Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

■nannULii NÉPÚJSÁG, 1988. április 7., csütörtök MINDENKINEK 2000-RE ... (111/2.) Egészségnevelés - egészségmegőrzés Költészet napja ■ huszonötödször A legszélesebb körben tu­datosítani szükséges. hogy az egészség egyéni- és tár­sadalmi szempontból alap­vető érték; Mind az egyén, mind a közösség érdekelt az egészség megőrzésében és egyben felelős is azért. Az 1987, szeptember l-jével módosított egészségügyi tör­vény is ezt kívánja hangsú­lyozni, amikor kimondja: az állam feladata az egészség megóvásához, helyreállítá­sához szükséges feltételek és lehetőségek megteremtése, ugyanakkor az egészség meg­őrzése az egyén feladata és felelőssége is. Egészségéért, testi és lelki egyensúlyáért mindenki ön­maga teheti a legtöbbet. Senki egészségét nem lehel saját magával szemben meg­védeni, és nincs egyetlen olyan személy, vagy szerve­zet sem, aki, illetve ami eb­ben — úgymond — nem illetékes. Az egészségügyi törvény éppen ezért időt ál­ló követelményként állítja elénk az egészség korszerű meghatározását: a cél nem­csak a betegség hiánya, ha­nem a teljes testi, szellemi és szociális jólét együttes megteremtése, amelyhez mindenki hozzájárul! Helytelen életmód A lakosság egészségi ál­lapotának javítása érdeké­ben a fő hangsúlyt: az egész­ség megőrzésére, az egészsé­ges életmód kialakítására és megtartásárai, a környezeti ártalmak csökkentésére. a betegségek megelőzésére kell helyezni. Az egészség megőrzése, az egészséges életmód válasz­tása és kialakítása csakis az egyes ember, a család. a munkahelyi, baráti. lakóhe­lyi közösségek tudatos és aktív közreműködésével le­hetséges­Fő cél: egészséges élet­móddal egészségünk megőr­zése. A megismerés alapjait képező több ezer éves igaz­ságok bukkannak fel idő­ről időre fegyvertárunkban, s közöttük találjuk azt a megállapítást is, hogy a ..gyógyítás templomát” há­rom oszlop tartja.-' a pla- tón-féle diaita. amely mai értelemben természetes élet­művészetet, életmódot je­lent, a .,materia medica”, továbbfejlesztve a gyógysze­relés művészete. amelyet Dioszkoridesz az istenek ke­zének nevezett, s a kézzel végzett kezelés, a chirurgica, amelyre Hippokratész sze­rint akkor van szükség, ami­kor a gyógyszerek nem hasz­nálnak. Napjainkban össztársadal­mi szinten a legtöbb fogya­tékosságot az életmódunkban találjuk. Ezért tartjuk szük­ségszerűnek, az egészségne­velő munkánkban meghatá­rozó jelentőségűnek az egész­séges életmód elemeinek pro­pagálását: a rendszeres élet­ritmust. egészséges életvitel, a személyi és környezeti hi­giéné szabályainak megtar­tását. a munka és a pihe­nés helyes arányát, a sza­badidő kulturált, hasznos eltöltését, a korszerű, egész­séges táplálkozást, a rend­szeres mozgás, testedzés, sport szerepét, a káros szen­vedélyek, szokások elkerülé­sét, leküzdését, a környeze­ti ártalmak megelőzését, a környezet védelmét, a higié­nés magatartást, a rohanó életrimusból eredő stresszha­tások kivédését, elkerülését. A helyes életmódot nem lehet normatív módon elő­írni. inkább olyan körülmé­nyeket kell teremteni, hogy a választási lehetőségek a helyes életmódon belül mo­zogjanak, és az egyén olyan belső értékrendet alakítson ki. hogy a lehetőségek kö­zül egészségének megőrzé­se szempontjából a leghelye­sebb megoldást válassza. Veszélyeztetett korcsoport Az üzemegészségügyi ellá­tás színvonala folyamatos emelésének célja éppen a legaktívabb korban lévő, anyagi termelés első vona­lában tevékenykedő üzemi dolgozók egészségének vé­delme, így munkaképességük megőrzése. Az ipari, üzemi termelés során végzett mun­ka sokfélesége, veszélyessé­ge. valamint a legkülönfé­lébb munkakörülmények miatt nagy jelentőségű és nélkülözhetetlen az üzemi egészségnevelés. Napjainkban különösen kedvezőtlen az. hogy a ha­landóság romlása legnagyobb mértékben a munkaképes korosztályt érinti. Az egész­ségtelen életmód, az erős terhelés (az anyagi javak megszerzése érdekében évek, évtizedek óta végzett túl­munka. a szabadidő, pihe­nőidő lerövidülése, hiánya), következtében a 40—59 éves korcsoportban növekszik a férfiak halandósága. E kor­csoportra megkülönböztetett figyelmet szükséges fordí­tani. (Folytatjuk) Br. Sípos Jenő József Attila születésének napja, április 11., immár 25. alkalommal ünnepe a ma­gyar lírának. Ez alkalomból ,az idén is országszerte író­olvasó találkozókat tartanak, s a hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentettek, illetve jelentetnek meg. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre adja közre népsze­rű antológiáját, a Szép ver­sek 1987 kötetét, ez alkalom­mal Vas István előszavával. A válogatásban hatvankét költő versét közük, Alföldy Jenő összeállításában. Meg­jelent már a Költői jelen­lét című könyv is, amely a kiadónál tavaly közreadott versekből válogat. Az ünne­pi alkalomra adták ki a fia­talabb költőnemzedékhez tartozó Kántor Péter Hogy nő az ég és az idősebb költő­társ, Tóth Bálint Nyiss ka­put, angyal! című könyvét. A köznapi lét szakadékai című kötetben Parancs Já­nos új versei és műfordítá­sai olvashatók. A Magvető Könyvkiadó a költészet nap­ja alkalmából április 8-án, pénteken 20 órai kezdettel ,,... hallgatag király” cím­mel irodalmi estet rendez a Fészek Művészklubban. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó négy elsőköte­tes szerzőt avat. Fabó Kin­gának Anesztézia, Lázár Jú­A magyar film történeté­ben is lezárult az a korszak, amelyet a konszolidáció, a kiegyenlített fejlődés, a ke­vésbé tetten érhető ellent­mondások periódusaként tar­tottunk számon. Nyolcvanas éveink második felére be­bizonyosodott, hogy a szo­cialista fejlődés gyökeres reformja, új alapokra he­lyezése nélkül ugyanolyan válságjelenségekkel szá­molhatunk, mint amilyene­ket addig csak a — semati­kusan leírt — tőkés társa­dalommal hoztunk összefüg­gésbe. A magyar dokumen­tumfilm legújabb vonulata ezt a fölismerést teszi nyil­vánvalóvá, s hozzá képest a játékfilm olykor csak hal­vány ismétlésnek hat. Dokumentumfilmjeink múlt és jelen hiteles képé­vel igyekeznek szembesíteni bennünket, nézőket. Sára Sándor hatalmas filmfolya­ma — Sír az út, előttem cí­mű alkotás — a hazájukból elkerült székelyek hányatta­tásait örökíti meg; itt a ka­mera szinte valamiféle „fil­mes jegyzőkönyv” készítését szolgálja. Beszélő arcokon elevenedik meg az utóbbi csaknem fél évszázad törté­nelme, s csak néha szakít­ja meg a vallomásokat egy- egy — korabeli — híradó- részlet. Hasonló módon nyo­mozza a történelmet — de már valamelyest könnyedeb­ben, a jegyzőkönyv puritán tárgyilagosságát meghalad­va — Magyar Bálint és Schiffer Pál A Dunánál cí­mű alkotásában, a színes filmszalagon dunapataji .szár­mazású, illetékességű vallo­mástevők beszélnek életük­ről. s az összefonódó sor­sokból az országos kép he­lyi változata rajzolódik ki: üldöző és üldözött feltételezi egymást kölcsönösen, hittel vagy számításból elkövetett súlyos vétkek tárulnak föl. És a Duna menti summázat úgy hangozhatnék ahogyan Radnóti Miklós fogalmazta: ..Hisz bűnösök vagvunk mi, akár a többi nép”. Iíven ösz- szefüggésben az egyéni bűn- telenség is viszonylagos A Gulyás-fivérek . megrendítő alkotása, a Törvénysértés nélkül, az 1951—1953. kö­zötti kitelepítésekről is ezt igazolja. (A kénves tárgy ábrázolásának érdeme — liának Ujjnyomok, Faludi Adámnak Szögletes virág,. Koppány Zsoltnak pedig Köl­tői színjáték címmel jelent meg verseskötete. A Magyar irodalom gyöngyszemei so­rozatban látott napvilágot Elefántszerelem címmel Jé- kely Zoltán új verseskötete. A Szépirodalmi Könyvki­adó Bihari Sándor Summa, Niklai Ádám írott kő, Má­tyás Ferenc Tiszavirág éle­tünk, Petőcz András A je­lentés nélküli hangsor, Tóth Eszter A várt váratlan és Zirkuli Péter A fényes pil­lanat című verseskönyvét je­lentette meg. A magyar líra ünnepe al­kalmából az Állami Könyv­terjesztő Vállalat a Fókusz Könyváruházban április 11- én rendez író-olvasó találko­zót. A Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat közremű­ködésével április 7-én Isz- kázon rendezik a Nagy La- jos-szavalóverseny megyei döntőjét. Lillafüreden a Pa­lota Szálló kertjében április 11-én megkoszorúzzák Jó­zsef Attila emléktábláját. A költészet napján Veszprém­ben a Szakszervezetek Veszp­rém Megyei Tanácsa Köz­ponti Könyvtára és Műve­lődési Házában a tavaly meg­jelent legszebbnek ítélt ma­gyar könyvekből nyílik ki­állítás. furcsa módon — játékfilmé: először Bacsó Péter foglal­kozott vele néhány eszten­deje a Te rongyos élet! cí­mű tragikomédiájában.) itt nem makulátlan mártírok szenvednek egytől-egyig el­vetemült martalócok fogsá­gában. A helyzet sokkalta bonyolultabb. Maguk a meg­gyötörtek vonják le a becsü­letes következtetést, évtize­dek múltán; túl kell lépni a szörnyű élményeken, nem szabad a ,,fogat fogért” bosz- szúfolyamatát továbbvinni. Ami nem jelenti azt — ami' re a film ironikus címe is utal —. hogy jogilag, poli­tikailag, emberileg elmarad­hat az utólagos igazságszol­gáltatás. Mert — valójában — elmaradt. A vétkeseket — kiváltképp a fő vétkese­ket — nemigen vonták fele­lősségre. S ahol nem tabu a múlt, ott többé a jelen sem az. Be lehet vallani, hogy — bi­zony — nálunk is tízezer­szám akad kábítószerrel élő, félre sodrottan vergődő fia­tal, mint a sántikáló. nyo­morúságában még a hit- lerizmussal is rokonszenve­ző Attila, Vitézy László Úgy érezte szabadon él című filmjének szereplője. Fény derülhet arra: miként véle­kednek egyesek arról társa­dalmunk vezető rétegeiben, hogy a köz szolgálata jogos kiváltságokkal jár, s ezek öröklés útján, . lelkifurdalás nélkül áthagyományozha­tok. Erről szól Magyar Jó­zsef: A mi kis ügyeink cí­mű alkotása, elénk tárulhat egy folyamat, amelynek so­rán a nyugdíjazott ózdi ve­zérigazgató, s az utcára tett munkás hasonlóképp vesz­tesnek tekintheti magát — csak a tét és a következmény nem azonos. Ez derül ki Al- mási Miklós: Szorításban cí­met viselő alkotásából. Súlyos gondokkal küszkö­dő de felnőni törekvő ma­gyar társadalom ábrázolását adják ezek a dokumentum­filmek. Fölkorbácsolják in­dulatainkat, de a megtisztító lehiggadást, a katarzist is szolgálják. Ekként kell te­hát őket fogadni, mert fon­tos részei, munkáiéi a stabi­lizálódás, kibontakozás nem­zeti célkitűzésének. Kőháti Zsolt Az egri lu A múlt évben az egri lu- nátikusról írott könyv egy példánya került hozzám egy antikvárius szemétraktárból ötven koronáért, és ma már a százszorosáért sem vál­nék meg tőle. Hanák Mi­hály orvosdoktor, T. Heves Vármegye’ tiszteletbeli, ér­seki Eger városa’ rendes or­vosa írta és az „öszves Dermengés s önképen ki­fejlett álomjárás története” címen Egerben 1832Tben az egri érseki lyceum betüjivel ki is nyomatta. Az egri lunátikus B. F. 16 esztendős catbolica vallású kispap, akit hatéves korában egy veszett kutya homlokán, arcán és vállán megmart. Annak rendje és módja sze­rint gyógyították kesernyés tárniccsal (gentiana amarel- la) a veszettség oroszországi népies gyógyszerével, masz- lagos nadragulyaporral (pul­vis rad. belladonnae), meg szürke higanyos irral és meg is gyógyult. Tizenhat éves koráig soha semmi baja sem volt, ebben a korában azonban késő ősszel egy es­te hirtelen epileptikus ro­hamot kapott, órákon ke­resztül fetrengett a leggyöt- rőbb kínok között, míg vég­re „kónsávas rézhugyag” al­kalmazásával sikerült roha­mát megszüntetni. Ettől kezdve heteken keresztül fekvő beteg, őrjöngési roha­mok veszik elő, önkívületi állapotában zsoltárokat költ és énekel, majd ágyából ki- ugorva, a legeszeveszettebb táncokat járja, alva. de nyi­tott szemmel jár-kél a szo­bában, de senkit nem lát. Há azonban valaki megfogja a kezét és ugyanakkor a másik kezével egy harmadi­kat megérint, az illető har­madikról mindent el tud mondani a legaprólékosab­ban. A kezelőorvos „ezen bámító körülménveket ta­pasztalván s az oly igen rit­ka eksztázis nyavalyának a dermen<?éssel (öszves der­mengés : catalepsis compo- sita) váltakozó példányát el­ismervén”, közölte az ese­tet a vármegyei főorvossal. Keszlerffy Józseffel, Lono- vics József (akkor még) sze­mináriumi igazgatóval és a többi tudós egri professzo­rokkal, akik a betegség le­folyását állandó figyelemmel kísérik. A vidék legjobb orvosai megállapítják, hogy a beteg mágneses állapotban van. Ha rézvesszőt hoznak a szo­bába, azonnal felé fordul, nyelvét felé nyújtja és bor­zad az ércnek ihozzávitelé- től. Amint a rézvesszőt ki­viszik, nyugalma visszatér. Spanyolviasszal, mágnes­vassal próbálnak hozzányúl­ni. ez ellen azonban a leg- kétségbeesettebb rángatózá­sokkal tiltakozik. Mágneses állapotában tud és lát min­dent, ami a városban tör­ténik, jövendőt mond, a házban és az udvaron sem­miféle rézdarabot nem tűr meg, a harangszóra görcsök­be esik. De nemcsak a kon- gás bántja, hanem a hang ál­tal terjesztettt kellemetlen ércíz is, melyet a beteg „ki­csúcsosodott nyelvének az érchang felé tolásával fo­gott fel s töbhféléleg fejeze ki, úgymint: sós, keserű, szúrós, szúrólag sós stb. Eze­ket a kellemetlen ízeket a szájába vett aranygyűrűvel, édes szerekkel, vagy az őr­zők által okozott nagyobb zörgés által vágyott csillapít- tatni.” Trance-állapotában egy alkalommal megérezte, hogy az egri érsek a szeminári­umban, az ebédlőben van és meg fogja őt látogatni, ami meg is történt. Egy másik esetben — kezeit iszonyú borzadással összecsapván, kérni kezdte a jelenlevőket, hogy csapjanak lármát, zö­rögjenek, mert a harangozó megy föl a toronyba és mindiárt harangozni kezdi. A jelenlevők nem akartak hinni neki, mert nem volt harangszó ideje. A beteg azonban fejére húzta ván­kosát és — a következő pil­lanatban a harang valóban megszólalt. Az orvosok nem tudtak segíteni rajta és ezért — ha nagyon súlyos volt az ál­lapota — tőle kérdezték meg, mi használna neki. Egy al­kalommal „királyi szélűző vizet" (aqua regia carnina- tiva) kért, amit az orvosok adtak is neki és görcseit, bántalmait enyhítették ve­le. Máskor meg este a be­teg „nyelő orgánumaiban görcsök, a szájból kifolyó tajtékkal együtt vétetvén észre”, vizet nyújtottak fe­lé, mire kiderült, hogy a víztől iszonyodik. Szájába töltik a vizet, nem bírja le­nyelni, sőt tajtékhabos nyállal keverve köpi ki és alsó álla azonnal görcsösen „kulcsolódik”. Erre elkezdik vele a maszlagos nadragu­lyapor és szürke higanyos ir- kúrát, mire a veszettség je­lei eltűnnek. December 24-én egy se­bész látogatja meg, aki tes­te fölött mágnesi vonásokat teszen, mágnesi álomba me­ríti, melyből fel sem ébred­vén, bajának nagyobbulását panaszlá s őrjöngve zavart ideákat át ilyenképpen: „Most jövök a világra . .. kútból hoztak engem... kék ördögök a szögletben . . veres ludak... a párisi há­borúban megsebesítettek... de sok farkas ... mily sereg nyúl és tüdő . .. tevék Bu­davárban . .. ”. Másnap egy nehezen hívő megtöltő zse­beit rézzel és vassal lépett be a szobájába. A beteg tüstént nyugtalankodni kezd és a legkegyetlenebb mere- vénygörcsbe esik, teste ki­feszül, megmered, alsó ajka felhúzódik, szemei felvonul­nak és kimerednek, homlo­ka összeráncosul, nyelve tor­kába süpped, kéz- és lábuj­jai összehúzódnak és addig kínlódik, amíg a vendég el nem távozik. Általában a nyelvnek a torokba való visszahúzódása és az ebből származó szótehetetlenség gyakran előfordul nála. December 30-án némán, félénken elhagyja fekhelyét. Szempillái felnyitva, szemei felvonulva, — de alszik. Minden akadályt elmellőz­ve idestova sétál, majd négy­lábú állatként morogva lép­del, vagy lekukorodva szök- del, kezével a levegőben kapkod s amint a sarokban vagy rejtettebb helyeken tárgyakat vesz észre, azo­kat hihetetlen sebességgel önön megsértése nélkül ka­parintja meg s macskamód­ra játszik velük. S ettől kezdve mindennap fölkel ál­mában, jár-kel a szobában, íróasztalhoz ül és verseket ír, jövendőt mond, kakas­nak, kutyának képzeli ma­gát, kukorékol, ugat, négy­lábon jár, vagy repülni akar — és mágnesi vonások­kal felébresztetvén álmából, soha nem tud visszaemlé­kezni arra, hogy mi történt vele álomjárása közben. A maszlagos nadragulya, kesernyés tárnics, angyal­gyökér, szarvasszarvszesz, kénsavas réz-kúra, de talán inkább a fiatal szervezet le­győzi a betegséget. — Febru­ár 29-én — körülbelül há­romhavi kínlódás után reg­gel alva fölkel ágyából, író­asztalhoz ült s egy darab pa­pírosra ezt írta: „Víg napra viradtam”. Aztán beszédet tartott, majd elénekelte a „Téged Isten dicsérünk” éneket — s összeroskadt. S ettől kezdve igen nyugodt volt március 10-ig, amikor a javulás örvendetes jelei szemmel láthatólag mutat­koztak rajta. Március 18-án már a szabad levegőn sétált és a hónap utolsó napján szülei látogatására enge­délyt kérvén — egészsége­sen elbocsáttatott. (Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek és furcsaságok című könyvéből) Bevallva múltat és jelent A katarzist szolgáló dokumentumfilmek

Next

/
Thumbnails
Contents