Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 7., szombat 3. ALAPKŐ AZ ELÖBBREJUTÁSHOZ Részvénytársaságban - a Heves Megyei Finommechanikai Vállalat A Heves Megyei Finom- mechanikai Vállalat jövőre ünnepli fennállásának négy évtizedes évfordulóját. Termékeik a világ számos tájára eljutnak, s méltán híresek. Az idén itt is nehezítik a gazdálkodás körülményeit az új szabályozók szülte változások, ám mielőtt az ezekhez való alkalmazkodásról beszélgetnénk, az eddigi eredményekről kérdeztük dr. Gál Jánost, a a vállalat igazgatóhelyettesét. — Sikeres esztendőt zártunk tavaly, — szögezi le elöljáróban. — A megyei finommechanikai vállalat a tervezett árbevételét 106,6 százalékra teljesítette, tőkés exportra közel 22,5 millió forint értéket, szocialista piacra pedig több mint 38 millió forintnyi terméket szállítottunk. — Kérem szóljon a vállalat főbb tevékenységi köréről . .. — Nagy mennyiségben gyártunk orvosi fémbútorokat. valamint a baleseti és ortopédsebészethez nélkülözhetetlen csontlemezeket, csavarokat, szegeket. A vérterápiás szerelékek közül fontos feladatunk a vérvételi és plazmavérátszívó szerelékek precíz elkészítése. E termékekből az elmúlt évben 240 millió forintot értékesítettünk hazai és külföldi piacon. A vállalatunk nyeresége meghaladta a 33 millió forintot. A termelést 390 dolgozóval biztosítottuk, s a nehezedő külső és belső körülmények ellenére az átlagkereset 8,2 százalékkal nőtt. — Hogyan készültek fel az idei évre, hiszen az adó- és árreform az önök vállalatát is érinti... — Számolnunk kellett a szabályozók szülte változással. Termékeink árát le kellett értékelni, átlagosan mintegy nyolc százalékkal lettek olcsóbbak, mint 1987-ben. Ennek következtében a nyereségünk is körülbelül ötven százaléka lesz a tavalyinak. — Meglehetősen nagy „érvágás”, Lehet ellensúlyozni a belső tartalékok feltárásával? — önmagában ez kevés lenne. Kértük a bérklubba való felvételünket, s el is nyertük... Majd arról beszélgettünk dr. Gál Jánossal, hogy óriási erőfeszítések árán ugyan, de sikerült az első negyedévet jól zárniuk. Mint mondja, a bérklubtagságból adódó valamennyi feladatot teljesítette a vállalat. Ám. a második negyedévben a pénzügyi teljesítéseknél már gondjaik akadtak: volt olyan megrendelőjük, amely nem fizetett időben. — Kerestük hát az újabb lehetőséget. A Medicorral több mint két évtizedes kapcsolata van a vállalatunknak: az orvosi fémbútorok és műszerek exportjának jelentős részét rajtuk keresztül valósítottuk meg, de belföldre is nagy értékű a megrendelésük. A Medicor a közelmúltban szervezett korszerűsítést hajtott végre: az eddigi nagyvállalati formák megszüntetésével részvény- társaságokká alakította át a vállalatait, önállósította a korábban szervesen hozzátapadó egységeit. Ily módon, tíz részvénytársaságot alapítva. konszernné alakult át. — Hogyan sikerült új üzleti kapcsolatokat létesítenie a Finommechanikai Vállalatnak ? — Felkeresett minket Debrecenből a Medicor Orvosi Műszeripari Rt. és Budapestről a Medicor Fővállalkozási Rt. Mivel korábban is volt kapcsolatunk, kérték: bizonyos tőkével lépjünk be a részvénytársaságba, mert a jövőben is lesznek közös üzleti érdekeltségeink. Vállalatunk a Medicor Orvosi Műszeripari Rt. részére gyártja a vérterápiás szerelékeket, éves szinten az árbevétel megközelíti a 35 millió forintot. Itt egymillió forintos részvényt jegyeztünk. Máris láthatók az üzleti eredmények, ugyanis új termékkel bővítettük a vérterápiás szerelékeket. Többek között a napokban kezdték meg új üzemünkben az országban nélkülözhetetlen transz- fúziós szerelékek gyártását. Az igazgatóhelyettestől megtudtuk azt is: a budapesti részvénytársaságnál 500 ezer forint értékben jegyeztek részvényt, a hazai egészségügyi beruházásokban az orvosibútor-gyártás- sal vesznek részt. A Finommechanikai Vállalat a rugalmas üzletpoli- káról tett hát tanúbizonyságot. Az idén már a világhírű svájci Symbes céggel — a budapesti Omker részvételével — újabb piacot is szereztek: a csontsebészethez szükséges csavarokat gyártanak. A termék nullszériagyártása épp a napokban kezdődött el. A további üzleti elképzeléseikhez pedig az Állami Biztosítót szeretnék megnyerni. S hogy mit remélnek mindezektől az új vállalkozásoktól? Az üzleti kapcsolatokkal újabb piacokat szerezzenek, javuljon a pénzügyi helyzetük. Alapkő ez a további elöbbrejutáshoz. Mikes Márta Speciális gépeken készülnek a csont - csa varok (Fotó: Szántó György) A CÉLOK, S AZOK ELÉRÉSE ... Arckép — egy kitüntetés átvétele után Legutoljára akkor találkoztam Szipszer Imrével, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójával, amikor tevékenységét a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter az Űjhelyi Imre- emlékéremmel ismerte el. Az újabb beszélgetésre, az életút felidézésére most ismét egy kitüntetés adott alkalmat, hiszen hazánk felszabadulásának negyvenharmadik évfordulója alkalmából az Április Negyediké Érdemrendet vehette át. (Fotó: Gál Gábor) — Tősgyökeres Heves megyei vagyok — mondja —, hiszen valamikori lakóhelyem Pásztó, akkortájt még ide tartozott. Édesanyám háztartásbeli volt, édesapám pedig kereskedő. Van egy bátyám, aki a Heves Megyei Állatforgalmi- és Húsipari Vállalattól ment nyugdíjba, ahol osztályvezetőként tette a dolgát. Nos, jómagam a szülőfalumban végeztem el négy polgárit, majd két kereskedelmi szaktanfolyamot. A háború azonban eléggé összkuszálta a sorsom, így csak 1947-ben — majd húsz esztendősen — kezdtem el dolgozni a gyöngyösi kitérőgyárban, méghozzá esztergályosként, ugyanis ott kitanultam ezt a szakmát. Ez az időszak 1953-ig tartott... — S mi lett a következő állomás? — Átkerültem a Mátravi- déki Vendéglátóipari Vállalathoz könyvelőnek, utóbb azonban csoportvezető, később pedig pénzügyi vezető lettem. Időközben viszont esti tagozaton leérettségiztem, aztán megszereztem a mérlegképes oklevelet, sőt a könyvvizsgáló képesítést is. Ennél a cégnél egy évtizedet töltöttem, utána a Heves Megyei Ruházati és Kárpitosipari Vállalatnál kerestem a kenyerem, mégpedig főkönyvelőként. Ugyanilyen pozíciót töltöttem be a Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál is, ahová 1964-ben helyeztek át. Azóta ezen a vonalon munkálkodom, s 1976-ban részt vettem a két hevesbeli sütőipari egység egyesítésének az előkészítésében is. Voltam itt igazgatóhelyettes, több mint öt esztendeje pedig e funkciót látom el. — Ügy tudom, ma is Gyöngyösön élnek ... — Igen, a feleségem ott óvónő. Van két kisfiúnk, az egyik tíz, a másik tizenkét esztendős. Sajnos, a sok elfoglaltság és a napi utazgatás miatt elég kevés időt tölt- hetek velük, pedig igazán szívesen játszom a gyerekeimmel. Ez azért is jó, mert olyankor elfelejtem, hány éves is vagyok, s egy kicsit magam is megfiatalodok. Ha esetleg akad még üres órám, úgy a kiskertünkben szorgoskodom. Állítom, ez az egyik legjobb idegnyugtató ... — Ha már a családnál tartunk ... Mit szóltak a kitüntetéshez? — Nagyon örültek, bár — úgy hiszem — ez természetes. Bevallom őszintén, magam sem számítottam erre a megtiszteltetésre. Tudom, a vállalati tanácsnak is javasolnia kellett engem, de teljesen titokban tartották ezt a dolgot, nem szivárgott ki semmi. Így teljes volt a meglepetés. — Bizonyára nem könnyű a következő kérdésre felelni: mivel érdemelte ki ezt a kitüntetést? — Ez igaz, már csak azért is, mert az ember rendszerint túl- vagy éppen aláértékeli önmagát. De talán a sütőipar eredményeinek köszönhetem, hiszen a munkám abban jelentkezik. Közrejátszhatott az is, hogy egyik alapítója vagyok a Sütőipari Műszaki Gazdasági Társaságnak, amely harminc- nyolc — ezen a téren ténykedő — vállalatot és egy szövetkezetét tömörít, képvisel. Sőt, e szervezet igazgatótanácsának elnöki tisztét is betöltőm. — Ügy tudom, pályája során nem ez volt az első elismerés ... — Valóban. Az Újhelyi Imre-emlékérem mellett rendelkezem a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, továbbá többször kaptam Kiváló Munkáért kitüntetést, s jó néhányszoros vállalati Kiváló Dolgozó vagyok. Ezek mind azt jelzik, hogy odafigyelnek az általam végzettekre. Ugyanakkor köteleznek arra, hogy továbbra is hasonló színvonalon oldjam meg a feladataimat. — Kit tart ön jó vezetőnek? — Azokat, akik helyes célokat tűznek ki, s ezekhez meg tudják nyerni a munkatársaikat is, s akik meg is valósítják az elképzeléseiket. Mind a három rendkívül nehéz, de talán a harmadik a legkevésbé egyszerű. A hatalmaskodó embereket nem tartom jónak, annál inkább azokat, akik olyan légkört alakítanak ki, amelyben mindenki a tudása legjavát adja. Elengedhetetlennek tartom az ismeretek folytonos gyarapításál is, hiszen olyan hallatlanul gyors és nagyarányú változások történnek az élet minden területén, hogy ezeket másként nem lehet követni. — Vágyak, tervek? — A nagy kívánság az, hogy olyan töretlen legyen cégünk fejlődése az elkövetkező években is, mint amilyen az utóbbi időszakban volt. Szeretném, ha benn maradhatnánk a bérklubban, hiszen így jelentősebb bérfejlesztést hajthatnánk végre. Márpedig dolgozóink erre elég régen rászolgáltak. A magánéletben? Az egészség mindig kincs, de az évek előrehaladásával egyre értékesebb valami. Emellett jó lenne, ha gyerekeim mindenkor jó osztályzatokkal lepnének meg, s ha jól megtanulnák az idegen nyelveket, valamint a számítógépek kezelését. Ha mindezek teljesülnek, tökéletesen elégedettnek érezhetem magam ... Sárhegyi István Alkalmazkodva az élethez Volt egyszer, és mór nincs Egerben - teho ... Amennyire sok fejtörést okozott, mondhatni vihart kavart Egerben a négy betű: teho, olyannyira megnyugvás fogadta nemrégi törlését. A teljes nevén településfejlesztési hozzájárulás immár a múlté. A megyeszékhely tanácsának idei első rendelete ily módon nem előzmények nélkül való. Évi hétmillió forint sorsáról döntöttek végérvényesen. Eny- nyi gyűlt volna ugyanis össze 1988-ban, ha mindenki befizeti. Ám a mai körülmények között csak tovább szaporítaná a lakosság terheit. Beszélgetésünk során az iménti megállapításokat is ízlelgettük Németh Lászlóval, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkárával és dr. Varjú Vilmossal, a városi tanács elnökével. — Vannak, akik a rendelet olvastán. most korábban hangoztatott igazuk, jobban mondva, kétségeik beigazolódásáról beszélnek... Dr. Varjú Vilmos: — Fogalmazhatunk úgy is, sokan — bár egyetértenek ezzel a döntésünkkel — visszalépésnek tekintik. Pedig szó sincs róla! Németh László: — A szervezése óta eltelt már két- három év. Ezalatt életünk jelentősen változott. Drágul- tak a szolgáltatások, növekedtek a terhek, csökkentek a fejlesztésre fordítható ösz- szegek. Például, ha egy utcában gázt szeretnének bevezettetni, ma már a lakosságnak is nagyobb hányadot kell viselnie a költségekből, mint néhány esztendeje. Ezt vették észre és figyelembe a tanácsiak, és az állampolgárok véleménye alapján határoztak — találkozva az emberek helyeslésével. — Kanyarodjunk vissza a teho bevezetésének időszakához. Az akkori viták milyen tapasztalatokkal gazdagították a szervezőket? Németh László: — A településfejlesztési hozzájárulás tulajdonképpen új adófajta volt. Hiszen az elfogadása után azoktól is. közadó módjára kellett (és még kell) behajtani, akik nem szavazták meg. Ez a kisebbségben maradottakból, de másokból is érthetően komoly vitákat váltott ki. Maga azonban a párbeszéd, amelyet a lakossággal folytattunk, egyáltalán nem volt haszontalan! Képet kaphattunk az állampolgárok viszonyáról a városfejlesztéshez. A tanácstagok tapasztalatokat gyűjt- hettek a párt- és népfront- aktívák mozgathatóságához is. Nem kevésbé fontos; emberi sorsokat ismerhettünk meg. Többen részesülhettek ily módon később szociális segélyben, a rászorulók közül. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a lakosság többsége megszavazta a tehát. Ez pedig azt is tükrözi, hogy legtöbbünkben megvan a kellő elkötelezettség a megyeszékhely iránt, aktivistáink megfelelően megértetik magukat. — Azért a tanácsi dolgozóknak szintén nem kis fejtörést okozott Dr. Varjú Vilmos: — Kétségkívül adódtak konfliktusaink. Ezeket tudomásul kellett és kell venni. Ilyenkor az udvarias kapcsolattartás az egyedül helyénvaló. — Végül is mennyit fizettek be Eger polgárai a múlt év december végéig? Dr. Varjú Vilmos: —Együttvéve megközelítően 4,2 millió forintot. A kintlévőség jelenleg még mintegy hárommillió forint. — Hogyan készítették elő az eltörléséről szóló idei tanácsi jogszabályt? Dr. Varjú Vilmos: — Elsőnek azon az értekezleten, amelyre a párt- és népfrontkörzetek titkárait hívtuk meg. A résztvevők javasolták. hogy legyenek lakossági fórumok. Azokon tájékozódjunk, mi a véleményük az embereknek. Több körzetben tartottunk ilyen megbeszéléseket. Németh László: — E tanácskozásokon is bebizonyosodott. a túlnyomó többség ma szükségtelennek tartja a tehát, és messzemenően egyetért a megszüntetésével. Alkalmazkodtunk tehát az élet új jelenségeihez ... Érdemes belepillantani a rendeletbe. A településfejlesztési hozzájárulás eltörlésének (1988. január 1-jétől) kimondása mellett rendezi az egyéb — egyáltalán nem kis horderejű — kérdéseket is. Például azt, hogy aki erre az évre is lerótta már, annak ezt az összeget más adótartozásába beszámítják. De arra is kötelezi a jogszabály a végrehajtóit, hogy a hátralékot hajtsák be! Mégpedig azoktól, akik tavaly nem teljesítették ezt a kötelezettségüket. Arról is döntött e jogforrásában az egri tanácsi testület, hogy a már befolyt pénzt az egészséges ivóvízellátás bővítésére. fejlesztésére kell felhasználni. — Ha jól emlékszem, megszavazásakor — a második körben — több körzetben a helyi célok megvalósítására adták voksukat a lakók. Ezekkel kapcsolatban mi várható? Dr. Varjú Vilmos: — Mindenekelőtt elmondom, az ivóvízellátás érdekében már most nagyobb mennyiség érkezik a városba a déli víz- mezőről. Különösen fontos ez azért is. mert tavaly korlátozó intézkedésekre volt szükség. A törlés ellenére igyekszünk valóra váltani a helyi elképzeléseket is. Erre összpontosítjuk majd a tanácsi erőforrásokat. Egykét igen jelentős tervet is említek. A Hajdú-hegyen orvosi rendelő és gyógyszertár építését szorgalmazták az emberek. Nos, hamarosan megkezdődnek a munkák, és a két létesítmény a Petőfi utca sarkára kerül majd. Beszereztük azt a célgépet is már, amellyel a Csebok- szári-lakótelep tisztán tartását igyekszünk megoldani. Felnémeten az általános iskola rekonstrukcióját és bővítését kérték. Természetesen erre is gondot fordítunk: a VII. ötéves tervidőszak végén kerül sor rá. Szalay Zoltán
