Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 16., hétfő Mitterrand feloszlatta a nemzetgyűlést KABUL Gromov altábornagy sajtóértekezlete Szovjet gépesített lövészalakulat (elvonulása Dzsalalabádban, május 15-én, az Afganisz tanból való csapatkivonás megkezdésekor. A genfi egyezmény értelmében az összes egy ség kilenc hónap alatt, a katonák egynegyede május végéig hagyja el az országot (Népújság-telefotó — MTl-Press) Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan május végi csúcstalálkozójáig a jelenleg Afganisztánban lévő szovjet csapatok egynegyede már otthon lesz — jelentette be az országban állomásozó szovjet kontingens főparancsnoka a kivonást megelőző napon tartott nemzetközi sajtóértekezletén. — A szovjet csapatok kivonása a genfi megállapodásnak megfelelően veszi kezdetét május 15-én, vasárnap, és kilenc hónap múlva befejeződik — erősítette meg a Kabulban, szombaton tartott sajtóértekezleten Borisz Gromov altábornagy. Május végéig a szovjet egységek negyed része, az első három hónapban a szovjet egységek fele hagyja majd el Afganisztánt. Az altábornagy közlése szerint jelenleg tizennégy tartományban vannak szovjet alakulatok: az (első három hónapos fázisban kilenc tartományt ürítenek ki, azaz a meglévő tizennyolc helyőrségből és támaszpontból tizenegyet. A szovjet erők'pontos létszámát a következő napokban fogják hivatalosan nyilvánosságra Az indiai és a colombói kormány közös döntést hozott a Sri Lankán tevékenykedő indiai békefenntartó erők szakaszos kivonásáról. Ezt a colombói kormány egyik minisztere jelentette be pénteki sajtóértekezletén, közvetlenül azután, hogy hazatért Új-Delhiből, ahol Radzsiv Gandhi indiai kormányfővel tárgyalt. hozni — mondta Borisz Gromov. (Nyugati forrásokból 115 000-re teszik a szovjet katonák létszámát Afganisztánban.) Az altábornagy hangsúlyozta, hogy mind a Szovjetunió, mind Afganisztán következetesen teljesíteni kívánja a genfi egyezményt. A kivonulás közben a szovjet csapatok nem kezdeményeznek harci cselekményeket, ám ha támadás éri őket. nem fogják viszonzatlanul hagyni a rajtaütést. Borisz Gromov azonban nyilvánvalóvá tette azt is, hogy az esetleges támadások miatt a visszavezénylési menetrend nem borulhat fel. Közlése szerint a szovjet erők szárazföldön távoznak az országból, és katonai felszerelésüket magukkal viszik. A katonai infrastruktúra részét képező támaszpontokat — laktanyákat, épületeket és berendezéseket — átadják az afgán fegyveres erőknek. Mintegy százhetven ilyen létesítmény van, azok összértéke eléri a hatszázmillió rubelt. A kél ország katonai együttműködéséről elmondta, hogy az Gamini Disszajanake, a Srí Lanka-i földfejlesztési program minisztere a sajtó- értekezleten elmondta: az indiai kormány megítélése szerint május végére sikerül megfékezni a tamil szaka- dárok lázadását Srí Lanka északkeleti részén, és ezután már nem lesz szükség arra, hogy az indiiai csapatok a mostani létszámban függ attól is, hogy az afgán ellenzéki csoportok milyen támogatást kapnak .majd a nyugati államoktól. Afgán katonatiszteket a jövőben is ki fognak képezni a Szovjetunióban. Az sem titok, hogy az afgán hadsereg szovjet fegyverekkel van ellátva: a harci technika szinten tartásához és a harckészültség megőrzéséhez a szovjet fél segítséget nyújt ezután is. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az Afganisztánban maradó szovjet — katonai és polgári — tanácsadók biztonságáról az afgán hatóságok fognak gondoskodni. Közölte, hogy a kivonuló szovjet csapatok hatástalanítják az általuk telepített aknamezőket, kivéve azokat, amelyek megtartását az afgán fél kifejezetten kéri. Főképpen a 'fontosabb létesítmények körül létrehozott aknavédőgyűrűk eshetnek az .utóbbi kategóriába. Azokkal a sajtójelentésekkel kapcsolatban, miszerint elharapódzott a kábítószerfogyasztás a szovjet katonák soraiban, Borisz Gromov kijelentette: ez nem igaz, csupán jelentéktelen számú esetről van szó. legyenek jelen a szigetországban. Ottani működésük jogi alapja az 1987 júliusában megkötött kormányközi megállapodás. Ebben a Sri Lanka-i kormány segítséget kért a szigetországban dúló nemzetiségi belháború megszüntetéséhez Indiától — Új- Delhi azóta összesen mintegy 50 ezer 'katonát küldött a szigetországba. Francois Mitterrand francia elnök alig egy héttel újraválasztása után rendeleti úton feloszlatta a nemzet- gyűlést. A 38 millió választásra jogosult igy júniusban két vasárnapon (5-én és 12- én) ismét az urnákhoz járulhat, hogy újraválassza a törvényhozó testületet, amelyben az elnök reménye szerint szocialista párti kormánya immár biztos többségre tud támaszkodni. Az elnök este valamennyi tv-állomáson közvetített rövid beszédében jelentette be döntését. Rámutatott, hogy az 1986 márciusában választott nemzetgyűlésben olyan pártok vannak többségben. amelyek következetes, bár konstruktív ellenzékbe vonultak újonnan kinevezett kormányával szemben. Mivel miniszterelnöke. Michel Rocard közölte vele. hogy ilyen körülmények között kormánya nem tud szilárd alapon működni, új választásokat ír ki. hogy azon az elnöki többségnek megfelelő parlamenti többség alakulhasson ki. Mitterrand előzőleg az alkotmány előírásai szerint tanácskozott a nemzetgyűlés és a szenátus elnökével. Alain Poher, a szenátus elnöke nem nyilatkozott. Jacques Chaban-Delmas. a nemzetgyűlés chiracista elnöke viszont nyilatkozatban ellenezte a parlament feloszlatását. Arra hivatkozott, hogy az alkotmány betűje és széliemé azt kívánná, hogy az új kormány mutatkozzék be a nemzetgyűlésben, és ha ott megbukik, akkor kerüljön sor új választásra. Részéről ezért ellenzi a feloszlatást. Giscard d’Estaing volt elnök levélben kérte az elnöktől. hogy halassza el a nemzetgyűlés feloszlatását. Ugyanarra hivatkozott, mint Chaban-Delmas, hogy a parlamentnek még nem volt módjában megismerni az új kormány szándékait, programját és nyilatkozni róla. A kormány középre nyitása érdekében is kérte Mitterrand elnököt, hogy várja meg előbb, miként reagál az ellenzék a kormány programjára, miben lenne hajlandó együttműködni vele. Végül emlékeztetett arra, hogy ha parlamenti választások lesznek, a franciák 12 hónap alatt ötször fognak választani, ami sok. A Journal du Dimanche című vasárnapi lapban közzétett közvélemény-kutatás szerint jelenleg a választók 41 százaléka készül a szocialista pártra szavazni, 24 százaléka a chiracista RPR- re, 15 százaléka a középpártokat összefogó UDF-jelöl- tekre, 8 százalék a szélső- jobboldali Nemzeti Frontra, 6 százalék az FKP jelöltjeire. 4 százalék környezetvédő jelöltekre, 2 százalék pedig esetleges szélső baloldaliakra. SRI LANKA Szakaszos csapatkivonás A KRASZNAJA ZVEZDA Sztálin fiáról Jakov Dzsugasvili, Sztálin fia sorsának szentel terjedelmes cikket szombati számában a Krasznaja Zvezda. A szovjet hadsereg lapja emlékeztet arra, hogy a német fogságba esett főhadnagy életének felelevenítése nem jelenti Sztálin védelmezését, hiszen Jakov Dzsugasvili becsületes szovjet emberként élt, haláláig teljesítette kötelességét, s ezért személye méltó a megemlékezésre. Jakov a háború első napjaitól a fronton harcolt, majd fogságba esett. Amikor a fasiszták felajánlották Sztálinnak, hogy a Sztálingrádnál fogságba esett Paulusra kicserélik, a szovjet főparancsnok a következőket válaszolta: „katonát nem cserélek marsaiba". Jakov igy német hadifogságban halt meg, de a körülményekről számos változat létezik. Jakov Sztálin első feleségétől született, s anyja halála után annak rokonainál nevelkedett. Csak 14 éves korában került Moszkvába, apja új családjába, ahol a feleség, Nagyezsda Allilujeva szeretettel fogadta, de Sztálin elég hűvös volt független és mindenfajta gyámkodástól ódzkodó fiától. Jakov házassága csak fokozta a feszültséget apa és fia között, így a fiatalok Leningrádba költöztek. 1937-ben a repressziók áldozatává váltak Jakov édesanyjának rokonai is, akiknél nevelkedett. A szovjet lap különböző dokumentumok alapján arról számol be, hogy a háború első napjaitól a fronton harcoló Jakov 1941 július 16-án esett német fogságba. A fasiszták megpróbálták kihasználni ezt a tényt, már augusztusban röplapokat szórtak, amelyek szerint Sztálin fia a németek oldalára állt. Hogy mit érezhetett Sztálin, azt csak találgatni lehet, de Jakov második feleségét 1941 őszén bebörtönözték, s 1943- ig magáncellában tartották, miközben lányuk, Galina Sztálin családjában nevelkedett. A kihallgatási jegyzőkönyvek alapján Jakov a fogságban nem mutatott hajlandóságot a fasisztákkal való együttműködésre, habár tudták róla, s megpróbálták kihasználni, hogy nem osztja apja politikai nézeteit, viszonyuk nem a legjobb. 1942- től kezdve már koncentrációs táborban tartották a fontos foglyot, s egy sikertelen szökési kísérlet után rendkívüli őrizetben, különleges barakkban tartották Sachsenhausen- ben. A zsákmányolt dokumentumok szerint halála 1943 áprilisára tehető. A szovjet lap több változatot is ismertet a főhadnagy halálának körülményeiről, s leginkább azt tartja valószínű-., nek, hogy amikor a meghiú-' sült csere után a németek kínzásokkal akarták kivégezni —, hogy az erről készült filmet eljuttassák Sztálinhoz — Jakov Dzsugasvili a feszültség alatt tartott szöges- drótkerítésnek rohant. rC Külpolitikci kommentárunk )—i Libanon: a véres sakkjátszma borítékolt lépései ISMÉT ÖLDÖKÖLNEK LIBANONBAN a máshoz már régóta nem is értő, hivatásos fiatal harcosok. Most síiták lőnek síitákra: a szélsőségesen vallásos iszlám Hezbollah szervezet harcosai az utóbbi napokban elfoglalták a síiták polgári szárnyát tömörítő AMAL szervezettől a 300 ezer, főként dél-libanoni menekültekből verbuválódott lakosságú Dél-Bejrút legnagyobb részét. A Nyugat-Bejrútban állomásozó szíriai csapatok várnak, a harcokba nem avatkoztak be. Ezt megsínylette az AMAL ereje: fő anyagi és fegyverellátó támogatója ugyanis Szíria. Szíria a libanoni egyensúly érdekében — tíz éve alkalmazott taktikája szerint — általában az éppen folyó harcban vesztésre álló fél mellett avatkozik be. Ám ez egyszersmind libanoni politikájának hátulütője is. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy Szíria lihanoni szövetségei gyengébbek, mint a rájuk támadók. A mostani bejrúti események is, mint a polgárháború összes eddigi mozzanata, nagyobb játszma részei, öt év után először néhány héttel ezelőtt Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke Damaszkuszban járt, hogy kibéküljön Hafez Asszad szír elnökkel. A szíriai vezetés Arafat szemére veti, hogy különutakon, Szíriát cserben hagyva igyekszik megoldást találni a palesztin problémára. Ezért is utasították őt ki 1983-ban Szíriából, ezért is támogatták a PFSZ-en belül az Arafat-ellenes lázadást. Csakhogy az Arafat-ellenes erők azóta sem tudtak túlsúlyra vergődni a palesztin szervezetben. Az Izrael által megszállt területek lázadása pedig szükségessé tette az Arafat—Asszad kibékülést. Ám az együttműködés feltételei szíriai részről arra köteleznék a PFSZ vezetését, hogy ítéljen el minden olyan próbálkozást — például az amerikai rendezési elképzeléseket —, amelyeket Szíria nem támogat. Ezért Damaszkuszban úgy ítélhetik meg, hogy még szükség van Arafat „megregulázására”. AZ UTÖBBI ÉVEKBEN (1985-től) az AMAL szervezet fegyveresei hadakoztak a PFSZ Arafathoz hű libanoni erőivel. Ez az idén januárban abbamaradt, az AMAL nem vállalta tovább a harcot Izrael által megszállt területek iránti szolidaritásból. Az AMAL érdeke viszont, hogy biztosítsa vezető szerepét a libanoni muzulmán— baloldali táborban, amelyet az utóbbi időben az Irán- barát Hezbollah kezdett ki a legjobban. S történetesen a Hezbollah egy ideje az Arafat-hivek legfőbb szövetségese Libanonban. Arafat damaszkuszi látogatása után, áprilisban először az izraeli hadsereg csapott le Dél-Libanonban a Hezbollah ottani erőire, hogy meggyengítse a palesztin ellenállás bázisait. Utána az AMAL rántott kardot a Hezbol- lahra a déli végeken. Erre következett a Hezbollah — egyelőre győztes — fővárosi, dél-bejrúti ellentámadása. A szír—PFSZ ellentet régi keletű, és nem csak Szíriának van oka gyanakvásra. Amikor a libanoni polgárháborúban 1976-ban Szíria a PFSZ ellenfeleinek oldalán avatkozott be, ezt annak az amerikai ígéretnek birtokában tette, hogy ha megfékezi a Washingtonban „terroristának” bélyegzett palesztinokat, akkor Damaszkusz „bekerülhet a képbe”, az akkori amerikai rendezési elképzelésekbe. Hasonló ígéretek és megfontolások is közrejátszottak abban, hogy a szíriai hadsereg többé-kevésbé tétlenül szemlélte 1982-ben, mint zúzza szét az izraeli hadsereg a PFSZ libanoni hadállásait. Más kérdés, hogy Szíriának mindannyiszor csalódnia kellett az amerikai hitegetésben. Az utóbbi években Szíria már keményen elutasítja az amerikai próbálkozásokat, és az Izraellel szembeni erőegyensúly megteremtését szorgalmazza. Eny- nyiben persze még mindig zavarják a PFSZ esetleges különutas próbálkozásai. AZ ARAFAT—ASSZAD KIBÉKÜLÉS ÚTJÁT a Szovjetunió is egyengette, de Damaszkuszban nem nézték jó szemmel, hogy Moszkvában Gorbacsov pártfőtitkár is Izrael elismerésére biztatta Arafatot a rendezés megkönnyítése érdekében. A Szovjetunió már 1982-ben az Izrael-ellenes arab összefogás libanoni kudarca után kinyilvánította, hogy a közel-keleti rendezésben nem követel semmivel sem többet, mint amennyiben legalább az arabok meg tudnak egyezni. A szovjet rugalmasság azóta csak nőtt, különösen most, amikor az Egyesült Államokkal javuló viszony közepette — Afganisztán is példázza — lehetőség látszik a regionális konfliktusok hathatósabb kezelésére. Ebben a helyzetben borítékolni lehet a következő lépéseket: Szíria törekvését annak kinyilvánítására, hogy a rendezés kulcsa Damaszkuszban van, s e törekvés következményeit: a libanoni belharcok folytatódását. Mészáros György Volán Tömegáru és Bányászati Fuvarozó Vállalat Visontai Üzemegysége felvesz: gondnokot, portásokat, takarítónőket. Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni: 11-052 (47-62 mellék) telefonon. Személyesen: Visonta, északi akna, Volán TBFV irodaház műszaki osztályán.
