Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1988. április 23., szombat A SZOCIALIZMUSRÓL GONDOLKODVA Gazdasági egyensúly— társadalmi egyensúly A folyamatos, és gyors árszínvonal-emelkedés bizonyos mértékig megosztja a társadalmat, mivel általa a családok helyzetében egyébként is meglévő különbségek tovább nőnek. Az egyik családban a munkaképes családtagok tudnak és hajlandók többletmunka vállalására, a másikban nem. Az egyik család éppen a nagyobb beszerzések (lakás, bútor, háztartási gép stb.) vásárlása előtt van, a másik már szerencsére túl van ezeken. Az egyik családban még van szabadrendelkezésű jövedelem, amellyel az áremelkedést egy ideig ellensúlyozni lehet, a másikban már negatív az eredmény, az alapszükségleteket sem tudják kielégíteni. KIVILÁGOS VIRRADATIG Szemtül szembe a lakossággal A kérdések zömét dr. Tir Dezsőnek, a városi tanács elnökének címezték (Fotó: Dózsa Balázs) A fogyasztói árszínvonal már régen nem a kereseti színvonalhoz. hanem a kü- lönjövedelmekkel megfejelt kereseti színvonalhoz igazodik, tehát egyaránt lefölözi a fix jövedelmeket, a mozgó és a különkereseteket. A különjövedelmekkel nem rendelkező családokban az árszínvonal-emelkedés olyan többletvásárló-erőt fölöz le, amely más családokban keletkezett. Az áremelkedések a diszponibilis jövedelem- hányadot — éppen eltérő arányai miatt — nagy szóródással érintik, aminek ellensúlyozására az államnak sem módszerei, sem pénzkeretei nincsenek. Az infláció hatására ellenőrizhetetlen jövedelem-átcsoportosulások történnek a rétegek, családok között. Akinek takarékbetétje van, az veszít, mert a kamatláb alacsonyabb az áremelkedési százaléknál. Aki lakáskölcsönt vesz igénybe, az nyer, mert az őt terhelő kamat alacsonyabb az infláció mértékénél. Ha most egy törlesztőrészlet 200 téglát ér, ez tíz év múlva csak 40 téglát fog érni. Voltaképpen jövedelem csoportosul át a betéttulajdonosoktól az adósokhoz. De éppen így van bizonyos átcsoportosulás az adózott tevékenységektől az adózatlanok felé, a különjöve- delemmel nem rendelkezőktől az ilyenekkel rendelkezőkhöz. Azok is nyernek az infláción, akik vagyonnal — telekkel, hétvégi házzal, gépkocsival, nemesfémekkel, műkincsekkel — rendelkeznek, mivel ezek ára gyorsabban emelkedik, mint az általános árszínvonal. Értéket, vásárlóerőt szívnak el azoktól, akik még ilyen beszerzések előtt állnak — elérhető vagy elérhetetlen távolságban. A progesszív személyi jövedelemadó hatására, és az ártámogatások csökkentése következtében pedig vásárlóerő áramlik a magánháztartásból az államháztartásba. Minden ilyen közvetett és rejtett jövedelem-átcsoportosulás és vagyonátcsoporto- sulás mögött érdekek vannak, mégpedig egymással keményen ütköző érdekek. Akt rosszul jár, másképp gondolkodik, mint akinek a sors növeli a személyi vagyonát. Ezeknek az érdekfeszültségeknek a csökkentéséhez az út az infláció megfékezésén keresztül vezet. Persze nem magát az áremelkedést kell fékezni, hanem annak okait felszámolni. Gyors árszínvonal-emelkedés mellett nem lehet megvédeni a munkajövedelmek és a társadalmi juttatások reálértékét. Sőt, ilyenkor az egyensúlypolitika oltárán fel kall áldozni a reálérték-megőrzés elvét. Nem a bért, a nyugdíjakat csökkentik, hanem az árszínvonalat emelik. Ha nem képes a nemzetgazdaság a nemzeti jövedelmet reálértékben növelni, csökkentik a fizetőképes kereslet reálértékét. Az államháztartás egyensúlyi érdeke szembekerül a magánháztartás egyensúlyi érdekével. A vállalati jövedelmeket is alaposan megcsapolja az állam, s erre felhasználja az inflációt is. Sok vállalat, szövetkezet kerül árollóba: költségei nagyobb mértékben nőnek, mint termékeinek árai. A magánháztartás is árollóba kerül: a megélhetési költségek gyorsabban nőnek, mint a családi jövedelem. A társadalmi juttatások körében elsősorban a nyugdíjak reálértékéről és az egészségügyi ellátás reálszintjéről van szó. A nyugdíjrendszer korszerűsítése nem gyengítheti, nem lazíthatja a nyugdíjösszegnek a korábbi munkajövedelemnagysággal és a szolgálati idővel való függvényszerű kapcsolatát. A nyugdíj nem is társadalmi juttatás, hanem több évtized munkájával, jelentős saját hozzájárulással megalapozott, saját jogú jövedelem, járandóság. A jövedelembiztonság árbiztonság nélkül nem értelmezhető. Különösen nehéz azoknak az idős embereknek a helyzete, akik már 8— 10 éve nyugdíjban vannak, ,s ezalatt nyugdíjuk vásárló- értéke a felére csökkent. A nagyobb baj persze nem ott van, ahol az öregek gyermekükkel egy háztartásban élnek. és megvan ott a helyük, szerepük, dolguk, biztonságuk. Az áremelkedés más ellátások színvonalát its veszélyezteti, legyen szó kereskedelmi és közlekedési hálózatról. oktatásról vagy egészségügyről. Követelmény, hogy például az egészségügyi felszerelések, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközk stb. árszínvonal-emelkedése ne vezessen az egészségügyi intézmények szolgáltatási színvonalának romlásához, az ellátásra szorulók terheinek növeléséhez. Ugyanez áll a közoktatásra, a közművelődésre, az utak állapotára, a közrendre és közbiztonságra. Ezek nem lehetnek a növekedési ütem, az egyensúlyi helyzet és a cserearány függvényei. Annyira rosszul azért nem állunk. A folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés rendkívül megnehezíti a népgazdasági tervezést, a színvonalas pénzügypolitikát, a vállalati és a lakossági megtakarítások növekedését, a tőkeáramlást, a vállalati kalkulációt, de nehezíti az élet- színvonal- és szociálpolitikát is. Az érdekek összekuszálód- nak. Ahelyett, hogy egymás érvényesülését segítenék, azokat keresztezik. Nemcsak a pénz inflálódik, hígul, hanem a teljesítmény, a fegyelem, a minőség is. Mind több család él egyik napról a másikra — menekülve a pénzétől. Mind nagyobb vásárlóerő áramlik a napi fogyasztási cikkek piacára, a folyó kiadások fedezésére, ami megbontja a piaci egyensúlyt, újabb áremeléseket kikényszerítve. Gyengül a családok, vállalatok jövőépítő. jövővédő funkciója. Túlsúlyba kerülnek a napi fogyasztási, fennmaradási érdekek. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása a következő évek legnehezebb és legszebb feladata. Dr. P. O. Az egyik felszólalónak az vált a véleménye, amikor már jócskán telt az idő. hogy legközelebb mondják meg, ha kispárnát és hideg élelmet kell hozniuk magukkal. De az is elhangzott, néhányan nem veszik figyelembe, hogy mások is szeretnének szóhoz jutni. Az idővel gazdálkodni kell. tette hozzá. Mindebből kiderülhet, hogy a Gyöngyösön megrendezett lakossági fórum betöltötte feladatát: módot adott arra, hogy az emberek érdeklődjenek, a vezetőknek pedig arra. hogy a kérdésekre válaszoljanak. A Hazafias Népfront városi bizottsága jó ügyet szolgált ezzel a rendezvénnyel. Az más dolog, hogy a Mátra Művelődési Központ kamaraterme kicsinek bizonyult. Többen nem fértek be, akik befértek, azok egy része állni kényszerült. De az is lehet, hogy csak előrelátásból húzódott meg a fal mellett, hogy elmehessen, ha a fórumra szánt magánideje már letelt. Ugyanis olyanok is akadtak, nem is kevesen, akik a négy óra hosszát nem győzték kivárni. Lakossági fórum; hirdette a meghívó és a szándék. Hogy mennyire lehet a lakosságot egy ilyen alkalomra becsábítani egy terembe, az kétséges előttem. Akik eljöttek, valóban a város lakói közé tartoztak. Szerintem azonban még reprezentatív felmérésere sem voltak alkalmasak, mert zömük a nyugdíjasok köréből került ki. Talán érthető ez az arány- eltolódás. Lehet, hogy pontosan ők voltak azok. akiknek az „idő nem számított”, gyakorta ismételték önmagukat, és volt olyan is, aki többször is szót kért, nem egészen reális alapokra építve a véleményét és a fenntartásait, például a Gyöngyösoro- szi Használt Akkumulátor Feldolgozó Üzem környezet- szennyező lehetőségével ösz- szefüggésben. Még az is elhangzott, hogy az üzembe közlekedő járműveket ne engedjék át Gyöngyösön. A féltés, az óvatosság jó dolog, hiszen a bajt megelőzni sokkal ésszerűbb, mint a hibákat elhárítani. De a tényeket kétségbe vonni és makacsul ragaszkodni vélt ijedelmekhez, ez nem látszik célra vezető megoldásnak. Valahogy úgy vágyóik vele, hogy éppen a civilizációs fejlődés hoz magával egy sor Az új munkában főleg fiatal szakemberek vesznek részt. Közéjük tartozik Kis- Benedek Gyula is, aki ra- diólógus-vegyészi munkakörben dolgozott. A fiatalember 1986-ban végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ahol vegyészi diplomát szerzett. Korábban az egri Gárdonyi gimnáziumba járt kémiatagozatra. de azt mondja, hogy már kisdiákként megszerette ezt a tantárgyait a dédes- tapolcsányi általános iskolában. Az egyetemi évek után előbb a Finomszerelvény- gyárban töltött egy hónapot, onnan csábították mostani munkahelyére. — Több- vegyész dolgozik itt. s így jobbak a szakmai körülmények — mondja. — Kjilönösen most, hogy beindult nagyobb léptékkel az élelmiszer-ellenőrzés. Ezt legfőképpen a csernobili események kényszerítették ki, hiszen azóta csak az ellenőrzött áru mehet exportra. Az exportra küldött terkörnyezetkárosító lehetőséget. Gondoljunk csak az autózásból származó szennyeződésre. Az lenne a megoldás. hogy állítsunk le tehát minden autót? Ezen a fórumon is az erősködők vitték el a pálmát. Különösen, ha szép frázisokba tudták csomagolni a véleményüket. Hiába, hajlamosak vagyunk a meghatódás- ra. ha a fülünknek tetsző szólamokat kell befogadnunk. A naivitás sem zárható ki egy olyan összejövetelen, amelynek tagjai annyifélék. Milyen rendezőelv szerint lehetne kiválogatni az érkezőket? Semmilyen szerint. Aki eljött, az kíváncsi valamire. annak véleménye is lehet a legkülönbözőbb dolgokról, és annak hangot akar adni. Különösen, hogy ilyen szép számban találta együtt az „első személyeket" a különböző intézményekből, testületekből. Mi van azon csodálkozni való. hogy ők ültek az elnöki asztalnál? Ott kellett lenniük, „hivatalból". Ha demokrácia. akkor nekik aztán valóban ott volt a helyük. Tőlük akarták hallani a válaszokat azok. akik már jó .előre bekütdtek a népfront címére mintegy negyven kérdést. Ez a megoldás azért volt jó, hogy a válaszokra fel lehetett készülni az adatok begyűjtésével. a szakigazgatási szervek megkérdezésével. mékek mellett vizsgálnak belföldi értékesítésűeket is- Ezekről most már elmondható, hogy sugárszintjük igen csekély, tehát veszélyről nem beszélhetünk. A fogllalkozáls ezzel a témával nem idegen Kis-Bene- dek Gyulától, hiszen már Szerencsés „húzás" volt, hogy az ércbányák központjából és a környezetvédelmi intézményből is felelős beosztásban lévő szakember jött el erre a fórumra, akik ráadásul egyetlen kérdést sem kerültek meg. és még ahhoz is volt türelmük, hogy szép szóval, érvekkel, statisztikai számokkal győzködjék az olykor türelmetlen felszólalások „helyre tételét". A kérdések ... ! Akadt közöttük húsba vágó is. Például: a város lakosságának közhangulata. A kispénzűek helyzete. Az a bizonyos, sokat emlegetett teho, azaz: településfejlesztési hozzájárulás. A nyugdíjasok helyzete. Az alkoholista szülők „kezelése”. Az újonnan létesített cigánytelepek. A köz- biztonság. A bűnözés, az erőszakos cselekedetek számának növekedése. A munka- nélküliség a városban és a környékén. A mátrai üdülőhelyek szennyvizének elvezetése. A Gagarin légszeny- nyező hatása. Ezek mellett olyan „kisebb” ügyek is szóha jöttek, mint egy járda hiánya, vagy a csikkek elszórása, az egyik autóbusz-megálló elhelyezése. Kétségtelen, hogy akiket a kérdések közvetlenül érintenek, azoknak az ilyen „kis ügy" is nagy ügy. De itt jutott az eszembe, mit csinálnak azok a tanácstagok, akiket érintenek ezek a „helyi az egyetemen is tanultak ehhez szükséges ismereteket. S hogy információik még naprakészebbek legyenek, nemrégiben tanfolyamot is végzett a témakörben. — A munkahelyem segíti a szakamai továbbfejlődést. Tartanak rendszeresen togondok”? Ezzel kapcsolatban érdekelt volna az is, hogy a tanácstagok közül hányán vették a fáradságot, hogy meghallgassák a választóikat ezen a fórumon? Sokat ismerek közülük, többjüket fel is fedeztem a széksorokban. De hányán vannak mindösszesen a választottak és a megjelentek? Hogy a távolmaradt tanácstagok érdektelensége mivel magyarázható, az megérne egy újabb felmérést. Mert azt fölösleges lenne vitatni, hogy egy ilyen fórum milyen haszonnal jár a közélet gyakorlatában. Ha csak arra ad alkalmat, hogy bizonyos feszültségeket feloldjon, már az is nagy dolog. De ennél többről van szó! Nem kevesebbről, mint a vélemények egyeztetéséről, a közös szándék és a közös cselekvés előkészítéséről. Ha vallják a gyöngyösiek, hogy ők kötődnek városukhoz. akkor bennük munkálkodnia kell egy bizonyos cselekvési hajlamnak a lakóhelyük szépítése, gazdagítása irányában. A mostani tapasztalatok arra inthetnek mindenkit, hogy hasznosabb lehet egy téma kijelölése a legközelebbi és a rákövetkező párbeszéd megszervezéséhez. A parttalanság nem mindig hasznos. És a kevesebb is lehet olykor több. vább képzéseket meghívott előadók részvételével, támogatásukkal sugárvédelmi tanfolyamon is részt vettem. Sokat segít az NSZK-ban tett tanulmány utam, amelynek utólagos feltétele a felsőfokú nyelvvizsga angolból. Ennek külön örülök, hiszen régóta készülök már erre. Szabadidejét is kitölti a tanulás, és ha még marad néhány órája, szívesen jár kirándulni. Egyébként sem nagyon vonzza a város. Fel- sőtárkányban él feleségével, egyelőre a nagyszülőknél. Már igényeltek telket családi házihoz, amelyet csak azért is szeretne, mert hitvesével három gyermeket terveznek. Ennek családjában hagyománya van, hiszen ők is sokan voltak testvérek. — Az egyetemen tanultakat szeretném továbbvinni, fejleszteni — vaLlja végezetül. — Annak ellenére, hogy úgy érzem, mostanában nehéz lépést tartani, hogy szinten maradjanak az elért eredmények... (kovács) G. Molnár Ferenc ÚJ MUNKAHELY - FIATAL SZAKEMBEREK A radiológus-vegyész (Fotó: Gál Gábor)
