Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1988. május 11., szerda Napirenden a keresetek alakulása • • KÖZLEMÉNY A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. május 10-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága 1988. május 10-én, Kádár Já­nos elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülé­sen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság tag­jai, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok el­ső titkárai, a budapesti pártbizottság titká­rai. A Központi Bizottság 'kegyelettel emléke­zett meg a közelmúltban elhunyt tagjáról, Herczeg Károly elvtársról. A Központi Bizottság megtárgyalta a fel­készülés további tennivalóit, és úgy határo­zott 'hogy az 1988. május 20-án összeülő, or­szágos pártértekezlet napirendjére az aláb biakat javasolja: 1. Állásfoglalás a párt feladatairól, a politi­kai intézményrendszer fejlesztéséről. Előadó: Kádár János elvtárs. 2, Személyi javaslatok. Előadó: a jelölőbizottság elnöke. I. A Központi Bizottság megvitatta és elfo­gadta Berecz János és Lukács János elvtárs előterjesztésében a Politikai Bizottság jelen­tését az MSZMP országos értekezletének elő­készítő munkájáról. A Központi Bizottság megállapította, hogy az országos pártértekezlet előkészületei az 1988 márciusi ülésen elfogadott határozatá­nak megfelelően, rendben haladnak. A nyil­vánosságra hozott állásfoglalás-tervezetet a párt alapszervezetei és a pártbizottságok, va­lamint a felkért szervezetek és intézmények vezető testületéi megvitatták. Észrevételei­ket. javaslataikat eljuttatták a Központi Bi­zottsághoz. A felelősségtéljes. nyílt vitában elhangzottak jól szolgálják a pártértekezlet előkészítését. A Központi Bizottság, a vita tapasztalatait hasznosítva, jóváhagyta az országos pártér­tekezlet elé terjesztendő állásfoglalás terve­zetét. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság szükségesnek tartja a párt vezető testületéinek megújítását. Ennek elősegítése céljából javasolja, hogy a párt országos értekezlete válassza újjá a Közpon­ti Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bi­zottságot. A Központi Bizottság Németh Miklós elv­társ előterjesztésében megvitatta és elfogad ta a Politikai Bizottság javaslatát a gazda­sági társasági törvény irányelveiről. Szocialista gazdaságunk alapja az állami és a szövetkezeti tulajdon. A legfőbb cél en­nek hatékonyabb működése* és gyarapítása. -A szocialista társadalom építésének hosszú történelmi szakaszában az alapvető termelő­eszközök társadalmi tulajdona mellett, a gaz­daság fejlesztésében létjogosultsága, fontos szerepe van a különféle, vegyes tulajdonú formáknak és a magánvállalkozások megfe lelő keretek között tartott működésének. Társadalmunk érdeke, hogy a gazdálkodás­ban a vállalkozási formák változatos kombi­nációi alakulhassanak ki. Az új gazdasági társasági törvény megal­kotásával elő kell mozdítani a szabadabb tő­keáramlás feltételeinek megteremtését, a ve­gyes tulajdonú, társas vállakózások létreho­zását, a külföldi működő tőke bevonását. Az új törvény Bővítse a lakossági megtakarítá­sok gazdaságfejlesztési, közösségi célokat is szolgáló befektetési lehetőségeit. A Központi Bizottság tudomásul vette, hogy a kormány a gazdasági társasági törvény ja­vaslatát az Országgyűlés őszi ülésszakára be­terjeszti. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése A bányász­szakszervezet elnökségének ülése A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége keddi ülésén a bányászok keresetének alakulását te­kintette át. A testület állás- foglalásban összegezte meg­állapításait és javaslatait. Ezt az anyagot — a további intézkedések céljából — el­juttatja az Ipari Miniszté­riumhoz, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsához. Az elnökség mindenekelőtt azt tette szóvá, hogy a jelen­legi gazdasági és jövedelem- szabályozás a bányavállala­tok önálló cselekvési lehető­ségeit, mozgásterét nagyon leszűkíti, és hosszú távon nem teszi lehetővé megfelelő többletjövedelem és nyere­ség elérését. Az Ipari Mi­nisztérium véleményével egy­behangzóan kifogásolta a testület, hogy az utóbbi években a bányászok kere­sete az ipari dolgozók átla­gánál mérsékeltebb ütemben emelkedett. Ez ellentétben áll azzal a két évvel ezelőtti kormányzati döntéssel és szakszervezeti határozattal, amely az ipari dolgozókéval azonos ütemű bányászkere- set-növekedést irányzott elő. Az idei bérfejlesztési lehető­ségek a tavalyinál is korlá­tozottabbak. A bruttósított bértömeg 2,5 százalékos emelésénél nagyobb arányú átlagbér-növekedésre gyakor­latilag csak létszámmegtaka- rítás alapján kerülhetne sor. Ez a körülmény tovább gyengíti a bányászat munka­erő-megtartó képességét, kor­látozza a keresetdifferenciá­lás lehetőségeit, és tovább csökkenti a nehéz és veszé­lyes bányászmunka, valamint a más ipart szakmák közötti keresetkülönbséget. Növe­kedtek a bányászat gondjai azzal is, hogy vesztesége és alaphiánya miatt négy szén­bányavállalat még a 2,5 szá­zalékos bértömegnöveléstöl is elesik. Ezért a testület e tilalom feloldására és az idei bányászkereseteknek az ipari átlaggal való arányos növe­lésére kér sürgős központi intézkedést. » Az ülésen sok felszólaló beszélt arról, hogy a jelen­legi személyijövedelem-adó- zási rendszer nem ösztönzi a bányászokat a teljesítmények növelésére, a szabadnapi ter­melésre. Fontosnak tartja a testület azt is, hogy a bér­reform kidolgozói gondosan vegyék figyelembe a bá­nyászmunka sajátosságait. (Folytatás az 1. oldalról) ták: a Parlamentben külön tudományos — vagy kultu­rális-tudományos — bizott­ság segítse az állami tudo­mánypolitika kialakítását és érvényesítését, s a népgaz­dasági költségvetésbe önálló fejezetként épüljön be az Országgyűlés által jóváha­gyott kutatási költségvetés. Az új feltételekhez való alkalmazkodás nemcsak a kutatóbázis, hanem a kuta­tásirányítás átalakítását is előtérbe állítja. Az akadémia jelenlegi irányítási rendsze­re a tudomány természeté­hez jobban illeszkedő ön­igazgatás jegyében fejleszt­hető tovább. A tudományos teljesítményeknek a valósá­gos alkotások szakmai érté­kelésére alapozott vélemé­nyezését kell megteremteni az akadémiai testületek, tu­dományos bizottságok szere­pének növelésével. Enélkül az alapkutatások országos gondozása nem lehetséges, és a korszerű versenypályázati finanszírozás is esetleges. A kutatással kapcsolatos belső kérdések taglalása után a nagy jelentőségű kor­mányzati döntések előkészí­tésében való akadémiai köz­reműködésről szólt Berend T. Iván. Kiemelte: nem ke­vesebbről van szó, mint ar­ról, hogy mennyire haszno­sítja az ország különösen nehéz feladatai megoldása során a rendelkezésre álló szellemi kapacitást. Emlé­keztetett arra, hogy az el­múlt közgyűlés óta olyan nagy horderejű kérdésekben foglalt állást az MTA, mint az MSZMP KB gazdasági­társadalmi kibontakozási programja, a kormány mun­kaprogramja, a vállalati és a személyi adózás reformja, az MSZMP májusi országos értekezletének irányelvter­vezete. Természetesen tisz­tában vannak azzal, hogy a tudomány művelői nem tart­ják kezükben a bölcsek kö­vét; a gyakorlati kérdésekre sokszor nem tudnak a poli­tika számára használható válaszokat adni. Hiszen egy- egy kérdést a politika síkján nem lehet például csak köz- gazdasági ráció alapján megválaszolni. Ennek elle­nére az akadémia tavalyi véleményező munkája kö­vetkezetes, szókimondó, ön­álló arculatú tevékenység volt. Állásfoglalásai felelős­ségteljesen vitázva töreked­tek segítőkészségre, kifejez­ve, hogy a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felelősnek érzi magát mindazért, ami az országban történik, s le­hetőségeinek megfelelően közreműködik az ország sor­sának formálásában. A ve leményező tevékenység to­vábbfejlesztése érdekében az elnökség szükségesnek tartja kialakítani a kormányzati döntéselőkészítést segítő tu­dományos munka új rend­szerét. Ennek lényege az elő­készítő munkában való rész­vétel, az elméleti szakembe­rek kezdettől történő bevo­nása a koncepciók megvita tásába — mondta végezetül Berend T. Iván. A vitában elhangzottakra válaszolva Berend T. Iván az MTA elnöke konstruktív szelleműnek, optimista hang­vételűnek nevezte a közgyű­lést. A közgyűlés zárt ülése ha­tározathozatallal fejezte be munkáját. (MTI) Kicsoda Francois Mitterrand? Francois Mitterrand, a 71 éves korában másodszor is köztársasági elnökké válasz­tott politikus, a szocialista párt jelöltjeként lépett fel ismét, mint 1981-ben, de amikor elindult hosszú po­litikai pályáján, nem tarto­zott ehhez a párthoz, és mostani győzelmét sem ki­zárólag szocialista platfor­mon aratta, hanem a közép­pártok felé nyitó, „széles nemzeti egység” megterem­tése ígéretével. 1916-ban, a dél-franciaor- szági Jarnacban született, sokgyermekes polgári család ötödik fiaként. Mélyen kato­likus vallási nevelést kapott, majd a Sorbonne-on bölcsé­szetet hallgat. A háborúban hadifogságba esett, megszö­kött és De Gaulle tábornok oldalán részt vett az ellen­állási mozgalomban. A há­ború után újságíró, de végül a politikusi pályán köt ki: 1946-ban képviselővé vá­lasztják Többször is minisz­ter a IV. köztársaság ké­részéletű kormányaiban (először harmincegy éve­sen). 1958, De Gaulle visszaté­rése az ő szemében állam­csíny, és az ellentáborban, a baloldalon keres helyet ma­gának. 1965-ben a baloldal közös jelöltje a tábornok­éi nőkkel szemben, és szoros küzdelemre késztetve ellen­felét, kis különbséggel ma­rad csak alul. 1971-ben újjászervezi a széteső, belharcokban kime­rült szocialista pártot és kö­zös kormányprogramot ír alá a kommunistákkal. 1974- ben ismét ő a baloldal közös jelöltje Valéry Giscard d’Es- taing-nel szemben, és ismét alulmarad. A szocialista párt az ő vezetésével azonban a baloldal, majd az ország ve­zető pártja lesz. S Mitter­rand 1981-ben, baloldali programmal, megszerzi Gis- card-ral szemben a köztár­sasági elnökséget. Mitterrand humanista szo­cialista eszméi az elnökség hét éve alatt fokozatosan át­alakultak, vezéreszméje a pragmatizmus lett. 1981-ben államosításokkal, szociális programmal indult. Fokról fokra engedni kényszerült azonban terveiből és ígére­teiből; a kommunista párt hátat fordított a kormány­nak. A „kisemmizettek” el­nöke, a „szocialista „Mitter­rand” hét év után, „a fran­ciák egységének” képviselő­je, mérsékelt balközép prog­ram hirdetője. Nem hirdet már államosításokat, de azt igen, hogy a Chirac-kormány által megkezdett magán kéz­be adásokat leállítja, és a nagy vagyonokat megadóz­tatja a garantált létmini­mum emelése érdekében . A szélsőjobb idegengyűlö­lő, nacionalista demagógiá­jától mértéktartóan, de egy­értelműen elhatárolta ma­gát. Híve a nyugat-európai integráció erősítésének, de ezen belül ügyelni kíván a francia nemzeti érdekekre. Híve a leszerelésnek, de a francia atomütőerőt fenn kí­vánja tartani, esetleg közös nyugat-európai védelembe építeni. A harmadik világ­nak „új Marshall-tervet' tart szükségesnek. Mitterrand-nak 1971-től máig, sikerült felmorzsolnia a Francia Kommunista Pár­tot (amely persze, önmaga is tehet arról a mélypontról, ahová jutott). Vasárnapi si­kere kiindulópont lehet egy másik, hosszú távú politikai akcióhoz, amely a hagyomá­nyos jobboldalt zilálja szét, és kényszeríti teljes át­alakulásra. E folyamat — és a francia poli­tikai színpad nagymes­tere — a következő hét év­ben Francois Mitterrand, aki „minden francia elnöke kíván lenni, senkit sem ki­zárva ebből az egységből”. Centristák és szocialisták szövetsége rajzolódik fel a vasárnapi eredmény nyomán, hosszú évekre meghatároz­va a kormány irányát és összetételét. Magyar Péter Külpolitikai kommentárunk )— Étlap szerint? RENDKÍVÜLI PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKAT tartanak Dániában, ám a tét nem csupán a helyek elosztása, hanem meglehetősen különleges: Dánia szerepkörét érinti a NA^TO-ban és annak egyesített katonai szervezetében. Koppenhága korántsem vitatja az atlanti szövet­ség szükségét és hasznosságát, Dánia tagságát sem a szervezetben, mégis, a tömbhöz tartozás mellett, számtalan titkos és kevésbé titkos záradékot csikart ki magának. Így például békeidőben tiltja idegen csapatok és atomfegyverek állomásoztatását terüle­tén. Eddig a bizalom vezérelte e rendelkezés keze­lését. A bizalmat most viszont a kétely váltotta fel: a Folketing olyan döntést hozott, amely minden egyes, dán felségvizekre érkező hadihajó esetében kötelezővé teszi annak közlését, hordoz-e atomfegy­vert vagy sem. % Az érvényes rendelkezés betartásának ellenőrzésé­hez a dánoknak joguk van — érvelt az ellenzék. A kisebbségben levő kormánykoalíció ezzel szemben úgy látta: a határozat túllép a belügyeken, s olyan ingoványos területre viszi Dániát, ahol már NATO- tagsága, illetve az azzal járó kötelezettségek kérdő­jel eződnek meg. Ezt a kormány nem vállalta, és Poul Schlüter miniszterelnök általános választást írt ki. ,.A kockázat akkora, hogy meg kell kérdeznünk a választókat” — indokolta a döntést Schlüter. Frank Carlucci, amerikai nemzetvédelmi minisz­ter a „NATO-összetartás alapjai ellen intézett kihí­vást”, mi több, „árulást” lát a dán magatartásban. Sőt: érvelése szerint most, amikor az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió világtörténelmi léptékű és je­lentőségű tárgyalásokat folytat az atomfegyverzet csökkentése érdekében, e tárgyalások kimenetelét ve­szélyeztethetik egyes NATO-országok „egyoldalú magánszámai és oldalvágásai” — mondta. DÁNIÁT NATO-SZÖVETSÉGESEI részéről egyre gyakrabban érik kendőzetlen bírálatok: nemzeti jö­vedelmének csak 2,1 százalékát fordítja katonai cé­lokra (e tekintetben csak 'Luxemburg „múlja alul”), a NATO-hoz tartozást „étlapszerűen” kezeli, válogat­va a kötelezettségekben. Egy legutóbbi közvélemény­kutatás eredménye szerint, a dánok 82 százaléka hí­ve az északi atomfegyvermentes övezetnek. 46 szá­zalékuk még abban az esetben is, ha ez nem egyez­tethető össze az ország NATO-tagságával. A választás eredményeit brüsszeli NATO-körökben türelmetlenül várják. Ők persze, bármely területre könnyen kimondják: hadászatilag fontos. A NATO északi szárnya szempontjából a Balti-tengerre veze­tő szorosokat őrző Dánia azonban valóban az. Ambrus István Sevardnadze Genfbe utazott Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter tegnap Moszkvából Genfbe utazott, ahol ma és csütörtökön tár­gyalásokat folytat George Shultz amerikai külügymi­niszterrel. Sevarnadzének és Shultz- nak ez lesz a 26. találkozó­ja : legutóbb az amerikai kül­ügyminiszter járt Moszkvá­ban. Megfigyelők szerint azonban kevés remény van arra. hogy a május 29-én Moszkvában kezdődő, negye­dik Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozóra aláírásra ké­szítsék elő a HTF-szerződést, habár Shultz moszkvai lá­togatásakor, a csúcs prog­ramjának meghatározása mellett, sikerült számos kér­désben előrelépni. A végső szót a szerdai és csütörtöki szovjet—amerikai külügy­miniszteri tárgyalások mond­ják majd ki. Fennakadást okozott a forgalomban május 9-én, a La Manche-csatornán, Calais és Dover között az angol kompha­jósok sztrájkja, amellyel szolidaritást vállaltak a kamionso­főrök is. Az angol kikötőben több mint 400 autó vesztegel (Népújság-telefotó —MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Next

/
Thumbnails
Contents