Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 1., péntek 3. Hz értelmiség helye, szerepe megyénk társadalmi, gazdasági, politikai életében ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA A magyar társadalom az elmúlt négy évtizedben mélyreható változásokon ment keresztül. Átalakult gazdaságunk szerkezete, emelkedett népünk műveltségi színvonala. erősödött a tudomány termelőerővé válásának folyamata. |Ezzei együtt, illetve ennek következményeként megnövekedett népességünkön belül a szellemi munkát végzők aránya, gyarapodott az egyetemi-főiskolai végzettséggel rendelkezők száma. Hazánkban a felszabadulást közvetlen követő években megközelítőleg százezer értelmiségi élt, közéjük sorolva a tisztviselői-tanítói munkakörben foglalkoztatott érettségizett csoportokat is. 1960-ban a diplomások száma már megközelítette a 180 ezer főt, s 1980-ra ez is megháromszorozódott. Ez a folyamat — ha nem is az eddigi ütemben — tovább tart. Módosult az értelmiség összetétele, társadalmunkban betöltött funkciója, szerepe, új felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozási ágak honosodtak meg. Az értelmiség számának ugrásszerű növekedése tapasztalható volt Heves megyében is, arányaiban kisebb-nagyobb eltérésekkel tükröződik az országos kép. 1941- ben a megyében 1500-an rendelkeztek egyetemi-főiskolai oklevéllel, közülük 160 a nő. Ugyanekkor az írni-olvasni nem tudók száma 25 ezer. A felszabadulás után, 1949-ben is még csak 1100 felsőfokú végzettségű volt a megyében, ezek többsége állami hivatalnok, orvos, jogász, pedagógus. Ma 15 ezer diplomás él és dolgozik közöttünk. Számszerűségében, gazdasági társadalmi, kulturális életünkben betöltött szerepe alapján egyaránt jelentős réteggé vált az értelmiség, nagy hatással van politikai, gazdasági, szellemi életünkre — hangsúlyozta szóbeli kiegészítésében Kiss Sándor, a pártbizottság titkára. Gazdasági szerkezetünk, szellemi erőforrásaink A megye lakónépessége 1980-tól folyamatosan csökken, 1984-ben 344 ezer volt. Az aktív keresők száma is apad, 1980-tól 5,5 százalékkal csökkent. A népességen belül felsőfokú végzettséggel rendelkeznek 15 ezren, arányuk 1 százalékkal emelkedett. Az aktív keresők között 13 ezren rendelkeznek diplomával, arányuk a korábbi 6,3 százalékról 8,1 százalékra nőtt. A szellemi foglalkozást végzők száma ennél lényegesen magasabb, megközelíti a 43 ezer főt. Az anyagi ágazaton belül az iparban dolgozók száma 1984-re több mint 5 ezerrel csökkent. Az itt foglalkoztatottakon belül összességében kevesebb a felsőfokú végzettségű szakemberek száma is. Jelenleg a megye aktív diplomásainak 16 százaléka dolgozik az iparban. Az építőiparban foglalkoztatott 450 felsőfokú végzettségű szakember 3,5 százalékát teszi ki az aktív keresőknek. A megye felsőfokú végzettségű szakembereinek több mint 10 százalékát a mező- és erdőgazdaság köti le, miközben a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők aránya csak 17,4 százalék, (fele, mint az iparban foglalkoztatottaké). A mező- és erdőgazdaságban dolgozók közül 4,7 százalék rendelkezik diplomával. A növekedés (20,4 százalék) a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberigényének megváltozásából ered. A jövőben a növekedés várhatóan — differenciáltan — lelassul. A mezőgazdasági üzemekben az értelmiség legnagyobb csoportját az agrárértelmiségiek (növény- termesztési és állattenyésztési) alkotják. Jelentősen nőtt a gazdaság egyéb ágaihoz képest a szállítás, hírközlés és a kereskedelem ágazataiban foglalkoztatott felsőfokú végzettségű szakemberek aránya. A nem anyagi ágazatban természetesen mások az arányok. Az aktív keresők (26 400 fő) 26,9 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Nagy részük (46,4 százalék) az egészségügyi, szociális és kulturális ágazatokban, 10,4 százalékuk pedig a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás területén dolgozik. Az egészségügyben 1986. december 31-én 8106 fő dolgozott, ebből felsőfokú végzettségű volt 1266. Az értelmiségen belül számarányukat tekintve a pedagógusok alkotják a legnagyobb csoportot, közel 5200-an vannak. A pedagógus-ellátottság összetételében javult, a szakosan ellátott órák aránya 86.5 százalékról 88,8 százalékra emelkedett. A középfokú oktatásban viszont az egy pedagógusra jutó tanulói létszám meghaladja az országos átlagot. Néhány évre előrevetítve pedagógushiány jelentkezik. Értelmiségünk összetétele A megye felsőfokú végzettségű szakembereinek képzettségi szakirány szerinti megoszlása — hangzott el a továbbiakban — eltér az országos átlagtól és nem felel meg a megye gazdasági szerkezetének. Különösen a műszaki- és közgazdasági végzettséggel rendelkezők aránya alacsony. A közgazdasági végzettségű szakemberekből még ennél is magasabb a lemaradásunk az országos adatokhoz viszonyítva. Bár számuk 1984-re csaknem megduplázódott, arányuk a felsőfokú végzettségű népességen belül így is csak 8,2 százalék. E képzettségi csoport viszonylag alacsony létszáma a megye gazdálkodás színvonalára — az eredményesség ellenére — negatív hatással van. A hatékonyabb működést egyelőre fékezi, hogy nem érvényesül eléggé a közgazdasági szemlélet. Sajátos ellentmondás, hogy ugyanakkor a műszaki és közgazdasági képzettségű értelmiségiek egy részének az a véleménye, hogy képességeiket, felkészültségüket nem tudják munkahelyükön megfelelően kamatoztatni. Munkakörük ellátásához nem mindig szükséges felsőfokú végzettség. Heves megye felsőfokú végzettségű szakembereinek csaknem 25 százaléka nem a képzettségnek megfelelő munkakörben foglalkoztatott. Ez megengedhetetlen egy olyan megyében, ahol egyébként is alacsony az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya. A foglalkozási főcsoportok szerinti megoszlás azt mutatja, hogy felsőfokú végzettségű szakembereink 1980-ban az egészség- ügyi és kulturális, a műszaki foglalkozásokat részesítik előnyben. Az igazgatási, gazdasági és a számviteli, ügyviteli foglalkozásokban arányuk kisebb. Az arányok 1984-re valamelyest módosultak: tovább nőtt az egészségügyi és kulturális főcsoportban, emelkedett az igazgatási főcsoportban, csökkent a műszaki foglalkozásokban, nőtt a számviteli, ügyviteli csoportban. Az egyes foglalkozási főcsoportok felsőfokú szakemberekkel való ellátottsága — a javuló arányok ellenére — az igazgatási, gazdasági és számviteli, ügyviteli foglalkozásokban a legkritikusabb. Ezeken a területeken dolgozók — a létszámhiányból adódóan is — túlterheltek. Fokozza a gondot az értelmiségi pálya elnőiesedése, mert pl. a közgazdasági felsőfokú végzettségűek 47,7 százaléka nő, akik közül a korösszetételből adódóan nagyobb arányban vannak gyermekgondozási szabadságon. Munka- és életkörülmények A megyénkben dolgozó értelmiség döntő többsége képes a politikai, gazdasági és ideológiai megújulási feladatok megoldásához érdemben hozzájárulni. Jelentős részük nyitott az új, előremutató elképzelések befogadására és helyi adaptálására. A kedvező összképen belül azonban kedvezőtlen tendenciák is fellelhetők. Aktivitásuk mértéke, területe foglalkozási áganként meglehetősen szélsőséges eltéréseket mutat. A gazdasági egységek, intézmények az értelmiség szellemi kapacitását ma még eltérő módon és hatékonysággal hasznosítják. Általánosan jellemző, hogy a felsőfokú végzettségű szakemberek — különösen a műszakiak, közgazdászok — munkaidejüknek csak a kisebbik részét töltik képzettségüknek megfelelő munkával, így a szaktudás csak részben hasznosul. Gond, hogy sok helyen az alkotó értelmiségi munkát nem díjazzák a vállalat jövedelmezőségéhez való hozzájárulás arányában. Ezek következtében gyakori a közép- szerűség, a megszokottság, a változatlanság légköre is, amely fékezőleg hat az értelmiségben rejlő alkotó energiák kibontakoztatására. Az értelmiség alkotókedvét, aktivitását az említetteken túl a vezetővé válás lehetősége is negatívan befolyásolja. Míg a közvetlen termelésirányítói, csoportvezetői szinten kedvező a vezetői funkcióba kerülés lehetősége, a magasabb vezetői beosztásba kerülés esélyeit szűkíti a vezetői mobilitás alacsony mértéke. A lakáshoz jutás nehézségei az alkotó értelmiségivé válás egész folyamatát is kedvezőtlenül befolyásolják. A fiatal diplomások elsősorban az önálló lakáshoz jutás anyagi feltételeinek megteremtésén fáradoznak, jövedelemkiegészítő tevékenységet folytatnak és ez kihat alkotó tevékenységükre. A végzettségnek sok esetben nem megfelelő munkakör, az önálló munka hiánya („alulfoglalkoztatás", budapesti központú gyáregységek stb.), a továbbképzési lehetőségek beszűkülése (költségek, távolság, idő stb.) a vidéki értelmiség előtt, a fejlesztések minimális szintje, (a megyében a bruttóérték 0,6 százaléka) nehezítik az értelmiségi életet. Ez pedig előbb vagy utóbb a rendelkezésre álló szellemi erőforrás csökkenéséhez vezethet, hosszú távon pedig az objektíve szükséges növelés gátjává válhat. A megyében viszonylag legkedvezőbb helyzetben az agrárértelmiség van, anyagi és erkölcsi megbecsülésük általában meghaladja más rétegekét. Befolyásolja helyzetüket, hogy egymástól eltérő minőségű, természeti adottságú, méretű, felszereltsé- gű gazdasági egységben dolgoznak. Így tevékenységük eredményessége nem kizárólag felkészültségüknek, hanem az adott helyi körülményeknek is függvénye, s ez helyzetükben, munkájuk értékelésében bizonyos eltéréseket hoz létre. Nagyobb a vonzása a városoknak, nagyközségeknek, a városoktól távoli, nem központi jellegű községek szakember-ellátottsága rosszabb (kulturális, szociális, szolgáltatási, ellátási gondok miatt). A pedagógusok élet- és munkakörülményei hatással vannak az oktató-nevelő munka színvonalára, végső soron a társadalomépítés minőségére. Az életkörülményeket meghatározó tényezők közül nagyobb arányú fejlődés mérhető a tárgyi ellátottságban, mérsékelt az alapbérek emelésében, és relatíve csökkent a lakástámogatások mértéke. Anyagi viszonyuk területén hosszú időn át jelentős elmaradás volt tapasztalható. A helyzeten a közelmúlt béremelései sem tudtak érdemlegesen változtatni. A jelenlegi bérrendszer nem a jobb, hanem a több munkára ösztönöz, illetve az alacsony bérek a pedagógusok jelentős részét erre kifejezetten rákényszerítik. Az egészségügy területén végbement változások új. magasabb követelményeket támasztanak az egészségügyi értelmiség munkájával szemben. Az elmúlt időszakban javult az ellátás színvonala. Megyei szinten jelentős előrelépést jelentett a járóbeteg-ellátást szolgáló rendelőintézeti hálózat kiépítése, majd a megyei kórház rekonstrukciója. Nem kielégítőek a munkakörülmények a gyöngyösi városi kórházban, a mátraházi és a kékestetői gyógyintézetekben. Az egészségügyi értelmiség anyagi megbecsülése csökkent. Fizetésük kevés, ezért mindent elvállalnak, és ez a szabadidő, a kultúra, a család, a szakmai fejlődés rovására megy. Az orvosok presztízse általában emelkedett. Lakáshelyzetük nem kielégítő, annak ellenére, hogy a tanácsok szolgálati lakással, kölcsönökkel segítenek. Egerben javított a helyzeten az egészségügyi lakások átadása. A bíróságokon, ügyészségeken dolgozó, felsőfokú végzettségű szakemberek leterheltsége nagy, anyagi viszonyaik hátrányosak. Ebből következően, magas az elvándorlás (pl. vállalathoz). Ezután a megye értelmiségének közösségi, közéleti tevékenységét, s politikai arculatát elemezte a végrehajtó bizottság anyaga és a pártbizottság titkára. Többek között Kiss Sándor kiemelte, hogy a megye szellemi dolgozóinak mintegy fele végez társadalmi munkát. Kiemelkednek közülük a pedagógusok, de az utóbbi években nőtt a műszakiak jelenléte is. Jelentős a részvételük a tudományos egyesületekben (TIT, MAB, MTESZ, Közgazdasági Társaság stb.). A MTESZ 30 tagegyesülete megyénkben mintegy ötezer mérnököt, mezőgazdászt és közgazdászt tömörít gazdaságpolitikai célkl- tőzéseink megvalósítására. Ezt követően a legfontosabb feladatokról és követelményekről szólt a pártbizottság titkára. Vélemények, javaslatok Az írásos jelentés és a szóbeli kiegészítés fölötti vitában elsőként Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója kért szót. Többek között sürgette, a műszaki értelmiséget érintő politikai munka szükségességét. Konkrét példákkal bizonyítva, szólt azokról a fékekről, amelyek egyrészt hátráltatják a műszaki értelmiség érvényesülésének lehetőségeit, majd a vezetés felelősségét hangsúlyozta. Ari János, a pélyi termelőszövetkezet párttitkára, egyebek között elmondotta: az agrárértelmiség döntő többsége megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesült. De nem mindig a teljesítmény alapján, mert egy jó természeti adottságú termelőszövetkezetben lényegesen nagyobbak a lehetőségek, mint a kedvezőtlen földrajzi feltételek között dolgozó gazdaságban. Sós Tamás, a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkára a fiatal értelmiség munkájáról. valamint az őket foglalkoztató gondokról. feszültségekről szólt. Többségük aktívan tevékenykedik a különböző társadalmi, politikai akciókban, szakmailag is jól képzettek, megfelelő fórumaik is vannak, de a pályakezdés ezekben az években meglehetősen sok gonddal, nehézséggel jár. Dr. Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását: nem könnyű most erről a témáról beszélni, hiszen mindenki tudja, hogy milyen gondjai, problémái vannak társadalmunknak. Mégis indokolt volt napirendre tűzni a témát, mert korántsem mindegy, hogy hogyan, miként él megyénk értelmisége. A továbbiakban arról szólt, hogy a megyénkben élő és dolgozó értelmiség döntő többsége ma is meggyőződéssel végzi feladatát, hivatását, de az sem titok, hogy egyre többen panaszkodnak az anyagi, erkölcsi megbecsülésükre. Különösen a fiatalokra kell nagyobb figyelmet fordítani, mert végül is tőlük is függ, hogy hogyan alakul valamennyiünk jövője. Mészáros Albert, a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának titkára, a népfrontmozgalomban dolgozó értelmiség munkájáról adott hű képet. Az eredmények között említette, hogy egyre több lehetőség nyílik — a különböző klubok, körök stb. — képességük kamatoztatásához, és egyre nő azoknak a száma, akik a köz iránt érdeklődnek — elsősorban pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek — és részt kérnek a demokráciából. Dorka József, az SZMT nyugállományú vezető titkárának szavaiból összességében az csendült ki. hogy: a gondok, feszültségek ellenére is, minden esetben számolni kell a realitásokkal. Elismerte a fiatalok pályakezdésének rögös útjait, de hozzátette, hogy a munkájuk iránti igényeket és követelményeket is érdemes lenne növelni. Knopp András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, felszólalásának bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy bármennyire is nehezek a gazdasági körülményeink, a megyei pártvezetés jól tette, hogy napirendre tűzte az értelmiség munkáját, életkörülményeit. Már csak azért is — hangsúlyozta, mert az értelmiség jövőt formáló szerepe egyra <nő. Csökkent-e a szellemi munka presztízse? — tette fel a kérdést. Válasza: csak differenciáltan és árnyaltan érdemes a kérdést elemezni. Mert a diplomások és a szellemi dolgozók között is egyetértés van abban, hogy korántsem csak az anyagiaktól függ a presztízs kérdése. Többségüket ugyanis legalább annyira foglalkoztatja, serkenti vagy hátráltatja munkájában az is, hogy milyenek a fejlesztési lehetőségek, a tudományos kutatások, a szellemi tudás kamatoztatásának lehetőségei. Hangulatukat, munkájukat befolyásoló tényezők között tehát differenciálni kell. A pénz, az anyagi megbecsülés tehát csak egyik tényezője és lehetősége megbecsülésüknek. És azzal is reálisan számolnunk kell, hogy ez a társadalmi réteg a jövővel, a fejlődés lehetőségeivel is érzékenyebben foglalkozik, mint akik az élet más területén dolgoznak. És a közéleti aktivitási lehetőségeik is rendkívül élénken foglalkoztatják őket. Persze, hogy az lenne a jó — mondotta Knopp András —. ha a jelenleginél jobb élet- és munkakörülményeket tudnánk számukra biztosítani. Természetesen differenciálva, alkotó, újító, újat teremtő munkájukkal arányosan.
