bizottság munkájá­ról, utalva arra, hogy a tes­tület — mint a párt végre­hajtó szerve — az országot érintő valamennyi kérdéssel foglalkozik, s a legszélesebb rétegekről szerzett élmény­anyagok segítségével tud fontos döntéseket hozni. A PB közelebbi, júniusi ülésén várhatóan egy hosszabb tá­vú gazdaságpolitikai prog­ramról is határoz. Az előké­szítésén már munkálkodnak a szakemberek. A pártértekezlettel kap­csolatos kérdésre a főtitkár kifejtette: felfokozott vára­kozás tapasztalható az érte­kezlet óta, a sürgetés, oly­kor a türelmetlenség is tet­ten érhető. Figyelmeztetett viszont arra is, hogy a kap­kodás legalább annyira ká­ros az ország életében, mint a késlekedés. — Rendkívül nagy érdek­lődés nyilvánul meg orszá­gunk iránt, különösen a párt­értekezlet óta — hangsúlyoz­ta Grósz Károly, s bejelen­tette: meghívást kapott egye­bek között a Szovjetunióba, Lengyelországba, Ausztriá­ba és az Amerikai Egye­sült Államokba. Még nincs ugyan a pontos időpont meghatározva, de rö­videsen sor kerül egy hiva­talos útra a Román Szocia­lista Köztársaságba. Grósz Károly felszólalása Az építők napját ünnepelték (Folytatás az 1. oldalról) ünnepi megemlékezése után itt is jutalmazták a legré­gebbi munkatársakat, majd változatos műsorral színesí­tették szórakozásukat. A Heves Megyei Beruhá­zási Vállalat várkúti rendez­vényén Lóczt László, az alap­szervezeti szakszervezeti bi­zottság elnöke emlékeztetett a szakmai találkozó jelentő­ségére. S ugyancsak a leg­jobbak köszöntésével kezd­ték a kedves hangulatú ün­nepséget, amelynek program­jából most sem hiányzott a vidám bográcsolás. Az EV1LL-hez tartozók a felsőtárkányi úttörőtábort vették „birtokukba” ünnepü­kön. Kovács György szb- elnök szavai után Juhász Fe­renc igazgató méltatta az élenjárók, a törzsgárdisták eredményeit, majd a válla­lat közös ebéddel, a KISZ- szervezet játékos vetélkedők­kel gondoskodott a még jobb kedvről. A Parádi Üveggyár népes együttese a községi labdarú­gópályát „foglalta el" az épí­tők napján, ahol Első József igazgató mondta az ünnepi beszédet, s adta át a kitün­tetéseket, jutalmakat az ezek­re leginkább érdemeseknek. A tardosi sporttábort szom­baton az Egri Téglagyár, va­sárnap pedig a Heves Me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat dolgozói választották ünnepi összejövetelük szín­helyéül. Az előbbiek rövid termelési tanácskozással ad­tak komolyabb keretet is ta­lálkozójuknak," s ezen nem kis örömmel idézték az idei öt hónap kedvező tapaszta­latait. Mint kitűnt: az esz­tendő eddigi szakaszában — kisméretű téglaegységben számolva — kereken három­millió darabos túlteljesítésre tettek szert. Ezért is kapták utóbb legjobbjaik az együt­tesen 37,5 ezer forint jutal­mat, s többen kitüntetése­ket. Közöttük Siha Oszkár szakszervezeti főbizalmi, a miniszteri elismerést. A HTÉV-nél Ripp Ádám fő-építésvezetőt, Sebők Lászlóné vezető könyvelőt és if j. Kőteleki Dénes főműveze* tőt tisztelték meg hasonlóval, miközben még számosán egyéb módon tapasztalhatták Barta Gyula igazgatótól az erkölcsi, anyagi megbecsü­lést. Nem lenne azonban, tel­jes a bükki beszámoló, ha megfeledkeznénk mindkét nap igazán kellemes, sokszí­nű időtöltéséről, különösen a tanácsi építők pompás mű­soráról, amelyből a közked­velt fővárosi népzenei „kü­lönítmény” fellépése, a szlo­vák testvérszervezet csapa­tával vívott focicsata vagy éppenséggel a motorkerékpá­ros főnyereménnyel izgalmat keltett tombolajáték sem hiányzott. Legnagyobb szervezetünk, a Heves Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói sí­rok—kútvölgyi kirándulá­son teremtettek alkalmat szép ünnepük köszöntésére. Sulyok Ernő szb-titkár mél­tató beszéde után Szamos Gábor igazgatótól számosán itt is elismeréseket fogad­tak. Kiváló Munkáért kitün­tetésben részesült Bartus Sándor hidegburkoló, Ka­szab János lakatos, Nagy Zsuzsanna csoportvezető, Rajna Márton üzemvezető, Vasas Károly nehézgépkeze­lő és Végh Barnabás osztály- vezető. Tizenketten Kiváló Dolgozó kitüntetést, 14-en igazgatói dicséretet kaptak, a legjobbak összesen száz­A HÁÉV sirok-kútvölgyi majálisán a gyerekeknek is ren­deztek játékos ügyességi versenyeket ezer forint körüli pénzjutal­mon osztoztak. Az Egri Közúti Építő Vál­lalat székházában tartott ün­nepségen — többek között — Szegedi Attila szállításveze­tő, a Kiváló Munkáért kitün­tetést, Katona György épí­tőipari szerződéskötő a Ki­váló Újító elismerés arany, Szalóki László esztergályos pedig bronz fokozatát vette át, Holló László igazgatótól. A Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyára dolgozóit, illetve az egész nagyközség lakosságát az úttörők zené­vel ébresztették az ünnepen, majd a szép környezetű Vin- ce-rétre vonulva Varga Ta- másné szb-titkár köszöntöt­te a nagy számban egybe­gyűlteket. Utána kapta — mások egyéb elismerése mel­lett — miniszteri kitüntetését Bereczki Ferenc forgalomirá­nyító, s Lőrincz Miklósné, a szakszervezeti számvizsgáló bizottság elnöke. Ugyanekkor a nap krónikájához tartozik a meglehetősen népes me­zőnyt vonzó Sport Aid-tutó- verseny, a gyöngyösi Vid- róczki Néptáncegyüttes nagy sikerű szereplése, illetve — egyebek mellett — a gyári MHSZ-klubnak a helyi tavon rendezett távirányítású mo- dellbemutatója, nem utolsó­sorban pedig a művelődési otthon esti diszkója. A szakma másik jeles üze­me, az Eternit Selypi Gyára tegnap a helyi sporttelepen ünnepelt. Bauer György igazgató a megemlékezéssel egyidejűleg kollektíváknak és egyéneknek fejezte ki jó munkáikért az elismerést. Ketten miniszteri, tizenné­gyen vállalati kitüntetést kaptak, míg a nap további részében pesti vendégművé­szek felléptére, sportműsorra került sor. A Csőszerelőipari Vállalat közeli lőrinci üzemegységé­nek dolgozói pedig központi ünnepségre, a budai Hűvös- völgybe kaptak meghívást ünnepük alkalmából. A gulyáslevest ellenőrzi a „szakavatott zsűri" (Fotó: Szántó György) Elutazott Radzsiv Gandhi (Folytatás az 1. oldalról) közvetlen pártközi kontaktus létesült már. Sok szó esett a megbeszé­lésen a gazdasági, a keres­kedelmi kapcsolatokról is, amelyeket általában jónak, problémamentesnek ítéltek. Az árucsere-forgalom tavaly minden korábbit meghaladó szintet ért el, értéke 106 millió dollár volt. A javuló tendencia ellenére mind in­diai, mind a magyar részről egyaránt hangsúlyozzák, hogy ezek az eredmények még igen szerények, az együttműködés sokkal na­gyobb lehetőségeket tartogat. Bányász Rezső a megbe­szélésen ezzel kapcsolatban megfogalmazódott álláspon­tot tolmácsolva kifejtette: — Hazánk szívesen részt venne néhány nagyobb álla­mi fejlesztési program meg­valósításában, például erőmű építésében Indiában. A ma­gunk részéről készek va­gyunk indiai árukat nagyobb mértékben importálni, ki­egyensúlyozottá tenni keres­kedelmünket. Természetesen szeretnénk az indiai magán- szektorral is kapcsolatokat létrehozni. Ügy gondoljuk, hogy a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének a kulcsa itt is a közös vállalatok lé­tesítése lehet. További fontos tennivaló, hogy próbáljuk meg a kü­lönböző államigazgatási, po­litikai szinteken felgyorsíta­ni a döntések meghozatalát, hiszen jó néhány ügy, együttműködés már hosszabb ideje egy helyben vesztegel. A találkozón megelégedés­sel állapították meg, hagy hagyományosan jók a két ország közötti kulturális kapcsolatok, amelyek nagy múltra tekintenek vissza. Ezt a többi között az immár huszonöt éve aláírt magyar —indiai kulturális egyez­mény is bizonyítja. Magyar részről ugyanakkor azt is leszögezték, hogy mind a kulturális kapcsolatok, mind a műszaki-tudományos együttműködés terén még sok lehetőség kínálkozik. Ennek jegyében ígéretet tet­tek, hogy a Delhiben műkö­dő kulturális és tudományos központ működését — a kí­vánságnak megfelelően — hazánk tovább bővíti. Az indiai miniszterelnök és felesége este Grósz Ká­roly társaságában megtekin­tette a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének műsorát a társulat székházában., ★ Hivatalos baráti látogatá­sának befejeztével szomba­ton elutazott Budapestről Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnö­ke, aki Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Mi­nisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökének meghívására tar­tózkodott hazánkban. Az indiai kormányfőt ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett Grósz Károly, Horn Gyula külügyminisztériumi állam­titkár, Madarast Attila, pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár és Bányász Rezső kormányszóvivő búcsúztat­ta a nemzeti lobogókkal dí­szített Ferihegyi repülőté­ren. Jelen volt Oláh József, hazánk indiai, Szatinder Ku- már Lambah, India magyar- országi nagykövete, és An­tonio Casas Salvi, a Vene­zuelai Köztársaság buda­pesti nagykövete, a diplo­máciai testület doyenje. A búcsúztatási ünnepségen Radzsiv Gandhi vendéglátó­ja, Grósz Károly társaságá­ban fogadta a felsorakozott katonai díszeaység parancs­nokának jelentését, majd a magyar és az indiai Himnusz elhangzása után ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A vendégek és a ven­déglátók ezután elköszöntek a jelenlevő magyar, illetve indiai személyiségektől. Az indiai miniszterelnök Boeing óriás reniilőgéne éi szaka 10 óra után szállt fel Ferihegy betonjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents