Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. április 9., szombat 5. VÁSÁRHELYI PÁL NEVÉT VISELI A KISKÖREI ÁMK T ervek, névadó után 1915-ben nyílt lehetőség ar­ra községeinkben, hogy az általános iskolákhoz kapcsol­va egyéb kulturális intézmé­nyeket (óvodát, könyvtárat, művelődési házat stb.) álta­lános művelődési központo­kat hozzanak létre. A több mint egy évtized alatt húsz ilyen született megyénkben, s a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az eszközök kon­centrálása. a lehetőségek át­gondoltabb kihasználása nem­csak a fiatalok oktatását és nevelését, de a felnőtt lakos­ság művelődését is a koráb­binál hatékonyabban szol­gálja. Legutóbb a Tisza-parti köz­ségben, Kiskörén alakult meg 1987. január elsején egy ÁMK. Erre az iskolaépület modernizálása és bővítése teremtett alapot, mert az eddig tanításra is használt termek a könyvtárban és más középületekben felsza­badultak. A 28 millió forin­tos beruházáshoz a lakos­ság és a gazdálkodó szervek négymillió forintos társadal­mi munkával járultak hozzá. Már az első év jól érzé­kelhető fellendülést hozott a közművelődésben: megélén­kült a szakkörök, klubok munkája, egyre szebb ered­mények születnek a sport te­rén is. Kezdettől fogva törték a fejüket a névadáson az ÁMK-sok és hosszas keresés után végül úgy döntöttek, hogy az intézmény Vásárhe­lyi Pál nevét veszi fel. Jár­dán Józsefné igazgató így indokolta a választást: a Széchenyi István munkatár­saként dolgozó mérnök ké­szítette el a Tisza szabályo­zásának tervét, mely a kis- köreieket máighatóan érin­ti. Személye azonban érdem­telenül feledésbe ment. Ezen a helyzeten akarnak kicsit változtatni most a névadás­sal. E gondolatok a március 19-i ünnepségen hangzottak el, melyet egész napos prog­ramsorozat követett. Az ónodéban és az isko­lában a legügyesebb gye­rekek rajzait, textilből és különféle termésekből készült Az iskolában a legügyesebb diákok rajzaiból készült kiállítás Járdán Józsefné: Nyáron két hónapos rendezvény- sorozattal várjuk az üdülőket alkotásait állították ki. A tavaly átadott, gazdag gyűj­teménnyel rendelkező falu­házban bárki kipróbálhatta a szövőszéket. A könyvtár- ismereti vetélkedőn az alsó­tagozatosok ismerkedtek já­tékos formában a biblioté­ka rendjével. A felsősöknek számítástechnikai versenyt rendeztek, a tornaterem pe­dig egész nap tárt ajtókkal várta azokat, akik a külön­féle sportágakban akarták kipróbálni erejüket, ügyes­ségüket. A pártházban tar­tották a nemzedékek talál­kozóját. ahol az idős embe­rek meséltek életükről, az általuk átélt történelmi pil­lanatokról a fiataloknak. Es­te Hol van az a nyár? cím­mel zenés műsor várta az érdeklődőket. Az ünnep elmúltával újabb programokra készül az ÁMK: szeretnék növelni a szakkö­rök. klubok és a bennük részt vevők számát, irodal­mi presszót akarnak létre­hozni, megpróbálják a fel­nőtteket is kimozdítani ott­honról. Teljes erőbedobással készülnek a nyárra, a Tiszai napok két hónapos rendez­vénysorozatára, amelyet jú­lius 2-án Neptun-ünnepség nyit majd. Sokszínű kíná­latra törekszenek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a színvonalas programokkal a nyaralókat jobban a köz­séghez kössék. Hiszen: „Ki a Tisza vizét issza .. (koncz) Juhászok Pecsenyebárányok Juhászat a pélyi ősgyepen. A juhászat nem tarto­zott a gazdaságok számá­ra a legnyereségesebb ágazatok közé. Az Alföld peremén —, Pély határában — a Ti- szamente Termelőszövet­kezet közel kétezer hek­táros megművelhetetlen, szikes, ős- és környezet- védő gyepet hasznosít a 3000 magyar fésűs meri- nói anyajuh — és annak évi. 3300 bárányszaporu­lata — legeltetésére. Jobb munkaszervezéssel, a tar­tástechnológia betartásá­val 18,5 tonna gyapjú, közel 10 ezer liter tej leadását tervezik. A hús­véti ünnepekre közel 2000 tejes- és pecsenyebárány indult exportra, s eljutott Franciaországba, az NSZK-ba. Olaszországba, valamint az arab orszá­gokba is. Ari János az egyik kedvenccel |H Tavaszi napfürdőn a nyáj (Fotó: Szabó Sándor) SZAKSZERVEZETI MUNKA A BANYÁNÁL ,,Javítani a dolgozók közérzetén...” Ügy vélem, a szakszervezeti munka fontosságát aligha le­het megkérdőjelezni. Az e területen tevékenykedőknek külö­nösképpen sok dolguk volt az elmúlt hónapokban, hiszen az országban végbement változások — személyi jövedelemadó bevezetése, a bérbruttósítás stb. — számukra is egész sor feladatot jelentettek. Hogyan sikerült ezeket megoldani? Er­ről beszélgettünk Kármán Csabával, a Mátraaljai Szénbá­nyák Vállalat Thorez Bányaüzeme szakszervezeti bizottsá­gának titkárával. — Ismeretes az a SZOT-ál- lósfoglalás — mondja —, amelynek értelmében ez év­től megváltozott a szakszer­vezeti tagdíjak fizetésének rendje. Ennek formai olda­la, hogy megszűnt a bélyeg, illetve, hogy az összeget a dolgozó béréből — -annak nyilatkozata alapján — le­vonják. Már tartalmi módo­sulás, hogy a tagdíj, — amely egyébként adómentes — a bruttó kereset 1 szá­zaléka, 5050 forint alatt 0,8 százaléka. Nálunk ebből a bruttóból még le kell szá­mítani a hűségjutalmat. Vál­lalati szinten mintegy hét­ezer, nálunk „csupán” 3605 embertől kellett tanú aláírá­sával hitelesített nyilatkoza­tot kérni arról, hogy az érintettek megbízzák a bá­nyaüzemet azzal, hogy az említett 1 százalékot le­vonja. — Azt hiszem, ez nem ke­vés időt és energiát követelt meg ... — Nézze, a tény az, hogy mindez három hét alatt le­zajlott. A több mint három és fél ezer dolgozóból mind­össze tizenkilenc akadt, aki nem írta alá. Egyébiránt a szervezettségünk a korábbi­hoz képest javult, jelenleg 99,4 százalékos. Ez a szám a cégünk egészénél 99,3. Jog­gal merülhet fel a kérdés, hogy minek köszönhetőek ezek a szép eredmények. Nos, a bányászatban min­denkor igen erős volt a kö­tődés a szakszervezeti moz­galomhoz, emellett a tény­kedésünk megítélése is po­zitív, azaz van presztízsünk. Aztán arról sem feledkezhe­tünk meg, hogy az utóbbi időszakban megnőtt bizony­talanság miatt, a munkások tőlünk várnak, remélnek bi­zonyos védelmet. Sok-sok új taggal is gyarapodtunk, olya­nokkal, akik ezt megelőzően évtizedekig nem kerestek bennünket. Az előlegezett bizalomnak meg, kell felel­nünk, jóllehet, az érdekkép­viselet ellátása nagy erő­feszítéseket követel meg tő­lünk. — A három hét persze csak a konkrét aláírásgyűj­tésre volt elegendő. Ezt azonban megelőzte a meg­győzés ... — Természetesen, ugyanis a dolog ideológiai előkészí­tése hozzávetőlegesen két hónapig tartott. Amikor a bruttósítással tisztában vol­tunk már, mindenkivel sze­mélyesen elbeszélgettünk. Azokat is felkerestük, akik éppen betegeskedtek, vagy máis okból voltak távol. Mon­danom sem kell, milyen ke­mény próbatétel volt ez a bizalmiak számára. Lénye­ges megjegyezni, hogy a munkások egy része elmond­ta, tudják hogy a szakszer­vezet bevétele ilyenformán emelkedik majd. Kérték, hogy ezt a növekményt a segélyezésre fordítsuk. Nos, ez jogos igény, sőt a mi tö­rekvéseinkkel is találkozik. A Thoreznél csupán a se­gélyekre évente mintegy 1 milliót költünk. Ez most kö­rülbelül 15 százalékkal le­het majd több. — A propagandában, az agitációban számottevő sze­repe volt a zártláncú video­rendszerüknek is .. . — De még mennyire! Ez már két és fél éve műkö­dik. Ennek segítségével igyekszünk tájékoztatni az embereket mindarról, ami nálunk történik, válaszolunk a jelentkező kérdésekre, megmagyarázzuk az egyes intézkedések okait stb. Emel­lett vannak irodalmi, művé­szeti műsoraink, s már arra is akadt példa, hogy élő adásban adtunk közvetítést egy ülésről. A programok el­készítését társadalmi munká­ban végzik a számítógépes önálló csoportunk tagjai. — S mikor lehet az egyes filmeket megtekinteni? — Köztudott, hogy itt fo­lyamatos műszakban tevé­kenykedünk. A dolgozók nem sokkal két óra után már „szabadok”, ám a buszok csak háromkor szállítják őket a lakóhelyeikre, llyen­(Fotó: Gál Gábor) formán minden váltáskor 45 perc áll a rendelkezésükre. A várakozóban ott a televí­zió, tehát hasznosan el le­het tölteni ezt az időt. S hogy mi a nézők véleménye? Hadd említsek egy példát... Tavaly karácsony előtt szü­netelt az adás, mivel a stúdió karbantartása folyt. A munkások rettentően hiá-1 nyolták a műsorokat, sőt különböző pletykák is szárny­ra keltek. Erre mi összehoz­tunk egy ideiglenes stúdiót, csináltunk egy olyan prog­ramot, amellyel azonnal rea­gáltunk a mendemondákra, azaz, rögtön megcáfoltuk azokat. — Hallottam, hogy ez a zártláncú videorendszer or­szágosan is elismerést ara­tott ... — Igen. A Bányászszak­szervezet vezetősége már látta ezt, s elhatározták, hogy iparágunk más cégeitől is küldenek majd ide képvi­selőket egyfajta tapasztalat- cserére, bemutatóra. Elkép­zelhető tehát, hogy másutt is meghonosodik ez a dolog. — Befejezésül, kérem, szól­jon a másik újszerű kezde­ményezésükről, azaz a bér- figyelő társadalmi bizott­ságról. — Ezt nemrégiben hoztuk létre, s képviselteti benne magát a párt, a KISZ, a szakszervezet, valamennyi munkaterület stb. Ennek fel­adata, hogy vizsgálja az el­ső negyedévben kifizetett béreket, pontosabban azt, hogy teljesül-e az a köve­telmény, miszerint a nettó keresetek nem csökkennek 1987-hez képest. Amennyi­ben korrekciók szükségel­tetnek, úgy megteszik a kel­lő lépéseket. A legfontosabb­nak azt tartom, hogy ezzel is, akárcsak azokkal az öt­letekkel, amelyekről már az előbb szóltunk, sőt tény­kedésünk egészével, javítsunk az itt munkálkodók hangula­tán, közérzetén. Ebhez ugyanis sokszor csak apró­ságok kellenek ... (sárhegyi)

Next

/
Thumbnails
Contents