Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-09 / 109. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 9., hétfő 3. „Visítva csap ide még az istennyila is .. Egy vállalkozó téesz - a Bükk alján Nincsenek könnyű helyzetben manapság a termelőszövetkezetek. A növénytermesztés Heves dimbes-dom- bos. agyagos területein nem hogy jövedelmező, hanem önmagában veszteséges vállalkozás. Éppen ezért — akik életben akarnak maradni — egyre gyakrabban bővítik a hajdani, egyetlen profiljukat, többféle ágazattal. Akárcsak a Bélapátfalvi Bükkalja Tsz, ahol Erdélyi Dénes elnökkel és két helyettesével, Tóth L ásziónéval. valamint Kovács Flóriánnal beszélgettünk. — Tizenhárom évvel ezelőtt, öt termelőszövetkezet egyesüléséből alakult meg a mai. Ez tíz községet érintett, amelyek igen nagy területen, 6950 hektáron gazdálkodtak — eleveníti fel a kezdeti időszakot az elnök. — Bár az előbbi szám sokak számára talán nagynak tűnik, annyit azonban hozzá kell tennünk, hogy ennek mindössze kis hányada szántóföld, 1260 hektár. — Milyen adottságokkal rendelkezik ez a terület? — Ügy szoktuk emlegetni. hogy visítva csap be ide még az istennyila is — mosolyog Tóth Lászlóné, aki egyébként a közgazdasági ügyekkel foglalkozik. Agyagos, savanykás föld a mienk, nehezen terem meg a búza, a kukorica. Gyenge a minősége, homokos, az aranykorona-értéke mindössze 10. — Lehet, hogy laikusnak tűnik a kérdés, de a Bélapátfalvi Cementgyárból kijövő füst, por nem rontja tovább ezt az amúgy is rossz minőségű talajt? — Méréseink szerint nem — folytatja. — Emiatt inkább a szilvásváradiak boszmerült költségeket nem viselte el. — Mindezek alapján, talán már felesleges is a kérdés: veszteséggel avagy nyereséggel zárt ez az ágazat? — Hárommilliós veszteséget könyveltünk el az elmúlt évben — vallja be Tóth Lászlóné. — Az állattenyésztés tu- dott-e javítani ezen a mérlegen? — Inkább az alaptevékenységeken kívüli ágazatok számítanak húzóerőnek — szankodhatnak, a por ugyanis arrafelé száll. — Nem próbálkoztak esetleg trágyázással javítani a szántókat? — A mi állatállományunk nem tudja biztosítani a megfelelő mennyiségű szerves trágyát — magyarázza Kovács Flórián. — Máshonnan beszerezni pedig eléggé költséges dolog. Ráadásul a kissé aszályos időjárás, az előforduló növénybetegségek csak tovább rontják ezt a kedvezőtlen területet is. Sajnos az a gyakorlat alakult ki, hogy 10—12 évente tudunk csak visszatérni a szerves trágyázással, holott ezt 5—6 évente kellene végeznünk. Egyébként őszi búzát és napraforgót termesztünk, vetésforgó rendszerben. Próbálkoztunk lóbabbal is — ez egyfajta takarmányfehérje-pótló —, elképzeléseink sajnos nem váltak be. Mindössze 8 mázsa termett ebből hektáronként, ami a felI A juhokból exportra is szállítanak (Fotóz Perl Márton) Erdélyi Dénes: — Kevés a szántóterület, amelyen gazdálkodunk Tóth Lászlóné: — A terhek nagy részét a közösségnek kell vállalni Kovács Flórián: — A kiegészítő ágazatok a nyereségesek mondja Kovács Flórián. — A juhtenyésztés országosan nem túl jövedelmező vállalkozás. A pecsenyebárány- hizlaldánk viszont másfél milliós nyereségével javít ezen a helyzeten. Olasz, török, görög és arab exportra szállítanak belőlük. A hús- marha- és baromfiállományunk sem okoz különösebb nehézségeket. — Ügy tudom, ezen a részen elég sok az erdő is .. . — Foglalkozunk kitermelésükkel és felhasználásukkal. Ez utóbbi feladatot például a bélapátfalvi fűrészüzemünk látja el — veszi át a szót Tóth Lászlóné. — Üj állományt telepíteni azonban nem nagyon tudunk, csak éppen annyira, amennyire szükséges. Ráadásul a szilvásvárad! erdészet. vagy akár a nagyvisnyói, jóval inkább meg tudja fizetni a favágóbrigádokat, mint mi. A tsz csak Répáshutáról kapott embereket, az ő oda-vissza- szállításuk azonban olyan sokba kerül, hogy nem éri meg a ráfordított költségeket, így inkáhb olyan megoldást választottunk, hogy ha lehet. „lábon” adjuk el a bükkösöket, akácosokat. — Említették már, hogy leginkább a kiegészítő ágazatokra tudnak támaszkodni. Melyek ezek? — A háztáji állat- és ter- ményforgalmazás, a fűrészüzem, a gyermekállóka-készítő egység, a csavar- és műanyagüzem, a mészkőliszt- forgalmazás. a varroda és az építőcSOport — sorolja Kovács Flórián. — Ezek legtöbbje más-más községben található. A fűrészüzemünkben rakodólapokat gyártunk a Mátra Gázbetongyár megrendelésére. A varrodában a bekölcei tanács kérésére, 10 —15 helybéli asszonyt foglalkoztatunk, akik a Püspökhatvani Galgavölgye Tsz részére, bérmunkában, farmereket készítenek. A műanyagüzemben részben a gyermek- állókákhoz szükséges alapanyagokat, részben pedig más-más méretű tasakokat gyártunk. A mészkőliszt forgalmazására a cementgyárral kötöttünk szerződést. Tavaly tízezer tonnát adtunk el, de ennek tízszeresére is képesek lettünk volna. — Mennyire tudnak alkalmazkodni a nehezen áttekinthető gazdasági helyzethez, a szabályozókhoz? — Nehezen tud rugalmas lenni az. akinek a pénzügyi lehetőségei eléggé korlátozottak — panaszolja Tóth Lászlóné. — A 86-os, 87-es és az idei árváltozások, bizonyos támogatások megszűnése. minket is kedvezőtlenül érintett. Csak úgy tudunk ezeken fölülkerekedni, hogy takarékoskodunk. Például épp a napokban szüntettük meg a mezőőri állásokat, helyettük önkéntes rendőrök, munkásőrök vállalták — teljesen önként —, hogy szabadidejükben elvégzik ezt a tevékenységet. Ráadásul olyan furcsa helyzetben vagyunk, hogy tágjaink több mint fele — 376 ember — nyugdíjas, Az ő bérezésük többe kerül a tsz- nek, mintha fiatal vagy középkorú alkalmazottat venne fel. A bérfejlesztés is eléggé szerény. Még mindig nem látjuk, hogy hogyan tudunk fennmaradni vagy esetleg továbbfejlődni a megváltozott gazdasági viszonyok között. És — bár az emberek hangulata sem túl vidám — a terhek nagy részét még mindig a közösség nek kell vállalni... Doros Judit Vegyesen könnyebb Figyelem a televízióban az Ofotért hirdetéseit, amelyek arra biztatnak, hogy vigyem hozzájuk filmjeimet kidolgozásra, ők akár egyetlen nap alatt elkészítik a munkát. Ez meglehetősen új információ, hiszen korábban heteket kellett várni az ilyen szolgáltatásra. A helyzet azután változott, hogy a Fotex magyar—amerikai vegyes vállalat több automata laboratóriumot állított fel Budapesten, és órák, sőt akár percek alatt előhívja és másolja az amatőr fotósok színes felvételeit. Amint a Fotex megjelenése felélénkítette a fotószolgáltatások piacát, úgy remélhető ez más vegyes vállalatoktól, más szolgáltatások, illetve egyes cikkek termelése esetében is. Bár a hatás általában nem ennyire bombasztikus, a magyar—külföldi közös vállalkozások mindenütt, ahol megjelennek, valami újat hoznak a magyar gazdaságba. Bár több utazási irodát, szervezési tanácsadással, piackutatással foglalkozó céget alapítottak az elmúlt néhány évben külföldi partner közreműködésével, a magyar- országi vegyes vállalatok túlnyomó többsége termeléssel foglalkozik. A legsikeresebbek között tartják számon a B+Z Kft-t, amely svájci partnerrel a gyógyszeriparban tevékenykedik, a magyar—japán tulajdonú Poli- foam Kft-t, amely vegyipari termékeket gyárt, a holland kereskedőséggel létesített Mode 3H Kft-t, amely férfiöltönyök termelésére specializálódott. A hazai vállalatok, szövetkezetek körében növekvő érdeklődés tapasztalható a vegyes vállalati forma iránt, ám a szándékok egyelőre nehezen realizálódnak. Az érdeklődők jó része gyakran csak a felismerésig jut el — „jó lenne ehhez vagy ahhoz a tevékenységhez külföldi tőkét szerezni” —, de a megfelelő külföldi partnert megtalálni, az együttműködés részleteit kidolgozni, az alkut megkötni, a vegyes vállalatot megalapítani csak ritkán sikerül. Külföldi kapcsolatok, speciális jogi ismeretek nélkül ez valóban bajos. Az ilyen gondokat enyhítendő, hozta létre márciusban a Magyar Gazdasági Kamara azt a bonyolult elnevezésű szervezetét — a Külföldi Beruházásokat Előmozdító Intézményt —, amely információkkal és tanácsokkal, a megfelelőnek ígérkező külföldi partner felkutatását szolgáló külföldi ajánlatok közvetítésével is segíti a vállalati célok megvalósítását. Meg kell mondani, szinte mindenütt a világon, ahol szorgalmazzák a működő tőke beáramlását, vannak hasonló, nem profitra törekvő, állami, városi intézmények. És sok helyütt szorgalmazzák, mert a működő tőke importja nem csupán egy- egy vállalkozónak, hanem az adott nemzetgazdaságnak is érdekében áll. Európában jobbára az új munkahelyek teremtése a nemzetgazdasági cél. Bécs városa például azzal igyekszik vonzani a külföldi tőkét, hogy az odatelepülő vegyes vállalatoknak közművekkel ellátott telkeket kínál a szabadpiaci áraknál lényegesen olcsóbban. Ausztria más tartományaiba más és más kedvezményekkel csalogatják a beruházókat. Országok tucatjai versengenek manapság ilyen-olyan meggondolásból a külföldi működő tőkéért, s a nemzetközi összehasonlításban a magyarországi kedvezmények nem éppen a legvonzóbbak. Részben ez a magyarázata annak, hogy a magyarországi vegyes vállalatok száma még csak éppen hogy meghaladta a 150-et, s a beléjük fektetett külföldi tőke is viszonylag szerény összegű, vállalatonként átlagban alig több egymillió dollárnál. A vegyes vállalatok alapításának és működésének feltételeit a gazdaságpolitika tovább szándékszik javítani, mindenekelőtt azért, hogy az ország jobban bekapcsolódhasson a világgazdaság vérkeringésébe. A magyar vállalatok szívesen társulnának KGST- tagországök vállalataival is, ám az elszámolási rendszer nehézségei miatt ez idáig csak néhány szocialista vegyes vállalatot sikerült tető alá hozni. A PARTÉRTEKEZLET KÜLDÖTTE Érdekeltté tenni mindenkit — Milyen a közérzete? — Olyan, mint annyi más embernek Magyarországon. Tudom és érzem, hogy milyen gondjaink vannak, s mint sokan ebben az országban, én is segíteni szeretnék a megoldásokiban. — Munkáskörnyezetben dolgozik, így volt és van lehetősége arra, hogy felmérje — s gondolom, párttit- kárként is —, hogy milyen a kétkezi dolgozók közérzete? — Nem a legjobb a hangulat^ s ez nem titok, mindenkinek foglalkoznia kell valamivel, hogy meg tudja tartani a korábbi életszínvonalát. Annak ellenére, hogy a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárában is 10 százalékos bérfejlesztésre került sor április elsejétől. Megtettünk minden lehetőt, ettől többet már nehéz vállalni ... Besenyei Péter gondolatai ezek, amelyek a fenti mondatokban megfogalmazódtak. Ami azt illeti, nem is alaptalanul, mert ő valóban az emberek között él: az üzem hol az egyik, hol a másik részéhen dolgozik ü- zedmagával, mint beállítólakatos. a gépeknek ugyanis menniük kell. Az országos pártértekezlet küldöttét sokáig kellett keresni, mire szót tudtunk váltani. Azt mondják, imádja a szakmáját, amit még Sírokban Tóth Sándor bácsitól örökölt s aki azt vallotta munka közben, hogy nincs lehetetlen ...! Ebben hisz most az országos pártértekezlet előtt a 140 fős párttagság felelős irányítója, aki sikerrel végezte a KISZ-es mozgalmi munkáját, s aki 1966-tól áldozza a szabadidejét a pártmunkára, őszintén hangzott, amikor arról beszélt, hogy bizony néha egy-egy dologban tanácstalan. — De ekkor nem szégyel- lek megkérdezni másokat... — Egy ilyen fontos megbízatás előtt, most is ezt tette? — Nem tagadom, jólesett, hogy elhalmoztak tanácsokkal, ötletekkel, amelyeket érdemes tovább adni az irányelvekkel kapcsolatban. Nos. nézzük sorjában; azt hiányolják a munkások, hogy a határozattervezetben velük foglalkoztak a legkevesebbet. pedig nem lebecsülendő az értékteremtő munkájuk. Aztán: érdekeltté kell tenni mindenkit, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből, csak szét kell nézni, hol vannak még tartalékaink. A következő: anyagilag is meg kell becsülni a „főmunkaidőt”, hogy ne kelljen még másik nyolc órát dolgoznia, s másnap fáradtan bejönnie a gyárba a munkásnak, mert érezzük, ihogy ez az egészség rovására megy. Ami még foglalkoztatja a párttagokat és a párton kívülieket ,is: egy-egy valamennyiünket érintő döntés előtt kérjék ki az illetékesek a véleményünket. — Ügy érzem, alaposan megtömték a tarisznyáját, amellyel a budapesti tanácskozásra indul. Ott hogyan summázná ezeket a megállapításokat? — Mindenképpen a munkások véleményét tolmácsolnám. Például azt, hogy miért nem becsülik meg jobban a törzsgárdatagokat. akik évtizedek óta egy bejegyzéssel a munkakönyvükben dolgoznak, s ráadásul a párt hű katonái. Számítani kellene az eddigieknél jobban a véleményükre, hiszen olyan tapasztalataik vannak, amelyek ennek az országnak, vezetésnek a szó szoros értelmében aranyat érnének. — Mit vár ön személy szerint, s mint küldött az érdeklődéssel várt közös munkájuktól? — Az eddigieknél konkrétabb feladatmeghatározást, a gazdaságban az eladósodás megállítását, s minden téren a személyi felelősség számonkérését. Véleményem, hogy az együttgondolkodásunknak az értekezlet utáni napon nem lesz érezhető eredménye, ez egy hosszú távú program előkészítése lesz valamennyiünk számára. .. Szilvás István G. Zs.
