Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

NÉPÚJSÁG, 1988.1 április 27., szerda 3 Termelőszövetkezeti önállóság, ellenőrökkel Az elnök elkeseredetten csapott öklével a levegőbe: — Ez nem lehet igaz — szi­szegte —, ez egyszerűen el­képesztő! A tsz vezetőjét körülálló műszaki emberek szintén ta­nácstalanul .bámultak ki az ablakon. Az úton már csak a porfelhő látszott, a kocsi, amely a hatóság ellenőreit vitte, már egy másik tsz fe­lé robogott. — Ezek szerint úgy. ahogy van, bontsuk le az egészet? — sistergett az elnök, széttárva karjait. A mozdulat irányában, kör­ben a régi szociális épület új toldalékrészének falai látszottak. Meghúzódtak a félhomályban, mintlha ma­guk is éreznék: valami miatt röstellkedniök kell. Kétségtelen, miattuk gyűlt meg a tsz baja a hatóság­gal. Mert hogy gyári faele­meket vettek, leértékelve, ol­csón a Tüzép-telepen, ami­ből aztán otthon új étkezdét csináltak. S most az egészet megkérdőjelezte az átvevő bizottság. — De miért ná­lunk. és miért nem a gyár­tónál és a forgalmazónál? — fújt nagyot a főmérnök, aki tudta már, hogy nehéz időnek néz elébe maga is, írhatja majd sorra a följegy­zéseket. Mert jó lenne, ha mégis megmaradhatna az új étkezőrész, akkor is, ha történetesen faelemekből vannak a falai. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán, a törvény- és törvénymódosítási javasla­tok vitájában több képvise­lő is szólott a hazai válla­lat- és szövetkezet-ellenőr­zési gyakorlatról. Am ez­úttal nemcsak a vele kap­csolatos bürokráciáról — amely hazai földjeinkben úgy látszik, túlságosan is mély gyökereket eresztett —, hanem magukról a vizs­gálatok alapját adó norma­tívákról. Arról, hogy jólle­het nincs bennük semmi ki­vetnivaló, s nagyon is üd­vözlendő követelményeket támasztanak, csak hát az egyes rendelkezések meg­fogalmazói olykor mintha teljesen eltávolodtak vol­na a mai itthoni gyakorlat­tól. Előírják, csak ezt vagy azt az anyagot, de tudják, hogy a „csak" mögött nincsen — semmi. Az előírthoz nem le­het hozzájutni, tartós hiány­cikk. Netán egy éven belül harmadszor emelték az ára­kat, s emiatt elérhetetlen a felhasználóknak, akiknek jószándékához nem férhet kétség, folytatni szeretnék beruházásaikat, felhasznál­va hozzá mindazt, ami kap­ható, viszonylag olcsó és a célnak — szerintük — töké­letesen megfelelő. Végté­re is olyan termékekről van szó. amelyeket a gyártónál vagy a forgalmazónál — le­het. mindkét helyen — egy­szer már valaki, vagy vala­kik ellenőriztek. S ilyenformán a felhasz­náló okkal-joggal bízhatna is a megvásároltakban, s abban, hogy azok használ­hatóságát, a szabvány elő­írásait nem a lánc végén, a vásárlónál találják majd nem megfelelőnek. Vagy ha csak egyszerűen túlzott szi­gorról van szó, hát ezt vég­képpen nem tartják indokolt­nak manapság a vállalati­szövetkezeti körökben. Ott ugyanis a fejlesztésekhez kapott nagyobb önállóságot szeretnék úgy értelmezni, hogy az kiterjedjen a műsza­ki döntésekre is. Kiváltkép­pen akkor — és csakis ak­kor! —, ha azok nem ellen­keznek a szakma alapvető követelményeivel, .a józan megfontolásokkal, az egyéb­ként valóban mindenkor kö­telező igényességgel. Igen, a képviselők arról is szóltak: napjainkban min­den eddiginél jobban kell számolni a realitásokkal! Ha az üzemi konyhán há­romfázisú helyett történe­tesen kétfázisú villanytűz­helyet használnak azért, hogy felmelegíthessék az állatte­lepek személyzetének ébéd- jét, hát nem okvetlenül szük­séges emiatt jegyzőköny- vezgetni. S bírságolni ak­kor, ha a műemlék irodaház tetején, alkalmi megoldás­ként, másfajta cserepet használtak föl, az előírásos­hoz ugyanis az egész or­szágban nem jutottak hoz­zá, a padlástér viszont már beázott. A parlamenti vitában az ellenőrzés mai gyakorlata ta­lán azért is vetődött föl szokatlanul éles hangnem­ben. mert a termelőszövet­kezeti törvény immár való­ban nagy önállóságot kínál a termelőknek a gazdálko­dás csaknem minden terü­letén, miközben nem keve­sebb. mint harmincöt szerv folytat nálunk vizsgálato­kat. Láttam olyan tsz-elnöki íróasztalt, amelyben a nap­tár egy teljes hete kereszt­ben át volt húzva azzal a bejegyzéssel: ellenőrzés. És ezt úgy kell érteni, hogy egyik szerv embere a má­sik után folyamatosan jön, s megy. agyoncigarettázott irodákat hagyva maga után. A gazdaságok érdekvédelmi szervezete, a TOT pontosan nyilvántartja, hogy ki és mikor ellenőrizhet. Mond­hatom, remek a lista, a föl­sorolással azonban nem sze­retnék senkit sem untatni. Ám a gazdaságoknak ezzel kapcsolatban is akad „érde­mi” ellenvetése. Az példá­ul: miért nem lehet elérni, hogy az egy témakörben el­lenőrzőik — ha már annyian vannak —, legalább egyszer­re jöjjenek, így kevésbé tart­ják fel az irodák népét. Az ellenőrzések tételes jo­gai terén a parlamenti vi­ta változást nem hozott. Ám az ott elhangzottak is na­gyon világosan tükrözték: a normatívákat rugalmasab­ban kellene kezelni, alakí­tani. A Parlament által is jó­váhagyott nagyobb önállóság, teljesebb mozgástér kétség­kívül társadalmi igényt is tükröz, ennélfogva a túl­méretezett bürokrácia, a ha- tóságosdi nem kötheti gúzs­ba a rendeleteket végül is jószándékkal végrehajtani igyekvőket. Jászonyi Ferenc Profilbővítés az épületkarbantartóknál Az Épületkarbantartó Szö­vetkezet, amely Egert és a környező községeket látja el, az idén — élve az új sza­bályozók adta lehetőségekkel — átalakult kisszövetkezetté. Így a jelenlegi piaci hely­zethez igazodva, módjuk nyílik a rugalmasabb ár­képzésre. A kisszövetkezet bővítette tevékenységi körét. Eddig több mint tíz szakmában munkálkodott: az általános épületfelújításon kívül gáz­fűtésszerelést, villanymotor­tekercselést is vállalnak a szakemberek. A villamos­biztonságtechnikai mérőrész­legük mellett jól kihasznált kapacitással működik aszta­losműhelyük is a telephe­lyen. A cég bővítette pro­filját. Ezentúl nemcsak fel­újítással, karbantartással, régi épületek utólagos vegyi faiszigetelésével foglalkoz­nak, hanem vállalkoznak családi és társasházak épí­tésére is. A ROMÁNIÁBÓL ÁTTELEPÜLTEK FOGADÁSÁRÓL Új hazában — Heves megyében... A tények ismertek. Különösen az utóbbi hónapokban ugrásszerűen megnövekedőit azon magyar nemzetiségű 'román állampolgárok száma, akik nem kívánnak vissza­térni eddigi lakóhelyükre. Hátrahagyták minden vagyonukat, otthonukat, s ami a legrosszabb, gyakran családtagjaikat. Azt. hogy mi készteti őket erre a döntésre, most talán ne feszegessük. Az okok nyilvánvalóak. De ha már így esett (márpedig így esettj, akkor ebben a helyzetben kötelességünk segíteni la bajbajutottakon, eny­híteni gondjaikon. Nemrégiben egy tárcaközi bizottság alakult, amely or­szágos szinten fogja össze az ezzel kapcsolatos tennivaló­ikat. Ezek után vidéken — így megyénkben is — meg­kezdte munkáját az úgyne­vezett román állampolgárok elhelyezését elősegítő koor­dinációs bizottság. Igaz, pil­lanatnyilag elsősorban a ha­tármenti megyékbe, valamint a fővárosba özönlenek be az erdélyi magyarok ezrei, így megyénk — e tekintetben — még nincs fókuszban. Leg­alábbis egyelőre. Ez derül ki a rendőrség tájékoztatásából is: „A He­ves Megyei Rendőr-főkapi­tányság igazgatásrendészeti osztályán eddig (április 15- ig) 35, magyar nemzetiségű román állampolgárt láttak el ideiglenes tartózkodásra jo­gosító igazolással, akik beje­lentették, hogy nem kíván­nak visszatérni Romániá­ba .. — Mi eddig is foglalkoz­tunk a letelepedő külföldi állampolgárok munkavállalá­sával — mondja Tamasi Györgyné, a mégyei tanács munkaügyi osztályának fő­előadója. — Igaz, az idén megnövekedett a számuk, s ezen belül a Romániából ér­kezettek aránya is. Fontos megjegyezni, hogy mi csak (Tudósítónktól) Egerben tartotta meg éves zárszámadó küldöttgyűlését a Mohosz Heves Megyei In­téző Bizottsága a Teszöv- székházban. A 21 egyesület képviseletében több mint félszáz küldött vett részt, hogy értékelje a múlt évi munkát. Ott volt a küldött­azok munkavállalási engedé­lyét, állítjuk ki, akiknek ügye még nem dőlt el véglegesen. Azok. akiknek végérvénye­sen kezükben van a letele­pedést engedélyező papír, azok már ezzel az okmány­nyal egyenesen a munkahe- lyekre mehetnek. Az általunk kiadott munkavállalási en­gedéllyel rendelkezők részére a helyi tanács állítja ki a munkakönyvét. Ezt okmá­nyok bemutatása nélkül, be­mondás alapján is ki lehet adni. s megengedett az is, hogy a kérelmezőt mentesít­sék az illeték fizetése alól. Aztán ezek az emberek — hasonlóan a magyar állam­polgárokhoz — felkeresik a megyei munkaügyi szolgálta­tó irodát és itt kapják meg a különböző ajánlatokat. — Milyen az áttelepülök összetétele a szakképzettség tekintetében? — Eddig döntő többségük rendelkezik szakmával. Sőt általában olyan mesterségek­ről van szó, amelyek nálunk hiányszakmának számítanak. Úgyhogy eddig ebben a te­kintetben nincs zökkenő. Fő­leg fizikai munkát végzők jönnek, de van köztük szá­mítógépes szakember és gé­pészmérnök is. — Hol laknak ezek az em­berek? — kérdezem őriné Bedecs Katalintól (ő ugyan­gyűlésen Czakó Béla, a Mo­hosz főtitkára is. Az írásos előterjesztésihez Zentat József megyei titkár adott szóbeli kiegészítést. A tanácskozás résztvevői meg­állapították, hogy a megyé­ben egyre népszerűbb a sporthorgászat. Év végével a felnőtt, ifjúságii és gyer­mekhorgászok száma meg­közelítette a tíz és fél ezret. csak munkaügyi főelőadó), aki e témával is foglalkozik. — Tulajdonképpen azon vállalatok szerepe döntő eb­ben a kérdésben, ahová az áttelepültek dolgozni men­nek. Az emberek jelentős ré­sze munkásszállók lakója lesz (példának említhetők az építőipari vállalatok: Tanép, HÁÉV), másik részüknek pe­dig cégük albérleti hozzájá­rulást fizet, s ennek segítsé­gével albérletet vesznek ki. Egy kisebb hányaduk szol­gálati lakást kap — például a bélapátfalvi szociális ott­honba dolgozni kerülő ápoló­nővérek vagy az ÉMÁSZ vi­déki bázisain dolgozók —, de ez az utóbbi megoldás saj­nos elég ritka. Tömeges át­meneti szállás felállítására — mint ahogy az Debrecenben történt — egyelőre nincs szükség. — Segély? — Gyorssegélyt — 5—6 napos átfutási idővel — a helyi tanácsok adnak. Mint­egy ezer'forint körüli összeg­ről van szó. Ez a pénz arra aíz időre elég, amíg nem ta­lálnak valami munkát, szál­lást. Meg kell jegyezni, hogy a megyei Vöröskeresztnél egy használtruiha-raktár is mű­ködik (ezt különböző intéz­mények és magánszemélyek Az egyesület nagy gondot fordít az ifjúság nevelésére, a versenyhorgászat fejlesz­tésére. A fogási lehetőségek javí­tására 7 millió 312 ezer fo­rint értékű halat telepítet­tek a megye horgászvizeibe. Ponty, amur, csuka, süllő, balin és pisztráng került a adományaiból szervezték meg), ahol a rászorulók, mé­retük szerinti ruhákat kap­hatnak. Kisgergely István, a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának vezetője is tagja a már említett koordinációs bi­zottságnak: — A bizottságban helyet kaptak a rendőrség, a váro­sok, a körzetközpontok, va­lamint a megyei szakigazga­tási szervek képviselői. A te­endők rendkívül szerteága­zóak, talán mondanom sem kell. hogy nemcsak az elhe­lyezkedés és szállás az egye­düli probléma. Itt van pél­dául az iskola: szükségessé vált, hogy az áttelepültek gyermekei eggyel alacso­nyabb osztályban folytassák tanulmányaikat — a különb­ségek miatt. Az első bizottsági üléseken egyébként az eljárási kérdé­sek tisztázása volt napiren­den. aztán kiosztottuk a fel­adatokat területek szerint. Működik egy országos in­formációs rendszer, amelybe mi is, úgymond, tápláltunk be adatokat, s mi is kapha­tunk onnét információkat. Heves megyében tehát — pillanatnyilag — elviselhe­tő a helyzet, de valószínű­nek látszik, hogy a határ­menti megyék telítődése után. többen jönnek az or­szág más vidékeire is. Hogy mi lesz később, most még nem jósolható meg teljes biz­tonsággal. Nem árt azonban megjegyezni: senkitől nem vesznek el semmit, még köz­vetve sem. nem kell attól félni, hogy a magyar állam­polgárok hátrányba kerül­nek. Havas András tavakba, bányagödrökbe, víztározókba. A jó telepítés meghozta gyümölcsét, a megyében két vagon halat fogtak ki a hor­gászok. A küldöttek megállapítot­ták, hogy javult a vízpartok fegyelmi helyzete, kevesebb fegyelmi eljárást folytattak le szabálytalankodóik ellen. Nem így a környezetvéde­lem. amely érdekében a jö­vőben védnökséget vállal­nak az egyesületek. A moz­gássérülteknek lehetővé tet­ték, hogy járműveikkel egé­szen a vízpartig közleked­hetnek. A tanácskozáson vi­ta után elfogadták az IB zárszámadását és az idei költségvetést. Szabó Lajos KÉT VAGON HAL HORGON Megyei számadás a vizek partjáról Több mint hétmilliót költöttek telepítésre — Fejlesztik a verseny- horgászatot — A taglétszám meghaladta a tízezret vi Kiimv1 11 11 ■IK ú pH 11 JpL ■ \ * * jülll 1 S: <0 m Ökrös László mérést készít elő a kéményre helyezett szondával A Környezetvédelmi Intézet munkatársai hét regionális állomáson végeznek levegőtisztasági, — veszélyes hulladékok káros hatásai, — zaj- és rezgésvédelmi méréseket. Hasznos tanácsaikkal segítik a kör­nyezetvédelmet. A Mátra—Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság petőfibányai fűrészüzemében — a nemrég üzembe helyezett — fűrészáru-gyorsszárító által kibocsátott mellékterméket vizsgálják a pécsi állomás szakem­berei, hogy megfelelnek-e az előírásnak. Juhász Zoltán vizsgálómérnök, a fűrészáruszárító szénmonoxid kibocsá­tását ellenőrzi a műszerek segítségével (Fotó: Szabó Sándor) Környezetvédelmi mérések Petőfibányán

Next

/
Thumbnails
Contents