Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-22 / 121. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 22., vasárnap 3. (Folytatás a 2. oldalról) telt közel egy év alatt az egyetértés és a támogatás mellett erősödött a türelmetlenség is. A pártós állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük. Következtetésünk egyértelmű: mindenben és egyszerre javulást eredményező, azonnali fordulatot nem remélhetünk, s felelősen ma sem ígérhetünk. A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Ennek következménye a termelési tényezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktúra általános elmaradottsága, a piac kiépítetlensége, a tőkepiac vagy a nagyobb teljesítményre ösztönző és serkentő verseny hiánya. Szembe kell néznünk a társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal is: a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulásával, a lakosság egészség- ügyi állapotának romlásával, a társadalmi beilleszkedés zavaraival, a munkaerkölcs lazaságaival, a munkakultura egyenetlenségével. Vitathatatlan, hogy e problémák megoldásához, a feszültségek oldásához több pénzre lenne szükség. Sokat nyerhetünk azzal, ha megszüntetjük gazdálkodásunkban a pazarlást, ha jobban megszervezzük a munkát, ha átcsoportosítjuk az eszközöket, de a bővebb anyagi forrásokat elsősorban nem a takarékoskodás, hanem a bátrabb, a szabadabb és főképpen ésszerű vállalkozás biztosítja. Régóta foglalkoztat mindenkit, hogy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elsza- lasztjuk a nagyobb nyereség, a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amely a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt. Ahhoz, hogy a vállalati önállóság kiteljesedjen, s a szabályozás elfogadható stabilitását elérjük, a gazdálkodás feltételeit lehetőleg törvényekben kell szabályozni. Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk. Nagy tartalék és szervező erő rejlik a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében, a vállalkozások formáinak gazdagításában, a tulajdonosi érdekeltség erősítésében, a társadalmi tőke mobilitásának javításában. Ezért támogatjuk a korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő társasági törvény megalkotását, amely az eddigieknél jobb lehetőséget teremt a különféle szocialista tulajdonformák, a magántulajdon, valamint a külföldi tulajdon működéséhez. Hiszen tőkeerős, nemzetközileg versenyképes nagyvállalatokra éppúgy szükségünk van, mint a különböző méretű kis- és közepes vállalkozásokra. A fogyasztás- és jövedelem- korlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni, hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni. Megoldandó kérdés a részvénytársaság, a tőzsde beilleszkedése a szocialista tulajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció vagy az állami adósságvállalás mértéke. Mindez rövid és hosszú távon különböző társadalmi problémákat, eltérő egyéni és közösségi érdekeket érint. Megoldásuk csak a gazdasági és társadalmi előnyök és hátrányok nyilvános mérlegelése alapján alakítható ki. Az ellentmondó érdekek és körülmények közepette kell megtalálnunk a társadalmi fejlődés számára összességében optimumot jelentő, elfogadható megoldásokat. De számolnunk kell azzal, hogy e folyamatban nemcsak nyertesek, hanem vesztesek is lesznek. A politikai vezetés feladata ilyen körülmények között egyrészt olyan intézményi kereteket, nyilvánosságot, mechanizmusokat kiépíteni és működtetni, amelyek garanciák arra, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit, másrészt magában a reformfolyamatban gondoskodnunk kell arról, hogy - egy hasonlattal élve - a reform számára a házépítéshez szükséges terv és a hozzáértő felelős építésvezető is rendelkezésre álljon. Politikai intézményrendszerünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaságirányításban az építésvezető szerepét a kormányra bízzuk és a kormánytól a Parlament kéije számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tartozzon felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak. A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a család, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és tevékenykedőket összefogó egyesülések kiépülése útján biztosíthatjuk. A politikának támogatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az önkizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálkodás és a nép igazságérzetével találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává. Schmidt Ernő, a szombathelyi FALCO Fakombinát vezérigazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás összefüggéseit elemezve mindenekelőtt a kisvállalkozások szerepéről szólt: a kisvállalkozási forma nálunk is megtette a kezdeti botladozó lépéseit, azután össztűz zúdult rá. Rögtön kezdtük félteni a főmunkaidő becsületét. Adatok keringtek a vállalkozásból származó nyereségsummákról. Nem lehetett azonban hallani a csődbe ment kezdeményezésekről és A Heves megyei küldöttek egy csoportja a nyomukban megjelenő anyagi veszteségekről. A vállalakozás nyomán törvényszerűen megjelennek a társadalomban a jövedelemkülönbségek, az egyéni gyarapodás. Ha az egyéni gyarapodást nem engedjük, vagy korlátok közé szorítjuk, akkor árutermelő gazdaságunk motorját kapcsoljuk ki. Az elmondottakat e szavakkal összegezte:- Én nem féltem a szocializmust a vállalkozástól. Inkább attól féltem, hogy a már hosszú ideje tartó, a társadalmi tulajdon működtetésének krízise lassan visszafordíthatatlanná válik Katona Béla, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragaszko- dunk-e a korábban kialakult modell további fenntartásához kisebb változtatásokkal. Ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megoldást, a rendszer átfogó minőségi megújítását olyan stratégiai változtatások segítségével, amelyek egyértelműen szocialista jellegűek. Kifejtette, hogy az utóbbi utat kell választani. A pártban megvan az a szellemi, politikai, erkölcsi erő, amely a változás végrehajtásához szükséges — hangoztatta. Mindezek alapján javasolta, hogy az állásfoglalás bevezető részében, a politikai folyamatosság vállalása mellett, kiemelten és határozottan rögzíteni kell, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezte magát az alapvető változások végrehajtása mellett, és ez képezze program- nyilatkozata alapját. Az állásfoglalásnak a káder- politikával foglalkozó részével kapcsolatban kifejtette: elsősorban a politikai vezetőkre vonatkozóan ki kell mondani: már nem hisszük azt, hogy a kommunisták különleges emberek, azt meg főleg nem, hogy tökéletesek. De azt joggal elvárják tőlük, hogy erkölcsi tekintetben valóban példamutatók legyenek. Javasolta, hogy innen, a pártértekezlet fórumáról hirdessék meg nyilvánosan a kíméletlen harcot a jogtalan kiváltságok felszámolására, a szerénytelenség, a személyi összefonódás, a korrupció és a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. Ez legyen kötelessége minden párttestületnek, párttagnak, és hívjuk szövetségesül valamennyi tisztességes magyar állampolgárt. Fontos lenne végiggondolni, hogy a formailag meglévő lehetőségek ellenére miért nem volt jellemző mindeddig a szabad véleménynyilvánítás és a vita még a párt testületeink munkájára sem. Arra a következtetésre jutott, hogy a véleménynyilvánítások elmaradásának legdöntőbb oka a veszélyérzet hiánya volt. Nem volt veszélyérzete a testületek tagjainak, mert éveken keresztül senki nem kérte tőlük számon, hogyan és kinek az érdekeit képviselik az adott testületben. Nem volt veszélyérzete a testület vezetőinek sem, mert meg voltak győződve róla, hogy a politikai hatalom és a párt vezető szerepe széles körű véleménynyilvánítás és viták nélkül is fenntartható. Szerencsére ezt a tespedt állapotot az élet már elsodorta. A párt vezető szervei pedig maguk döbbenhettek rá, hogy egy szűk csoport döntéseiben sok a hibalehetőség, a valóban helyes döntésekhez valódi vitára van szükség, mert ezek hiányában a hatalom ugyan megmarad, de a bizalom gyorsan fogy. Gráf József, a Szigetvári Városi Pártbizottság első titkára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban többé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt működésének vezérelve a demokratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jónéhányszor megfogalmazódtak, ám a gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet demokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság. A döntéshozatal mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megköny- nyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság többet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása. Szóvá tette azt is: a párttagok körében nem találkozott egyértelmű helyesléssel a korlátozott idejű választhatóság, a kötelező rotáció elve. Sokan úgy tartják, hogy a kizárólagos kritérium az alkalmasság legyen. Kovács András filmrendező feltette a kérdést: mit tudunk realizálni azokból az értékes Folyosói pillanatok A nyíltság jegyében folytatódott tegnap Budapesten az országos pártértekezlet. Sót ezt még betetőzte az emelkedettebb hangulat, köszönhető ez néhány kivételes politikus mondanivalójának. Az estig tartó vitában mintegy harmincán kaptak lehetőséget a felszólalásra. Társalgás, felfrissülés — e két alapvető funkciója volt a vitát szabdaló szüneteknek. A legjobb kávénál is élénkebbé tette az egyik ilyen szombati eszmecserét miniszterelnökünk hozzá- szólalása. Kis csoportokban itt is ott is Grósz Károly neve, nagy hatást, tapsot kiváltó beszéde lett a központi téma. Heves megye küldöttcsoportja kisebb társaságokban szintén ezt elemezte. Mi ott jegyzeteltünk, ahol Keresztesi Péter hallgatta Schmidt Rezső és Budai Sándor dialógusát. Hármójuk közmegegyzése volt a kiindulás: Grósz Károly mondanivalója kielégítette a várakozást. A tamamérai Lenin Tsz párt- bizottságának titkára a hangsúlyok közül erre tért vissza: — A miniszterelnöki vallomás egyértelműen fogalmazta meg a sorrendet, azaz a hibákra először az alapszervezetekben a párttagok figyeltek fel, s csak majd ezután a vezetés! — idézte Budai Sándor. A megyei tanács elnöke, Schmidt Rezső szimpatizált a megállapítással, mi több, neki imponált az is, hogy: — Grósz elvtárs a felszólalásakor nem vindikált több jogot (időt) magának mint egy küldött. Negyedórában mondta el kendőzetlenül, magvas véleményét. Ebben szintén nagy volt az egyetértés. Miként valamivel később a pártértekezlet hallgatóságának Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának szavai fogadtatásakor. Egyebek között ezt ajánlotta a szavazati joggal rendelkező küldöttek figyelmébe: — A társadalmi közmegegyezéshez olyan programra van szükség, amely nem téveszti ösz- sze a tényeket a vágyakkal... A hatvani Bajza József Gimnázium igazgatónője, Farkas Kálmánná délután kapott szót, méghozzá elsőként. Tulajdonképpen az előre megirt beszéde ott kint, mikrofonhoz lépve nyerte el végső változatát, mert úgy érezte — helyesen -, hogy gondolatait érdemes igazítani az addig a vitában elhangzottakhoz. A pihenő a pártértekezlet elnökségében helyet foglalóknak elkülönülten telik. A szünetekben Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára is az elnökségi büfét látogatta. Kétségkívül a „kollégák” személyisége izgalmasan érdekessé, színessé tette perceit, ő maga ennek hasznát a következőkben foglalja össze: — Szálláshelyünkön, a párt politikai főiskoláján küldöttcsoportom tagjaival cserélek eszmét a történtekről, itt viszont az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában „az asztal másik oldalán ülőktől” csípek el rövid értékelő mondatokat. Mindezeket szintén beépíthetem majd munkába. Ignácz Gyuláné, a bélapátfalvi községi pártalapszervezet titkára „csak” az ülésteremben foglal helyet, mégis nagy megtiszteltetésnek veszi ezt. Amikor arról érdeklődünk, hogy körzetéből mivel bocsátották útjára, tréfásan megjegyzi. — Ismerkedjél meg a pénzügyminiszterrel — mondták odahaza. Editke ugyanis a községi tanács pénzügyi előadója, s kollégáival egyetemben ő tudja igazán, a fejlesztésekhez mennyi mindenre jól jönne a több pénz. Egyébként az országos pártértekezletről hazatérve nyilt pártnap keretében több helyen tart majd élménybeszámolót. Ma, vasárnap a vita összefoglalója lesz a bevezető esemény. Ezt követően zárt ülésen választják újjá a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Alighanem a legnagyobb munka a szerkesztőbizottságra vár — ennek tagja Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára is -, olyan dokumentumot készíteni, amely mindenben megfelel a három nap történésének, és irányt mutat a XIV. pártkongresszus kezdetéig. Budavári Sándor gondolatokból, amelyek a párt- szervezetek vitáiban és ezen az értekezleten felhalmozódtak? — Az állásfoglalás-tervezet rengeteg hasznosítható gondolatot tartalmaz — hangsúlyozta -, s nem is lehet ez másképpen, hiszen ez volt kiindulópontja eszmecserénknek. Az állásfoglalástervezet — és ezért szavazok mellette — lehetővé teszi a változásokat, de nem fogalmazza meg nyíltan ezeket. Vitáinkban ugyancsak tükröződött ez a kettősség: az ellenvélemények árnyalatokban fogalmazódtak meg, tehát részben ismerni kell, hogy ki mondja azokat, másrészt ismerni kell a témát. Holott mindannyian tudjuk, az éles fogalmazásnak az az előnye, hogy világossá, félreérthetetlenné teszi az ütközést, és ezzel önmagában is gondolatokat ébreszt. Én is szeretnék élesen fogalmazni... Ennek a pártértekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generációváltást, amely szintén feladatunk. De — és ezért van szükség az éles szavakra — egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. És mint ideológus hozzátette: szükséges a visszatérés Marxhoz. E nyilatkozat óta két évtized telt el, s ezalatt hozzászokhattunk, hogy remek szövegeink vannak, de mintha az alkalmazásról, a végrehajtásról kevésbé egyértelműen beszélnénk. Mintha nem lennénk tudatában annak a felelősségnek, amit az egy- pártrendszer jelent, hiszen minden a mi vitáinkban dől el. Tehát az is a párt vitáiban dől el, hogy a jövőben nem a párton belül kell minden kérdésről dönteni, hanem az államapparátusban, a társadalmi szervezetekben. Farkas Kálmánná felszólalása Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Heves megyei küldöttársaim- mal együtt én is felelősségérzettől áthatva jöttem erre az értekezletre. Szeretnék az értekezlet utáni találkozókon arról beszámolni az elvtársaknak, hogy olyan konkrét határozatokat hoztunk a XIV. kongresszusig hátralévő két, esetleg két és fél évre, melyeknek teljesítéséről számot is adhatunk majd a kongresszuson. Ezért azt javaslom, hogy a pártértekezlet az állásfoglalás tervezetet fogadja el, mint a párt hosz- szútávú programját és az újjáválasztott központi bizottságot bízzuk meg azzal, hogy a kongresz- szusig tartó időre feladattervet dolgozzon ki, melynek végrehajtásáról beszámol a kongresszuson. A párt vezető szerepének erősítéséhez szükség van a szó és tett egységére, mert csak igy tarthatjuk meg a párttagok és pártonkí- vüliek bizalmát. Ezért tartom fontosnak, hogy az állásfoglalás tervezet és Kádár elvtárs előadói beszéde is fő feladatának jelölte meg a pártdemokrácia erősítését. Ennek legfőbb módja az alapszervezetek munkájának erősítése. Ehhez azonban az szükséges, hogy az eddiginél lényegesen több, gyorsabb és pontosabb információkkal rendelkezzünk a felsőbb pártszervek részéről. Több felszólalás szólt a vezetés, elsősorban a Központi Bizottság és az alapszervi tagság közti távolságról. Javaslatom azt a célt szolgálja, hogy ez a távolság csökken. Konkrét javaslatom a következő az újjáválasztott Központi Bizottsághoz: 1. A pártértekezlet befejezése utántól kezdve a Központi Bizottság valamennyi üléséről jelenjen meg jegyzőkönyv 1-3 hónapon beliíl. Az ott elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak. Ez több szempontból is fontos lenne. Növelné a párton belüli nyilvánosságot, mert a párttagok megismernék a Központi Bizott(Folytatás a 4. oldalon)
