Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1988. május 31., kedd A MEGYEI NÉPFRONT TÁRGYALTA: A muzfológia és az egészségmegőrzés A Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága a rendelkezésére álló lehetőségek alapján továbbra is igyekszik kiemelten támogatni az egészségmegőrzés hosszú távra szóló társadalmi programját azért. hogy csökkenjenek azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyeket az elmúlt években — aránytalanul magas fiatalkori halálozás, érrendszeri betegségek — nem tudtunk enyhíteni. A jövőben is fokozódó érdeklődésre tarthat számot az egri Dobó István Vármúzeum is, amely nemcsak falai között őrzött műkincseivel, hanem létével is hazafiasságunk, történelmi érléktisz- teletünk szimbóluma — e gondolatok jegyében tartotta megbeszélését a HNF Heves Megyei Bizottsága, amelynek legutóbbi ülésén elsőkéni dr. Bodó Sándor, a Heves Megyei Múzeumi Szervezetek igazgatója egészítette ki szóban, a megyei múzeumok honismereti mozgalomban betöltött szerepéről készült írásos beszámolóját. Az igazgató elmondotta közel egy évtizede vezeti a reá bízott intézményeket, s amikor hivatalát elfoglalta, célul tűzte ki, hogy működése alatt külső formájában és belső tartalmában egyaránt méltóvá váljon az egri vár a magyar hazafias gondolkodásban betöltött szerepéhez. Mert túlzás nélkül állíthatjuk, napjainkra sem csökkent népszerűsége, látogatottsága. Szakmailag is a magyar muzeológia fellegváraként tartják számon. Az elmúlt öt-hat évben megháromszorozódott az intézmény költségvetése. Ebben hathatós szerepet játszott a megyei tanács művelődési osztálya. Szükségleteiket ez éppen fedezi, viszont az infláció miatt hosszabb távú, nagyobb léptékű tervek megvalósítására már nem futja belőle. Aki felkereste Eger városát és csak kívülről tekintett az egri várra. az is lemérhette a kedvező változásokat. Az említett időszakok alatt jelentősen nőtt az új beszerzésből származó .műkincsállományuk is. Megnyitották a Telekes- sy-patikát, az ehhez szükséges korabeli gyógyszerészeti edények, valamint a képtáruk számára vásárolt német- alföldi, osztrák, magyar festők remekei is újdonságnak számítanak. Jelentős eredményként könyvelhetők el a kápolnai leletmentés alkalmával talált kelyhek és pa- téna, amelyels_.a jövőben kiállításra kerülnek az egri múzeum falai között is. Szeretnék — elsősorban a Török Köztársasággal — bővíteni keleti kapcsolataikat, és figyelemre méltó a szilvásvárad! Orbán-ház kialakítása. amely példaértékű a magyar muzeológiában, ugyanis szakítva a korábbi gyakorlattal. nem tájház, hanem a Bükk természetvilágának történetét bemutató hely lett az egykori erdészházból. Szép sikereket mondhatnak magukénak a tudományos publikáció, a könyvkiadás területén is. De továbbra sem feledkeznek el ar- ról. hogy minél jobb a vár állapota, annál többet jelent ez a hazafiságtudátban. Dr. Kovács Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese az egészségmegőrzés hosszú távra szóló Heves megyei társadalmi programját terjesztette a testület elé. Hangsúlyozta: az elmúlt évtizedben legnagyobb mértékben azok körében nőtt a halandóság, akik teljesítőképességük csúcsára léptek, akik tapasztalataik és tudásuk révén a legértékesebb tagjai lehettek volna társadalmunknak. Emiatt dolgozta ki a kormányzat elképzelésének szellemében megyénk is akciótervét, amelynek fő célja a lakosság egészségállapotának kedvező irányú alakítása. a halálozást döntően befolyásoló megbetegedések csökkentése, a stressz és a kockázati tényezők visszaszorítása és az életmód gyökeres megváltoztatása. Az elképzelések végrehajtása során előtérbe kell helyezni a megelőzés hatékonyságának fokozását, s ezzel párhuzamosan a gyógyító ellátás színvonalának folyamatos mértékű javítását. Igen fontos a környezetünkben lévő rákkeltő, veszélyes hulladéknak számító anyagok felismerése és lokalizálása, mivel mai ismereteink szerint a daganatos betegségek okozta halandóság jelentősen csökkenthető az említett anyagok mással történő helyettesítésével. valamint rendszeres szűréssel és gondozással. Ám nem kevésbé károsak a kidobott gyógyszerek is, ugyanis a fel nem használt kapszulák. pirulák földbe, vízbe kerülve beláthatatlan veszélyforrást rejtenek magukban. Az előadó külön a testület figyelmébe ajánlotta azt a nem kívánatos jelenséget, hogy tájegységünkön túlságosan elszaporodtak az italboltok, és a legtöbb kereskedelmi vállalkozásba kezdő ebben látja gyors meggazdagodásának útját. BALÁZS IMRE ÉS BODROGI LAJOS KIÁLLÍTÁSA - TÖRÖK VILÁG HATVANBAN - A DÉLSZIGET VENDÉGE POZSGAY IMRE - GÁLAMŰSOR AZ ÁTTELEPÜLTEKÉRT -GALÉRIABUSZ POZSONYBA, BECSBE Hatvani Galéria-naptár A Hatvani Galériában nagy sikere van a múlt héten megnyílt két kiállításnak. Egyiken az Erdélyből áttelepült, korábban a marosvásárhelvi művészte- lepen dolgozó Balázs Imre festőművész mutatja be sokrétű, komoly szakmai felkészültséget tükröző anyagát, amely Európa néhány nagyobb városa mellett megjárta már az Egyesült Államokat és Izraelt is. A másik kiállítás egy évekkel ezelőtt elhunyt, ám rézműves szakmáját magas szinten művelő iparosember a hódmezővásárhelyi Bodrogi Lajos munkásságának állít emléket, s bizonyítja azt, hogy a kézművesség szerete- te mennyi művészi értékkel tudja gazdagítani környezetünket. E kettőc tárlat június végéig várja az érdeklődőket. Június másodikén, csütörtökön este fél hat órakor egy, minden hatvanit érdeklő témáról rendez előadást a galéria. Szereplője Demény- Dittel Lajos, aki hivatását tekintve nem pedagógusember ugyan, de olyan otthonosan mozog hazánk, főként Heves megye történeti múltjában, hogy több szakdolgozatával szerepelt a legjobbak között különböző országos pályázatokon. Ezúttal a török hódoltság korába vezeti vissza hallgatóit, vagyis abba az időbe, amikor e táj szandzsákja — megyeszékhely — Hatvan volt. Mint korábban jeleztük: a Hatvanban megjelenő Délsziget folyóirat június 18- án, szombaton rendezi meg támogatóinak országos találkozóját. A kétrészes program délután ötkor a galériában egy változatos művészettudományi műsorral •kezdődik, amelyet Bognár Rezső akadémikus, az Elnöki Tanács tagja nyit meg. Ezt követően Czine Mihály egyetemi tanár „A Délsziget 40 esztendővel ezelőtt és ma" címmel tart előadást, majd Pomogáts Béla irodalomkutató a határainkon túli magyar líra és próza jelenéről beszél, őket Kris- tó Nagy István követi, aki „Magyar képzőművészek a nagyvilágban" című felolvasását tartja meg, záróhozzászólást pedig Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mond. Ugyanezen a napon — este fél kilenckor — rendezik* meg a Hatvanból és Hódmezővásárhelyről elszármazott művészek gálaestjét a szakmunkásképző nagytermében. Szereplői között találjuk Gombos Katalint, Bessenyei Ferencet, Pánczél Évát, Juhász Flóriánt, llosfalvy Róbertét, Moldován Stefániát, Sinkovits Imrét, Mester Istvánt, s igen szép gesztus, hogy a művészek lemondtak gázsijukról, és az est jövedelmét az Erdélyből áttelepültek megsegítésére, illetve az 1848—49-es mártíremlékmű javára fizetik be. Végezetül: június 25-én reggel fél 6-kor háromnapos Pozsony—Bécs útra indul a galériabusz, amelynek utasai e két város nevezetességeivel ismerkednek meg. Napjainkban még inkább érdemes rádiózni, mint valaha. Érthető, hiszen az itt dolgozó kollégák — s ez mindenképpen dicséretes — nemcsak gyorsan, precízen, érdemlegesen reagálnak a felfokozott ritmusú eseményekre, hanem a jövőt is pásztázzák. Aki rászánja magát, üdítő, kellemes,, továbbtöpren- gésre serkentő, cselekvésre hangoló kikapcsolódás részese lehet. Elindulhat a múlt forrás- vidékéről, akaratlanul is kutathatja azt, hogy mi kamatoztatható apáink, nagyapáink örökségéből. Az Ismét — a javából! egyik blokkja megrázó epizódokat elevenített fel annak a vakvágányra futott írópernek anyagából, amelyet a szuperdiktátor, Sztálin és jellemtelen, karrierista környezete kreált a szovjet szellemi élet három nemzetközileg is nagyra tartott kiválósága ellen. Megtörték, megalázták őket, ám beismerő vallomásukat mégis visszavonták. Akkor is, ha életükkel fizettek ezért, mert nem hódoltak az ellenvéleményt nem tűrő zsarnokságnak. Babel, Meyerhold és Kolcov tragédiája memento számunkra, s megerősíti hitünket a vitathatatlan erkölcsi értékek felsőbbrendűségében. Szerdán este az 1968-as esztendőt mérlegelte a stúdióban Almási Miklós, Gö- möri Endre, Köpeczi Béla és Nyers Rezső. Tetszett ez a hathatós érvekkel szervírozott vérbeli vita, mert mi idősebbek újrafogalmazhatjuk hajdani meglátásainkat, bepillanthatunk az egykori gazdasági, politikai döntések akkor érthetően nem publikált alternatíváiba, vagyis okos tippeket kaptunk hétköznapjaink jelenségeinek higgadt rangsorolásához. Most kalandozzunk a jelenben! Az aktualitás jegyében formálódott - az egyébként máskor is színvonalas Családi tükör szombati programja. A munkatársak először Ózdra látogattak el, ahol pillanatnyilag 600- an várnak állásra, kenyér- keresetre. A riporter nem lakkozott, hanem a lényegre koncentrált, kimondatlanul is arra biztatta az érintetteket, hogy aknázzák ki az átképzésben rejlő nem könnyű lehetőségeket, hiszen a mai áldozat holnap feltétlenül megtérül. Vonzó volt a tárgyszerű megközelítés. Annál is inkább, mert mögötte azért ott rejlett a humanizmus, a segítő szándék, amely minden valamire való zsurnaliszta alapállása. Később a veszélyesen terebélyesedő alkoholizmusról esett szó. Kár, hogy elsősorban közhelyek hangzottak el, méghozzá mindenféle előremutató következtetés nélkül. A stúdióba hívták Kormos Valériát, a Nők Lapja újságíróját, azt az alkotót, aki felelősségérzettel áthatva dolgozta fel a battonyai S. O. S. Gyermekfalu dicstelen krónikáját, amely mint cseppben a tenger tükrözte társadalmi balfogásainkat, aligha igazolható vaskos tévedéseinket, amelyek mögött sajnos, a senki által sem zabolázott, féktelen személyes indulatok izzanak. A szerző — többek között — az ott tevékenykedő anyák keU tős kiszolgáltatottságára hívta fel a figyelmet, s azt hangsúlyozta, hogy a ceza- romániás irányítás nemcsak a szárnyalásra született gondolatot béklyózza, hanem az egyéniség, a karakter erényeit is eltorzítja, s ennek az abszurd helyzetnek csak áldozatai lehetnek Mindkét csatázó táborban. Az egyik reggel Mezei András vallott új könyvéről, amelyben a totális vihart kavaró Naksol-ügy összetevőit bogozgatja. Sovány vigasz az, hogy az idő ebt^gn az esetben is a nyitottságra esküvők, álláspontjának helyességét hitelesítette, hiszen az is véletlen, hogy a matuzsálemi korú feltaláló még megélhette a megkésett sikert. Azért kell dolgoznunk, küzdenünk, hogy a csak azért is konzervatívok feladják végre protekciós bástyákkal védett állásaikat, mert kis hazánk kibontakozásának ez nélkülözhetetlen kívánalma, hiszen mi elsősorban tehetséges, tisztes szándékú polgártársainkra lehetünk büszkék, akik nem Nyugaton keresik a zavartalan érvényesülést, hanem e honban akarják, zömében önzetlenül, szolgálni valamennyiünk féltett ügyét. Ezért nem felesleges az olykor izgatott S. O. S. jelzés, hiszen azon a jelképes készüléken kizárólag ezért sugározzuk. Minden frontról, mindenhová . . . Pécsi István Az egyik ismerősöm a minap titokban elárulta, hogy szívesebben olvas az öngyilkos cethalakról Vagy az afrikai sáska járásról, mint honi tehenészetünk nyilvánvaló eredményeiről. TeszeK még egy utolsó kísérletet, hogy meggyőzzem helytelen magatartásáról, bár jól tudom, meddő vállalkozás az egész. Egyik tehenészetünkben külföldi delegációt vártak. A minél kedvezőbb benyomások keltése érdekében kijelöltek egy fő-fő felelőst. A fő-fő felelős körbejárta a tehenészetet, és megállapította, hogy seregnyi hibát követtek el a legutóbbi ■ átalakítás során, olyannyira, hogy a helyzet valóságos kínszenvedés volt jószágnak, gondozónak egyaránt. Mit volt mit tenni, ismét gyökeresen át kellett alakítani a tehenészetet. A fő-fő felelős megszemlélte az új tehenészetet, és általában meg■ volt elégedve, csak az ütött-ko- pott, piszkos boxok nem nyerték el a tetszését. Azonnal kiadta az utasítást, hogy fessék égszínkékre a boxokat, ami küJORDAN POPOV idegnyugtató lön ben a szemre is rendkívül előnyös hatással van. A teheneket kiterelték az istállóból, és a gondozók nekiláttak a mázolásnak. Estére már olyan kéken csillogtak a boxok, mint az Adriai-tenger. A tehenek a szabad ég alatt töltötték az éjszakát, reggel azonban mindegyikük elfoglalhatta az eredeti helyét. Igaz, kissé sebtében történt a bekvártélyozás, mivel még nem száradt meg a festék, és néhány marhának festékes lett a lapockája, a szügye és a homloka. Üj, eddig ismeretlen fajta kérődzőit tehat az istállóban: a barnakék foltos szarvasmarha. A fő-fő felelős majd megpukkadt mérgében. Ezerféle megtorlást helyezett kilátásba a gondozóknak, és tüstént kicseréltette a tehénállományt. Ellenkező esetben valamennyi jószágot acetonba mártott pamutronggyal kellett volna órák hosszat csutakolni. Estefelé meg is érkeztek az új marhák, és szép sorban elhelyezték őket. A gondozókból azonban már annyi erőt kiszívott az előkészítő munka, hogy alig tudtak talpon maradni, és úgy kóvályogtak, mintha c ecelégy csípte volna meg őket. Mindez arra késztette a fő-fő felelőst, hogy őket is kicserélje. A küldöttség látogatása minden várakozást • felülmúlt, és a vendégek maradéktalanul meg voltak elégedve a látottakkal. A fő-fő felelős azonban csak az utolsó pillanatban -sóhajthatott fel megkönnyebbülten, mivel csak a végén derült ki. hogy a delegációt is kicserélték: állat- tenyésztési szakemberek helyett geológusok, lelkészek és banktisztviselők érkeztek, akiknek csupán halvány elképzelésük volt a tehenekről, a lovakról és a kecskékről. A küldöttség tagjai a vendégkönyvben rögzítették legfrissebb benyomásaikat. és távozásuk után minden ismét a helyére került. Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Egy „népművelő" népdalkör Igazi népművelés az az elöadas-sorozai. amelyet a Soros-alapitvany támogatásával valósít meg az érdi bukovinai székely népdalkor. Többnyire. az apró Tolna megyei községekbe települt be 1945—47-ben ez a népcsoport. Hogy eredeti kultúrájukat megtartani segítsenek nekik, most az érdi — szintén székelyekből álló — népdalkor, vezetőjükkel. Káka Rozália előadóművésszel az idén húsz előadás megtartását vállalta. A saját hagyományaikról szóló, a népdalaikat felelevenítő műsorok a legutóbbi hét végén Kalaz- nó, Aparhant, illetve Kéty és Felsönána községeit bukovinai székely hallgatósága körében arattak nagy sikert. (MTI-jotó — Kunkovács László) Mint cseppben a tenger
