Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. május 6., péntek könyv margójára SIMONYI IMRE. POLNER ZOLTÁN, TORNAY MARI. SZAKAL SÁNDOR, CSEH KAROLY. KISS OTTÓ. BÖZÜDI GYÜRGY. LABODA KÁLMÁN, BÜKI ATTILA VERSEI — MAKAY MARGIT ÉLETREGÉNYE — BEFEJEZŐDIK SZAKONYI KAROLY TÖRTÉNELMI JÁTÉKA — KORONÁS KEGYETLENEK (KISREGÉNY) — REMENYIK ZSIGMOND NAPLÓJEGYZETEI — YVÉBER TÜNDE DÍJNYERTES EGYFELVONÄSOSA — KAPOSY MIKLÓS; TŰZÖK — NÉGYSZEMKÖZT PASKANDI GÉZÁVAL — MAKARENKO EMLÉKEZETE — HOL TART MEGYÉNK MŰVELŐDÉSÜGYE? — NF.MÉNYI LILI: A SZÍNÉSZ MAG ÁNYOSSÁGA Hevesi Szemle köZJiiíh vlödr.sí folyót ml XVI. évfolyam áffc 1988. április Egy régi Egy régi könyvet őrzök hosszú évek óta. Nem díszes kötésű fóliás, egyszerű' fű­zött példány, a borítója is hiányzik már, csak a belső címlap árulja el címét, ren­deltetését és eredetét. Évről évre előveszem, s fellapozva mindig újabb élményt kínál, s a múltbamerülés örömét, de egyfajta tudás forrását is. Nyugodtan állíthatom: műve­lődéstörténeti érték a maga nemében. Az 1931-es eszten­dőről tudósít, egy állapotot rögzít egy város, városunk életéből. Legelőbb „csillagászati és kortani tudnivalókat” kínál, majd Irodalom és tudás cím­mel novellák és versek kö­vetkeznek, aztán a táplálko­zástudomány körébe tartozó írások Az ember és a tej, illetve Az egészséges táplál­kozás címmel, de olvasha­tunk itt szakorvosi véle­ményt, s tanácsokat az áju­lást, s a szembetegségeket illetően, majd meg rövid ősz- szefoglalót az előző év vi­lágeseményeiről. Megtalál­ni benne az 1931. évi orszá­gos állat- és kirakodóvásá­rok jegyzékét és nagy szám­ban hirdetéseket. Várostörté­neti szempontból nyilván ez utóbbiak a legbeszédesebbek. Egy-egy hirdetés szövege nyomán emlékek sokasága rajzik fel bennem, esemé­nyek, apró élethelyzetek elevenednek fel, pedig a szövegek rendeltetése valaha korántsem ez volt. S lám mégis: az Egri Hordó- és Faárugyár Részvénytársaság hirdetését olvasva — mely szerint „termelnek és elad­nak mindennemű kemény (tölgy, bükk) fűrészárut, parkettát, kis- és nagy vas­úti talpfát, különfát, táv­íróoszlopot, bányafát, kerí­tésoszlopot, szőlőkarót, sep­rűnyelet, tűzifát, faszenet” — nos, e hirdetést olvasva min­dig csak az jut az eszembe, milyen boldogok voltunk mi kisdiákok, ha a cég rakodó­telepe felé tartó kisvonat, valamely arra alkalmas ko­csijára felkapaszkodhattunk. Vígan pöfögött a kis „Muki- mozdony” korántsem rövid szerelvényével végig az Egri út mentén, hogy a rakodóban terhétől szabaduljon. A kis­diák pedig időt nyerve, a különleges utazás élményé­nek birtokában trappolhatott tovább a vámház irányá­ba .. . Benn a városban, a Szé­chenyi utcán, még volt idő iskola előtt egy-egy pillan­tást vetni Sugár bácsi An­gyal drogériájának pazar kirakatára, s nem különben a látszerész Lusztig Sándor üzletének vitrinjére, amely­ben szemüvegek sorakoztak, köztük napszemüvegek is, melyek majdani birtoklásá­ra még éppen csak gondolni mert a kisdiák — lévén ez számára a felnőtt állapot egyik szimbóluma. S persze emlékeket fakaszt a Meinl- cég csemegeüzletének hirde­tése csakúgy, mint a Czeisel- . hentesüzleté; az előbbi ká­vé- és csokoládé-, meg ka­kaóillatával kellette magát, az utóbbiban meg valóban „állandóan friss, elsőrendű hentes csemegeárut” kínál­tak. A diák persze szükségkép­pen személyesen győződhetett meg — ugyancsak a Széche­nyi utcán — arról is, hogy amit az „Egri Keresztény Sajtószövetkezet (azelőtt Szolcsányi Gyula) könyv-, zenemű-,' papír-, író és rajz- szer-kereskedés” reklámszö­vege ajánlott (könyvek, ze­neművek, szépirodalmi, tu­dományos, ifjúsági és vegyes művek, papír-, író- és rajz­szerek, üzleti könyvek, le­vélpapírok, képes levelező­lapok, hírlapok, heti és ha­vi folyóiratok), mindaz való­ban kapható. A kisdiák itt vásárolta meg a szükséges füzeteket, a rajzlapokat, a „föstéket”, az „ecsetet”, „a pönzlit”, a két háromszög- és a fejesvonalzót, a körzőt, s más egyéb, az iskolában — kivált a rajzórán — szüksé­ges kellékeket... Ennyi adalék felsorolása nyomán most már joggal kíváncsi az olvasó, milyen könyvecskéről is van szó? Nos, írjuk hát ide nyomban a címét: Karácsonyi könyv 1931. Az Eger ajándéka elő­fizetői részére. Kalendárium tehát, amely népszerű olvas­mánnyá kívánt lenni, de hasznos tudnivalók tárházá­vá is, ahogy a műfaj hagyo­mányai azt diktálták. A hir­detések azt mutatják: mi­lyen volt a spektruma az egri kereskedelemnek és az iparnak, a szépirodalmi anyag viszont egyfajta ízlés­ről tanúskodik, ami a város kultúrtörténete szempont­jából sem közömbös. Nos, milyen irodalmat ajánlott az Eger c. lap olvasóinak, e Karácsonyi könyv lapjain? Álljon itt a névsor: Berkes Imre, ifj. Hegedűs Sándor, Herczeg Ferenc, Karinthy Frigyes, Somlyó Zoltán, Sze- kula Jenő, T^erescsényi György, Thúry Mária — mindannyian egy-egy elbe­széléssel ‘ szerepelnek — és Apor Elemér, akinek két versét is közölték. Az elbeszélők valamennyi­en a kor ismert és népszerű szerzői. És nem csupán a konzervatív Herczeg Ferenc volt az, hanem a hírlapíró, szerkesztő Berkes Imre —, kinek regényeit, elbeszélése­it, háborús történeteit or­szágszerte olvasták — épp­úgy, mint a novellista, re­gény- és drámaíró Hegedűs Sándor (novellát húsz nyelv­re fordították le), vagy a bácskai tájról induló Szeku- la Jenő, akit romantikus meseszövése okán kedvelt a kortárs olvasó. Karinthy és Somlyó mellett, reprezenta­tív szerző volt Terescsényi György is, aki Juhász Gyu­la, Móra Ferenc és József Attila barátságát tudhatta magáénak, s akiről József Attila mellett Németh Lász­lónak, Juhász Gézának, Szent- kuthy Miklósnak éppúgy volt elismerő kritikusi sza­va, mint Komlós Aladár­nak és Tolnai Gábornak. Egyhelyütt azt írták Teres­csényi munkásságáról: „Pá­lyáját költőként kezdte. Később áttért a prózára és néhány regényének komoly sikere volt. Ezeket erőteljes realizmus, pontos jellemrajz, a környezet és a táj benső­séges — néha aprólékos — megjelenítése jellemzi. Re­gényei többnyire a Szeged vidéki parasztság, tanyasi­ak, kubikusok életét mu­tatják be.” Az Eger kalen­dáriumának szerkesztője jó érzékkel választotta meg a közlendő Terescsényi-elbe- szélést. A Börcsök megbo- csájt ezt a szférát, a kubi­kusok világát mutatja be. A kalendáriumnak mindig színes „rovata” volt a bú­csúzó esztendő eseményei­nek szemléje. Az Eger Kará­csonyi könyvé ben is bőséges terjedelmű ez • a szöveg. Természetesen nem hiány­zik belőle a szenzációéhes közönség érdeklődésére szá- mottartó híranyag (pl. a düsseldorfi rémről, a „tisza­zugi arzénes asszonyok első bűnpörének tárgyalásáról”, az athéni orvosról, aki szembajos gyerekek szemébe tévedésből salvarsant csö- pögtetett stb.), de az érdemi részt a kül- és belpolitikai, a kulturális- és sportese­mények krónikája alkotta. Ebből — egyebek között — megtudhatta az olvasó, hogy Gandhi ultimátumot adott át „az indiai alkirálynak, és bejelentette, hogy a passzív ellenállást a hindu nép két hét múlva megkezdi”:; hogy „Primo de Rivera, a volt spanyol diktátor Párizsban szívszélhűdés következté­ben meghalt”; s hogy Boris bolgár király Assisiben ol-. tárhoz vezette „Giovanna, olasz királyi hercegnőt”. Ér­tesülhetett az olvasó arról is, hogy a „Nobel-díj bizott­ság az irodalmi Nobel-dí- jat... Thomas Mann német írónak ítélte”; hogy a Ba- umgarten-díj nyerteseinek nevei között újra szerepelt Juhász Gyula”; hogy Dohná- nyi Ernő és Demény Dezső tízezer pengős zenei díjat nyert. Ne folytassuk a szemlé­zést tovább. Szándékunkról inkább egy-két szót befeje­zésképpen. A fentiek papír­ra vetésére egy kellemes, mondhatni régen várt hír ol­vasása nyomán történt, mely hír szerint „idén először" megjelenik a Népújság Ka­lendárium. Kívánjuk: olyan látlelet legyen ez a vállal­kozás is, hogy ötven év múltán utódaink majd ugyancsak haszonnal forgat­hassák. Szép hagyományéb­resztés és hagyományőrzés lesz bizonyára ... Lőkös István Megjelent a Megyénk országos terjesz­tésű közművelődési folyó­irata e számában az okta­tásügy ■ aktuális kérdéseit taglalja. Szecskó Károly ar­ra keres választ, hogy a munkás- és paraszttanulók beiskolázása miként zajlott az ötvenes években. Nagy Andor Makarenko emlékét idézi. Kovács János megyénk művelődésügyéről készít ki­fejezőerejű összegzést. Elek Elemérné a jelképek és a gyermekek kapcsolatát elem­zi. A hagyományokhoz híven változatos az irodalmi anyag is. Simonyi Imre, Polner Zol­tán,. Tornay Mari, Szakái Sándor, Cseh Károly, Kiss Ottó. Bözödi György, Lobo­da Kálmán és Büki Attila versekkel jelentkezik. Foly­tatódik Makay Margit szín- művésznő életregénye, befe­jeződik Szakonyi Károly tör­ténelmi játéka. Pécsi István Koronás kegyetlenek című kisregénye történelmi, illet­ve sci-fi keretbe ágyazva a hatalom hajdani torzulásai­nak okaira világít rá. Reme- nyik Zsigmond naplójegyze­tei a literatúra barátainak kínálnak csemegét. A Heve­si Szemle drámapályázatán megosztott második díjat nyert Weber Tünde Békás­dűlő című egyfelvonásosa. Ennek első részét közli a sajtóorgánum. A humorista Kaposy Miklós újabb írással lepi meg a műfaj kedvelőit. Gábor László Páskándi Gé­zával készített interjút. Lisz- tóczky László Saáry Éva köl­teményeit méltatja. Farkas Egy szép napon megjelent nájam a Gestapo. Müller zwei ezek után meg­kérdezte. tudok-e németül. — Igen — feleltem. — Ha valamit nem értek, majd a tolmácshoz fordulok. Müller zwei felsorolta előttem a vá­dakat. — Ihr Mann wahr ein Jude! (A férje zsidó volt!) — dörögte. — Ja (igen) — feleltem. — Ehr ist als Jude gebo­ren, aber Er War schon Christ, wie Er mich gehei­ratet. (Ö zsidónak született, de már keresztény volt, mi­kor engem feleségül vett.) — Ihr Beste Freudin ist Gina! (A maga legjobb ba­rátnője Gina!) — Ja! Meine beste Freun­din ist Gina! (Igen! Az én András egyrészt a Gárdonyi Géza Színház bemutatóit ér­tékeli, másrészt az MMK és a lap galériájának kiállítá­sait méltatja. A neves kutató, Szántó Im­re Eger förökuralom alóli Makay.Margit: Hogy is volt? (Életregény — részlet) legjobb barátnőm Gina) — feleltem elképedve. — Ihr Wagen steht jeden Tag vor den Judenhaus! (A maga kocsija mindennap a zsidóház előtt áll.) Erre elmondtam, hogy a barátnőm nagybeteg, és csak így tudom néhány percre fel­vidítani, ha meglátogatom. Majd több ostoba váddal gyanúsított, míg végül ki­rukkolt a legnagyobbal: hogy örömtort ültem, mikor az an­golok Afrikánál partra száll­tak. Nem értettem meg hirte­len. hogy mit akar Afriká­val. és a tolmácshoz fordul­tam. aki felvilágosított, hogy .kémszolgálattal vádolnak. Annyira dühbe jöttem, fel­ugrottam, felkaptam azt az újságot, amelyben közölték, hogy néhány nappal előbb felszabadulásának. esemé nyeit idézi. Neményi Lili szí­nészpályájának impresszióit eleveníti fel. A fotókat Gál Gábor, Koncz János és Pesti Erzsébet ké­szítette. unokabátyám, Makay István tábornok Pripjetnél elesett. Odavágtam az orra elé és már én is ordítottam: — A családom vérzik a harctéren és ugyanakkor en­gem ilyen váddal illetnek? Erre felállt és kijelentet­te, hogy befejezte a kihall­gatást és elállt a házkuta­tástól. Megkérdeztem, miután né­mileg lecsillapodtam, minek köszönhetem ezeket a váda­kat? Azt felelte: — Szégyen a magyar nép­re, hogy naponta sok ezer feljelentés érkezik a Gesta- póra. Megkérdezte, kire gyanak- szom, van-e a színháznál el­lenségem. — Engem oijt szeretnek — feleltem. Film forog a Fazekasban A patinás Fazekas Gimnáziumban forgatják Molnár György rendezésében a Szendi Gáborral közösen írt Alapképlet cí­mű televíziós film egyes jeleneteit. A három főszálon futó történet főszereplői: Kern András, Bánsági Ildikó és Faludi László. A film operatőre Zádori Ferenc (MTI-fotó — Friedmann Endre) Vakufényben K ommunikáció. Nem pa­naszkodhatott!: átél­tem a hírközlés tech­nikai forradalmát. A húszas évek második felében a kris­tálydetektoros rádió fülhall­gatóján át csodálkoztam rá a világra, átéltem a televí­ziózást a mákos képtől a szí­nes ITT-ig; most a XI. eme­let magasságából a parabo­la antenna tátja rám lavór- nyi szájának veszedelmét. Lakótelepünkön a fogható csatornák számával szorzó- dik a létesítés költsége. Jut eszembe: a rádió milyen be­vételről mondott le a hős­korban az előfizetési díjat illetően, s azóta is az egyre modernebb világvevők, szte­reó-, zseb-, kar-, táska- és sétálórádiók korszakában. Ahány állomás, ahány készü­lék. annyiszor annyi... Az ötvenes években kiilöndíj a SZER-re. .. Hogy fognak de­rülni pitiáner dolgainkon két­ezer-tízben unokáink... Szép magyar nyelv. A tö­megkommunikáció fontos küldetést -tölt be szép ma­gyar nyelvünk ápolásában. Bosszantó, hogy gyakran csak a nyelvünket művelő írások­ban és műsorokban. Rádiós riportereink nemegyszer az utca zsargonát viszik be­szélgetéseikbe, ma egyre több az „az se semmi” összegzés­nek szánt vélemény. Nép­szerű humoristánk több év­tized alatt sem tudta meg­tanulni, hogy a szocializ­must nem „szoccializmus- nak” hívják, még odaát sem: kitart a két eé mellett. Nyi­latkozóink, közgazdászaink Japánt feltétlenül „Jappán"- nak ejtik, nyilván tiszteletük jeléül. Beszélni nehéz cím­mel jelentkezik hetenként a rádió egyik nyelvművelő mű-, sora. Ettől függetlenül mond­juk és írjuk a magúnként. Nem egy malomban őrö­lünk ... Kutyavilág. Aki nem tud­ná: Óbudán egyre nagyobb figyelem jut a még meg­menthető óbudai emlékekre a rómaiaktól kezdve a KUK- ig és Krúdyig. A Fő téren már hajdanvolt hangulat ural­kodik: kirakodóvásár, sza­badtéri bohóckodások szó­rakoztatják a nagyérdeműt. Az április eleji forgatagban láttam egy drótszőrű foxter­) rier mély megrökönyödését, amikor a térre befordult az éppen ügyeletes húszas évek beli hintó, két almásderes lóval. A betondzsungelben született és nevelkedett fox- terrier alól kicsúsztak ol­dalt a lábai, még csak nem is vakkantott, pedig előírás, hogy ősi jogon meg kell ugat­ni a forgó kereket. Felmosó­rongyként elterülve megadta magát a sorsnak. Jó, látott már macskát, palotapincsit, német juhászt, afgán agarat, de ekkorákat?... Gazdija el­vonszolta a beálló és új uta­sokra váró hintó közeléből. A foxterrier a mély megdöb­benés kiváltotta hódolatának tócsáját hagyta hátra a macs­kaköveken. Rejtett tehetség. Andrea asszony férje kíséretében csöppent Svájcból kies ha­zánkba. Látta a tavaszi nap­sütésben a fővárost a Duna mindkét oldaláról és a Gel- lért-hegyről is. Járt Tatán és Szentendrén, a Hortobágy viszont az idő rövidsége mi­att kimaradt a programból, s ennek pótlásául a főváros­ban kerestek fel egy magya­ros éttermet. Zsiga, a zene­kar prímása jószemű gye­rek, bazseválás közben fel­méri már, hol érdemes majd fülbehúzni. A Szőke kislány csitt-csitt-tel pengette be magát Andrea fülébe, az­tán kinyílt a csárdaajtó is az utca felé, majd a borra­valóra célozva a Száz forint­nak ötven a fele pezsdítette fel az asztaltársaság hangu­latát. A férj nem először vendég nálunk, már nyúlt a tárcája felé. amikor a fél­világot bejárt Zsiga németül megkérdezte: Uram!' Tudja ön, hogy a felesége milyen kiválóan játszik hegedűn? .. . Mély megdöbbenés a férj ré­széről, tiltakozás a feleség oldaláról... És következik a produkció. Zsiga Andrea asz­talon nyugvó kezébe állítja a vonót, neki azt csak tar­tania kell, s máris megszó­lal a dal: Megrakják a tü­zet. mégis elaluszik ... Ezt természetesen már Zsiga mes- terkedi a vonón táncoló he­gedűvel. Fényképezőgép vil­lan, frenetikus taps dübörög az étteremben. Andrea fér­je ért a zenéhez: egy Bar­tókkal válaszol... Benkő Károly A tartalomból Simony! Imre, folner Zoltán, x' Tarnöy Mars, Szakái Sándor. Cseh Károly, Kiss öttá; Sörádi György, Loboda Kálmán, Büki Attila versei Makgy Margit életregénye Szokonyi Károly történelmi játéka Koronás kegyetlenek (kisregény) Rományik Zsigmond oöpiójegyrete» Wébez tünde: Békásdüie (egyíeivanásos) jegyzetek Soáry Éva verseibe* Kaposy Miklós: Tárok Négyszemközt Fáskándi Gézával Makarenko emlékezete Hol tart megyénk művelődésügye? Pályakezdő diplomások gond)oi és csatái Az egri strand születése Neményi üli: Á «lines* magányossága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents