Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 7., szombat A mozambiki külügyminiszter hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) A külügyminiszterek kölcsönösen igen hasznosnak ítélték meg tárgyalásaikat. Mindketten megerősítették, hogy azonosan ítélik meg a világ és Afrika legfőbb problémáit, a tennivalókat, s a szándékot a Magyar Nép- köztársaság és a Mozambiki Népi Köztársaság közötti baráti kapcsolatok ápolására. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kora délután a KB székhazában találkozott a mozambiki külügyminiszterrel, a FRELIMO-párt Központi Bizottságának titkárával. A megbeszélésen áttekintették az MSZMP és a FRELIMO-párt kapcsolatait, a pártjaik előtt álló legfontosabb feladatokat. A tanácskozás befejezéseként Szűrös Mátyás és Pa- seoal Manuel Mucumbi aláírta az 1988—90-es évekre szóló pártközi együttműködési megállapodást. Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a Parlamentben fogadta a mozambiki diplomácia vezetőjét. A szívélyes légkörű találkozón az Elnöki Tanács elnöke kifejezte a magyar nép rokonszenvét. szolidaritását a Mozambiki Népi Köztársaság törekvései iránt. A mozambiki diplomácia vezetője átadta Németh Ká- rolynak azt a levelet, amelyet Joaquim Alberto Chis- sano államelnök, a FRE- LlMO-párt elnöke intézett Kádár Jánoshoz, az MSZMP főtitkárához. A HÉTEN TÖRTÉNT SZOMBAT: A hadiüzemnek számító Stalowa Wola acélműben befejezték az előző nap kezdett sztrájkot; a Szejm elnöksége május lilére összehívta a testületet, hogy döntsön a kormánynak adandó különleges felhatalmazásról" —^ Az Izvesztyijában a szovjet Legfelsőbb Tanács összetételét bíráló cikk jelent meg: a képviselők 39 százalékát gyakorlatilag nem választották, hanem vezető állásuk révén kijelölték VASÁRNAP: Világszerte felvonulásokat tartottak a dolgozók május m-je alkalmából — Pcking- ben bejelentették: megszűnik a KKP KB elméleti folyóirata, a Hungcsi (Vörös Zászló) helyette Csiusi (Igazságkeresés) címmel /adnak ki gyökeresen űj elvek alapján szerkesztett elméleti folyóiratot. HÉTFŐ: a parlamenti választásokon elszenvedett viszonylagos kudarc miatt lemondott a dél-koreai kormányzó Demokratikus Igazságpárt 28 yezetője — Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár, a szocialista országok vezető politikusai közül elsőként, előadást tartott a (21 nyugat-európai országot tömörítő' strasbourgi Európa Tanács közgyűlése előtt. KEDD: Az izraeli hadsereg másfél ezer katonával és .harckocsikkal benyomult Dél-Libanonba és ,,tisztogatási akciót” kezdett — Londonban Angola, Kuba. Déd-Afrika és az Egyesült Államok tanácskozást kezdett az angolai konfliktus megoldásának lehetőségéről — Zahir sah, volt afgán uralkodó bejelentette: kész ismét politikai szerepet vállalni hazájában, és fel sem merül benne a monarchia visszaállításának le- lehetősége. SZERDA: Bukarestben Nicolae Ceausescu, az RKP legfelső vezető szervében tartott beszédében bejelentette. hogy az. ezredfordulóig felére csökkentik Romániában a falvak számát — Libanonban szabadon engedték a siíta szervezetek által több éve fogva tartott francia túszokat; ia: fejlemény Chirac kormányfő esélyeit növeli a vasárnapi elnökválasztáson. CSÜTÖRTÖK: A rendőrök behatoltak a Nova Iluta-i kohóműbe és őrizetbe vették a sztrájk 38 szervezőjét, megkezdődött a normális termelés. A sztrájk miatt bezárták a gdanski Lenin Hajógyárat és vizsgálják, gazdaságos lehet-e egyáltalán a gyár további működtetése. PÉNTEK: Erich Honecker Berlinben fogadta Hans-Jochén Vogelt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökét. A magyar—japán parlamenti megbeszélések május 5-én megkezdődtek az Országházban. A magyar tárgyalócsoportot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, a japán delegációt Abe Sintaro, a Japán Liberális Demokrata Párt főtitkára vezeti (Népújság-telefotó — MTI-Press) A budapesti dolgozók ezrei vonultak fel május 1-jén, a munkásosztály ünnepén a fővárosban, a Dózsa György úton. őket köszöntötték az ország vezetői (képünkön balról jobbra) Grósz Károly miniszterelnök, Kádár János, az MSZMP főtitkára, Németh Károly államfő, Lázár György, a párt főtitkárhelyettese (Népújság-telefotó — MTI-Press) Súlyos robbanás történt május 4-én, a hendersoni (Nevada) hajtóanyaggyárban. Itt készítették az amerikai űrrepülőgépek indítórakétái számára a szilárd hajtóanyagot (Népújság-telefotó — MTI-Press) Folytatódtak Grósz Károly angliai tárgyalásai RENDKÍVÜLI TELJHATALOM SZÜKSÉGES A KORMÁNYNAK Rakowski a lengyel helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károly bevezető nyilatkozatában utalt arra, hogy a második világháború óta most első ízben látogatott magyar miniszterelnök Nagy- Britanniába. Mint mondotta, mostani útja abba a magas szintű találkozósorozatba illeszkedik, amelyet Margaret Thatcher 1984-es budapesti és Kádár János 1985-ös londoni látogatása fémjelez. Ezek a találkozók — tette hozzá — jelentős ösztönzést adtak az országaink közötti kapcsolatok fejlődésének, s hozzájárultak a kelet—nyugati párbeszéd megélénküléséhez, a bizalom erősödéséhez is. Ugyanezt reméltük a mostani látogatástól és ez a reményünk teljesült. Grósz Károly a brit miniszterelnök asszonnyal folytatott „rendkívül őszinte, nyílt és mélyenszántó” véleménycseréjéről, és más vezető politikusokkal tartott tárgyalásairól szólva kiemelte: — E találkozók meggyőztek arról, hogy a brit politikai és gazdasági körökben, a kulturális és tudományos életben, s a közvéleményben egyaránt nagy az érdeklődés Magyarország iránt. Bizakodással tölt el, hogy nem csupán érdeklődést tapasztaltam, hanem őszinte rokonszenvet is azon törekvéseink iránt, amelyek jelenlegi gazdasági nehézségeink megoldását célozzák. Ez azért is fontos számunkra — hangsúlyozta —, mert országunk adottságainál, nyitottságánál fogva, nagymértékben függ a külvilágtól, rá van utalva a nemzetközi kapcsolatokra. Különösen érvényes ez napjainkban, amikor a magyar gazdaság szerkezetének megújítása, hatékonyságának és versenyképességének növelése áll erőfeszítéseink középpontjában. Ehhez nélkülözhetetlennek tartjuk a külföldi töke és technológia bevonását, s számítunk a brit vállalatok, bankok részvételére is. A kormány elnöke beszámolt arról, hogy a megbeszéléseken megvilágította a magyar álláspontot azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyeket évekkel ezelőtt — éppen brit biztatásra — kezdett a magyar kormány az Európai Gazdasági Közösséggel. Ez alkalommal is elmondta, hogy Magyarország türelmes tárgyalópartner, rugalmasan keresi a mindkét felet kielégítő megoldásokat, de nem hajlandó lemondani a diszkriminációmentes kereskedelmet garantáló jogairól, amelyeket 1973-ban a GATT-hoz történt csatlakozásakor már elismertek. — Bizakodással tölt el — folytatta Grósz Károly —, hogy brit tárgyalópartnereim a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit hozzánk hasonlóan ítélik meg. Vannak persze különbségek is a magyar és a brit álláspont között, hiszen másmás szövetségi rendszerhez tartozunk. Ez azonban nem változtat azon. hogy tárgyalásaim meggyőztek: véleményünk egybeesik atekintet, ben, hogy valamennyi államnak — nagyságtól, társadalmi rendszertől függetlenül — nagy erőfeszítéseket kell tennie a béke érdekében. A magyar kormány vállalja a kelet—nyugati párbeszéd kiszélesítéséből reá háruló feladatokat — mondotta bevezető nyilatkozatát zárva a kormány elnöke. A magyarországi reform- folyamat politikai vonatkozásai és a május 20-án ösz- szeülő országos pártértekezlet várható döntései kerültek a jelenlevő újságírók érdeklődésének középpontjába. Az MSZMP vezetésében személyi változások eshetőségét tudakoló kérdésekre válaszolva Grósz Károly kifejtette: a brit politikusokkal folytatott megbeszélésein személyi kérdések nem kerültek szóba, de ott szó esett a pártértekezletről. — A magyar politikai közélet legkiemelkedőbb egyénisége Kádár János, aki a magyar nép fejlődésében, boldogulásában kimagasló szerepet vállalt. Kádár János 1972-ben felajánlotta nyugállományba vonulását. Kérését akkor a Központi Bizottság nem fogadta el. Az 1972-es kérés mára aktualitását vesztette — mondotta Grósz Károly, majd így folytatta: — Az MSZMP Központi Bizottsága május 10-én ülésezik és ekkor jelöli ki azt a bizottságot, amelynek feladata lesz előkészíteni a személyi változásokra vonatkozó javaslatokat. Ebben a bizottságban a jelenlegi vezetés tagjai nem vesznek részt. A párt legfelső vezetésére vonatkozó döntés az országos pártértekezlethez kapcsolódó, május 22-re tervezett központi bizottsági ülésen születik majd meg. Ha a pártértekezleten részt vevő csaknem ezer küldött arra a következtetésre jut, hogy személyi változásokra van szükség a magyar párt vezetésében, s az Kádár Jánost is érinteni fogja, akkor ő tudomásul veszi a döntést. Aki ismeri életútját, az tudja: soha nem a személyes sorsa, hanem a párt és a nép érdeke vezérelte tevékenységében. A saját személyére utaló kérdésekre válaszolva Grósz Károly megjegyezte, hogy nem tekinti magát jelöltnek a pártvezetésre, minthogy alig kilenc hónapja vette át a miniszterelnöki teendőket. Mint mondotta, „ennyi tanulóidő még nehéz helyzetekben is kijár egy kormányfőnek". Hozzáfűzte: az 1987 szeptemberében meghirdetett kormányprogram három évre szól: „1990-ben felemelt fejjel szeretnék annak végrehajtásáról számot adni az Országgyűlésnek.” A politikai és a gazdasági reformok összefüggéseiről szólva rámutatott, hogy a gazdaság felemelkedését csak annak saját törvényszerűségei alapján lehet biztosítani. A politikai feltételeknek abban van szerepük, hogy kedvezőbbé tegyék a gazdasági törvényszerűségek érvényesülési lehetőségeit. „Szükség van a párt és a kormány közötti munkamegosztás továbbfejlesztésére, a kormány és a parlament együttműködésének, illetve szerepük különbözőségének pontosabb megfogalmazására. Nagyobb lehetőségeket kell nyújtani a különböző érdekeket képviselő társadalmi mozgalmak, szervezetek tevékenységének kibontakozásához is, egyszóval: a demokratizmus továbbfejlesztése van napirenden.” Arra a kérdésre, hogy mindezeket a törekvéseket miként ítélték meg brit tárgyalópartnerei, a kormány elnöke így válaszolt: — Korszerű, megújulni képes, minden értékes gondolat előtt nyitott és másokkal együttműködni kész rendszernek tartanak bennünket. Gazdasági nehézségeinket, politikai problémáinkat átmeneti jellegűeknek és meg- oldhatóknak tekintik. Bíznak a magyar vezetésben és támogatják törekvéseit. A magyar—román viszonyról elhangzott kérdésre válaszolva Grósz Károly sajnálkozását fejezte ki a Magyar Népköztársaság politikája, illetve a romániai gyakorlat közötti különbségek miatt. —■ Meggyőződésünk szerint minden országnak, szocialistának és nem szocialistának egyaránt, biztosítania kell az ott élő nemzetiségek jogait a saját kulturális hagyományaikhoz, nyelvükhöz, és mindazokhoz az értékekhez, amelyek az anyanemzettel való szellemi azonosulást erősítik. A magyar ajkú román állampolgárok között sokan vannak olyanok, akik úgy ítélik meg, hogy é jogaikat nem biztosítják. Ezért át kívánnak települni Magyarországra, rendelkezésükre állunk. Szerény anyagi lehetőségeinkkel támogatjuk őket. Ugyanakkor hirdetjük, hogy minden embernek, minden nemzetiségnek a szülőföldjén kell megtalálnia boldogulását. A sajtóértekezletet követően Grósz Károly az esti órákban megtekintette a „42. utca” című nagy sikerű musical előadását. A kormány elnökének nagy-britanniai látogatása ma fejeződik be. „A gazdasági reformtól, a társadalmi rendszer demokratizálásától Lengyelországot nem tántorították el az elmúlt két hét eseményei. A Lengyel Egyesült Munkáspárt hagyományos szövetségeseivel, minden békében, zűrzavar, politikai és gazdasági demagógia nélkül élni akaró lengyellel együttműködik és a jövőben is együtt fog működni — mondta Mi- eczyslaw Rakowski, a LEMP KB PB tagja, a Szejm mellett működő társadalmi-gazdasági tanács elnöke a testület pénteki ülésén. Rakowski hangsúlyozta: az ország vezetése az alkotmány tiszteletben tartása alapján kitart korábbi célja, a társadalmi párbeszéd kiszélesítése mellett, amiből múltja miatt senki nincs kizárva. Szó sem lehet a párbeszéd kereséséről azokkal, akiknek — mint Lech Walesa, Jacek Kuron, Janusz Onyszkiewicz (valamennyien a volt „Szolidaritás" vezetői, vagy tanácsadói) — és a hozzájuk hasonlóknak egyetlen célja a nyugtalanság keltése, a feszültség élezése, sztrájkok kirobbantása, Lengyelország nemzetközi tekintélyének lejáratása. A lengyelek tömegei — hangsúlyozta Rakowski — határozottságot, keménységet és igazságosságot várnak az ország vezetésétől, elegük van a zűrzavarból. A Nowa Huta-i sztrájk erővel való felszámolása nehéz, de elkerülhetetlen döntés volt. Az ellenzék hangadói a jelenlegi társadalmi légkörben az 1980-as esélyek visszatérését vélték felfedezni, talán megint a hatalom átvételéről álmodoztak. A jog- tiprást a lengyel állam, Lengyelország érdekében senkitől sem lehet eltűrni — mondta. A LEMP KB Politikai Bizottságának tagja ezután a sztrájkok negatív gazdasági következményeit, Lengyelország nemzetközi megítélésére gyakorolt kedvezőtlen hatását taglalta és gazdasági-politikai demagógiának nevezte a tömeges bérköveteléseket, amelyek valójában nem javítják, hanem az elszabaduló infláció nyomán rontják a lakosság életszínvonalát. Nem tagadta ugyanakkor, hogy a jelenleg kialakult gazdasági helyzetben, a dolgozók nehéz életkörülményeiben közrejátszott az ország vezetésének tétovázása, a reform kidolgozásának, de még inkább végrehajtásának akadozása is. Mindezek alapján a lengyel megújulási folyamai megvalósításában nagyobb, egyrészt határozottságra és következetességre, másrészt megértésre és türelemre van szükség. Ezt az elmúlt hetek eseményei jól bizonyították. A társadalmi feszültség és a sztrájkok szítása — még akkor is, ha azok mögött az emberek ténylegesen nehéz helyzete húzódik meg — nemcsak Lengyelországban, de a többi szocialista országban folyó reformok ellenfeleinek táborát erősíti, ami még nagyobb felelősséget ró a lengyel társadalomra, Rakowski az év elejei kedvezőtlen gazdasági eredményekre, az elmúlt két hét eseményeire, a reform elé tornyosuló akadályokra hivatkozva indokoltnak nevezte a kormány felruházását a rendkívüli teljhatalommal, amit W ojciech Jaruzelski még márciusban helyezeti kilátásba.
