Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

OLASZORSZÁGBÓL JÖTTÜNK

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Mesterségünk címere: diák

A tavasz nem csak nálunk, máshol is az iskolai kirándulások ideje. Legalábbis erről tanúskodik az, hogy a múlt héten az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában vendégeskedett egy hasonló olasz intézmény, a trevisói Enrico Fermi Középiskola 5 b. osztálya. A néhány nap alatt megismerkedtek Eger nevezetességeivel, a bükki tájakkal, Budapesten is töltöttek másfél napot, és természetesen a GMSZ-es diákokkal is voltak közös programjaik. Kosárlabda- és foci- meccseket vívtak, kifaggatták egymást a másik ország szokásairól, iskolai életéről.

FRANCA az egyetlen lány az osztályban. Saját bevallása szerint, a lehető legkevesebbet tanul, szabadidejét az egyházban tölti, ahol a nála kisebb, általános «iskolás gyerekekkel foglalkozik. Az apjának van egy filmgyártó kisüzeme, valószínűleg ott fog dolgozni. Gondolkodik a továbbtanuláson is, de még nem döntött.

D1EGO viszont egyetemre készül: a híres padovai intézmény műszaki karára fog beiratkozni, «tanulmányi eredménye is ennek megfelelő. Rendszeresen dogozik egy pizzeriában. Amellett, hogy ezzel kipótdlja a zsebpénzét, sok lánnyal megismerkedik. Ez jó oldala a munkának — mondja mosolyogva.

LIVIO az iskola egyik élsportolója. a nemzeti válogatottban kosárlabdázik.

DAVIDE ugyancsak a padovai egyetemet célozta meg, így amellett hogy diplomát szerez, lesz ideje kedvenc hobbijára, az utazásra is. Előbb Európát akarja bejárni, aztán, anyagi helyzete függvényében, más földrészeket is. Nyaranta Jesolóban, az Adriai-tenger partján fekvő üdülőhelyen pincérkedik.

NICOLA nagyon jól tanul, mégsem akar egyetemre menni. Inkább munkába áll. Nyaranta dolgozott néhány üzemben, ezek közül helyezkedik el valamelyikben. Különleges hobbija nincs, fo- cizgat, esténként a barátaival jár szórakozni.

— Mit tartotok jónak és mit változtatnátok az iskolán?

Diego: — Én jól érzem magam a társaim között, a diákéletnek megvan a maga varázsa, hangulata. Szeretnék tovább ebben a légkörben maradni, ezért is megyek egyetemre.

Livio: — Azért van javítanivaló. Modernizálni kellene az oktatást, a szakmai tárgyakat a legújabb technikai berendezéseken kellene tanítani. Itt van egv kis lemaradás.

Franca: — Én megváltoztatnám néhány tanár mentalitását, szemléletmódját. Nem mindnyájan értenek meg bennünket.

Davide: — Épp ezért, fiatalítani kellene a tanári kart. Annál is inkább, mert a munkanélküli diplomások nagyobb része szintén fiatal. A pedagógusok és a diákok közelebb kerülhetnének így.

— Említettétek a munka- nélküliséget. Fenyeget-e ez benneteket?

Nicola: — Mostanában, mintha javulna a helyzet. Nálunk, északon, ez egyébként sem olyan probléma, mint más vidékeken. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül sem, vannak rétegek, szakmák, melyeket jobban sújt az átlagosnál. Mi nagyjából tudjuk, mit fogunk csinálni, ezért nyu- godtabbak vagyunk.

— Mennyire drága iskolába járni Olaszországban?

Franca: — Az általános és középiskolai oktatás, a jövedelmekhez képest, nem kerül sokba. A beiratkozásnál évente adót kell fizetni, de ez inkább csak jelképes ösz- szegű. A tankönyvek. felszerelések már drágábbak, és ha valaki különórákat is vesz, az már elég sokba kerül.

Davide: — Az egyetemen borsosabbak a tandíjak, és ösztöndíj alig van. Többnyire lakást is kell bérelni: komoly anyagi befektetéssel jár így a diploma megszerzése.

— Mennyire demokratikus az iskola, beleszólhatnak-e a diákok az őket érintő döntésekbe?

Rövid vita után megszületik a válasz: van diákképviselet, de hogy ez mennyire működik, azt számos tényező befolyásolja. Például, hogy mennyire fogadják el a tanárok partnernek a fiatalokat.

— Foglalkoztok-e politikával? Eldöntöttétek már, hogy melyik párttal rokonszenveztek?

Livio: — Az újságokban, rádióban, tévében, napra készen követjük az eseményeket. Ez nagyon fontos, hiszen az erőviszonyok változása. egy-egy döntés, bennünket is érint. Azt hiszem, többségünk nem igazán akar párttag lenni, én magam sem, mert egyiknek a programja sem elég vonzó számomra. Szerintem sok dolog radikális változásra érett, az állam nem képviseli megfelelően az emberek érdekeit.

Diego és Davide egybehangzó véleménye, hogy alapvető változásokra nincs szükség, de számos téren reformok. kiigazítások lennének szükségesek, hogy a politika jobban megfeleljen a mindennapi élet követelményeinek. Davide még hozzáteszi: óriási hatalma van a tömegtájékoztatásnak, és ez vészé- lyes, hiszen a saját vélemény- formálás ellen hat azzal, hogy befolyásolja az emberek nézeteit. A vitát végül ezzel zárják: „Azért jól megvagyunk”.

— Mi jut vajon eszetekbe majd legelőször, ha Magyarországra gondoltok?

Livio: — Nem azt láttuk, amit vártunk. Nálunk az él a köztudatban, hogy a szocialista országok zártak, az emberek kemény politikai prés alatt élnek. A valóságban oldottságot, nyitottságot tapasztaltunk.

Nicola: — Nyugodtak, békések, vendégszeretők itt az emberek, nincs akkora rohanás, mint Olaszországban. (Kétkedő tekintetemet látva, hozzáteszi: — Lehet, hogy csak a vidéki élet miatt látszik így ...)

Diego: — Nekem az autók jutnak majd eszembe. Ilyen kocsikat még sehol nem láttam .. .

Franca: — Nekem először az tűnt föl, hogy a földek egy része parlagon hever. Ezen nagyon csodálkoztam, mert mi otthon, minden négyzetmétert megművelünk. Megragadott még a gyerekek és az öregek arca. A kicsik nagyon komolyak, alig mosolyognak. Az idős nénikről az a kép marad meg bennem, ahogy ülnek a piacon a pultok mögött és várják a vevőket.

Davide: — Szeretem a természetet. ezért engem a Sza- lajka-völgyben látottak ragadtak meg a legjobban.

— Szereztetek-é barátokat e néhány nap alatt?

A válasz egységes: kötöttek ismeretségeket, a nyelvtudás hiánya azonban nehezítette a közeledést.. .

Nos. lesz még alkalom a barátkozásra: a GMSZ-ből rövidesen Trevisóba indul egy kis csapat, hogy viszonozza a látogatást, hogy a helyszínen figyelje meg, milyen is egy olasz iskola, hogyan zajlik Itáliában az élet. A tapasztalatok összevetése bizonyára újabb tanulságokkal szolgál majd, ezért az útra lapunk hasábjain még visszatérünk.

Koncz János

Magyar motetták

A budavári Mátyás templomban vasárnap este rendezte meg Magyar motetták in memórián Bárdos Lajos címmel kórushangversenyét az Ifjú Zenebarátok Köponti Kórusa és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Vegyes kara. A nagy élmény karnagya, spiritus rec- tora Ugrin Gábor volt; Kis- tétényi Melinda működött közre orgonán.

A magyar kórusmozgalom valóban kiemelkedő egyéniségének. a kiváló Kodály- tanítványnak, Bárdos Lajosnak kívánt emléket állítani ez az este. Akik a kórusmoz- galmat. a közös éneklést szívügyüknek tekintik, elégedetten vehették tudomásul ez alkalommal, hogy az ügybuzgalom, a lelkesedés ma sem hiányzik fiatal énekesek és a művészetért teljes lo- bogással élő karnagyok, karmesterek ma is tudják kötelességüket. Tudjuk, hogy minden harsogás, vásári lárma ellen meg kell védeni a harmónia, a polifónia, a kedves éneklés rangját, Isikét, azt a kifejezési formát, tartalmat, amely nélkül egyre sivárosodó korunkban egyrs szegényebbek leszünk szellemileg is.

Ahogy ez a két fegyelmezett kórus az Ómagyar Má- ria-siralmat énekelve végigvonult a Mátyás templom föhajóján (a siralom vélhető dallamát még Szabolcsi Bence rekonstruálta), az a lelkek közösségét hirdette, az egységét, amely olyannyira hiányzik tépett századunkban. Az Esterházy Pál Harmónia caelestiséből vett részletek a barokk kor áhítatát idézték vissza; Liszt Salve Reginája azt a ferences lel- kületet hordozta végig a karcsú mennyezetbordázatok alatt, a.mit más munkáiban, műveiben is nyomon követhetünk. Kersch Ferenc a liturgikus magyar zene egyik elfeledett nagysága, aki harminc éven át töltötte be az Esztergomi Bazilika karmesteri tisztét, a Dextera Domini című művével váltott ki jó hatást: nem írt színtelen muzsikát, Harmat Artúr De profundisa és Kosa György Bonum est-je mellett Bárdos Lajostól a Libera me. az Azt hirdeti a nap című kórus, majd a Sanctus és a Bene- dictus hangzott el a Missa tertiából. Bárdos György. Lajos fivére is drámai hangú kompozíciókat írt. itt most az Eli. éli és a Confirma hoc, Deus hangzott el, mintegy figyelmeztetve is a feledőket, mekkora hagyaték birtokéiban vagyunk. Kodálytól a 114. genfi zsoltár csendült fel a műsor zárótételeként.

Kistétényi Melinda Liszt Orgonamiséjét játszotta, maid Bárdos nevére improvizált. Ez a fegyelmezett, a tartalomra rendkívül érzékenyen reagáló művésznő elmélyült elmélkedéssé fogalmazta előttünk ezt a misét; Liszt szellemi ereje és hatalma alázattal vesz részt abban a drámában, amely a liturgia szerint mindig is magúiul. Az improvizációkban egy csillogó tehetség forró lüktetésű képzeletét indította el és a Bárdos név rövidsége miatt kurtának is tűnt ez a szellemes játék.

A zenei esemény mégis, a hagyományokon, a Bárdosemlékezésen túl azért jelentős, mert most mutatták be a nyolcvankét esztendős Kos- sufh-díjas Farkas Ferenc motettáját, az Emmaust. Ez az ősbemutató a mi körülményeink között is meglepetés, mert elismert zenei hírességék ritkán szoktak ilyen idős koriban új művel előállni. Annyi siker, a kétfelvonásos opera. a Bűvös szekrény, a Csínom Palkó, a népopera Vidróczki, hatvan film lendületes zenéje, az Egri Szimfonikus Zenekarnak írt Ünnepi nyitány és a Tinódi históriája Eger vár viadaláról szóló, baritonra, vegyes karra. zenekarra írott kompozíciója. régi magyar táncok, profán és liturgiái művek százai után most megírja az Emmaust, ezt a poétikus részletet az emmausi tanítványokról. Azokról, akik éppen mesterük elvesztésén búsulva bandukolnak. A meg- vesztegetően bájos történetben a ború derűre fordul, mint ebben a csendes boldogsággal írt kis kórusremeklésben js. Itt már Farkas Ferenc nem a Respighy- tanítvány a római Sanat Cecíliából, nem is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, aki zeneszerzést oktatott, később nagy nevűvé vált hallgatóinak ; csak egy a mesterek közül. akinek jólesik, utólag is, ennyi évtized magasából is elmondani, hogy az emberi közösségekben a tanítvány és a Mester közötti bizalom, szeretet és hit az összetartó erő. amely minden talentumot, minden lelket képes magasabb célok elérésére hangolni. S ha volt valaha szükséges tanítás; ez az Em- maus a pátriárkái kor bölcsességével ezt okítja nekünk.

A hangversenynek ez a meghatottság, a bölcsességnek ez az áradó szeretete adott igazi, felemelő hangulatot. távolba mutató intést, Farkas András

A PIKNIK CLUB AKCIÓJA • •

Ültess egy fát!

Az elmúlt év tavaszán alakult a Piknik Club nevű zenekar «azzal a céllal, «hogy a városi zajok és zörejek helyett a (kirándulás, az együttlét és «a jó hecc hangjait hallassák. Muzsikájukon kívül is újítottak, mert ők már 1988 állítólagos divatjában, a Piknik-kockásban

járnak. A „zenei zöldek”, ahogyan sokan nevezik őket, minden hónapban egy koncertjükön fát is ültetnek.

Most egy ezzel kapcsolatos országos akcióra készülnek, amelybe szeretnék bekapcsolni az ország fiataljait. Arra kérik azokat, akik

Egyén- kockásban a „zöldek”

részt vennének ebben a mozgalomban, hogy a faültetést ábrázoló fotót küldjék el a zenekar postacímére: Piknik Club 1428 Budapest, postafiók 81. A képeket postázó fiatalokat meghívják az 1988. május. 28-án

rendezendő egész napos visegrádi hajókirándulásukra.

Az akció természetesen ezután is folytatódik, a hajó- kázás után beérkező képek készítőit a Piknik Club őszi Petőfi csarnokbeli koncertjére hívják meg.

BOLYA PÉTER:

A dongó

II 2.

Estefelé (hűvös, szeles idő) sétáltak, a zúgás egyre erősödött Fejesi szeme mögött, és bárhová nézett, a világ egyik felét képlékeny, fogyóterjeszkedő feketeség foglalta el.

Eszter úgy állt a Duna-par- ti korlátnál, mintha várna valakit . a túlsó oldalról. „Tényleg, mintha valami készülődne a Gellér-hegy alatt” gondolta Fejesi. aki most a szemközti parton észlelte a fekete feketeséget.

Eszterke; „Szűzen mentem férjhez, tizenhét éves koromban”, mondta váratlanul. Fejesi helyeslőén dünnyögött. „És sokáig nem is tudtam, mi a nemi öröm”; folytatta Eszter haragosán. „Mi lehet az ott a túlsó parton?”, gondolta F. „Az éjszaka?” ..Nem szeretem a férjemet”, mondta Eszterke. „Én...” Fejesi nyög, mondani kellene valamit . .. ”Én majdnem belefulladtam a Dunába, ötéves koromban.” ,,a férjem öregebb volt a koránál, és durván viselkedett velem.” ..Belerohantam a vízbe, elmerültem, apám utánam ugrott, belém akadt a keze.” „Azért váltam el a férjemtől, mert. megcsaltam.”

„Vagy a holnapi nap készül a holnapi napra?”, gondolta Fejesi a túlpartot figyelve. „Aztán lett egy barátom, ■ a Béla. .másik nevén Görény.” „Én . . . Két hónapos .koromban bombázták a várost, ahol születtem, és egy ötszáz kilós bomba .. „De Béla sokat ivott, és éjszakánként zenés éttermekbe jártunk.” ., .. .A bomba a házunkra esett, de' nem robbant fel. áttörte a két emeletet, bezuhant a pincébe, ahol voltunk, füstölgőit, aztán megdöglött. És most élek, Eszterke.” „Géza volt a második férjem, de n.em szerettem igazán, mert vékony lábszárai voltak”, mondta Eszter. „A lakás, ahol együtt voltunk. eredetileg Gézáé volt.” „Tisztkoromban majdnem agyonlőtt egy kiskato- na”. mondta Fejesi. „Egyébként leválasztott lakás.” „Elaludt az őrségben. kimentem a toronyhoz, hogy felébresszem. de amikor a közelébe értem, felriadt, fél- álomban. rám lőtt. hat golyó, Eszterke, egy lépésnyire elém, a hóba.” „Géza jobb férfi volt, mint a Görény.” Lüktetve növekedik a fekete

semmi a túlsó parton. Feje- si újra a homlokához nyúl. fáj a zúgás a bal szeme mögött. „Te egészen más vagy. mint a Görény vagy a Géza”, mondta Eszter. ..Közeledik’, nézte riadtan a túlsó partot Fejesi, a zúgás már dörömbölt a szeme mögött; „Senkit nem szerettem ennyire, mint téged, tudod?”, susogta Eszter. „Eszterke. mi az ott a túlsó parton?", csikorgóit Fejesi; „Fipom vagy”. „Lüktet, közeledik, mi lehet az?!” „Nincs ott semmi, te kis buta.” „De . ..” „És hol-- nap, vagy holnapután . . .”

„De ;hát a szemem. Eszterke, a bal szemem ..„Vagy még később ..„Közeledik. Eszterke. közeledik!”, ordítja Fejesi, most. most! a túl- parti feketeség a szeméhez ér! Eszterke felsikolt. „jaj, dongó!” sikítja, hatalmas fekete dongó köröz körülötte, és a zúgás ... a zúgás megszűnik Fejesi koponyájában. „Belőled jött ki, jaj., láttam, a bal szemedből jött ki!”, sikoltja Eszterke, és kapkodva tartja távol magától a dongót, közben hátrál, távolodik.

Fejesi már semmit nem lát a bal szemére. „Eszter.... Ne menj el.”

„Ne nyúlj hozzám, segítség. segítség!”, Eszter futni kezd, hadonászva, meg-meg- állva. a dongóval hadakozva ... Aztán végképp eltűnik, hiszen alkonyodik, esté.- re jár.

A dongó visszatért, körö- . zott egyet-kettőt Fejesi előtt, aztán megemelkedett, indult a város, az emberek felé.

Fejesi ... „Az első”, gondolta.

Vége

A Budapesti Tavaszi Fesztivál képzőművészeti eseményeként megnyílt a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában Sir John Halas, a világhírű magyar származású, angol rajzfilmrendező és producer tárlata. A több mint öt évtizedes munkásságából válogatva legjellegzetesebb filmjeinek terveit, grafikáit, részleteit tekintheti meg a közönség.