Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 16., hétfő 3 MEGYÉNK AZ NSZK-BAN Külföldön is megnyertük a turisták kedvét Frankfurt, München után — Arezzo következik A CSIRKÉK KEDVETLENÜL KAPIRGÁLNAK . .. Mi aggasztja a kistermelőket? Legutóbb Orosházán és Füzesabonyban találtak a háztáji termelőknél olyan keveréktakarmányt, amely központi — tehát ellenőrzött — forgalmazási helyről származott, ám puszta létével is meghazudtolt egy réges-régi kereskedelmi igazságot, azt tudniillik, hogy a zsákban mindig annak kell lennie, amit a kisérőcédula, -felirat, -címke feltüntet. Ha ez nem így van. az a mezőgazdasági termelésben, ahol az utólagos ellenőrzés és bizonyítás csak nagy kerülőkkel valósítható meg mindig is. most is, övön aluli ütésnek számít. A frankfurti termékbemutató egy része Az az állat ugyanis, amelyik nem jut hozzá a kellő összetételű és a gyártó által is garantált takarmány-ösz- szetevő'khöz, nevezetesen: a nyomelemekhez, fehérjéhez, mind kedvetlenebből kapir- gálja a takarmányt. Lassan hízik, nevelkedik, az állatorvosnak sokat mondó tüneteket mutat. Mindez pedig azt jelenti, hogy a jószág ilyenkor a gazda nyereségét kapirgálja ki a zsebből — mások, arra illetéktelenek számára. Másik példa. Az idén is április végén, május elején a szabadpiacon alaposan fölment a kukorica ára. A kistermelő azért a gabonáért fizet ezúttal lényegesen többet mint máskor, amelyből a statisztika szerint megtermett a hazai szükséglet. Ezek szerint — finoman szólva — valahol „elfekszenek" a készletek, ismét csak a kistermelő kárára. A mezőgazdasági kistermelés helyzetét elemző kiadvány, amely a Központi Statisztikai Hivatal gondozásában jelent meg, alapjában véve nem tartalmaz semmi olyat, amire föl kellene kapnunk a fejünket. Nem keltett semmiféle visszhangot, hogy a kistermelők annyit nyújtottak ismét, mint korábban, tehát — sportnyelven szólva — újra hozták magukat. Indokolt tehát a megnyugvás az egész vonalon? Nem. legfeljebb kényszerű belenyugvásról beszélhetünk. Beletörődésről abba, hogy a másfél millió kistermelő — nem számítva közéjük a családtagokat —, aki a háztájiból évente ötven- milliárd forint értéket ad. bizony már nem képes többre. A kistermelésben még mindig divatja van az össze- eszkábált gépeknek. Néha régi motorkerékpárokból kivett szerkezetek adják a kisgép lelkét. És senki sem akad fönn azon, ha egy régi gépekből összevarázsolt „modell” füstölög el előtte. Mennyivel jobb lenne egy modern kistraktor, mondhatnánk. ha nem tudnánk, ez a gép tartozékaival együtt százhatvanezer forintba kerül. míg a vele megtermelt burgonya, zöldség és gyümölcs kilójáért az átvételnél pár forintot adnak. Legutóbb a TOT is kifogásolta a mezőgazdaságigépgyártó vállalatoknál a magas árakat és a kínálatot, a géplista összetételét. És a TOT-ban csak tudják! Hiszen a termelőszövetkezetek amúgy is túlterhelt gépparkjukkal rengeteg külső munkát is vállalnak, éppen a kistermelők szolgálatában. Ilyenkor szembetűnő, hogy a háztáji gazda, a kiskert- tulajdonos mennyire rászorul a gépi segítségre. A szövetkezetek a kistermelés részére egv év alatt 1,9 milliárd forint értékű gépimun- ka-szolgáltatást végeztek, ebből csupán a szállítás meghaladta a hétszázmilliót. A gépi munkák értéke tíz év alatt háromszorosára emelkedett. a szállításoké pedig megkétszereződött. Ezzel szemben áll a ..másik oldal”: 100 háztáji Gazdaságra 1,4 kéttengelyes traktor jut. 2 egyszemélyes kisvontató, 4 motoros permetező és 2 motoros univerzális gép. A régebbi statisztikákhoz képest ez dicséretes fejlődést jelent, a kívánalmak teljesítéséhez azonban manapság ez már kevés. A kistermelőket ma sok minden aggasztja. A többi között az. hogy a zöidség- gyümölcs piacon a központi szervek eddigi nagy nekirugaszkodásai rendre kifulladnak. Ennek következtében a termelői és a fogyasztói árak között továbbra is olyan eget verő különbség van, ami számukra — és a vásárló számára is — egyszerűen megmagyarázhatatlan. A termelői értékesítési lánc utolsó szakaszának bonyodalmai olyannyira áttekinthetetlenek, hogy mind kevesebben hisznek már abban: a termelő szép és egészséges árujáért egyszer még versenyezni fognak a felvásárlók. a feldolgozók, a bélés külkereskedők. Sokan vallják: amíg a kistermelés érdekvédelme nem áll a maga lábán, s nem képes kellő eréllyel föllépni a kistermelői áru piaci megpróbáltatásai ellen, mindig is lesz alma-, szőlő-, málna-, sertés- és még ki tudja, hányféle „háború'’. Vannak azonban olyan fejlemények, amelyek a kistermelőt egyelőre nem aggasztják, mivel még nemigen értesült róluk. A TOT- ban, ahol a tisztségviselők mindig is hangoztatták: az anyagi kapcsolatok rendszerében nagy jelentőségű a közös gazdaságok által nyújtott szolgáltatási és áruhitelek szerepe, most újabb elemzést készítenek. A kamatlábak erőteljes emelkedése ugyanis alaposabb vizsgálatra késztette a tsz-ekel. hogy fönntartsák-e az eddig kialakult gyakorlatot, miszerint a hízót, a takarmányt. a termelési szolgáltatásokat továbbra is kamatmentes hitelre adják a tagoknak, a leszállított áru ellenértékéből vonva le a kölcsön összegét. Ezt a gyakorlatot a szövetkezetek egy része, ahol amúgy is anyagi nehézségekkel küszködnek, esetleg a továbbiakban nem folytatja. S ez egyre inkább nyílt titok a háztáji portákon. Márpedig itt nem kis összegekről van szó. Ugyan nincs hivatalos adat arra, hogy a tsz-ek milyen összegű áru- és szolgáltatási hitelt nyújtanak a háztáji gazdaságoknak. de a számítások arra utalnak, hogy e pénzek évente a többszörösét teszik ki az OTP és a takarékszövetkezetek által nyújtott hiteleknek. Márpedig ezeket tavaly, nem kevesebb, mint négymilliárd forintra becsülték. A kistermelés helyzetének javítására számos intézkedés történt az utóbbi időben: például az Országgyűlés tavaszi döntése óta a továbbiakban a termelőszövetkezet dönti el. hogy a háztájiban végzett munkát milyen esetben és milyen feltételek mellett ismeri el a közösben végzett munkaként. A tsz-tagság egyértelműen örömmel üdvözölte ezt a rendelkezést, s kistermelő társaikkal együtt abban reménykedik a folytatásban, hogy fokozatosan sikerül fölszámolni az akadályokat a mezőgazdasági kistermelés korszerűsítése útjából. J. F. Arabella Congress Hotel Frankfurt * * * * (Sufer, eme lSerle (Tinhorns Az első szereplés meghívója Leszedték rég a zászlóinkat, transzparenseinket, eltűnt minden alkalmi dekorációnk a nyugatnémet nagyvárosokból — de Váradi La- josék fülbemászó, szívet bi- zsergető magyar muzsikájának hangfoszlányai még bizonyosan ott lengedeznek a metropoliszok körül. S valószínű, hogy hazánkból más, több is maradt az NSZK- ban. Országunk egy kedves darabkájának, Heves megyének, a Mátra-Bükk vidékének, Egernek szép emléke ... Nehéz is lenne elfelejteni a külföldi szereplések történetében elsőnek számító tájegységi bemutatkozást, az „Eger Magyarország gyöngyszeme” címmel sorra került reprezentatív idegenforgalmi rendezvényeket, mert igazán jól sikerültek. Elismerő a sajtóvisszhang, megelégedéssel szólnak jelentkezésünkről a tekintélyes orgánumok is. Az a néhány nap így a szűkebb hazánkat képviselők számára sem kevésbé jelentett élményt. Az egri szállók kitűnő prímása — akinek hegedűje zengett már olasz földön, az NDK-ban, Portugáliában, Spanyolországban, Izlandon, s Bulgáriában is — őszintén beszéli visszatértük után, hogy a legfényesebb nemzetközi banketten sem játszottak nagyobb kedvvel, mint a színeinkre, ízeinkre kíváncsi frankfurti, müncheni vendégsereg előtt. Mert igen hálás volt ez a közönség, délben, este megtöltötte az éttermet, önfeledten ragadtatta tapsra magát úgyszólván minden zeneszám után. Olyan is ült az asztalnál, aki nem utolsósorban a melódiák miatt hozta előbbre 81. születésnapjának megünneplését. A még a háborúk idején távolba szakadt doktor úr élete párjával együtt könnyezve idézgettette az elhagyott világ megannyi szép dalát, s első látásra barátjául fogadta az egész együttest. Hogyan lehetne nem visszavisszagondolni erre? Vagy arra, amikor a karvezető hangszerét a vidám társaságban a szülőföldnek kijáró igaz tisztelettel — a hírneves művész, a hatvani származású Kocsis Albert is kezébe vette? Az ismétlődő telt házért persze a HungarHotels más egri „legénysége” a Gottfried Gábor séf által dirigált konyhaművészek kisebb csapata is derekasan buzgólkodott. Legény fogó levesüket, hamisítatlan gulyásukat, halász- levüket, nyárson sült rablópecsenyéjüket, az Agria-mó- don készült bélszínjavát vagy éppenséggel Dobos-tortájukat alig győzték terítékre tenni! Természetesen nemcsak a fogadások, az ebédek, a hangulatos vacsoraestek öregbítették vidékünk, megyénk, Eger régi hírnevét. Ahogyan a rendezvénysorozat „kiötlői”, fő szervezői — Miskol- czi László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és helyettese, Habis László — mondják: szűkebb hazánk gazdaságai, vállalatai, üzemei, intézményei az ügyes kezű dekoratőrök munkájával, jó érzékkel válogatott, igen érdekes, tetszetős anyagot tudtak kiállítani. Frankfurtban és Münchenben is méltán aratott tetszést az értékeinket sokoldalúan ismertető vitrinsor, árustand. A Dobó István Vármúzeum tárgyai gazdag történelmi múltunkba engedtek bepillantani, a Mátra Múzeum két hegyvidékünk állat- és növényvilágát tárta a látogató elé az Arabella, illetve a Budapest szállókban. A Mátra—Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a sajátos szakma kínálataival próbálta magára vonni a figyelmet — dísztárgyai között látható volt például agancsokból készített fotel is, amelynek a párját Kekkonennek ajándékozták valamikor —, szóló bútorokkal felvonult az Agria, ólom- kristály-remekeivel a Parádi Üveggyár, amely az egyik nagyméretű gyümölcsös tálába történetesen Heves megye ősi címerét csiszolta. Az Egri Vasöntöde díszkovács- munkáit, a bejáratot alkalmilag ékesítő lámpákat, valamint az itthoni piacihoz, illetve a pesti Vörösmarty- térihez hasonló hirdetőtáblákat alig engedték visszahozni. A hevesi mellől a matyóföldi népművészeti szövetkezet remekei nem hiányoztak, bemutatta márkás termékeit az Egri Dohánygyár és nyilvánvalóan az Egervin is. Ez utóbbi, ötletesen a szőlőművelés és a borászat több régi, jellegzetes eszközével is önkéntelen megállásra késztette a látogatókat. Ugyanekkor a szállodaporták mellett az IBUSZ és a Malév hangszórón, szórólapokon téjákoztattak részletesebben is látnivalóinkról, Szelényi Károly fotóművész kinagyított fényképei, s egymás után pergő filmek csalogatták a vendéget Heves megye, Eger felé, megraga- dóan. A népzenés, hangulatos lakomákhoz külön bőségasztalok gerjesztették az étvágyat, az asztaloknál pedig bravúros mesterkedéssel, közvetlenül a topóból eresztett nedűkkel, bortábornok- avató ceremóniákkal fokozták a vigalmakat. Italaink — ha lehet mondani — még inkább rabul ejtették a külföldieket.^ Ezért a szakmai körökben szóba került, hogy a kereskedelmi forgalmat a jövőben a szállodákra is kiterjesztik. Megelégedéssel fogadta mindezt a frankfurti polgár- mester ugyanúgy, mint a müncheni napokat megnyitó városi tanácsosnő vagy a szintén a vendégek között köszönthetett bajor ipari és kereskedelmi kamarai helyettes vezető is. S az elismeréseknél is lényegesebb, hogy az udvariassági megnyilatkozások mellől az üzleti érdeklődés Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese a müncheni megnyitón sem hiányzott. Élénk kíván- csiságot mutattak az idegen- forgalommal hivatásszerűen is foglalkozók; kiváltképpen Eger és környéke, a gyógyüdülés, a falusi turizmus felé fordultak élénk figyelemmel, közös beruházások, fejlesztések elől sem elzárkózva. Ami pedig „kézzel foghatóbb”: például az Europ Touristik Tours Gmbh képviseletében Siegmar Heger cégvezető még májusban személyesen is felkeresi megyénket. Feltétlenül biztatóak a kilátásaink arra, hogy a megyénkbe csupán tavaly látogatott 60 ezernyi nyugatnémet vendég száma tovább gyarapodik. Ennélfogva korántsem volt felesleges az NSZK-beli akció — amelyet egyébként gazdálkodó szervezeteink szinte példátlanul dicséretes helyzetfelismerése, iparkodása, összefogása, nem utolsósorban a Kereskedelmi Minisztérium valamint az Országos Idegenforgalmi Hivatal jelentős segítsége, anyagi támogatása juttatott sikerre — s eredményei alapján reményekkel telve tekinthetünk akár az olaszországi arezzoi, vagy a többi folytatás felé is. Gyóni Gyula A PÁRTÉRTEKEZLET KÜLDÖTTE „ Ami rajtam múlik, megcselekszem” — Az volt a vágyam mindig. hogy kutató vagy tudós legyek, mert vonzott a történelem és az irodalom, de végül közösségszervezővé váltam mindenütt — így kezdi a bemutatkozást Farkas Kálmánná, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója. — Budapesti vagyok. de a kisvárosokhoz kötődtem. Az egyetem elvégzése után Kiskőrösre kerültem, majd Hatvanba. Azt tapasztaltam, hogy ezeken a településeken is sokat lehet tenni, ha az ember akarja. Kiskőrösön a városi párt- bizottság ideológiai titkáraként dolgoztam, majd amikor a Zagyva parti városba kerültem, eredeti szakmámat választottam. Tartottam attól, hogy ha negyvenévesen idejövök, helyet találok-e magamnak. Általában erre az életkorra már kialakulnak a kapcsolatrendszerek. De kellemesen csalódtam, s 1982 óta otthonra találtam itt. Tantestületünktől el is várják, hogy részt vállaljon a közéletben. Jómagam is előadásokat tartok, s elnöke vagyok a közműveelőadásokat és a könyveket is. Egy kisvárosban az értelmiségi párttagra nagy feladat vár. Ha másnak nincs is ideje olvasni, neki rendszeresen tájékozódni kell, hogy munkahelyén vagy máshol tiszta álláspontot képviseljen. — Ez nem kis fáradságot, erőfeszítést igényel. Megtalálja-e a partnereket vitázókedvéhez? — Ha az emberek látják, hogy őszinte vagyok, úgy is válaszolnak. A legfontosabb, hogy félelem nélküli közegben dolgozzunk. József Attila szavait fogadom el a szabadság és a rend kölcsönösségéről, fontosságáról. Meggyőződésem, hogy a párt fórumait is jobban kell működtetni ahhoz, hogy ez a légkör alakuljon ki. — Kér-e szót a pártértekezleten, s ha kap. miről beszélne? — Jelentkezem szólásra, mert az az elvem, hogy ami rajtam múlik, azt megcselekszem. Beszélnék a demokratizmus fontosságáról, arról, hogy még elég egyoldalú az információáramlás. lődési egyesületnek. Magyar —történelem—filozófia szakos diplomát szereztem, s elvégeztem a valláskritikát, s esztétikával is foglalkozom. — Már ebből is kitűnik, hogy milyen sokoldalú ember. Az utóbbi években sokan befeléfordultak. Honnan veszi az erőt munkájához? — Nagyon komolyan vettem a pártértekezlet előkészítő anyagának azt a pasz- szusát, hogy a párttag legyen kezdeményező. Szerintem is elébe kell mennünk az emberek érdeklődésének. Két éve filmklubot vezetek, ahol egyre inkább — az alkotások tematikájával párhuzamosan — társadalmi kérdések felé fordultunk. Legutóbb például a kitelep'- tésekről szóló. Törvénysértés nélkül című alkotás keltett vitát. Nem mindegy, hogyan tálaljuk ezeket a problémákat. Szerintem a párttagnak az ilyen műveket meg kell néznie, s felkészülnie, hogy vitaképes legyen. Ennek módja a rendszeres pártoktatás. de nyomon kell követni a filmeket a színházi A tagságot jobban szükséges tájékoztatni. Történészként szólnék arról, hogy a levéltárainkban jóval több anyagot hozzáférhetővé kellene tenni a tisztánlátás érdekében. Hiszen a marxizmus klasszikusai szerint a munkásosztálynak alapvető érdeke ez. A tudásnak meg kell adni a megfelelő megbecsülést. Fontos tisztázni, hogy az oktatás a nemzeti jövedelemből milyen részt kap. Elemezném a pártoktatás kérdéseit is. melyben magam is cselekvő részit vállalok. Végül azt ás aláhúznám, amiről az élőbb már említést tettem, a kisvárosi értelmiség szerepét. — Mit vár ettől a pártértekezlettől? — Röviden annyit, hogy majd a XIV. pártkongresz- szuson nyugodtan elmondhassuk, hogy teljesült, amit a következő két és fél évre kimondunk. A helyzet nem könnyű, még romlik is, mindenki idegesebb, feszültebb. Amit elhatározunk, annak pontosan és időre meg kell valósulnia. Gábor László
