Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 107. szám ÁRA: 1988. május 6., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tettek A baj akkor kezdődött, amikor távoli őseink meg­tanultak beszélni. Elképze­lem. hogy mennyire meg­mámorosította őket a sza­vak mással aligha pótolha­tó bűvölete. Aztán arra is rájöttek — kár, hogy ez történt —, hogy ezzel a va­rázslatos adománnyal, lele­ménnyel vissza is lehet élni. A nyereség mellett ez az átkos örökség is ránk ha- gyományozódott, s legalább olyan buzgalommal óvjuk, gazdagítjuk, mint messzi eleink, ük-, szép- és nagy­apáink mívelték. Az egész­ben az az aggasztó, hogy mindez nemcsak egyéni gondok, nemcsak etikai problémák okozója, hanem társadalmi áttétei is riasz­tóak. Változnak az idők. s ve­lük együtt — ez így ter­mészetes — a feladatok is. A szemlélet azonban leg­többünknél marad a ha­misítatlan régi. Csak a kön­töst változtatjuk, s az ép­pen szükségszerű vagy di­vatos szólamokat hangoz­tatjuk. Méghozzá egyre több poszton. A konzervatív látszólag az újra esküszik, a rest a szorgalom, az átlagon fe­lüli igyekezet dicséretes voltát hozsannázza. A ce- zaromániás a terebélyese­dő demokratizmus jelentő­ségét emeli ki. a vérbeli középszerű a fennen ma­gaslóra voksol. Cselekszi ezt úgy. hogy a nem léte­ző érdemekkel magát ru­házza fel. rá se döbbenve arra. hogy ő a maradi, a tunya, a lazsáló, az autok­rata, az ellenvéleményt nem tűrő, a jellegtelenül szür­ke, a szánandóan szerény képességű. Attól is ódzkodunk — előbbiek törvényszerű kö­vetkezményeként — hogy önnön portánkon söpröges- sünk, hogy belenézzünk abba a soha nem csaló, egyszer sem torzító jelké­pes tükörbe, amely nem éppen hízelgő portrénkat láttatná velünk. Bírálgatunk. de ezt csak úgy általában, kardoskodva azért, hogy a babér kizá­rólag annak jusson, aki ar­ra jogosult, hogy az az oly sokszor emlegetett diffe­renciálás — pozitív és ne­gatív irányban egyaránt — hiánytalanul valóra váljon. Arra azonban aligha vál­lalkoznánk, hogy ellássuk a reális döntőbíró felelősség- teljes, de cseppet sem há­lás szerepkörét. holott nincs, nem lehet másféle megoldás csak a névre pos­tázott indokolatlan elisme­rő vagy elmarasztaló min­dennapi és folyamatos mi­nősítések gyakorlata. Ez segítene abban, hogy végre határozottabban lép- jünk előre, ha kell konfron- tálva. de mindig tettekkel érvelve. Ez nem kerül pénzbe, ez nem igényel sokmilliós beruházást, ez kizárólag tőlünk függ. Rá­adásul karakterünket edzi, kiteljesedésünket szolgálja, s a jövő alapozásának egyik vitathatatlanul ered. ményt szülő módszere. Mindnyájunk számára ... Pécsi István Grósz Károly londoni tárgyalásai Grósz Károlyt, a Minisz­tertanács elnökét Margaret Thatcher kormányfő köszön­tötte a brit miniszterelnöki rezidencia, a Downing Street 10. kapujában. A kormány­fői találkozón, csakúgy, mint az azt megelőző megbeszélé­seken. mindkét fél kifejez­te azt a szándékát, hogy di­namikusan fejlődő és felhőt­len politikai kapcsolataik szintjére emeljék a két or­szág gazdasági együttműkö­dését is. Grósz Károly hivatalos nagy-britanniai látogatásá­nak csütörtöki munkanapja a külügyminiszteri reziden­cián kezdődött, ahol Sir Geoffrey Howe villásregge­lin látta vendégül a kormány elnökét. A kötetlen eszme­cserén, majd a hivatalos megbeszéléseken Grósz Ká - roly tájékoztatást adott Ma­gyarország társadalmi-gazda­sági helyzetéről, a stabilizá­ciót és kibontakozást szolgáló kormányzati törekvésekről. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar vezetés új formákat, eddig még nem alkalmazott megoldásokat keres a re­formfolyamat továbbvitelére és felgyorsítására. Ebben az összefüggésben a brit külügyminiszter ismer­tette kormányának tapaszta­latait a gazdaság szerkezeti átalakításának különleges nehézségeiről, és szólt azok­ról a módszerekről, amelyek eredményesnek bizonyultak a brit gyakorlatban. Megerősí­tette kormányának azt a szándékát, hogy saját esz­közeivel ösztönözze a gazda­sági kapcsolatok bővítését. Hozzáfűzte, hogy ehhez ma­gyar részről is meg kell te­remteni a vonzó feltételeket, hiszen nem a kormányok, hanem a vállalatok kötnek üzletet egymással. Egyetértet­tek abban, hogy mindenek­előtt a kooperációs megálla­podások és a vegyes válla­latok gyarapítására van szük­ség. Sir Geoffrey Howe beje­lentette, hogy brit részről vízumkönnyítésekkel segítik a Nagy-Britanniába történő hivatalos és üzleti célú uta­zásokat. Szólt arról is. hogy kormánya Széchenyi-ösztön- díjalapítványt létesít kiemel­kedő tudományos munkát végző magyar kutatók szá­mára. Grósz Károly kifejtette azt az álláspontot, amelyet a magyar kormány képvisel az európai gazdasági közösség­gel (EGK) folytatott tárgya­lásokon. Hangsúlyozta, hogy Magyarország rugalmassá­got és türelmet tanúsít a kölcsönösen elfogadható meg­oldások keresésében, de ra­gaszkodik Magyarország GATT-tagságából adódó jo­gainak érvényesítéséhez. Sir Geoffrey Howe úgy véleke­dett, hogy a magyar—EGK- tárgyalásokon „lélektani át­törésre van szükség a holt­pontról való elmozduláshoz”, annál is inkább, mivel mind­két részről megnyilvánul a politikai szándék a gyors megoldásra, ám a szakértői megbeszéléseken a konkrét részkérdésekben ez ideig nem sikerült előbbre jutni. Mindkét részről egyetér­tettek abban, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban ked­vező változások érzékelhe­tők. Ennek példájaként em­lítették a közepes hatótá­volságú és a hadműveleti­harcászati nukleáris eszkö­zök felszámolásáról kötött megállapodást és a szovjet —amerikai viszony javulásá­nak más, kézzelfogható Sir Geoffrey Howe, a kül- és nemzetközösségi ügyek minisz­tere május 5-én a hivatalos rezidenciáján fogadta a London­ban tartózkodó Grósz Károly miniszterelnököt eredményeit. Ugyancsak egybehangzóan szóltak ar­ról, hogy ezen az úton kell to­vábbhaladni, mindenekelőtt a hadászati nukleáris fegy­verzetek, illetve az európai hagyományos haderők köl­csönös csökkentése révén. Grósz Károly méltatta Nagy-Britanniának kelet— nyugati párbeszéd előmozdí­tásában és az európai eny­hülési folyamat továbbvite­lében játszott történelmi sze­repét. A magyar kormányfő és a brit külügyminiszter meg­beszélését követően Neil Kinnock, a Brit Munkáspárt vezére, a kormány hivatalos parlamenti ellenzékének ve­zetője kereste fel szállás­helyén Grósz Károlyt. Az eszmecsere során Kinnock hangsúlyozta, hogy pártjá­nak álláspontja szerint is kölcsönös érdek a magyar— brit kapcsolatok fejlesztése és a kelet—nyugati enyhülés előmozdítása. Ezután a kormány elnöke és a kíséretében lévő gazda­sági szakemberek, vállalat- vezetők a brit gyáriparosok szövetségének székházába látogattak. A találkozóról távozóban Grósz Károly az újságírók­nak elmondotta: — Igen jó légkörű, konst­ruktív és nyílt eszmecserét folytattunk. Szóba kerültek együttműködésünk eddigi eredményei, de azok a gyen­geségek is, amelyeket part­nereink a magyar vállala­tok munkájában, illetve a gazdaságirányításban ta­pasztalnak. A jelenlévő üz­letemberek konkrét javasla­tokat tettek, miként lehetne üzleti kapcsolatainkat ma­gasabb szintre emelni. Meg­győződésem, hogy a látoga­tás nyomán még dinamiku­sabb fejlődés következik be gazdasági együttműködé­sünkben. Ugyanez volt a központi témája annak a megbeszé­lésnek. amelyet a magyar kormányfő ezután Lord Young of Graffham keres­kedelmi és ipari miniszter­rel folytatott. A szinte percre beosztott tárgyalási menetrendet a nap folyamán egy brit és két magyar vonatkozású neveze­tességhez kapcsolódó prog­rampont szakította meg. A ma­gyar kormányfő lkarus-bu- szon indult rövid városné­zésre London kormányzati központjában. Ezután tekin­tette meg azt a bombabiztos óvóhelyet, ahonnan a máso­dik világháború alatt Winston Churchill és kabi­netje irányította Nagy-Bri- tannia küzdelmét a náci Né­metország ellen. Az esti órákban fogadta Grósz Ká­roly a brit konduktív neve­lés egyesületének küldöttsé­gét. Ez a társadalmi szerve­zet a budapesti Pető And­rás Intézet egyedülálló gyógypedagógiai módszeré­nek nagy-britanniai megho­nosítását tűzte ki célul. A kötetlen, igen szívélyes légkörű és szerteágazó kor­mányfői megbeszélésekről adott tájékoztatás szerint Margaret Thatcher minisz­terelnök, asszony különös melegséggel szólt arról, hogy ma is elevenen élnek ben­ne 1984-es budapesti láto­gatásának — mint mondot­ta — „felejthetetlen élmé­nyei". Méltatta azt a kezde­ményező és úttörő szerepet, amelyet Magyarország vál­lalt a gazdasági-társadalmi reformfolyamatokban. Brit tapasztalatokra utalva nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a gazdaság korszerűsí­tésének hosszú távú érdekei rövid távon rendszerint igen kemény, áldozatokkal járó intézkedéseket követelnek meg. Grósz Károly átadta Tha­tcher asszonynak Kádár Já­nos üdvözletét. Tájékoztat­ta vendéglátóját Magyaror­szág jelenlegi helyzetéről, gondjairól. Átfogó eszmecserét foly­tattak a nemzetközi helyzet fő folyamatairól, amelynek során a brit kormányfő kü­lönös érdeklődést tanúsított a Szovjetunióban és más ke­let-európai szocialista orszá­gokban végbemenő változá­sok iránt. Grósz Károly magyarorszá­gi látogatásra hívta meg a brit kormányfőt. Felkérte Margaret Thatcher asszonyt, hogy továbbítsa II. Erzsé­bet királynőnek Németh Ká­roly, az Elnöki Tanács el­nöke meghívását. Este a brit kormányfő a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott magyar vendége tiszteletére. A va­csorán Margaret Thatcher és Grósz Károly pohárkö­szöntőt mondott. (Folytatás a 2. oldalon) Magyar-japán parlamenti megbeszélések Az Országházban csütörtö­kön délelőtt megkezdődtek a magyar—japán parlamenti tárgyalások. A magyar tár­gyalócsoportot Sarlós István, az Országgyűlés elnöke veze­ti; a japán küldöttség Abe Sintaro, a Liberális Demok­rata Párt főtitkárának veze­tésével ült a tárgyalóasztal­hoz. Az elsősorban a két ország gazdasági együttműködésé­nek lehetőségeit elemző meg­beszélésen Sarlós István át­tekintést adott hazánk bel­politikai helyzetéről. Szólt arról, hogy a magyar szelle­mi kapacitás alkalmas arra is, hogy a világ bármely te­rületén — így Japánban is — segítse az adott ország ipari és mezőgazdasági fej­lesztését. Kiemelte, hogy a kétoldalú kapcsolatok ked­vezőek, s ez mindkét ország számára lehetőséget kínál az együttműködésre, s a kez­deményező fellépésre az ENSZ-ben, az Interparla- mentális Unióban és más nemzetközi fórumokon. Sar­lós István felhívta a figyel­met arra, hogy a hagyomá­nyos formájú és a közös vál­lalatok létesítésén túl kívá­natos bekapcsolódni a har­madik világbeli országok fej­lődését elősegítő közös prog­ramok kidolgozásába, ki­használva a kínálkozó lehe­tőségeket. Abe Sintaro elismeréssel szólt a gazdasági reformról, amely a kelet-európai orszá­gok közül elsőként Magyar- országon bontakozott ki. A két ország viszonyát érté­kelve különösen élénknek ítélte a gazdasági és a kul­turális együttműködést. Ki­fejtette: japán részről a jö­vőben is törekednek a pénz­ügyi kapcsolatok erősítésére, s a japán tőke magyarorszá­gi befektetését oly módon is ösztönzik, hogy az a magyar gazdasági reform megoldását a legmesszebbmenőkig se­gítse. A demokratapárti főtitkár tájékoztatta a magyar tár­gyalócsoportot országa kül­politikai tevékenységéről, és elismeréssel szólt hazánk külpolitikai aktivitásáról Eu­rópában. Végezetül elmond­ta : Japánban kedvező vissz­hangot váltott ki, hogy Ma­gyarország a szocialista or­szágok közül elsőként je­lentkezett a szöuli olimpiai játékokra. A tervezettnél hosszabb ideig tartó megbeszélésen a japán kormánypárti politiku­sok elsősorban Magyaror­szág jelenlegi gazdasági hely­zete. a fejlődés perspektívái, lehetőségei, s a világ többi országával kialakult kapcso­latrendszere iránt érdeklőd­tek. Abe Sintaro a nap folya­mán találkozott a magyar politikai és gazdasági élet több vezető személyiségével. Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés Külügyi Bizottságá­nak elnöke a délelőtti órák­ban a Parlamentben folyta­tott megbeszélést a japán po­litikussal. Délután Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Medgyessy Pé­ter miniszterelnök-helyettes az Országházban, Várkonyi Péter a magyar diplomácia vezetője a Külügyminiszté­rium Bem rakparti épületé­ben találkozott Abe Sinta- róval.' Fogadás a szovjet sajtó napja alkalmából A szovjet, sajtó napja al­kalmából Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete csütörtökön fo­gadást adott a Szovjetunió budapesti nagykövetségén. A fogadáson megjelent Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, La­katos Ernő, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs és propagandaosztályának ve­zetője és Bányász Rezső, a kormány szóvivője. Részt vett a fogadáson a Magyar Üjságírók Országos Szövet­sége. az országos lapok. a Magyar Rádió, a Magyar Te­levízió és az MTI több veze­tője és munkatársa. A nagykövet köszöntőjé­ben méltatta a magyar és a szovjet sajtó felelősségteljes munkáját, jó együttműködé­sét és bejelentette, hogy a Szovjet Újságíró Szövetség a Szovjetuniót bemutató cik­keiért elismerésben részesí­tette Várnai Ferencet, a Ma­gyarország főszerkesztő-he­lyettesét. Soros György hazánkban Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter csütörtökön fo­gadta Soros György ameri­kai üzletembert. Soros György — az általa létrehozott MTA—Soros Ala­pítvány Bizottság elnöke — az elmúlt négy esztendőben csaknem 3 millió dollárral támogatta a magyar tudo­mányos, ezen belül a kör­nyezetvédelmi, továbbá a kulturális tevékenységet, va­lamint a kultúránk nemzet­közi kapcsolatainak fejlesz­tését elősegítő intézményi és egyéni pályázatokat. A KVM-ben folytatott megbeszélésen az Alapít­vánnyal kapcsolatos általá­nos kérdések mellett nagy súlyt kapott a környezetvé­delem is. Egyetértettek ab­ban, hogy az Alapítvány a jövőben a környezetvédelem társadalompolitikai és köz- gazdasági feladatainak meg­valósításához nyújtott se­gítséggel, valamint környe­zetvédelmi szakemberek képzésének támogatásával szélesíthetné tevékenységét. A megbeszélésen szóba került az is, hogy az Egye­sült Államok és hazánk környezetvédelmi intézmé­nyei között már kialakulóban levő együttműködés feltétele­it is bővíteni lehetne az Ala­pítvány segítségével. A munka ünnepeltjei Az Egri Alkotmány Lakásszövetkezet A Szövosz-elnökség dicsé­rő oklevelét érdemelte ki az Egri Alkotmány Lakásszö­vetkezet. Az elismerést iga­zoló dokumentumot Lukács József, a Mészöv lakásszö­vetkezeti osztályának vezető­je nyújtotta át Kiszely György elnöknek. A munkájukat jutalmazó szavak mellett egyebek kö­zött megemlítették azt is, hogy a szövetkezet 1984 óta nem emelte az üzemelési dí­jait, miközben köztudottan a villamos energia, gáz. szállí­tási ára nőtt. Emellett saját erőből építettek 14 garázst a Diófakút utcai lakásokhoz, ami mai gazdasági helyze­tünkben mindenképpen em­lítésre méltó tett.

Next

/
Thumbnails
Contents