Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 9., siómból 9 Nézzétek, ki van itt! KING: Maga nem fél a mennydörgéstől? Persze, maga tudós. A tudósok csak a villámtól félnek. Vagy semmitől se? Én meg ettől is. attól is. Bevallom, hogy babonás ás vagyok. Hiszek az előjelekben, a jóslatokban, az életvonalban. Az álmokban ... A fene tudja, mi mindenben. Például iszonyúan félek a fekete macskától. Maga is? Sabelnyikov nem válaszol. Várjon csak, nem értettem pontosan. Szóval, biológus és kémikus is. Furcsa. Az iskolában külön tantárgy volt. SABELNYIKOV: Teljességgel igaza van. KING: Maga biztos jó tanuló volt. SABELNYIKOV: Kitüntetéssel végeztem. KING: Maga is? Az akislány ... Ö is kitüntetéssel akart végezni. De aztán teherbe esett. SABELNYIKOV: Én nem. KING (kis szünet után): Höhö ... Tudósvicc. Mégis szeretném megérteni, mi lesz a biológiából és a kémiából együtt. Lesz belőle valami? SABELNYIKOV: Ez nagyon bonyolult. KING: Azért kímél, mert tudatlan vagyok. Miről is lehet beszélgetni egy fodrász- szál? SABELNYIKOV (kis szünet után): Kérem, elmondhatom. A laborban azt vizsgáljuk, milyen intim biológiai kapcsolat van a neuro- hu morál is ágen sek és a neu- roszekréciós hormonokat termelő és szállító mechanizmusok között. KING: Höhö ... Maga most viccel, ugye? (Nevet.) SABELNYIKOV: Mit talál olyan viccesnek? KING: Tényleg azt mondta, hogy az intim kapcsolatokat? SABELNYIKOV: Itt mást jelent. KING: Bizony isten, elvörösödött! Ugye, klasszul levágtam a haját? SABELNYIKOV: Ne pimaszkod jék! Ez nem tartozik magára! KING: Nem is. SABELNYIKOV: És tartsa meg magának a sejtelmeit! KING: Látom, megsértődött. (Szünet.) Ugye. megsértődött ? SABELNYIKOV: Eszemben sincs. KING: Becsszóra? SABELNYIKOV: Van még kérdése? KING: Persze. SABELNYIKOV: örülnék. ha a tudományos ismeretterjesztés területéről venné a kérdéseit. Szívesen válaszolok rájuk. Annál inkább, mert nem akarom lekötelezve érezni magamat, amiért elfogadtam a helyet a kocsijában. KING: Ugyan, dehogy... Mondja csak, abban a mondatban. amit a töksimhezvágott, volt vagy húsz szó, és egyiket sem értettem. Mondja, szándékosan csinálta? Hadd álljon fejre a hapsi... SABELNYIKOV: Ellenkezőleg. Épp arra akarunk rájönni. mi történik a ... tök- siben. Például a magáéban. KING: Nahát, ez nagyon érdekes. SABELNYIKOV: Megpróbálok konkrétabb lenni. Hogy megértse .. . KING: Hát, ha lehetne... SABELNYIKOV (kézbe veszi a csomag cigarettát): Itt van egy agysejt. KING: Ez jobb lesz! (Sa- belnyikovra tukmálja a Ca- melt.) SABELNYIKOV: Mindegy. Mi a feladata? Hogy továbbítsa az idegi ingereket, igaz? Fölfedeztük, hogy a hipotalamusz idegsejtjei, vagyis hogy valószínűleg a hipotalan usz vagy a hipofí(Részletek) zis idegsejtjei . . . Szóval, hogy ezek a sejtek inger hatására ismeretlen hormonokat termelnek. és egyenesen a vérbe továbbítják. KING: Egyenesen a vérbe? Fantasztikus! Egyébként van egy remek farmerem. ha akarja, a magáé. SABELNYIKOV: A hipo- talamusz sejtjei mintegy védekezésül... Mit mondott? KING: Azt mondtam, hogy egy ilyen tudósnak szüksége van egy klassz farmerre. Szünet. SABELNYIKOV: Mondja, maga hülyének néz? Gyalog is mehetek. KING: Esküszöm, félreértett. Tudja, arra gondoltam, micsoda modern dolog ez az idegsejt, meg hipotalamusz, meg hipofízis, maga meg ezt- az őskori török bugyogót hordja. A farmer a maga mérete. Komolyan. Itt van a csomagtartóban. Kitűnő darab. Rögtön előveszem. SABELNYIKOV (dühöngve) : Nem kell! Szünet. KING: De hát miért nem? Ha már így megismerkedtünk. SABELNYIKOV: Tudja, mit? Jobb lesz, ha kiszállok. KING: Megsértődött! Mondja, nem szégyelli magát?!... Biztos azt gondolja, hogy ez a csirkefogó át akar verni. Jó drágán rám akarja sózni. Pedig ajándékba akartam adni. SABELNYIKOV: Idegenektől nem szoktam ajándékot elfogadni. KING: Igazán tiszta szívből ... Azt hiszi, nem értem meg a problémáit? Magának nagyon nehéz. De hát a tudomány már csak ilyen, hogy ma még téesem, holnap viszont már Nobel-díjas. Ugye, jól mondom? SABELNYIKOV: Hozzávetőleg. KING: Na, megmutassam a farmert? SABELNYIKOV: Mondtam már, hogy nem. KING: Tudja mit, egyelőre maradjon ott, ahol van. aztán később, ha már összemelegedtünk ... SABELNYIKOV: Ezt miből gondolja? KING: Hát... az előérzetem súgja. Mindenesetre én nagyon szeretném. Szóval, ha majd úgy gondolja, akkor egyszerűen mondja azt, hogy King, szükségem van arra a farmerre. SABELNYIKOV: Nem fogom ezt mondani. King. KING: Miért nem? SABELNYIKOV: Azért, nem, mert amikor a magáé lesz a nyaraló, föltéve, hogy az özvegy eladja, mi már nem leszünk ott. KING: Már bocsásson meg, de maga mondta, hogy az egész nyarat itt szeretnék tölteni. SABELNYIKOV: Maga nagyon szórakoztató fiú, de attól félek, hogy ismeretségünk napjai meg vannak számlálva. KING (kis szünet után, szomorúan): Én másként gondoltam. Föl akartam ajánlani maguknak... SABELNYIKOV: Megint föl akar ajánlani valamit? Ne tegye! KING: Hagyja, hogy befejezzem! Azt akartam mondani. hogy egyáltalán nem kéne otthagyniuk a nyaralót. A házat.'. . Szóval, ahol laknak. A maguké maradhat. SABELNYIKOV: Ezt hogy érti? KING: Ahogy mondom. Ténylegesen ... Vagyis jogilag . .. Vagyis megveszem az egészet, mert máshogy nem adják. Azután írok egy ajándékozási nyilatkozatot, vagy hogy hívják. ★ ★ * SABELNYIKOV-: A lelkiismeretnek napközben is tisztának kell lennie, nem csak este. Ez nem zavarja? KING: Ugyan! (Sabelnyikovhoz.) Ha megvalósul, ami ről ábrándozom, mindent abbahagyok. Maga még nem ismer engem. Mindent! Iga zán! SABELNYIKOV: Várjon csak . .. KING (hevesen): Amit ma még fontosnak tartok, hol nap már rá se hederítek. SABELNYIKOV: De hát várjon egy pillanatra ... KING: Én mondom magú nak! SABELNYIKOV: Maga okos ember. Hát nem érti. hogy a barátság nem így születik? Hogy a rokon szenv ... KING (közbevág): Hát hogyan ? Csöndben ? Csak csendben, csak halkan? Fél- mosollyal-félszívvel? Az ilyen nem barátság, hanem KST. Te adsz nekem, én adok neked. Én mást ajánlok. Mindent, értik, mindent, és nem csak azt, ami járna. Vegyék el. és használják. Ha kevés, még kérjenek. Mindent! SABELNYIKOV: És mi jár érte? KING: Mi az. hogy mi jár érte? Talán nehezére esik. hogy elmosolyodjék, ha meglát, és azt mondja, hogy nézzétek, ki van itt... SABELNYIKOV (töprengve): Nézzétek, ki van itt .7. * * * TABUNOV (Alinához): Értem, persze, hogy értem. Vitathatatlanul fölényben van. Európa legjobb fodrásza Melyik nő tudna ellenállni’ Verhetetlen! Már csak azért is, hogy később, csak úgy mellesleg, azt lehessen mondani, hogy egyébként Európa legjobb fodrásza a szomszédunk. Ugye? Szóval, én se vagyok akárki. Mert hát egv Európa-bajnok, az már valami, a fenébe is! ALINA: Igen, az már valami. Egzisztenciája van. Biztosan áll a lábán. Unom már a fennkölt légvárainkat! Először a bácsin élős- ködtünk. Most őnagysága szeszélyének vagyunk kiszolgáltatva. De mire jutottunk a magunk erejéből? Mire támaszkodhatunk? Mire számíthatunk? SZOFJA IGNATYEVNA: A férjed végül is meg fogja védeni a disszertációját. ALINA: Ó, az nagyszerű lesz! Teljes tizenöt rubellel többet kap majd. TABUNOV; Mit akarsz? Legyen borbély? ALINA: Dehogy. Rég átmehetett volna az egyetemre. Hívták. Már megvédte volna a disszertációját. Docens volna. Mint Bobrov, hagyta a témáját. Az igazi témáját, amelyért harcolnia is kellett. És Ljovát is cserbenhagyta. És Gerz Ivano- vicsot is. aki magányos és öreg. ALINA: Szóval, öleljem keblemre Gerz Ivanovicsot is? Amikor úgyis öt éve ül a nyakamon. Bgr természetesen nem is sejti. TABUNOV: Alina! ALINA: Tessék. TABUNOV: A földön min den jó forrása a szeretet. ALINA: Mondjuk, önimá dat. TABUNOV: Nem! Ha valaki elárulja az elveit, nem változik meg az élete. Megél, nem is rosszul. De a következő nemzedék megsínyli ALINA: Kibírják. TABUNOV: Azt mondtam, hogy megsínylik. S ha így gondolkozol, akkor ez csak azt jelenti, hogy valamikor én is.... King közben feláll, és elindul a veranda felé. SZOFJA IGNATYEVNA Csöndesebben!... Nem te vagy az oka ... KINS: Bocsánat, hogy zavarok. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy kissé elhúzódik a reggelink. És még mindig nem adtam föl a reményt, hogy (Alinára pillant.) ... hogy megtisztelnek minket... Szünet. Leningrad i színpadképek
