Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HEVES MEGYÉBEN 116 HELYÜTT XXXIX. évfolyam, 92. szám ARA: 1988. április 19., kedd 1,8# FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jövőkép Akad olyan erő, amely nem csak a múltban s a jelenben gyökerezik, hanem abból fakad, hogy a különböző nemzedékek miként tekintenek a jövőbe. Szinte megfoghatatlan, miiből is áll ez az energia, amely nagyon is megszabja a mindennapi cselekedeteket. Előfordultak olyan korszakok, amelyekben az embereknek lyukas volt a cipőjük, a nadrágjuk, mégis olyan holnapot képzeltek el maguknak, amely megszépítette a kopott környezetet is. .Ki érti ezt? Végül is nem a mát hosszabbítjuk meg képzeletünkben, hanem terveink, elképzeléseink fényében valami mást gondolunk el. Sokan a történelem során életüket is áldozták olyan igazságokért, amelyekről tudták. hogy csak évtizedek, esetleg évszázadok múltán kerülhetnek napvilágra. Máskor meg néhány esztendő távlatába se merünk tekinteni, olyan sötétre kormozó- dik előttünk a kép. Világosan kell látnunk, hogy mennyire csalóka lehet távlataink megítélése: olykor tévedések, tudatos hazugságok festik őket rózsaszínűre, máskor meg elég egy csöppet több józanság, realizmus, máris ■komorabb lehet a jövőkép. Látszólag érthetetlen ez a reakció, de valójában nagyon is világos, hogy miből fakad ez a nagyfokú érzékenység. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy ne csak egyik napról a másikra éljünk: osszuk be a kosztpénzt. írjuk teli a naptár következő hetét. Kimondva vagy kimondatlanul meghatározzák tetteinket reményeink és félelmeink : mi lesz velünk felnőttként, öregként, mi válik gyermekeinkből, unokáinkból. Kicsit azt szeretnénk. ha bennünket folytatnának, a mi viszonyainkat gazdagítanák, bővítenék. Ez azonban jórészt lehetetlen : társadalmi fejlődésünk törvénye az átalakulás. S éppen itt van az a pont, amelyen sok minden megfordul: ha a világ bonyolultabb, ha nem lehet közhelyekben megfogalmazni azt. am'i ránk vár. köny- nyen felüti a fejét a kétség. Ma is sokszor'szembekerülünk ezzel a gonddal: nehezen tudnánk ma megmondani, hogy pontosan mi lesz a helyzet holnapután. Ha már választani kell a rossz, ám túlságosan is magabiztos előrejelzések, s a bizonytalan, de becsületes, elkötelezett kutatás között, én bizony az utóbbi pártján állok. Még akkor is, ha olykor kétségek is merülnek föl bennünk. Gábor László Nyikolaj Rizskov hazánkban Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke április 18-án hivatalos baráti lá^ togatásra hazánkba érkezett. A magas rangú vezetőt Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnöke fogadta a Ferihegyi repülőtéren (MTI-fotó: Kovács Attila — Népújság telefotó) Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hétfőn hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett. A szovjet kormányfő — akit magyarországi útjára elkísért felesége is — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács meghívásának tesz eleget. A magas rangú szovjet vezetőt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, Berecz Frigyes ipari miniszter, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fogadta a magyar és szovjet zászlócsokorral díszített Ferihegyi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai, és Borisz Sztukaiin a Szovjetunió budapesti nagykövete. Űttörők virágcsokrokkal kedveskedtek Ja vendégeknek, akik a fogadtatás után szállásukra indultak. A délelőtti órákban Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov vezetésével magyar—szovjet plenáris kormányfői tárgyalások kezdődtek a Parlamentben. A magyar tárgyaló- csoport tagja volt Marjai József, Berecz Frigyes, Horn Gyula, Berényi Lajos és Rajnai Sándor. Szovjet részről Alekszej Antonov miniszterelnök-helyettes, Nyikolaj Pugin gépkocsiipari miniszter Anatolij Kovaljov. a külügyminiszter első helyettese, Anlatolij Lukason, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese és Borisz Sztukaiin ült a tárgyalóasztalhoz. A tervezett időtartamot jóval meghaladó, a kora délutáni órákra is áthúzódó, kötetlen légkörű megbeszélésükön a magyar és a szovjet tárgyalópartnerek mindenekelőtt országaik belső helyzetéről adtak képet, s értékelték a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Nyikolaj Rizskov az átépítés folyamatának elmúlt hároméves időszakát értékelve hangsúlyozta, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a társadalom életének minden szintjén megmutatkoznak már a következetes reformlépések első gyümöl- csei. A gazdaságirányítás, a gazdálkodás korszerűsítésének egyes állomásait olyan jelentős lépések fémjelzik, mint például a szocialista vállalatokról szóló törvény megalkotása, a szövetkezeti törvény előkészítése, az új önelszámolási rendszer bevezetése. Az idén január elsejétől a vállalatoknak már 60 százaléka tért át a gazdasági tevékenység elszámolásának erre az új rendszerére. Az elért eredményekre alapozva az immár második szakaszába lépő peresztrojka most mindenekelőtt a demokrácia, a nép széles rétegeinek cselekvő részvételt kínáló politika továbbfejlesztését követeli meg. A demokratizálás, a nyilvánosság erősítése egyben előfeltétele a gazdaság fejlődésének is. A szovjet kommunisták most. a közeljövőben megrendezendő pártkonferencia jegyében készülnek a peresztrojka eddigi eredményeinek összegzésére, az ország helyzetének értékelésére, a soron lévő feladatok meghatározására — mondta Nyikolaj Rizskov. Grósz Károly tájékoztatta a vendéget hazánk stabilizációs és kibontakozási törekvéseinek időarányos teljesítéséről. A magyar gazdaság teljesítményeinek alakulását ismertetve hangsúlyozta a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok alapvető jelentőségét. Hazánk ennek megfelelően a kontaktusok bővítésére, elmélyítésére törekszik első számú kereskedelmi partnerével. Ennek érdekében olyan új formákat kell meghonosítani kapcsolatainkban, amelyek megfelelnek a két ország egyre növekvő, korszerűsödő igényeinek. Szovjet partnerünkkel összhangban szorgalmazzuk a műszaki-tudományos kooperáció távlati koncepciójának kidolgozását. a vállalatok közvetlen együttműködését, illetve közös vállalatok alapítását. Ugyancsak egybehangzóan megfogalmazott törekvés a KGST szervezetének korsze- rűsítése, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének, integrációjának továbbfejlesztése, összhangban a nemzetközi szervezet 43. ülésszakán meghatározott fejlesztési irányokkal. E távlati célok valóraváltá- sáig elsősorban a kétoldalú kapcsolatok kínálnak lehetőséget a korszerű együttműködés követelményeinek érvényesítésére. Nyikolaj Rizskov délután ünnepélyes külsőségek között. katonai tiszteletadással koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Megkoszorúzta a Lenin-szobrot a Dózsa György úton, s a kegyelet virágait helyezte el a Szovjet Hősök Emlékművén a Szabadság téren. A szovjet vezetőt a kegyeletes megemlékezésekre elkísérte Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke. A szovjet kormányfő ezután — visszatérőben szállására — rövid kitérőt tett a Várnegyedbe, s a Halász- bástyáról megtekintette Budapest panorámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások késő délután szűk körben folytatódtak Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov között a vendég szálláshelyén. Ludmilla Rizskova a nap folyamán különprogramon vett részt. A délelőtti Órákban — Marjai József né társaságában — a budai Várnegyed nevezetességeivel ismerkedett. Bereczky Loránd főigazgató kalauzolásával a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait tekintette meg. Délután az Országház épületébe látogatott, majd a belvárosban a Vörösmarty téren és a Váci utcában sétált. Este Grósz Károly díszvacsorát adott Nyikolaj Rizskov és felesége tiszteletére a Parlament Vadász-.termében. A vacsorán a magyar és a szovjet miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. Grósz Károly a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ma(Folytatás a 2, oldalon) A lakosság és a tanácsok párbeszéde Az elöljáróságok külön tanácskoztak — Háromszázan egy teremben — Ami az igény: településfejlesztés Ha beül háromszáz ember egy terembe, s ebből mondjuk az egytizede elmondja a véleményét, akkor ez azt jelzi, hogy van mit mondaniuk, s van miért szólniuk. A falugyűlések mostanság olyanok, amelyeken nem „illik” szépíteni a dolgokat. A helybeliek — mint arról már több alkalommal beszámoltunk — nem köntörfalaznak: számonkérnek, terveket szőnek, hiszen tudják, hogy a lakóhelyük, a környezetük fejlesztése érdekében mind forintokban, mind társadalmi munkában sokat tesznek. Ebben a megyében az elmúlt esztendő végétől napjainkig 116 településen gondolkodott együtt a lakosság, a Hazafias Népfront, illetve a tanács, téve ezt úgy: minden esetben kikérték a párttagok véleményét is. Hogy a takarékosra fogott pénzt mire költik, s mi az a gyarapító tevékenység, amelyre áldoz a helybeliek sokasága, mind-mind fontos téma volt. Érdemes említést tenni arról, hogy a nagyközségekhez tartozó kistelepülések elöljáróságai külön tanácskoztak, ezután vettek részt a tá- gabb közösség vitájában. A párbeszédre jellemző, hogy változó arányú volt a lakosság érdeklődése a helyi kérdések iránt. Ahol sikerült megnyerniük őket a vezetés átgondolt céljainak megvalósításához, ott háromszázan is szorongtak egy kis teremben, máshol még százan sem voltak kíváncsiak az elképzelésekre. Az egyes községek vezetőinek — s az elnöki asztalhoz ki kellett ülnie a tanácselnöktől a kereskedelmi ellátásért felelős szakemberig mindenkinek — átlagban 7— 1,6 hozzászólást kellett jegyezniük, s erre megadni az elfogadható választ. Tapasztalataink szerint nem mindenütt sikerült, mert mást gondolt a tanács, és újabb ötletekkel állt elő a lakosság. A döntő többségben azonban a tanácsok a helybeliek véleményére támaszkodva bizonyos tervmódosításokat fogadták el, illetve arról biztosították a véleményalkotókat, hogy rangsorolják az említett ügyeket a lehetőségekhez képest. Megfigyelhető volt — állapították meg a népfront képviselői —, hogy ezúttal többnyire közérdekű bejelentésekkel éltek a települések lakói, s ezek szinte majdnem minden alkalommal egyeztek a faluvezetőség elképzeléseivel. •Nem lenne tanácsos elhallgatni, hogy egy-két helyen — s ezekre majd a későbbi riportjainkban visszatérünk — kemény és szenvedélyes vitákra is sor került, mint például Gyön- gyösorosziban, ahol a környezetvédelem kérdése került górcső alá. Az sem tagadható, hogy több helyen élesen felvetődött a „teho” szükségessége, s az ezzel összefüggő tervek alapossága. Nem egy településen szorgalmazták az eltörlését, mondván: más útja is van annak, hogy egy közösen elképzelt dolgot a községben megvalósítsanak. Summázva a .lakótelepi és a falugyűlések tapasztalatait, egyértelműen kiderül: mindenütt a településfejlesztés, a kereskedelmi ellátás, a szolgáltató hálózat fejlesztése, valamint a környezet- védelem foglalkoztatta az embereket. S az igazsághoz hozzátartozik, mindez ebben a megyében is aktuális „tervcsomag”, amelynek kibontásáért — mint már említettük — hajlandók áldozni nemcsak azok, akik felemelték a kezüket a tanácskozáson, hanem azok is, akik valamilyen ok miatt nem tudtak részt venni a lakosság és a tanácsok párbeszédében. Jó érzés volt hallani az egyik esti beszélgetésen, hogy az idős bácsi azzal búcsúzott el a vita zárásakor: — Jövőre újra leltározunk .. . A gyarapodó Istenmezeje (Fotó: Perl Márton) Éljen a marxizmus—leniniznms! Atomfegyvermentes világot!
