Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

8. NÉPÚJSÁG, 1988. április 23., szombat Népi demokráciánk legna­gyobb kulturális tettei közé tartozik a magyar képzőmű­vészet múzeumának, a Ma­gyar Nemzeti Galériának megteremtése. A nemzet leg­jobbjai által 130 éven át me­lengetett terv, mely időn­ként Nemzeti Képcsarnok, Magyar Képtár, máskor Ma­gyar Galéria néven foglal­koztatta a közvéleményt, 1951-ben valósult meg Po­gány Ödön Gábor tudós szer­vezésében, az egykori Kú­ria palotájában, az Ország­ház mellett. Az épület ha­mar kicsinynek bizonyult a gyűjtőtevékenység fellendü­lése nyomán. Így új épület vált szükségessé. A kormány határozata értelmében a volt királyi rezidencia újjáépített három reprezentatív közpon­ti épülete adott végleges ott­hont a felszaporodott tevé­kenységet ellátó új Magyar Nemzeti Galériának. A nem­zet kincsei itt méltó környe­zetben kerülnek a közön­ség elé. A múzeum művészettörté­nészei legfontosabb felada­tuknak tartják nemzeti ha­gyományaink feltárását, ösz- szegyűjtését, az évszázados emlékanyag új összefüggé­seinek kutatását, és a nem­zet tudatába építését. A Kúria épületében meg­nyitott múzeum 1957-es ala­pításától kezdve a magyar képzőművészet XIX. száza­di nemzeti megújhodásától a felszábadulásig mutatta be állandó kiállításain festé­szetünk történetét. A szob­rászati anyagnak csak az épület folyosóin jutott hely. A Galéria gyűjteményei­nek gerincét a XIX. és XX. századi gyűjtemények képe­zik továbbra is. A Budavári Palotában megnyílt kiállítás új szem­pontok szerint mutatja be a megnövekedett XIX. száza­di festészeti anyagot. A szob­rászat méltó elhelyezésére még mindig kevés a hely. A XIX. század a magyar mű­vészet fejlődésének fontos korszaka, hiszen ez az idő­szak a nemzeti tudat kitel­jesedésének, a nagy alkotói egyéniségek kibontakozásá­nak. művészetünk európai rangúvá válásának kora volt. A reprezentatív állandó kiállítás a legújabb kutatá­sok fényében egyes nagy egyéniségek és iskolák cso­portosításával teszi szemlél­tethetővé az egymás mellett létező tendenciákat, a külföl­di iskolák tanulságait és be­épülését a hazai hagyomány­Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása ba. Érdekes élményt nyújt a történetiség figyelembevé­tele mellett az eddig má­sodrendűnek tartott alkotók egy-egy remekének beillesz­tése a vezércsillago.k mellé, például a Szinyei-terem kö­zül. A vezető mesterek mo­nografikus kiállítását is meg­valósították, az eddigi Mun­kácsy- es Padi-terem mellett Barabás Miklós. Markó Ká­roly, Székely Bertalan, Ma­darász Viktor, Szinyei-Mer- se. Mészöly Géza. Lotz Ká­roly munkásságát az eddigi­nél jóval több képpel bemu­tatva. A fővonal továbbra is a kronológiai sorrendet követi, a panorámát a századfordu­lóhoz közeledve mind szé­lesebbre nyitva. Igen jól sikerültek a XIX. század elejének festészetét bemutató termek. A korai romantika alkotásai közül Kisfaludy Károlynak az ed­diginél nagyobb szerep ju­tott. Helyet kaptak a reform­kor nagy közéleti személyi­ségeinek arcképei is, mint Széchenyi Istváné, Kazinczy Ferencé. A külföldön dol­gozó magyarok (Brocky Ká­roly) után a magyar bieder­meier festők kedvelt alkotá­sai szerepelnek, elsősorban Barabás Miklós klasszikus művei, életképeivel együtt. A korszakot az olasz és ke­leti orientációra dolgozó mű­vészek alkotásai vezetik át a magyar romantikus festé­szet kiteljesedéséhez. Orlai Petrich Soma, Giergl József, Molnár József képei már az új természetszemlélet képvi­selői. A realizmus kezdetei Orlai Petrich Soma Anyám című remekében, a nép iránt érdeklődés a népéletképek­ben. Jankó János és Izsó Miklós szobraiban követhető nyomon. A historizmus és az aka- démizmus korszaka a monu­mentalitás kezdeteivel ná­lunk a század derekára esik. A történeti festészet nagy tablói általában a szabadság- harc leverése utáni időszak­ban készültek, a nemzet ak­tuális sorskérdéseire felel­nek a magyar múlt ébresz­tésével. Ebben áll nagy je­lentőségük, Drámai hangvé­telük a nemzet tragédiájá­ra utal a szabadságharcot követő elnyomás alatt allego­rikus-szimbolikus formában, mint az irodalomban Arany balladái. A kor nagymeste­rei a külföldi, bécsi, párizsi akadémiák tehetséges ne­veltjei, akik a kint tanult, teátrális ábrázolási formá­kat a nemzet tragédiája, gyásza, súlya alatt új, forra­dalmi tartalommal töltik meg. erősítve a nemzettuda­tot. az összetartást, a hitet a jövőben. Sok alkotásuk ma sem vesztett fényéből. Nem­zeti festészetünk önismeretre sarkalló, mélyenjáró gondo­latgazdagságú klasszikusai ők. akik festészetük vitat­hatatlan kvalitásai miatt bárhol Nyugat-Európában is megállnák a helyüket. Nem véletlen, hogy közülük például Liezen-Mayer Sán­dor. a müncheni akadémia neveltje, később maga is a nagy hírű akadémia tanára lett. Benczúr Gyulával együtt. Székely Bertalan és Lotz Károly pedig a Ma­gyar Képzőművészeti Főisko­la ősének halálukig megbe­csült tanárai voltak, akik egész nemzedékeket nevel­tek fel. Munkácsy és Paál László romantikus realizmusa most Szinyei-Merse Pál: Szerelmespár Marschalkó János: Széchenyi (szobor) is kiemelkedő helyet foglal el hazai művészetünk világ­hírű csúcsteljesítményeivel, köztük újabb szerzemények­kel is. A képeiket bemutató teremsorhoz vezető folyosók a Munkácsy-követők mun­kásságából adnak ízelítőt. Közben az impresszionisták felléptével Párizsban már megtörtént az áttörés az új természetlátás felé. megin­dultak a művészi forradal­mak. Szinyei Merse Pál 1873-as, Majális című főmű­ve — mely itthon a kortár­sak teljes értetlenségével ta­lálkozott — igazította a ma­gyar fejlődést a vezető fran­cia eredményekhez, anélkül. hogy Szinyei Manet és tár­sai képeit látta volna, ő is a kor aktuális nemzetközi művészeti problémáinak ki­hívására felelt, a természet­tudományos gondolkodás eredményeit hasznosítva a festészetben, a realizmus új felfogásával, az atmoszféri­kus hatások kutatásának új távlataival, mely a fénynek, elsősorban a napsugárnak, mint forma- és színalakító elemnek szánta a főszerepet. A kiállítás nagy eredmé­nye az új természetlátás el­terjedésének bemutatása a legújabb kutatások alapján. Szinyei-Merse körül he­lyezkednek el a századvégen megszaporodó művészcso­portok képviselőinek azon alkotásai, melyek a párizsi iskola világos színezését, Bastien-Lepage finom, szür­kés koloritját, az ún. plain air (szabadtéri) festést plán­tálták át a magyar glóbusz­ra. Ide kerültek a nagybá­nyai iskola megalapítójának. Hollósy Simonnak, és a kör többi tagjának korai képei Barabás Miklós: Enyelgés is. Nagyon egységes a kép. a széles sugarú kvalitásos alkotások közé harmonikusan illeszkednek Ferenczy Ká­rolynak korai, még Szent­endrén festett képei. A csat­lakozó folyosón a München­ben tanult, a századvégen igen kedvelt életképfestők művei láthatók (Vágó Pál, Paczka Ferenc stb.). Bemu­tatják a kor világhírű ma­gyar arcképfestőjének, a ké­sőbb Angliába áttelepedett László Fülöpnek a képeit is, aki kora minden uralkodó­ját lefestette. A széles panorámát Feszty Árpád zárja, akinek körké­pe ugyan nem itt látható, de Golgotája festészete minden sajátosságát magán viseli. A kiállítás 1900 körül zá­rul. A nagybányai iskola fénykorát és a szecesszió ki­bontakozását bemutatni már a XX. századi kiállítás egyik feladata lesz. Brestyánszky Ilona A XIX. századi magyar festészet és szobrászat G árdos Péter gyermekként élte át 1956 őszének vi­haros napjait. Számára addig ismeretlen szavakat tanult, például azt. hogy kijárási tilalom. A gyer­mek nem kérdez, legfeljebb rácsodálkozik a világra, amely felfordult körülötte. Úgy, mint a Szamárköhögés ifjú sze­replője, Tomi. — Amióta filmjét bemutatták, többször leírták, hogy saját gyermekkori élményeit elvenítette fel. — Való igaz. 1948-ban születtem, így könnyen kiszámít­ható. hány esztendős voltam 1956-ban. mit foghattam fel e történelmi napokból, és mi az, ami megmaradhatott ben­nem. — Mostanában egyre több film járja körül 1956 őszét. Bár — úgy is mondhatnám — komolyabb, komorabb hang­vétellel. Nem félt a más hangtól, hiszen számítania kel­lett arra, hogy a vetítés alatt nemegyszer felharsan a nevetés? Nem tartott attól, hogy szentségtöréssel vádol­ják? — Ez a film egyszerű emberekről szól. Családi tabló egy egyszerű családról. Amikor kint az utcán a történel­met csinálták, ők, ott bent a szobában csak túl akarták élni ezeket a napokat. A túlélés mechanizmusa hajtotta őket. — Filmje óriási siker, olyan, amilyet magyar produkció régen élt meg. Telt házak előtt játsszák a mozik, s bi­zony nem kevesen hiába álltak jegyért sorba. S akkor még nem is beszéltünk külföldi elismerésekről. Montrealban a FIPRESCI, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját, a frankfurti és a chicagói filmfesztiválon az első díjat nyerte el. A budapesti játékfilmszemlén Garas De­zső játékát jutalmazták. — Fél esztendeje járom a világot a filmmel. Ügy vet­tem észre, a külföldiek számára politikai kuriózum. Nem ad kulcsot a történelem megértéséhez, ez valamilyen más dolog. A néző mindenütt a világon fogékony az olyan fil­mekre, amelyeknek hősei egyszerű gesztusokkal élő, egy­szerű emberek. Olyanok, akik bizonyos helyzetekben nem tudnak döntést hozni, csupán élni akarnak — átmentve mindenüket a nehéz napokon. — Nem akarok ünneprontó lenni, de a hazai kritikusok nem mindegyike lelkesedett a filmért. — Miiért gondolja, hogy ez a kérdés ünneprontás? Hi­szen én is olvasom a véleményeket. Néha az az érzésem, hogy a magyar kritika nem szereti 1956-tal kapcsolatban valakinek a különbejáratú véleményét. Pedig én úgy tar­tom, hogy mindenkinek van egy „fekete doboza” 1956-ról. Ezeket a dobozokat most kezdik felnyitogatni. És azt hi­szem részműveknek iís el kell készülniük. Minél több em­berről meg kell tudni, hogy ki hogyan gondolkodott, mert ma még nincs totális válasz. Hát én is kinyitottam az én „fekete dobozomat". — Ritka rendezői sikerrel büszkélkedhet: csinált két játékfilmet az Uramistent és a Szamárköhögést. Mindkettő elnyerte a nézők tetszését, és kapott értük külföldön egy kosárnyi díjat. — Az Uramisten Montrealban a zsűri különdíját. Chica­góban, mint a legígéretesebb fiatal rendező nyertem el a az Ezüst Hugó-t. A játékfilmszemlén Eperjes Károly szí­nészi, Máthé Tibor a legjobb operatőri díjat kapta. A Szamárköhögés díjait már felsorolta. Egyszóval jó érzés. De valamit én sem értek teljesen. Nem találom a magya­rázatot — és ezért ne vessen meg —, hogy miért szereti jobban a közönség a Szamárköhögést, mint az 1984-es el­ső filmemet. Igaz, annak is volt 170 ezer nézője. Mégis úgy érzem, kevesebben váltottak jegyet, mint amire szó mítottam. Én azt a filmet igazi közönségfilmnek szántam Sok helyen vetítették a világban, az NSZK-ban, Argentí­nában, Ausztráliában, a Szovjetunióban. Itthon a televí­zió is bemutatta, szóval sokan látták, mégis a mai napig is keresem a választ önmagámban, mitől szerették meg jobban a nézők a Szamárköhögést. Gárdos P< A sikeres — Talán ön azért kedveli valamivel jobban, mert az első filmje volt. Lehet, hogy nehezen jutott a lehetőséghez. — Lehet? Nagyon is igaz. Nekem nincs filmrendezői diplomám. Én nem végeztem filmművészeti főiskolát. 1971- ben magyar—orosz tanári diplomát kaptam. Mindössze fél évig tanítottam — ez volt a kötelező gyakorlat — a Kos­Családi tabló a Szamárköhögés egyszerű családjáról: Her­nádi Judit, Garas Dezső, és a 600 gyerek közül kiválasztott Tóth Marcell és Kárász Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents