Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-06 / 107. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 6., péntek 3. Politizáló alapszervezetek A beszámoló, és az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét vitató taggyűléseken elemi erővel tört elő, hogy legyen közvetlenebb, ember- központúbb és hatékonyabb a pártélet. A véleménynyilvánítók szavaiból kitűnt, hogy itt nem egyszerűen az emberi kapcsolatok, hanem az egymás közti politikai viszonyok javításáról van szó. Való igaz; sohasem volt elegendő, hogy a párttagok csak egymással törődjenek, hiszen leginkább a szűkebb, tágabb környezet problémáinak megbeszélése, a felelős állásfoglalás és a közös politikai cselekvés az, ami az embereket összekovácsolja. Már az egyéni beszélgetéseken is kiviláglott, erősítésre szorul az alapszervezeten belüli kölcsönös bizalom. Itt persze nem elég azt mondani, oldjunk meg néhány, a közösséget feszítő kérdést. és máris kialakult a szilárd bizalom, a jó elvtársi légkör. Saját magunkon is lemérhetjük, hogy ,a kölcsönös bizalom nehezen épül ki, ámde könnyen megroppan. A bizalom hatásos indukálója a kollektív szellem. egymás megbecsülése, tisztelet. Ez persze nem valami negédes, erőltetett udvariasság, hanem a másik ember megértésének az igyekezete, véleményének igénylése, komolyan vétele. Mindebből kiviláglik, hogy a párton belüli emberi, elvtársi viszonyok fontos meghatározója a gondolkodás- mód, az együttes tenniaka- rás és az összehangolt cselekvés. Mindez nem azt jelenti, hogy rendre azonos, egyöntetű véleményt igényeljünk mindenről, mindig, mindenkitől. Ellenkezőleg; sokan igényelik a nemrég lefolytatott pártviták során; legyen sűrűbben érdemi disputa a pártban helyzetünkről. az abból adódó tennivalókról. Ez pedig feltételezi a nézetek, vélemények, megütközését, egymással való horzsolódásukat, kompromisszumok megszületését, s a végén a többségi álláspont kikristályosodását, amely tényleges alapja lehet a cselekvésnek. A véleményszabadság ilyen irányúi erősödése az alapszervezeteken belül is éles, olykor nehezen kezelhető helyzeteket eredményez. A bizalom itt feldúsulhat, de nemegyszer mag is ritkulhat. Ilyen esetek közé sorolható például a kisebbségben maradt vélemények sorsa. Miként ítéli meg ezt ' a nem is olyan egyszerű helyzetet a többség, a vezetőség, s a végül kisebbségben maradtak? A legrosszabb, ha a kisebbségre bélyeget ra- gasztgatnak, a személyi képességeket kezdik el leszegetni, netán emberileg is igyekeznek őket befeketíteni. De a fordított helyzet se jobb. ha a kisebbségben maradtak képtelenek elviselni, hogy nem az ő nézeteik jutottak túlsúlyra, s ezért a végrehajtást nem tekintik szívügyüknek, esetleg gáncsolják is azt. Az ilyen magatartás persze már súrolja a frakciózás határait. Tagadhatatlan, hogy a kisebbség és a frakciózás megítélésében ma még sok a fehér folt, a bizonytalanság. A körvonalak azonban már kezdenek kirajzolódni. Kisebbségről, frakciózásról döntés előtt oktalanság beszélni, hiszen azt csak maga a döntés, illetve a frakciózás esetében a végrehajtás közben tanúsított magatartás mutathatja ki. Az természetes, hogy mindenkinek az a szándéka, hogy meggyőzzön másokat valós vagy vélt igazáról. Az is természetes. hogy ez nem mindig sikerül. Ennek lehetséges okai körül csupán néhányat említsünk. A javaslat teljességgel rossz, életképtelensége tényekkel bizonyítható már a vitáiban. A kezdeményezésben vannak hasznosítható és irreális elemek. A gondolat nagyon jó, de a végrehajtásának nem látszanak a feltételei. Ez utóbbi példa is mutatja, hogy az emberi tisztesség is megkívánja a kisebbségben, maradt vélemények újratárgyalásának intézményes lehetőségét. Maga az alapszervezet is dönthet úgy. hogy az elvetett javaslatra bizonyos idő múlva visszatér. De az is járható út. hogy a taggyűlés megbízza a kisebbségben maradiakat, hogy bátran újból kezdeményezzenek, ha az élet kezdi igazolni elgondolásaikat. Persze nem a végrehajtás helyett. hanem amellett. Ez jelenthet az alapszervezet számára egy hatásos önkontrollt és biztosíthatja a gyors, rugalmas változtatást, a realitásérzék élesedését. Már az egyéni beszélgetésekben js sokan szóvá tették a pártfórumok formális vonásait, amelyek elfojtják az aktivitást. A véleményekből az derül ki, hogy az élő, eleven, a közvetlen, környezetre jótékonyan ható politizálást igénylik. A munkahelyeken ma számos gond feszíti a kollektívát. Ezek java része a munkaszervezést érinti, ám sok olyan is van köztük, amely nem közvetlenül szakmai jellegű. Sok helyen az érdekeltségi rendszer elmarad az igényektől, a középszerűt élteti, visszafogja a kiugró egyéni és csoportteljesítményeket. Az is igaz. hogy ennek a megbolygatá- sa nem mindig hálás faladat. vita nélkül többnyire nem is megy, hiszen vannak olyan csoportok, amelyeket az érdekeik inkább az egyen- lőisdi felé húznak. Itt vannak például qlyan kérdések, mint a munkahelyi légkor, a vezetők-beosz- tottak viszonya, egyes szakmai csoportok helyzete. A pártalapszervezet akkor cselekszik jól, ha e témákban kezdeményez, állást foglal, megoldást javasol, egyszóval politizál. Ilyenfajta magatartásra ma nagy az igény, hiszen sok helyen a vállalat gazdálkodása megingott, csak akkor tudnak bért fejleszteni, ha megszüntetik a gazdaságtalan, vagy kevésbé gazdaságos termelést, létszámleépítést hajtanak végre. úi szakmákat kell megtanulni az embereknek. Ilyen helyzetekben a pasz- szív kivárás megengedhetetlen, a politizálás minősége pedig attól függ, milyenek a viszonyok az alapszervezetben. A tagságban felhalmozódott képességek ezúton válhatnak környezetformáló erővé, az emberi viszonyok folyamatosan megújulni képes szövedékévé. B. P. Kerekharaszton nincs ok aggodalomra Növekvő cipőpiac, újraéledő brigádmozgalom A Duna Cipőgyár hatvani üzemében nem a legjobb előjelekkel indult az idei esztendő. Az előző évi nyersanyagkészletet ugyanis mihamar feldolgozták, nem volt viszont biztosítva a további folyamatos ellátás, holott az 1988-ban „lefutott” hónapok során kétszázezer pár lábbelit szerettek volna előállítani. Miként Kozák Géza igazgatótól megtudtuk: az ismert problémák következtében az imént idézett cipőmennyiségnek csak a 75 százalékát gyártották le Kerekharaszton, s' az árucikkek egy része szovjet, a másik tőkés piacra utazott, kis hányada pedig belföldön került forgalomba. Jelen gazdasági körülmények közepette, ismervén a többfelé jelentkező, létszámfeleslegből adódó gondokat, természetesen egzisztenciális kérdések is fölvetődnek a megközelítően 500 munkásnak kenyeret biztosító szalagoknál, műhelyekben. Ez ügyben szintén kértük az igazgató véleményét. ★ ★ Ami a foglalkoztatottá ság, a megélhetés biztonságát illeti, nálunk az üzemben senkinek nem volt, s jelenleg sincs oka, hogy munkanélküliségtől tartson — jegyezte meg igen határozottan Kozák Géza. — Mert eddig is, ha éppen nem akadt megfelelő mennyiségű nyersanyag, vagy egyéb probléma jelentkezett, inkább a napi feladatokat csökkentettük a termelő- munka folyamatosságának megőrzése végett. És hogy milyenek az idei esztendő további kilátásai? Ismétlem, különösebb aggodalomra nincs ok, sem vállalati, sem üzemi szinten. Rendelésünk bőven van, a közeli napokban még csak gyarapszik is, mivel Líbiába utazunk egy újabb rendelésállomány jóval kecsegtető szerződésének megkötésére. Ugyanakkor kereseti viszo- szonyok tekintetében az esetleges csökkenő termelés közepette is biztosított dolgozóink eddigi jövedelemszintje. Ez utóbbival összefüggésben arról informálódtunk Kerekharaszton, miszerint közelesen még bérfejlesztést is forgatnak a fejükben az üzem vezetői. Milyen mérvűt? Az engedélyezett 2,5 százalékos vállalati kvótán belül Kerekharaszton 2,9 százalékot kívánnak biztosítani dolgozóiknak, természetesen az általában érvényesített differenciálás mellett, ★ — Meggyőződésem egyébként, hogy nehéz viszonyok közepette elért eredményeink nem függetleníthetők az újra lendületet nyert szocialista brigádmozgalomtól sem — állapította meg későbbiek során az igazgató. — S nem minősíthető különösebb titoknak, hogy az időközben megtörtént értékelések alapján nyolc brigádunk ért el kiemelkedő teljesítményt. Közülük a Kassai Nándorné vezette „Há- mán Kató" a vállalat „Kiváló Brigádja" címet is elnyerte, a többi pedig az arany, ezüst, bronz fokozat valamelyikében része- szült a május elseje alkalmából rendezendő házi ünnepségünkön. E brigádok tagjai természetesen anyagi elismerésben részesültek, amelynek összértéke meghaladja a 110 ezer forintot ... Moldvay 'Győző AZ ELSŐ ORSZÁGOS BORÁSZVERSENY UTÁN: Mesterszakmunkások az Egervinnél Egerben rendezték az ifjú borászok országos szakmai, politikai, munkavédelmi vetélkedőjét. Az első ízben megrendezett viadalon a szak- és betanított munkások között a Heves megyei fiatalok szép sikereket értek el. Az első tíz helyezett között négy szűkebb ha- zánkbeli vehette át díját. Ezt az elismerést érte el Sike Tamás, az Eger— Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát dolgozója is. ö holtversenyben 4—5. lett, s megkapta g mesterszakmunkás- bizonyítványt. * — Az Egervin főpincéjében dolgozom, — mesélte magáról a verseny után. — Pasztőrösként tevékenykedem. 85 fokra melegítjük munkánk folyamán a bort, a lehűtés után a kártékony fehérjék kiválnak belőle. — Beszéljünk az előzményekről is. Hogyan vezetett az út idáig? — 1983-ban végeztem az egri mezőgazdasági szakiskolában szőlő-, gyümölcstermesztő szakon. Ezután kezdtem el ugyanott a borásztan- folyamot, miközben rqpr a borkombinátnál dolgoztam. — Az országos verseny előtt milyen erőpróbákon kellett túljutni? — A kombinátunknál rendezett háziversenyről szoros küzdelem után hatan jutottunk tovább a megyeire. Ez Gyöngyöstarjánban volt. s a harmadik helyezést értem el. Így kerültem a legjobbnak minősítettek közé. — Annak idején mi volt az oka a pálya iránti vonzalomnak? — A Dunántúlon születtem. s ott volt szőlőnk is.. (Fotó: Koncz János) — A kezeden látom a jegygyűrűt. — Másfél éves házasok vagyunk. Feleségem Egerben a SZÜV-ben dolgozik. A szüleinél lakunk Füzesabonyban, most folynak ott a házépítésünk előkészület tei. Ezért teszünk félre minden pénzt, így a szórakozásra nemigen marad. Olykor- olykor moziba megyünk. — Most, a siker után miként képzeled a jövőt? — Először is légyen kész a házunk, hogy tudjunk családot alapítani. Emellett szeretném igénybe venni az új évben a SZETT-et. s aztán főiskolán továbbtanulni. De diplomásként is a szakmában szeretnék maradni... (kovács) Előbb Budafokra jártam a Soós István Mezőgazdasági Szakközépiskolába, de mivel a Heves megyei Fedé- mesre költöztünk, átiratkoztam ide. Ezek voltak az ösz- szetevői, hogy jelenleg három szakma van a kezemben. — Milyen előnyökkel' jár ez a helyezés? — A már említett mellett elnyertem a gyakorlati versenyben legjobban szereplő különdíját. ígéretet kaptunk, az élen végzők, hogy egy külföldi útra elmehetünk. Ügy tűnik. Olaszország lesz az úticél. Valószínű, hogy emelik az órabéremet is, s a kollégák azóta tréfásan „mesternek” szólítanak. A PÁRTÉRTEKEZLET KÜLDÖTTE A kritika önmagában Megyénk képviseletében Kalina Mária, a Magyar Úttörők Szövetsége Heves megyei elnöke is részt vesz az országos pártértekezleten. Elöljáróban egy rövid életrajz: 1958-ban született Füzesabonyban. Az érettségi után a jászberényi Tanítóképző Főiskolára jelentkezett. Első munkahelyén, a Poroszlói Általános Iskolában, a tanítás -mellett diplomát szerzett ' a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem pedagógiai szakán. Ez idő alatt a községi KISZ- bizottság titkáraként is tevékenykedett. 1982 óta párttag. 1984-től ő töltötte be a füzesabonyi úttörőelnöki tisztet, később megyei úttörőtitkárként, majd ’86 őszétől úttörőelnökként dolgozik. A bemutatkozás hivatalos része után, egy előre kívánkozó k,érdés: — Hogyan lesz valakiből megyei úttörőelnök? — Azt hiszem, az általános iskolában a vérbeli pedagógusok jelentős része úttörővezető is. A főiskolai évek alatt valamennyien foglalkoztunk úttörővezetőképzéssel, de a gyakorlati munkában ez egészen másképp jelentkezik, mint az elméletben. Az általános iskolában ugyanis.a gyerekek még valóban igénylik és szeretik a közösségi programokat, s ennek jó keretéül szolgál az úttörőmozgalom. Lelkes, önzetlen pedagógukevés sok nélkül azonban aligha' lenne ilyen vonzó az „úttörőzés”. Sajnos az utóbbi időben nem kevés feszültséget okoz az, hogy az egyébként is túlterhelt tanárokat, akik egyben például csapatvezetői tisztséget is ellátnak, nem a végzett munkájukkal arányosan ismerik el. Így jogos elvárás, hogy órakedvezményben, illetve megfelelő anyagi elismerésben részesüljenek azok, akik jóval többet vállalnak az átlagnál. Természetes, hogy érdekeltség nélkül, csak a hivatásszeretetre való hivatkozással manapság aligha válhat népszerűvé ez a munka. Épp ezért egyre sürgetőbb ennek a kérdésnek a tisztázása. — Sokat hallunk arról, hogy az utóbbi időben a csapatokban is egyfajta demokratizálódási folyamai megy végbe. — Ez így igaz. A gyakorlatban egyre inkább a diákoké a döntés, a választás joga. Szinte minden iskolában elsősorban az ő ötleteikre, javaslataikra építve állítanak össze programokat. A csapatvezető is az ő választottjuk. — A pártértekezletre készülve, milyen problémákat tárna a nyilvános fórum elé? — Mindenekelőtt azt, hogy az elmúlt, viszonylag rövid idő alatt rendkívül sok határozat, intézkedés született, sajnos a megfelelő előkészítés nélkül. Magam is gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy olyan „felülről jött” kívánalmakat, feladatokat kell közvetítenem, amelyekkel én sem tudok teljes mértékben azonosulni. Tehát a legfontosabb, hogy egy-egy döntés előtt támaszkodjanak minden egyes véleményre, mindenkinek legyen joga a beleszólásra. — Mit vár az országos tanácskozástól? — Nem vagyok csodaváró. Bizonyára nem szűnnek meg egyik napról a másikra a hiányosságok, de a reális helyzetelemzés, s a feladatok megfelelő súlypontozása elengedhetetlen. Egyébként az a véleményem, hogy manapság nagy divat a „vagdalózó” kritizálás. Ezáltal viszonylag olcsón népszerűvé válhat valaki, de ettől még a dolgok nem változnak meg. Épp azért azt hiszem, elsősorban annak van joga bírálni, akinek megvalósítható, jó ötletek is vannak a tarsolyában. — Magánéletéről is néhány szót! — Ha tehetem, a szabadban töltöm az időmet, vagy olvasok. Az az igazság, hogy számomra egy-egy táborlátogatás, egy jól sikerült úttörőrendezvényen való részvétel is kész felüdülés. Egyéb kikapcsolódásra nemigen van idő. Barta Katalin
