Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-08 / 83. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. április 8., péntek Közös közlemény Kádár János és Milos Jakes baráti munkatalálkozójáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának meghívására Milos Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára 1988. április 7-én baráti munkalátogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Az őszinte, baráti légkörű megbeszéléseken a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást az országaikban folyó szocialista építőmunka napirenden levő feladatairól, a gazdasági reform és a politikai intézményrendszer korszerűsítésének következetes kibontakoztatásáról. Vélemény- cserét folyhattak a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Megvitatták a két párt, a két ország együttműködésének helyzetét és a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Az MSZMP főtitkára és a CSKP KB főtitkára megállapította, hogy a nemzetközi helyzetben kedvező változások tapasztalhatók. Erősödött és tartalmasabbá vált a kelet— nyugati párbeszéd, növekszik az egyetemes problémák közös megoldására irányuló készség. Ez a kedvező folyamat ugyanakkor bonyolult és ellentmondásos, folytatódik a fegyverkezési hajsza, és a világ különböző térségeiben továbbra is komoly válsággócok léteznek. Hangsúlyozták, hogy a leszerelés folyamatának elmélyítése, a nukleáris fegyverektől és az erőszaktól mentes világ kialakítása érdekében mozgósítani kell valamennyi ország, nemzet demokratikus és békeszeretö erőit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja nagy jelentőségűnek tartja a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között a közepes és rö- videbb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződést, amely utat nyithat a további fegyverzetkorlátozásnak és leszerelésnek. A tényleges nukleáris leszerelés felé vezető úton, történelmi jelentőségű lenne a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A két párt vezetői aláhúzták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének dokumentumaiban foglalt javaslatok fontosságát a béke és az európai együttműködés ügyében. Hangsúlyozták, hogy az európai biztonság megszilárdítását segítené a közép-európai vegyi és atom- fegyvermentes folyosó, a bizalom, a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés övezetének létrehozása, az atomfegyverekkel nem rendelkező országok együttműködésének kialakítása, valamint a szocialista országok más javaslatainak megvalósítása. A két főtitkár értékelte a helsinki folyamat eredményeit. Kifejezték országaik készségét, hogy továbbra is hozzájárulnak e folyamat továbbfejlesztéséhez, a jószomszédi viszony, a bizalom, a békés egymás mellett élés és a kölcsönös megértés kialakításához Európában. Támogatásukról biztosították az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok bécsi utótalálkozójának tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentummal történő befejezését, amely hozzájárulna az összeurópai folyamat elmélyítéséhez, politikai, katonai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt. Egyetértettek abban, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a pártok önállósága, a kölcsönös bizalom és a szolidaritás alapján következetesen elvszerűen fellép a békéért, a függetlenségért, a társadalmi haladásért és a népek barátságáért. A világ baloldali pártjai ás mozgalmai képviselőinek moszkvai találkozója jelentős ösztönzést adott az aktív, felelős véleménycserének és új megközelítést jelent a kommunista és munkásmozgalomban. Kádár János és Milos Jakes megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kapcsolatai a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján,' a MNK és a CSSZK közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek megfelelően fejlődnek. A sokrétű, egyre mélyülő együttműködés, jól szolgálja a két országban folyó szocialista építést. Rámutattak arra is, hogy a magyar—csehszlovák együttműködésben jelentős tartalékok rejlenek, amelyek kiaknázása érdekében összehangolt és hatékony intézkedésekre van szükség. Hangsúlyozták, hogy a két ország 2000-ig szóló hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési programjának végrehajtása során, fokozott figyelmet kell fordítani a korszerű együttműködési formák minél szélesebb körű alkalmazására, a két ország közötti munkamegosztás további elmélyítésére. Ebből a szempontból kiemelt jelentőségű a termelési kooperáció és a szakosítás fejlesztése, elsősorban a személygépkocsi-gyártásban, az elektrotechnikai-elektronikai ágazatban, a vegyiparban, valamint más területeken. A tudomány és a technika eredményeinek szélesebb fel- használásával, közös vállalatok alapításával és a gazdálkodó szervezetek közvetlen kapcsolatai bővítésével hatékonyabban kell elősegíteni a termelési együttműködés fejlesztését. A két főtitkár állást foglalt a KGST-együttműködés továbbfejlesztése mellett, különös tekintettel az objektív gazdasági törvényszerűségek következetes érvényesítésére, a tagállamok sajátosságaira. Szorgalmazták a KGST működési mechanizmusának átalakítását szolgáló gyakorlati lépések meggyorsítását. Az MSZMP főtitkára és a CSKP KB főtitkára megelégedéssel nyugtázta, hogy a magyar—csehszlovák kulturális, tudományos, oktatási és egészségügyi kapcsolatok fejlődése jól szolgálja a két ország népeinek közeledését. Kiemelték a társadalmi és tömegszervezetek együttműködésének, a két baráti ország közötti lakossági kapcsolatok más formái — beleértve a turizmus — fejlesztésének jelentőségét. Hangsúlyozták, nagy jelentőséget tulajdonítanak a Magyar Népköztársaságban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetének, a sokoldalú fejlődésükhöz szükséges feltételek biztosításának, beleértve az anyanyelvi oktatást és nevelést. Aláhúzták, hogy a nemzetiségi kérdésnek a marxizmus—leninizmus elvei alapján történő kezelése Csehszlovákiában és Magyarországon a két nép közötti barátság erősítésének fontos eleme, és ez hozzájárul a szocializmus tekintélyének növeléséhez, az európai együttműködés és bizalom erősítéséhez. A két fél a jövőben is arra törekszik, hogy a nemzetiségek országuk hű állampolgáraiként, a szocializmus talaján, eredményesen segítsék az együttműködést, a jószomszédi viszony fejlesztését. Kádár János és Milos Jakes baráti munkatalálkozója szívélyes, elvtársi légkörben, a megvitatott kérdésekben megnyilvánuló nézetazonosság jegyében zajlott le. A találkozó hozzájárult az MSZMP és a CSKP. a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hagyományos barátságának és együttműködésének további elmélyítéséhez. Milos Jakes a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban teendő baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Szovjet—afgán közös nyilatkozat A szovjet—afgán kapcsolatok új szakaszát nyitotta meg Mihail Gorbaesovnak, az SZKP KB főtitkárának és Ná- dzsibullahnak, az Afganisztáni Köztársaság elnökének, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának csütörtökön, Taskentben megtartott találkozója. A meleg, baráti légkörű találkozó eredményeként közös nyilatkozatot fogadtak et. ■ér 1988. április 7-én Taskentben találkozott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Nadzsibullalh, az Afganisztáni Köztársaság elnöke, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára. A találkozón részt vett Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Rafik Nyisanov, az Ozbég Kommunista párt KB első titkára. Mihail Gorbacsov és Nadzsibullah véleményt cserélt a nemzetközi helyzet központi kérdéseiről, és részletesen áttekintette az országaik érdekeit közvetlenül érintő időszerű kérdéseiket. Megállapították, hogy az afgán vezetés által következetesen folytatott nemzeti megbékélési politika, a politikai rendezés kérdéseiben elfoglalt konstruktív álláspontja az egyedüli helyes irányvonal, amely megfelel az afgán nép és minden szomszédja, valamint az egész nemzetközi közösség érdekeinek. A felek megerősítették hűségüket ahhoz a régi hagyományhoz, hogy a Szovjetunió és Afganisztán közötti kapcsolatokat az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös előnyök és a beiügyekbe való be nem avatkozás elveire építik. A találkozó eredményeként Mihail Gorbacsov és Nadzsibullah azonos véleményre jutott a következőkben; Először. A Szovjetunió és az Afgán Köztársaság az 1988 február 8-án közzétett nyilatkozatokkal összhangban fognak tevékenykedni. E nyilatkozatok úi lendületet adtak a rendkívül bonyolult regionális konfliktus politikai rendezési folyamatának. és lehetővé tették, hogy a tárgyalásokat a gyakorlati megoldás síkjára tereljék. Másodszor. Az SZKP KB főtitkára és az Afganisztáni Köztársaság elnöke úgy tartja, hogy a rendezésben érintett ösz- szes erők konstruktív együttműködésének eredményeként mostanra felszámolták a megállapodások megkötését gátló utolsó akadályokat, és e megállapodások haladéktalan aláírásáért szállnak síkra. Ennek kapcsán mindkét fél nagyra értékeli az ENSZ főtitkárának és személyes képviselőjének. Diego Cordoveznek a szerepét. Az Afganisztáni Köztársaság elnöke üdvözli a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak azt a készségét, hogy a Genfben elért megállapodások szavatolóiként lépjenek fel. Harmadszor. A Szovjetunió és Afganisztán megerősíti, hogy az említett megállapodások rövid határidőn belüli aláírása esetén érvényben marad az Afganisztán és a Szovjetunió között létrejött megegyezés arról, hogy a szovjet csapatokat az említett megállapodásokban foglalt határidőn belül, 1988. május 15-i kezdettel k,i fogják vonni. Negyedszer. A nemzetközi megbékélési politika lehetővé teszi az Afganisztán körüli helyzet rendezését, a háború és a testvérgyilkosság beszüntetését, a békének az ország egész területén való megteremtését, koalíciós kormány létrehozását az afgán társadalmat képviselő minden erő részvételével, beleértve azokat, akik jelenleg egymással szemben állnak. Ötödsizör. Saját országuknak a más államok közötti végérvényes státusát maguk az afgánok fogják meghatározni és senki más. A Szovjetunió megerősíti támogatását Nadzsibullah elnöknek Afganisztánról, mint független, el nem kötelezett. semleges államról tett nyilatkozata iránt. Ezzel kapcsolatban abból indul ki. hogy Afganisztán területét vagy annak bármely részét soha nem fogják olyan célokra felhasználni, amelyek ellenségesek az ország szomszédaival, amelyek iránt Afganisztán továbbra is a jószomszédság és az együttműködés politikáját folytatja. Ez egyformán vonatkozik a Szovjetunióra, a Kínai Népköztársaságra, áz Indiai Köztársaságra, a Pakisztáni Iszlám Köztársaságra és az Iráni Iszlám Köztársaságra. A szovjet fél támogatja az afganisztáni elnök nyilatkozatát arról, hogy Afganisztán belső felépítését politikai téren a többpártrendszer, a gazda ság vonatkozásában a különböző tulajdonformák egyidejű léte fogja meghatározni. Hatodszor. A nemzeti megbékélési politika valóraváltása szempontjából nagy jelentősége van az ideiglenesen Pakisztán és más országok területén tartózkodó afgán menekültek visszatéréséhez szükséges kielégítő körülmények megteremtésének, annak, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsák számukra, mint az ország összes állampolgára számára. A Szovjetunió segítséget nyújt Afganisztán kormányának az ilyen körülmények megteremtéséhez. Hetedszer. A Szovjetunió a hagyományos és történelmi barátság kapcsolataira támaszkodva kifejezi készségét, hogy magas szinten együttműködik Afganisztánnal annak érdekében, hogy az helyreállítsa gazdaságát, és elősegíti az Afganisztáni Köztársaság gazdasági és társadalmi fejlődését. Nyolcadszor. A főtitkár és az elnök felhívja a többi államot, hogy segítsék elő a béke és a nemzeti megbékélés megteremtését Afganisztánban a genfi megállapodások tiszteletben tartását. Ez jó és reményt keltő példát szolgáltatna a többi regionális konfliktus megoldásához. + Mihail Gorbacsov csütörtökön ebédet adott Nadzsibullah tiszteletére, amely baráti, elvtársi légkörben zajlott le. —( Külpolitikai kommentárunk Palesztina: a Föld Napja és hónapjai SZINTE MEGSZOKTUK MÁR, hogy Ciszjordániában és a gázai övezetben napról napra tüntetések, összecsapások követik egymást. Kőzápor és sortüzek. bojkott és blokád, állandóan nő a halálos áldozatok, a sebesültek, a letartóztattok száma. A napi rutinjelentések mögött rejlő borzalmak, emberi tragédiák alig tudatosulnak. Politikailag a legfontosabb elem nyilvánvalóan a tömegmozgalmaknak ez a lankadatlan ereje és folyamatossága. Amikor négy hónappal ezelőtt különböző apróbb összetűzések fordultak elő Gázában (lelőttek egy palesztin fiút, megkéseltek egy izraeli katonát, máig is rejtélyes közlekedési baleset ért két arab munkásokat szállító mikrobuszt), a legtöbben arra számítottak, hogy hamar leésillapodnak a kedélyek. Ám a tűréshatárhoz minden jel szerint elérkeztek; a palesztin arabok tiltakozása egyre folytatódik. Az izraeli vezetés valóságos politikai tudathasadásban szenved, amikor értékelni próbálja az eseményeket. Először azzal érvelt, hogy ami történik, „külső bajkeverés" következménye. Magyarán; a Palesztinái Felszabadítási ^Szervezet szítja a tiltakozó hullámot. Azután ráébredt, hogy mindezzel maga értékeli fel a PFSZ-t, elismeri! hogy annak befolyása milyen erős a megszállt területeken. Ha viszont a tüntetések ösztönösségét hangsúlyozzák. akkor tudomásul veszik, hogy az immár csaknem huszonegyedik esztendeje tartó megszállás, bár egy ideig ezzel áltatták magukat, nem volt képes megszilárdítani a helyzetet. Az igazság — amennyire ezt hitelesen meg lehet ítélni; mindkét tényező hatása szerepet játszik. A Felkelés Egyesített Vezérkarának tevékenysége (nem lehet tudni, személy szerint kik vesznek részt ebben a szervben), helyi csoportok kialakulását jelzi, ugyanakkor a tüntetéseken ott a palesztin zászló a PFSZ jelvénye is A KATONAI ÉS RENDŐRI HATÓSÁGOK minden reálisan alkalmazható eszközt bevetettek már a nyílt erőszaktól a gazdasági megszorításokig, de ezek nem vezettek eredményre. A következmények pedig kihatnak az alapvető politikai helyzetre; súrlódás támadt az Egyesült Államok és Izrael között, és az izraeLi kormány- koalíción belül. A Shultz-terv, amelynek elfogadása érdekében az amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti ingázást végez, pedig annak elismerése, hogy Washington is szükségesnek tart mór bizonyos taktikai engedményeket. Az engedményekre Simon Peresz hajtanék a jelek szerint, viszont a koalíciós kormány Jiohak Sa.mir vezette szélsőséges szárnya elveti őket. A felkelés a megszállt területeken minden eddiginél drámaibb módon megosztotta nemcsak a szűk kabinetet — amely csak nevében viseli a nemzeti egységkormány-meghatározást —, de magát az izraeli közvéleményt is, Tel-Avivban egy . kormányon belül gyakorlatilag két kormány működik, s csak azért nem hozzák előbbre a novemberben esedékes választásokat, mert senki sem biztos a kimenetelükben a közhangulat megosztottsága következtében. A belső ellentéteket tovább élezte a „Föld Napja” alkalmából tartott tiltakozás. (Március utolsó napjaiban emlékeztek arra. hogy tizenkét esztendeje Galileában felléptek a palesztin földek elkobzása ellen tüntetőkké’: szemben, a rendőri közbeavatkozásnak akkor hat halottja volt.) Akkor nem megszállt területekről, hanem arról a Galileáról volt szó, amely Izrael északi részén, az 1967 előtti határokon belül terül el. Az itt élő több százezei arab izraeli állampolgár, izraeli útlevelet kapott, szavazati joggal bír. A december óta tartó tömegmozgalomban eddig — jóllehet rokonszenveztek a Gázában és Ciszjordániában utcákra vonulókkal — Galileában viszonylagos nyugalom uralkodott. Most. az elmúlt napokban történt első ízben, hogy egyszerre voltak megmozdulások mind a megszállt területeken, mind Izrael arablakta vidékein. Az itt élő arabok egyáltalán nem akarnak egy jövendő palesztin állam polgárai lenni, de támogatják annak létrehozását. Izrael nemzetközi, jogilag elfogadott határain kívül, Izrael mellett. A KÖZEL-KELETEN TEHÁT folytatódik a „sem béke, sem háború" állapota. Ami a Föld Napján és a megszállt területek hónapjai alatt történt, nem ígér gyors rendezést. Réti Ervin A világ legnagyobb tenger alatti vasúti alagútja Japánban Aumori, Japán; A Honsu- és Hokkaido-szlgetek között közlekedő utolsó átkelőhajó, a „Hakkoda Maru” 1988. március 1-jén, nagy ünnepség közepette utolsó útjára indult Aumori kikötőjéből röviddel azelőtt, hogy aznap megnyitották a közlekedésnek a Honsu- és Hokkaido-szigeteket összekötő, a világ leghosszabb tenger alatti vasúti alagút - ját. Az 53,85 kilométer hosszú, a Csugaru-szorost átszelő. Szeikan alagút építését 24 évvel korábban kezdték meg. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
