Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 16., hétfő Mitterrand feloszlatta a nemzet­gyűlést KABUL Gromov altábornagy sajtóértekezlete Szovjet gépesített lövészalakulat (elvonulása Dzsalalabádban, május 15-én, az Afganisz tanból való csapatkivonás megkezdésekor. A genfi egyezmény értelmében az összes egy ség kilenc hónap alatt, a katonák egynegyede május végéig hagyja el az országot (Népújság-telefotó — MTl-Press) Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan május végi csúcstalálkozójáig a jelenleg Afganisztánban lévő szovjet csapatok egynegyede már otthon lesz — jelentette be az országban állomásozó szovjet kontingens főpa­rancsnoka a kivonást meg­előző napon tartott nemzet­közi sajtóértekezletén. — A szovjet csapatok ki­vonása a genfi megállapo­dásnak megfelelően veszi kezdetét május 15-én, va­sárnap, és kilenc hónap múl­va befejeződik — erősítette meg a Kabulban, szombaton tartott sajtóértekezleten Bo­risz Gromov altábornagy. Május végéig a szovjet egy­ségek negyed része, az első három hónapban a szovjet egységek fele hagyja majd el Afganisztánt. Az altábornagy közlése szerint jelenleg tizennégy tartományban vannak szov­jet alakulatok: az (első há­rom hónapos fázisban ki­lenc tartományt ürítenek ki, azaz a meglévő tizennyolc helyőrségből és támaszpont­ból tizenegyet. A szovjet erők'pontos létszámát a kö­vetkező napokban fogják hi­vatalosan nyilvánosságra Az indiai és a colombói kormány közös döntést ho­zott a Sri Lankán tevékeny­kedő indiai békefenntartó erők szakaszos kivonásáról. Ezt a colombói kormány egyik minisztere jelentette be pénteki sajtóértekezletén, közvetlenül azután, hogy ha­zatért Új-Delhiből, ahol Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfővel tárgyalt. hozni — mondta Borisz Gro­mov. (Nyugati forrásokból 115 000-re teszik a szovjet katonák létszámát Afganisz­tánban.) Az altábornagy hangsú­lyozta, hogy mind a Szovjet­unió, mind Afganisztán kö­vetkezetesen teljesíteni kí­vánja a genfi egyezményt. A kivonulás közben a szov­jet csapatok nem kezdemé­nyeznek harci cselekménye­ket, ám ha támadás éri őket. nem fogják viszonzatlanul hagyni a rajtaütést. Borisz Gromov azonban nyilvánva­lóvá tette azt is, hogy az esetleges támadások miatt a visszavezénylési menetrend nem borulhat fel. Közlése szerint a szovjet erők szárazföldön távoznak az országból, és katonai fel­szerelésüket magukkal vi­szik. A katonai infrastruk­túra részét képező támasz­pontokat — laktanyákat, épületeket és berendezéseket — átadják az afgán fegy­veres erőknek. Mintegy száz­hetven ilyen létesítmény van, azok összértéke eléri a hatszázmillió rubelt. A kél ország katonai együttműkö­déséről elmondta, hogy az Gamini Disszajanake, a Srí Lanka-i földfejlesztési program minisztere a sajtó- értekezleten elmondta: az in­diai kormány megítélése sze­rint május végére sikerül megfékezni a tamil szaka- dárok lázadását Srí Lanka északkeleti részén, és ez­után már nem lesz szükség arra, hogy az indiiai csapa­tok a mostani létszámban függ attól is, hogy az afgán ellenzéki csoportok milyen támogatást kapnak .majd a nyugati államoktól. Afgán katonatiszteket a jövőben is ki fognak képezni a Szov­jetunióban. Az sem titok, hogy az afgán hadsereg szov­jet fegyverekkel van ellát­va: a harci technika szinten tartásához és a harckészült­ség megőrzéséhez a szovjet fél segítséget nyújt ezután is. Kérdésekre válaszolva el­mondta, hogy az Afganisz­tánban maradó szovjet — katonai és polgári — tanács­adók biztonságáról az afgán hatóságok fognak gondoskod­ni. Közölte, hogy a kivonu­ló szovjet csapatok hatás­talanítják az általuk telepí­tett aknamezőket, kivéve azokat, amelyek megtartását az afgán fél kifejezetten ké­ri. Főképpen a 'fontosabb lé­tesítmények körül létreho­zott aknavédőgyűrűk eshet­nek az .utóbbi kategóriába. Azokkal a sajtójelentések­kel kapcsolatban, miszerint elharapódzott a kábítószer­fogyasztás a szovjet katonák soraiban, Borisz Gromov ki­jelentette: ez nem igaz, csu­pán jelentéktelen számú esetről van szó. legyenek jelen a szigetor­szágban. Ottani működésük jogi alapja az 1987 júliusában megkötött kormányközi meg­állapodás. Ebben a Sri Lan­ka-i kormány segítséget kért a szigetországban dúló nem­zetiségi belháború megszün­tetéséhez Indiától — Új- Delhi azóta összesen mint­egy 50 ezer 'katonát küldött a szigetországba. Francois Mitterrand fran­cia elnök alig egy héttel új­raválasztása után rendeleti úton feloszlatta a nemzet- gyűlést. A 38 millió válasz­tásra jogosult igy júniusban két vasárnapon (5-én és 12- én) ismét az urnákhoz járul­hat, hogy újraválassza a tör­vényhozó testületet, amely­ben az elnök reménye sze­rint szocialista párti kormá­nya immár biztos többségre tud támaszkodni. Az elnök este valamennyi tv-állomáson közvetített rö­vid beszédében jelentette be döntését. Rámutatott, hogy az 1986 márciusában válasz­tott nemzetgyűlésben olyan pártok vannak többségben. amelyek következetes, bár konstruktív ellenzékbe vo­nultak újonnan kinevezett kormányával szemben. Mi­vel miniszterelnöke. Michel Rocard közölte vele. hogy ilyen körülmények között kormánya nem tud szilárd alapon működni, új válasz­tásokat ír ki. hogy azon az elnöki többségnek megfelelő parlamenti többség alakul­hasson ki. Mitterrand előzőleg az al­kotmány előírásai szerint ta­nácskozott a nemzetgyűlés és a szenátus elnökével. Alain Poher, a szenátus elnöke nem nyilatkozott. Jacques Chaban-Delmas. a nemzetgyűlés chiracista el­nöke viszont nyilatkozatban ellenezte a parlament felosz­latását. Arra hivatkozott, hogy az alkotmány betűje és széliemé azt kívánná, hogy az új kormány mutatkozzék be a nemzetgyűlésben, és ha ott megbukik, akkor kerül­jön sor új választásra. Részé­ről ezért ellenzi a feloszla­tást. Giscard d’Estaing volt el­nök levélben kérte az elnök­től. hogy halassza el a nem­zetgyűlés feloszlatását. Ugyanarra hivatkozott, mint Chaban-Delmas, hogy a par­lamentnek még nem volt módjában megismerni az új kormány szándékait, prog­ramját és nyilatkozni róla. A kormány középre nyitása érdekében is kérte Mitter­rand elnököt, hogy várja meg előbb, miként reagál az ellenzék a kormány prog­ramjára, miben lenne haj­landó együttműködni vele. Végül emlékeztetett arra, hogy ha parlamenti válasz­tások lesznek, a franciák 12 hónap alatt ötször fognak választani, ami sok. A Journal du Dimanche című vasárnapi lapban köz­zétett közvélemény-kutatás szerint jelenleg a választók 41 százaléka készül a szo­cialista pártra szavazni, 24 százaléka a chiracista RPR- re, 15 százaléka a középpár­tokat összefogó UDF-jelöl- tekre, 8 százalék a szélső- jobboldali Nemzeti Frontra, 6 százalék az FKP jelöltjei­re. 4 százalék környezetvé­dő jelöltekre, 2 százalék pe­dig esetleges szélső balolda­liakra. SRI LANKA Szakaszos csapatkivonás A KRASZNAJA ZVEZDA Sztálin fiáról Jakov Dzsugasvili, Sztálin fia sorsának szentel terjedel­mes cikket szombati számá­ban a Krasznaja Zvezda. A szovjet hadsereg lapja emlé­keztet arra, hogy a német fogságba esett főhadnagy életének felelevenítése nem jelenti Sztálin védelmezését, hiszen Jakov Dzsugasvili be­csületes szovjet emberként élt, haláláig teljesítette kö­telességét, s ezért személye méltó a megemlékezésre. Jakov a háború első nap­jaitól a fronton harcolt, majd fogságba esett. Amikor a fa­siszták felajánlották Sztálin­nak, hogy a Sztálingrádnál fogságba esett Paulusra ki­cserélik, a szovjet főparancs­nok a következőket válaszol­ta: „katonát nem cserélek marsaiba". Jakov igy német hadifogságban halt meg, de a körülményekről számos változat létezik. Jakov Sztálin első felesé­gétől született, s anyja halá­la után annak rokonainál ne­velkedett. Csak 14 éves korá­ban került Moszkvába, apja új családjába, ahol a feleség, Nagyezsda Allilujeva szere­tettel fogadta, de Sztálin elég hűvös volt független és min­denfajta gyámkodástól ódz­kodó fiától. Jakov házassága csak fokozta a feszültséget apa és fia között, így a fia­talok Leningrádba költöztek. 1937-ben a repressziók áldo­zatává váltak Jakov édes­anyjának rokonai is, akik­nél nevelkedett. A szovjet lap különböző dokumentumok alapján ar­ról számol be, hogy a háború első napjaitól a fronton har­coló Jakov 1941 július 16-án esett német fogságba. A fa­siszták megpróbálták kihasz­nálni ezt a tényt, már au­gusztusban röplapokat szór­tak, amelyek szerint Sztálin fia a németek oldalára állt. Hogy mit érezhetett Sztálin, azt csak találgatni lehet, de Jakov második feleségét 1941 őszén bebörtönözték, s 1943- ig magáncellában tartották, miközben lányuk, Galina Sztálin családjában nevelke­dett. A kihallgatási jegyző­könyvek alapján Jakov a fogságban nem mutatott haj­landóságot a fasisztákkal va­ló együttműködésre, habár tudták róla, s megpróbálták kihasználni, hogy nem osztja apja politikai nézeteit, vi­szonyuk nem a legjobb. 1942- től kezdve már koncentrációs táborban tartották a fontos foglyot, s egy sikertelen szö­kési kísérlet után rendkívüli őrizetben, különleges barakk­ban tartották Sachsenhausen- ben. A zsákmányolt doku­mentumok szerint halála 1943 áprilisára tehető. A szovjet lap több változatot is ismertet a főhadnagy halá­lának körülményeiről, s leg­inkább azt tartja valószínű-., nek, hogy amikor a meghiú-' sült csere után a németek kínzásokkal akarták kivégez­ni —, hogy az erről készült filmet eljuttassák Sztálinhoz — Jakov Dzsugasvili a fe­szültség alatt tartott szöges- drótkerítésnek rohant. rC Külpolitikci kommentárunk )—i Libanon: a véres sakkjátszma borítékolt lépései ISMÉT ÖLDÖKÖLNEK LIBANONBAN a máshoz már régóta nem is értő, hivatásos fiatal harcosok. Most síiták lőnek síitákra: a szélsőségesen vallásos iszlám Hezbollah szervezet harcosai az utóbbi napokban elfoglalták a síiták polgári szárnyát tömörítő AMAL szervezettől a 300 ezer, főként dél-libanoni menekültekből verbuválódott lakosságú Dél-Bejrút legnagyobb részét. A Nyugat-Bejrútban állomásozó szíriai csapatok vár­nak, a harcokba nem avatkoztak be. Ezt megsínylette az AMAL ereje: fő anyagi és fegyverellátó támogatója ugyanis Szíria. Szíria a libanoni egyensúly érdekében — tíz éve alkalmazott taktikája szerint — általában az ép­pen folyó harcban vesztésre álló fél mellett avatkozik be. Ám ez egyszersmind libanoni politikájának hátul­ütője is. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy Szíria lihanoni szövetségei gyengébbek, mint a rá­juk támadók. A mostani bejrúti események is, mint a polgárháború összes eddigi mozzanata, nagyobb játszma részei, öt év után először néhány héttel ezelőtt Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Damaszkuszban járt, hogy kibéküljön Hafez Asszad szír elnökkel. A szíriai vezetés Arafat szemére veti, hogy különutakon, Szíriát cserben hagyva igyekszik megoldást találni a palesztin problémára. Ezért is uta­sították őt ki 1983-ban Szíriából, ezért is támogatták a PFSZ-en belül az Arafat-ellenes lázadást. Csakhogy az Arafat-ellenes erők azóta sem tudtak túlsúlyra vergődni a palesztin szervezetben. Az Izrael által megszállt terü­letek lázadása pedig szükségessé tette az Arafat—Asszad kibékülést. Ám az együttműködés feltételei szíriai részről arra köteleznék a PFSZ vezetését, hogy ítéljen el minden olyan próbálkozást — például az amerikai rendezési el­képzeléseket —, amelyeket Szíria nem támogat. Ezért Damaszkuszban úgy ítélhetik meg, hogy még szükség van Arafat „megregulázására”. AZ UTÖBBI ÉVEKBEN (1985-től) az AMAL szervezet fegyveresei hadakoztak a PFSZ Arafathoz hű libanoni erőivel. Ez az idén januárban abbamaradt, az AMAL nem vállalta tovább a harcot Izrael által megszállt te­rületek iránti szolidaritásból. Az AMAL érdeke viszont, hogy biztosítsa vezető szerepét a libanoni muzulmán— baloldali táborban, amelyet az utóbbi időben az Irán- barát Hezbollah kezdett ki a legjobban. S történetesen a Hezbollah egy ideje az Arafat-hivek legfőbb szövetségese Libanonban. Arafat damaszkuszi látogatása után, áprilisban először az izraeli hadsereg csapott le Dél-Libanonban a Hezbol­lah ottani erőire, hogy meggyengítse a palesztin ellen­állás bázisait. Utána az AMAL rántott kardot a Hezbol- lahra a déli végeken. Erre következett a Hezbollah — egyelőre győztes — fővárosi, dél-bejrúti ellentámadása. A szír—PFSZ ellentet régi keletű, és nem csak Szíriá­nak van oka gyanakvásra. Amikor a libanoni polgárhá­borúban 1976-ban Szíria a PFSZ ellenfeleinek oldalán avatkozott be, ezt annak az amerikai ígéretnek birtoká­ban tette, hogy ha megfékezi a Washingtonban „terro­ristának” bélyegzett palesztinokat, akkor Damaszkusz „bekerülhet a képbe”, az akkori amerikai rendezési el­képzelésekbe. Hasonló ígéretek és megfontolások is köz­rejátszottak abban, hogy a szíriai hadsereg többé-kevésbé tétlenül szemlélte 1982-ben, mint zúzza szét az izraeli hadsereg a PFSZ libanoni hadállásait. Más kérdés, hogy Szíriának mindannyiszor csalódnia kellett az amerikai hitegetésben. Az utóbbi években Szíria már keményen el­utasítja az amerikai próbálkozásokat, és az Izraellel szembeni erőegyensúly megteremtését szorgalmazza. Eny- nyiben persze még mindig zavarják a PFSZ esetleges különutas próbálkozásai. AZ ARAFAT—ASSZAD KIBÉKÜLÉS ÚTJÁT a Szov­jetunió is egyengette, de Damaszkuszban nem nézték jó szemmel, hogy Moszkvában Gorbacsov pártfőtitkár is Izrael elismerésére biztatta Arafatot a rendezés meg­könnyítése érdekében. A Szovjetunió már 1982-ben az Izrael-ellenes arab összefogás libanoni kudarca után ki­nyilvánította, hogy a közel-keleti rendezésben nem kö­vetel semmivel sem többet, mint amennyiben legalább az arabok meg tudnak egyezni. A szovjet rugalmasság azóta csak nőtt, különösen most, amikor az Egyesült Államokkal javuló viszony közepette — Afganisztán is példázza — lehetőség látszik a regionális konfliktusok hathatósabb kezelésére. Ebben a helyzetben borítékolni lehet a következő lé­péseket: Szíria törekvését annak kinyilvánítására, hogy a rendezés kulcsa Damaszkuszban van, s e törekvés kö­vetkezményeit: a libanoni belharcok folytatódását. Mészáros György Volán Tömegáru és Bányászati Fuvarozó Vállalat Visontai Üzemegysége felvesz: gondnokot, portásokat, takarítónőket. Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni: 11-052 (47-62 mellék) telefonon. Személyesen: Visonta, északi akna, Volán TBFV irodaház műszaki osztályán.

Next

/
Thumbnails
Contents