Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. április 27., szerda ^ On&fdqod 0tOKoeOtdrtt<z d$ew£e J Hétfőn, dr. Kormos Sán­dornak, a Művelődési Mi­nisztérium közművelődési fő­osztályvezetőjének szavaival kezdődött Gyöngyösön a III. országos monodrámaszemle. A szépség életünkben betöl­tött szerepére, s e sajátos műfaj jelentőségére hívta föl az előadó a figyelmet. Ezután a Pécsi Nemzeti Szín­ház két művésze nyitotta meg a sort: Koszta Gabriel­la Esterházy Péter Fuharo­sok című művét, míg Lang Györgyi Géczi János Vad­narancsok című szociográfiá­ját adta elő. Fuharosok „Esterházy Péter Fuharo­sok című műve regény, de nem azért, mert hosszú...” — írta a kötet megjelenése­kor annak egyik méltatója. Valóban, az író Bevezetés a szépirodalomba című gyűj­teménye e darabja a világ teljességét tükrözi, alig né­hány oldalon. Ráadásul ezt úgy teszi, hogy hasonlóan e sorozat egyéb részeihez, itt is elsősorban más szerzők gondolatait szerkeszti egy­más mellé: az eleggyel új minőséget, önálló alkotást létrehozva. Most Gyöngyösön újabb tulajdonság derült ki a Fu- harosokról, tudniillik az. hogy monodráma is. Annak ellenére, hogy nem annak készült, így is felfogható, mi­vel a főhős, Zsófika, egyes szám első személyben mesé­li el az olvasónak, illetve a nézőnek a történetet. Jelen esetben Koszta Gabriella kel­tette életre: ő várja nagy izgalommal a kezdetben a A régi amatőrfilmeseknek bizonyára már ez a cím is elárulja, hogy az idén ne­gyedik alkalommal is meg­rendezi a humoros amatőr- film- és videoszemlét a Ma­gyar Amatőrfilm és Video Szövetség. Mint eddig is. most is partnere ehhez Csongrád Város Tanácsa. A versengésben indulhat minden olyan — egyénileg vagy közösen, nem haszon- szerzés céljából, készített — amatőrfilm és videoprog- ram, amely országos fesz­fuharosokat hogy aztán csa­lódjon bennük. Hiszen kik is a jövevények? Ök azok, akiknek puszta megjelenésé­től izgalomba kerülnek a nők. ám mégis hiányérzetet hagynak maguk után, ami­kor tettekre kerül a sor. A színpadon a várakozás, s vé­gül a kegyetlen kielégület- lenség jelenik meg. De nem­csak a szó testi, hanem eti­kai, sőt filozófiai értelmében is. Mindez egy fiatal lány szemszögéből, Koszta Gab­riella remek alakításában. Szinte többszereplőssé válik az előadás általa. A közép­pontban a fehér ruhás bak- fis áll. aki megpróbálja új­játeremteni tisztaságát. Kevés színpad vállalta ed­dig ezt a monodrámát, nagy szerencséje tehát a gyöngyö­si közönségnek, hogy beül­hetett a nézőtérre, s megme­ri tkezhetett a megtisztulás küzdelmében. (kovács) Vadnarancsok Ebben az előadásban min­den különleges. Már a lát­vány, Lang Györgyi nem mindennapi termete s öltö­zéke is kihívó. Ugyanígy szokatlan a tér, a deszkará­csokkal körülvett világ. S a főhős kis magnóján az A. E. Bizottság extrém zeneszámai ciripelnek. S végül a legmeg­döbbentőbb maga a szöveg, ami elhangzik. Géczi János szociográfiája. mélyinterjú­ja. Ezek után nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a szí­nész szinte eszközök nélkül kötötte le közönsége figyel­tiválon eleddig még nem szerepelt. Az alkotásokhoz mellékelni kell egy szelle­mes plakátot is, amelyet majd propagandacélokra használnak. A zsűri — a filmektől függetlenül — eze­ket is díjazza. Nevezni má­jus 20-ig lehet, míg a mű­vek, illetőleg a plakátok beküldésének határideje jú­nius 15-e. Cím; Művelődési, Ifjúsági, Sportközpont és Könyvtár, 6640. Csongrád, Marx tér 8. Telefon: 63- 31-414. mét. csaknem színtelen han­gon, akadozva beszél. De mi­ről is? Egy testiségbe, kábítósze­rekbe. útkeresésekbe bele­roppant nőnek a vallomásai ezek. Ahogy Hametről mondták: „örült beszéd, de van benne rendszer”. Bár­mennyire is mellbevágó mindaz, ami elhangzik, s úgy fogalmazhatunk, hogy egyedi eset. nem általánosít­ható életút, mégis megállt a levegő a gyöngyösi zeneisko­la nagytermében, ahol a darabot bemutatták. Olykor nem a realizmus, a mindenáron való valóság- hűség segít bajaink kimon­dásában. Sokszor éppen a bizarr, az abszurd élethely­zet ébreszt rá bennünket az ellentmondásokra. S a Vad- narancsokban éppen a vég­letekig fokozott, tévútra ju­tott keresgélés, a sors két­ségbeesett faggatása okozza azt, hogy a nézők szinte rez­zenéstelenül, lebilincselve hallgatják ezeket a szavakat. Nem igazi monodráma ez. Hiányzik belőle a stilizáció, az írói szerkesztés. De a ren­dezés — El Kazovszkij mun­kája — s a magas hőfokú, mégis visszafogott színészi játék, mégis valódi színpadi produkcióvá változtatja a Vadnarancsokat. Vitatható, megkérdőjelezhető, de ép­pen azért, mert önmagát ajánlja föl a támadásra, any- nyira védtelen. Aki látta, za­vartan állt föl a székéről, s tanácstalanságát sem a szí­nész, sem a imű nem próbál­ta feloldani. (gábor) Cigány klubok találkozója Boldogon A helyi művelődési ház előtti tér lesz a színhelye május első napján annak a rendezvénynek, amelyen a környékbeli cigány klubok tagjai adnak randevút egy­másnak. Egyebek között ott lesznek a kerecsendi, az isa- szegi, péceli. lőrinci közös­ségek tagjai. A rendezők vidám szórakozást, időtöl­tést ígérnek: terveznek vo­nópárbajt,- táncversenyt, nép­táncosok bemutatkozását. A változatos program — az el­képzelések szerint — utca­bállal zárul. Amatőrfilmesek, videósok versengése A mosolygó kamera — Csongrádon SEBÉSZPORTRÉ Az erek „tábornoka f 9 Főiskolai felvételim elüti „egy fronton” harcoltunk dr. Czenkár Béla főorvos úrral, igaz. merőben eltérő beosz­tásban. Ö tábornok volt, én kisbetűs közlegénye az egész­ségügynek, azaz műtőssegéd. Míg a sebvarró Cérnákat adogattam a műtőlámpát ál- litgattam. sebkötést készítet­tem, megfigyelhettem, mi­lyen higgadtan és magabiz­tosan, mégis szenvedéllyel dolgozik. Ennek tíz éve már, de most, hogy újra találkoz­tunk. meg kellett állapíta­nom, hogy ő semmit nem változott. Ugyanaz az, ener- gikus, célratörő férfi, akit egykor megismertem. Magá­ról alig mond valamit, a munkájáról viszont annál szívesebben beszél a csöpp kis orvosi szobában, ahol éppen csak elfér két fotel és egy dolgozóasztal, a könyvek és folyóiratok között. A fa­lon bekeretezett portrék idé­zik a mestereket, akik segí­tettek a szakmai elmélyülés­ben. De hogyan is kezdődött az osztályvezetői posztig vivő út. és melyek voltak legfon­tosabb állomásai? Az első benyomások Losoncon, a szülői házban érték az ak­kor még kicsi legénykét, aki nap mint nap megcsodálta a cukorbeteg nagymamához ér­kező doktor ténykedését. Ugyancsak itt figyelt fel a kórház műtőjének hatalmas üvegablakára, melyen a kék festék miatt nem iehetett be­látni. s ezért bármilyen misz­tikus történést mögé rajzol­hatott a képzelet. Bizony, jó pár év eltelt még 1954-ig, a diploma átvételéig, egy vi­lágháborúval, egy áttelepí­téssel és egri letelepedéssel, egy kitűnő dobós érettségi­vel. Két sfcak: a sebészet és a kórbonctan között választha­tott volna a végzős hallgató, de az élet és a hivatalnokok az utóbbihoz irányították Végül majdnem ezen a te­rületen maradt, elsősorban dr. Endes Pongrácnak, a debreceni egyetem kórbonc­tani intézete professzorának köszönhetően. Aztán mégis­csak sebészként tért vissza Egerbe 1958-ban, és azóta a megyéből igen sokan meg­fordultak a keze alatt. Az új kórház elkészültével. 1979- ben nevezték ki az egyesí­tett sebészet vezetőjévé, s azóta országos tekintélyt ví­vott ki kis csapatával, az ér­sebészet területén. 1970 táján bizony, meg kel­lett harcolni a kórház akko­ri vezetésével a feltételek megteremtéséért, azóta vi­szont már rutinszerűen vég­zi a hat orvos a beavatkozá­sokat. Az évi 2700 műtétből körülbelül 500. az erek „meg­javítását” szolgálja, vagyis minden napra jut legalább két ilyen beavatkozás. Ez a szám, meglehet, emelkedni fog a jövőben, hiszen az ér­elmeszesedés senkit sem kí­mél. előbb-utóbb legtöbbünk­nek problémákat okoz. Ré­gen egy-egy kifejlett érszű­kület rendszerint amputáció- hoz vezetett, ma már korsze­rű műtéti eljárásokkal, az időben érkezett betegek biz­tonsággal gyógyíthatók. Ezek közül kettőt említ a doktor úr: az egyik az áthidalás, amikor saját érrel vagy be­ültetett protézissel kiiktatják a keringésből a beteg sza kaszt. A másik módszer, hogy a beszűkült eret. akár egy csatornát, „kikotorják'’, újra normális keresztmetsze­tűvé varázsolják, így a ke­ringés ismét megindul. Ez 25—30 évvel ezelőtt még el­képzelhetetlen volt, ma min­dennapos módszer. Segíti a munka gördülé- kenységét. hatékonyságát a röntgenorvosokkal való, pél­dás együttműködés, melyet egri modellként emlegetnek a szakmában. A megfelelő berendezésekkel felszerelt röntgenlaboratóriumban gyorsan megtörténik a ki­vizsgálás és kisebb beavatko­zásokat is végeznek egy ka­téteres eljárással. Nagy se­gítség ez a betegnek és a se­bésznek egyaránt. Ez azért is fontos, mert mint Czenkár doktor nevetve mondja, nem szívesen operál, csak akkor vesz szikét a kezébe, ha min­denképpen szükséges. Ameny­nyiben egyszerűbb módon is kezelhető egy-egy szervi baj, nincs értelme műtétnek. Azért ebből is van éppen elég, mint az előbbi adatok­ból kitűnt. -Azonban nagy kérdés, hogy adva van-e ezek­hez minden feltétel. Nos, a 120 ágyas osztály kielégíti a megyei igényeket. Megszűnt az előjegyzéses rendszer, sőt mindig van a váratlan, sür­gős eseteknek fenntartva né­hány ágy. A műtéti körül­ményekben az új épület át­adása valóságos fordulatot jelentett, bár a bosszantó hi­bákból tekintélyes lista állít­ható össze. Átfúj a szól az ablakokon, nem zárhatók az ajtók, silány anyagból ké­szültek a bútorok, salétro- mosak a falak. Az érproté­zisek. katéterek, varrófona­lak beszerzése is döcög, ezen a készletek tartalékolásával igyekeznek segíteni. Gondolhatnánk, egy ilyen „üzem” irányítása, az ered­ményes műtétek épp elég el­foglaltságot és sikerélményt kínálnak, ám a doktor úr nem ül a babérjain, mindig kitalál valami újat, amivel tré­ningben tarthatja magát. (A legutóbbi ezek közül: a visszerek operálása — hor­golótűvel! Ne tessék nevet­ni, gyorsabb a műtét és a seb sokkal szebben gyógyul, nincs szükség utólagos plasz­tikázásra ...) Igazi csoda, hogy ezek után még némi szabadidő is marad. Régen ezt a sakkozás, a vadászat töltötte ki elsősorban, ma inkább az olvasás, méghozzá három nyelven: Czenkár doktornak ugyanis német és angol nyelvvizsgája is van. Igaz, mondja szerényen, az angol valamivel gyengébben megy... Koncz János A vezér (Részlet az Arbat gyermekei című regényből) • ANATOLIJ RIBAKOV: 111/1. A Moszkva általános re­konstrukciós tervének tár­gyában tartott értekezletre Sztálin a tanácskozás vége- felé érekezett. Tudta, mit fog mondani megnyitójában Kaganovics, olvasta Bul- ganyin előadását. A rékonst- rukciával kapcsolatos ösz- szss észrevételt és javasla­tot jelentették neki, kétszer is megtárgyalták a Politikai Bizottságban, és ő kialakí­totta a maga álláspontját. Moszkva általános rekonst­rukciós terve éppen ezt az állásfoglalást tükrözi. Az ál­talános terv pontosan az d álláspontja. Mikor megjelent az elnök­ségben, mindenki felállt, s felhangzott az egyre erősö­dő szokásos tapsvihar. Üd­vözlésre emelte a kezét, rög­tön leült, s ezzel a többiek is leülhettek. Valaki a tribünön éppen előadása végéhez közeledik. Sztálin úgy tett. mintha fi­gyelmesen hallgatná, ám közben egy papírlapra ősi templomok romjait rajzol- gatta. amelyek Goritól úgy tíz kilométerre, egy Ateni nevezetű falucskában ta­lálhatók. ahol apjának, Dzsu- gasvili csizmadiának a kun­csaftjai éltek. Apja oda hord­ta nekik a kész lábbelit, né­ha pedig egy-két napig a helyszínen suszterkodott. • Gyakran magával Vitte a kis Joszifot is. Korán reg­gel indultak Goriból, a Ta­na partján haladtak a sző­lőskertek mellett, amíg oda nem érték az ősi Ateni temp­lomok romjaihoz; kilenc vagy tíz volt belőlük, köztük a Szioni-kolostor kupolával ékesített temploma is, amely a hagyomány szerint a VII. században épült. Homlokza­tán fennmaradtak ama tá­voli kor történelmi szemé­lyiségeinek szobrai, a temp­lomban pedig a freskók, amelyek szintén történelmi alakokat ábrázoltak. A legjelentősebb emlék­művek az építészeti emlé­kek; anyagukat tekintve hosszú évszázadokig fenn­maradnak, nyílt térségen áll­nak, mincj eredetiben, mind a reprodukciókon és a fény­képeken jól átfogja őket a tekintet. A szobrászat je­lentőségének Lenin is tu­datában volt, amikor mo­numentális propagandát akart. Ám Lenin a szobrá- szatot úgy értelmezte, mint egy olyan eszközt, amivel új történelmi tekintélyeket le­het súlykolni a tömegek tu­datába. Pedig a monumen­tális propaganda igazi fel­adata a kor megörökítése. Mennyi maradt az akkor ke­letkezett ötven műemlékből? Egy? Kettő? Az ő korának Moszkva lesz az emlékműve, az a vá­ros, amelyet ő alkot újjá; csak a városok örökéletűek. A húszas évek szovjet épí­tészete hibás volt. A forra­dalmi aszketizmus szembe­állítása a NÉP hivalgó pom­pájával . csupán fedezékül szolgált a formalista építő­művészeknek. akik elutasí­tották a klasszikus örök­séget. Holott mindenekelőtt a klasszikus örökségre kell támaszkodni. Péter megértette ezt, és Pétervárt pontosan a klasz- szikus minták alapján al­kotta meg, ezért építészeti szempontból Leningrad vá­ros. Ám az elmúlt századok városa — földhözragadt. Moszkva magasba törő vá­rosként fog az utókorra ma­radni. A klasszikus megöl, dásokkal összhangba ho­zott magas épületek — ez ké­pezi Moszkva jövendő stí­lusát. A Szovjetek Palotája lesz az első magas épület. Fel­építését Kirov javasolta hu­szonkettőben az I. szovjet kongresszuson. Ki emlékszik erre? A Szovjetek Palotáját ő építi fel; úgy építi fel, mint az új Moszkva építé­szeti központját; új sugár­utakat vág, metrót épít. modern lakó- és középülete­ket emel, új hidakat és rak­partokat teremt, szállodákat, iskolákat, könyvtárakat, szín­házakat, klubokat hoz létre, kerteket és parkokat telepít. Mindez az ő korának ma­gasztos emlékműve lesz. Ilyen gondolatok ébred­tek Sztálinban, ahogy Ate­ni ősi templomromjaira em­lékezett. Akkor, gyermekkorában, ezek a félig rombadőlt temp­lomok megbabonázták kon­gó ürességükkel, távoli múl­tat idéző titokzatosságukkal. És most a hosszú elnöki asztal oldalánál ülve a templomok egyenes vonalú kontúrjait rajzolhatta egy papírlapra. Nem tudott raj­zolni, ám az egyenesek vo­nalzó nélkül is sikerültek neki — súlyos keze volt. — Sztálin elvtársat illeti a szó — jelentette be Kaga­novics. Újból felállt mindenki, új­ból a szokásos ováció, a megszokott tapsorkán. Felment a szószékre, egy mozdulattal megállította a tapsot, és halkan beszélni kezdett: — Sokat beszéltünk itt Moszkva rekontsrukciójának szükségességéről. Nem kell megismételnem. A fából épült régi Moszkva szűk utcáival és sikátoraival, zsákutcái­val. kaotikus beépítéseivel, nyomorúságos házaival és sötét bérkaszárnyáival, özön­víz előtti közlekedési eszkö­zeivel semmiképp sem tudja kielégíteni Moszkva dolgo­zóinak szükségleteit. Szünetet tartott, figyelte a feszült csendet — minden­ki. mozdulatlanul, lélegzet­visszafojtva ült. — A szovjet hatalom évei alatt — folytatta Sztálin még halkabban — sokat tettünk a moszkvai dolgozók élet- körülményeinek megjavítá­sáért. A pincékben zsúfol­tan lakó munkásokat nor­mális lakásokba költöztettük, miután egy kicsit összébb telepítettük a volt kizsák­mányoló osztályok képvi­selőit. Számos iskolát épí­tettünk a munkások gyer­mekei számára, munkásklu­bokat és kultúrpalotákat emeltünk. Jelentős vívmá­nyaink vannak ezen a té­ren, amelyek jogos büszke­séget váltanak ki a szovjet emberekből. De kötelessé­günk a jövőre is gondolni. Vezetni azt . jelenti, hogy előre látni. Évtizedekre'szó­ló tervet kell kidolgoznunk. Ez Moszkva általános re- konstrükciós terve. Lejött a szószékről, elha­ladt az elnöki asztal előtt, még mindig csönd volt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents