Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. május 16., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT y. ________________ S penót, feltét nélkül Jelenet A védelemé a szóból Aligha vitatható, hogy a spenót feltét nélkül nem éppen fejedelmi étek. Egyszer, kétszer még elmegy, de sorozatban. egymás után szinte elviselhetetlen. A tévé konyháján sajnos nincsenek tisztában ezzel a cáfolhatatlan gasztronómiai alapszabállyal, hiszen szellemi asztalunkra folyvást az efféle egytálnyi sivárságot erőszakolják, mit sem törődve egyre inkább hatványozódó ellenérzéseinkkel. A Mindenki tanköteles legutóbbi egysége továbbra is az ügyetlenül feltupírozott „Semmi” határozott érzetét keltette bennünk. A szerda esti Családi kör ismét dramatizált pedagógiai sablonokkal untatott minket. A mellesleg épkézláb témát — egy osztály által kiközösített ' gyermek helyzetét — a már „bevált” recept szerint sziruposítot- ták. megfojtva a néha nekilendülő cselekményt az áldozat van, de felelösségre- vonható, hibáztatható bűnös. vétkes nincs szemlélet kellőképp el nem ítélhető módszertani fogásaival. Természetesen nem maradhatott el a csak azért is didaktikus okoskodás sem, akaratlanul is nyomatékolva a nehezen leplezhető gondolati rövidzárlatot. A Külvárosi körzet kétrészes jelentkezése megint reprezentálta az efféle fércmunkák riasztó példatárát. bizonyítva egyben — ez aligha kérdőjelezhető meg — az átvevők igénytelenségét is. Miközben sokáig indokoltan viaskodtunk a Szomszédok bakiözönével, észre sem vettük, hogy rajtolt az e vállalkozásnál is arctalanabb produkció A védelemé a szó, amely még a külhoni minták halvány másolatának se minősíthető. Péntekén is találkoztunk az ügyetlenül megrajzolt, csetlő-botló figurákkal, az álvalóság émelyítő ízeivel, az erőszakoltan bonyolított történetek sete-suta motívumaival. Azt se értem miért vásárolták meg az Alma című norvég tévéfilmet, amely az északi ország 1930-as éveinek hétköznapjait idézi. Talán vigasznak szánták, hiszen arra utal. hogy akkor még súlyosabb gondokkal kellett az európai átlagembernek birkóznia, mint napjainkban. Higgyék el: ennél nincs rosszabb propagandafogás, mert a megközelítés, a „ra- vaszkás" érvelés naivitása felbosszant mindnyájunkat, akik pillanatnyi nehézségeink felszámolásakor nem a poharazásban keresünk menedéket. Ráadásul megint az a szimpla fogás. Gyomorháborgatás, feltét nélkül. Hol az a panaszkönyv ...? Pécsi István Arcunk a tükörben Az elmúlt héten hangsúlyos szerepet kapott a televízióban, hogy miként látnak bennünket mások. Talán jobban hiszünk a határainkon túl élőknek, amikor saját dolgainkról van szó? Egy biztos: az eltérő nézőpont gyümölcsöző megállapításokhoz vezethet, elvileg nagyon fontos adalékokat kaphatunk, mivel ráébreszthetnek bennünket olyan tényezőkre, amelyeket talán magunk sem látunk. Amikor pénteken leültem a Panoráma adását nézni, magam is hasonló várakozással figyeltem a külföldi televíziós társaságok hazánkról szóló összeállításait. Hamar letettem azonban arról, hogy holmi egyszerű igazságokat keressek a képsorokban: a televíziósok a világ minden táján egyformán felületesek. Legalábbis ez derült ki az osztrák, az amerikai, a nyugatnémet és még ki tudja hányféle náció képviselőinek gondolatmenetéből. Ez talán annak a következménye, hogy ki kell szolgálniuk közönségüket, amelyet nem „ezerarcúnak”, de legalábbis sokmilliósnak kell tartanunk a tv esetében. Azonnal érthető, mindenki számára világos „közhelyeket" kell nyújtani ahhoz, hogy a néző figyelmét lekössék, s megfeleljenek egy hírmagazin kívánalmainak. Ennek következtében sablonok tűntek föl hazai életünkről: a gulyás; a csikós, és Piroska mellé a nemzetközi köztudatban felzárkózott a Váci utca is. Szinte minden tudósítás a kirakatok képével kezdődött, s néha be is fejeződött. A butikok sajátos „folklórja” úgy látszik, már jellegzetességünkké vált. Csak néha lépték át a belváros határát a filmesek, s kerestek Budapest nagyra nőtt „vízfejénél” túl látnivalót. Akkor is inkább a vágtató ménes jutott a televíziósok eszébe. Szerencsére a műsorvezető, Chrudinák Alajos, neves politikusok megjegyzéseivel fűszerezte a látottakat, így bővült a kép. A végén leszögezhette : megítélésünk kedvező, jó tükörbe nézni. „Kint” talán jobban bíznak terveink valóraváltásában, mint „bent” mi magunk. Lehet, hogy így van, de ez nem ment fel bennünket a megfeszített munka terhei alól. Messziről talán csupán a végeredmény látszik, de akik részesei ennek a folyamatnak pontosabban felmérhetik, hogy milyen közös és egyéni lemondáson, szükség- szerű és véletlen tragédián keresztül érvényesül az a törvényszerűnek látszó folyamat, amelynek korántsem vagyunk a végén. Mindenesetre az összeállítás hasznos volt, mert — ha jól gondoljuk végig tanulságait — erőt ad a továbbiakhoz. Gábor László SZÜLETŐBEN EGY ÜJ HIVATÁS? Humán szolgáltató szakközépiskola indul Egerben Nem mondunk újai. ha azt állítjuk: egy adott társadalmi rendszer fejlettségét döntően minősíti, hogy a szociális problémákat milyen színvonalon oldja meg. Voltaképpen e gondok megoldására jött létre nemrégiben a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, s országosan megújulóban van az ellátás és a szakember- képzés rendszere. Örömünkre szolgál, hogy megyénk szinte az elsők között kapcsolódott be ebbe a programba. Mindennek hátteréről, előzményeiről kérdeztük dr. Kovács Jánost, a megyei művelődési osztály vezetőjét, aki a kezdetektől fogva szívügyének tekintette a középfokú szociális szakemberképzés elindítását. — Mikor merült fel az ötlet. s melyek voltak a közvetlen indítékok? — Még 1985-ben, a VII. ötéves terv előkészítése során gondoltunk először erre. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy akkoriban készült egy elemző anyag Heves megye szociális helyzetéről, intézményeiről. Már ebből kitűnt, hogy csupán vidékünkön mintegy háromszáz szociális gondozóra lenne szükség még, különböző munkakörökben. Ezzel párhuzamosan ismert tény az is. hogy megyénkben a nyolc általánost, illetve középiskolát végzett lányok elhelyezkedése nehézségekbe ütközik. A könnyűipari bázis nálunk nem olyan jelentős, mint másutt, a munkahelyek felvevőképessége így korlátozott, inkább a fiúkat várják. — Másrészt főként a kistelepüléseken hiányoznak a közművelődés középkáderei iS. Elképzelésünk szerint e posztokra is megfelelnének olyan szociális munkások, akik értenek az emberek nyelvén, képesek őket segíteni egészségügyi, jogi gondjaik megoldásában, és szabadidejük okos szervezésében is. Ezek voltak a konkrét indítóokok. A nyugat- európai országok e téren jó példát szolgáltatnak számunkra: ott a szociális alkalmazottak a társadalom széles rétegeinek támogatói. E témának bőséges szakirodalma áll rendelkezésünkre. — Ha jól értem, önök kezdeményezték, hogy a középfokú képzés egyik bázisa itt, Hevesben legyen. Hogyan sikerült ezt a központi törekvésekhez igazítani? — ötletünket több helyen is lelkesen, megértőén fogadták. a szakminisztériumokban is támogatókra találtunk. Az Országos Pedagógiai Intézet pedig vállalta, hogy felveszi kísérletei közé. — A kutatás irányítását Kristóf Agnes, az OPI munkatársa végzi: A konkrét program kialakításán sokat fáradozott az ELTE szociológiai tanszékének kollektívája, Talyigás Katalin és Pőcze Gábor vezetésévei. Hosszadalmas lenne alma- gyarázni, mennyi szűrőn és módosításon ment keresztül az ügy. hiszen az efféle munka alapos előkészítést kíván. Mindenesetre 1987 januárjában megkaptuk az engedélyt, hogy az 1988 89-es tanévben beindíthatjuk a pontos nevén humán szolgáltatások kísérleti szakközépiskolai képzését itt Egerben, az Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola keretein belül. A döntés végül is azért erre az oktatási intézményre esett, mert profilját tekintve a leginkább alkalmas e szak befogadására. — Az egészségügyi szak- középiskola tárgyi feltételei köztudottan nem a legkedvezőbbek. Kevés a hely, és szükség lenne egy új kollégiumra is. — A VIII. ötéves terv elejére a középiskolai beruházásokat úgy ütemezzük, hogy új helyen, új épület álljon az intézmény rendelkezésére, s tervezzük diákszálló építését is. Ezt akkor is meg kellene oldanunk, ha a kísérleti tagozat nem indulna be. Egyébként az indításához szükséges költségek a központi kutatásfejlesztési alapból és a megyei tanács e célra szánt keretéből tevődnek össze. — Rendelkeznek-e személyi feltételekkel? — Az általános tantervi koncepció kialakításában jelentős részt vállalt a budapesti elméleti kutatócsoport, a helyi team — melynek vezetését magam vállaltam — feladata a leendő tanári gárda toborzása és felkészítése. Ez már folyamatos, egy ez év elején elkészült úgynevezett hálóterv szerint történik. Dr. Noszticzius Ferenc iskolaigazgató és dr. Kárász Imréné tagozatvezető irányításával a tantestület szívvel- lélekkel készül fel az indulásra. A közismereti tárgyak oktatásánál támaszkodunk a befogadóiskola nevelőtestületére, de természetesen pszichológusok, külső munkatársak. gyakorlatvezetők is bekapcsolódnak a munkába. Már eddig három új státuszt is kaptak, a felkészítések. továbbképzések az idén január óta folyamatosak, sőt, sor került egyhetes intenzív kurzusra is. — Mit fognak tanulni ebben az iskolában a gyerekek, s a szerzett ismeretek mire jogosítják őket? — A tanterv összeállításánál a szakemberek figyelembe vették, hogy a leendő szociális szakembereknek emberekkel kell bánniuk, tehát magasfokú nyelvi, kommunikációs kultúrával kell rendelkezniük. Képesnek kell lenniük önmaguk és mások alapos ismeretére, s megtanulnak majd jó néhány gyakorlati eljárást, bizonyos élethelyzetekben való eligazodást. Megjegyezném, hogy a későbbiekben várható, hogy tovább bővülnek a Tehetőségeik a főiskolákon, egyetemeken, hiszen tervezik, hogy ennek az iskolatípusnak meglesz a magasabb szintű megfelelője. Ami az elhelyezkedési lehetőségeket illeti? Csak néhányat említenék. Ezeket a szakembereket szívesen fogadják majd a gyermekek és idősek segítőjeként (családokban, intézményekben), széles lehetőségeket nyújt a szociálpolitikai ügyintézés a helyi tanácsokon és a szakszervezeteknél. Elhelyezkedhetnek családsegítő központokban, információs szervizekben, s kistelepüléseken közösségszervező feladat vár rájuk. — Az induló, első évfolyam jelöltjei már megvannak, hiszen a felvételi elbeszélgetések lezajlottak. Alkalmasságukat a pályára pszichológusok, pedagógusok vizsgálták. Bízik az indulásban? — Mint minden új dolognak. ennek a kísérletnek is vannak buktatói. Azért harcolunk, hogy mindezeket elkerüljük. Sokéves tapasztalat alapján mondhatom. a szeptemberi csengőszó sok mindent megold, s eloszlatja az esetleges aggályokat, kételyeket, bizonytalanságokat is. Jámbor Ildikó TERMÉKBEMUTATÓ, VETÉLKEDŐ, RAJZKIÁLLÍTÁS Egészségnevelésről, diákoknak Az egri lajosvárosi vöröskeresztes alapszervezet és a Fadrusz utcai 8-as Számú Általános Iskola vezetősége jól sikerült egészségnevelési hetet rendezett az oktatási intézményben. Mint Pétre József igazgatótól megtudtuk. különböző tájékoztatót kaptak a gyerekek az egészséges életmódról, az egészséges táplálkozásról. Az em- ilített tárgykörökből egyébként vetélkedőket, rajzkiál- ilítást is rendeztek. A szakmai hét érdekes színfoltja volt az a termékbemutató, amelyet az iskolában tartott a Borsod Megyei Tejipari Vállalat egri üzeme, valamint a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat. Ezen túlmenően a lajosvárosi gyermekélelmezéssel foglalkozó konyhák is felvonultatták újdonságaikat. Felfelé a szamárlétrán Hívatott a kisfőnök. Magunk között így nevezzük szeretett osztályvezetőnket, Soponyai Pityut. — Névtelen levelet kaptam — kezdte mondókáját eléggé szigorú, hivatalos hangon. — Rólad szól. A feladó azt írja, hogy részeges- kedsz. zugivó lettél, zártkörű társaságban nagy pénzben kártyázol, a fizetésed nem adod haza, rendszeresen vered az apádat. Mit tudsz felhozni a mentséged- re? • — Alkoholt utoljára szilveszterkor ittam az új esztendő tiszteletére. Krónikus gyomorsavhiányom van, ezért legtöbbször paradicsomiével oltom a szomjamat. Van egy baráti kör, ahová járok, de ott csak tízfilléres alapon ultizom a társaimmal. Egyébként félárva vagyok, nyolcéves voltam, amikor az apám meghalt. Ha akarod, a jövő héten elviszlek arra a titkos találkahelyre. Mit mondjak, hogyan reagált a kisfőnök a válaszomra? Eljött velem ultizni. Mivel kezdetben elég takaros summát — tizennyolc forint negyven fillért! — nyert, örömében megivott öt üveg sört, meg négy fél konyakot. Olyan jó kedve támadt, hogy este tízkor elindult nála a vezérhangya, zenés étterembe vitette magát hűséges fegyverhordozójával, szóval velem. Nótázás közben többször megpróbált százast ragasztani a prímás homlokára, de a nagy lendülettől mindig a cimbalmosnál kötött ki. Hazafelé, néhány utcával a lakása előtt váratlanul kiszállt a taxiból, mondván, innét gyalog teszi meg az utat. s közben kiszellőzteti szeszgőzös, okos kis fejét. Másnap el- panaszolta’. hogy a taxizás után megismerkedett egy bombajó nővel. Csak arra emlékszik, hogy hajnalban az állomás épülete előtt egy villanyoszlopot csókolgatott eszeveszetten. ★ Hívatott a nagyfőnök. Magunk között így hívjuk Csep- reghy Jenő kartársat, a főosztályvezetőt. — Névtelen levelet kaptam — kezdte a mandóká- ját túlságosan is szigorú, hivatalos hangon. — Az van benne; hogy iszol, .titkos kártyabarlangban nagy pénzekben zsugázol. éjszakánként a cigánnyal húzatod, és rendszeresen ütöd-vered az apádat. Igaz ez? — Tévedés az egész, Jenőkém! Krónikus gyomorsavhiány miatt kedvenc italom a paradicsomlé. Ami a kártyázást illeti, tízfilléres alapon ultizom a barátaimmal. Ha akarod, téged is szeretettel és tisztelettel meghívlak. Tehát, hétfőn este hatkor első piros oszt! — Csajok vannak ? — kérdezte nagy érdeklődéssel a főosztályvezető. — Hová gondolsz? — Ha nincsenek, akkor a titkárnőmet. Gizikét magammal viszem. Régi elvem: jó csaj nélkül egy tapodtat sem! Világos? Persze, hogy világos. Mit mondjak? Miközben mi ultiztunk, Giziké szép lassan elkortyolgatott egy fél üveg konyakot. A főnök utasítására az elázott hölgyet én wittern haza taxin. — Támassza csak oda a bejárati ajtóhoz, mindjárt lemegyek érte — szólt le a kaputelefonon Giziké élettársa, amikor értesítettem, hogy megérkeztünk. Pár perc múlva kinyílt a kapu, és a gyéren megvilágított kapualjból előlépett egy Búd Spencer-szerű hústorony. Többre nem emlékszem. ★ Tíz éve gürcölök ebben a dohos irodában, és mire vittem? Nem sokra. A jóval kisebb képességű kollégáim sorra leköröztek, előbbre tartanak. Igen, mert folyton csak a főnökök körül nyüzsögnek, kedvüket keresik, aztán együtt sumákol- nak, csavarognak velük a bús magyar éjszakában. Nem mondom, amióta azt a két névtelen levelet megírtam Soponyai Pistinek, meg a Csepreghy Jencinek, nem panaszkodhatom. Az elmúlt fél évben a kisfőnök- kel kétszer jártam külföldön, Jenci pedig a hústo- ronnyal történt karambolom után kiváló dolgozót csinált belőlem. Egy hónapja vettem át a plecsnit. Sőt mi több! Akkor már kinevezett csoportvezetőként. Szóval szépen haladok felfelé a szamárlétrán. Egyébként a kártyaparti azóta is minden héten összejön ... Elnézést, csöng a telefon .. . ... Az igazgató titkárnője telefonált. Hívat a vezér. Ja, elfelejtettem mondani, hogy a múlt héten neki is küldtem egy névtelen levelet. ■ Kiss György Mihály
