Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HEVES MEGYÉBEN 116 HELYÜTT XXXIX. évfolyam, 92. szám ARA: 1988. április 19., kedd 1,8# FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Jövőkép Akad olyan erő, amely nem csak a múltban s a jelenben gyökerezik, ha­nem abból fakad, hogy a különböző nemzedékek mi­ként tekintenek a jövőbe. Szinte megfoghatatlan, mi­iből is áll ez az energia, amely nagyon is megszabja a mindennapi cselekedete­ket. Előfordultak olyan kor­szakok, amelyekben az em­bereknek lyukas volt a ci­pőjük, a nadrágjuk, mégis olyan holnapot képzeltek el maguknak, amely megszé­pítette a kopott környeze­tet is. .Ki érti ezt? Végül is nem a mát hosszabbítjuk meg képzeletünkben, hanem terveink, elképzeléseink fé­nyében valami mást gon­dolunk el. Sokan a törté­nelem során életüket is ál­dozták olyan igazságokért, amelyekről tudták. hogy csak évtizedek, esetleg év­századok múltán kerülhet­nek napvilágra. Máskor meg néhány esztendő táv­latába se merünk tekinte­ni, olyan sötétre kormozó- dik előttünk a kép. Világosan kell látnunk, hogy mennyire csalóka le­het távlataink megítélése: olykor tévedések, tudatos hazugságok festik őket ró­zsaszínűre, máskor meg elég egy csöppet több jó­zanság, realizmus, máris ■komorabb lehet a jövőkép. Látszólag érthetetlen ez a reakció, de valójában na­gyon is világos, hogy miből fakad ez a nagyfokú érzé­kenység. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy ne csak egyik napról a másik­ra éljünk: osszuk be a kosztpénzt. írjuk teli a naptár következő hetét. Kimondva vagy kimondat­lanul meghatározzák tette­inket reményeink és félel­meink : mi lesz velünk fel­nőttként, öregként, mi vá­lik gyermekeinkből, unoká­inkból. Kicsit azt szeret­nénk. ha bennünket foly­tatnának, a mi viszonya­inkat gazdagítanák, bővíte­nék. Ez azonban jórészt le­hetetlen : társadalmi fejlő­désünk törvénye az átala­kulás. S éppen itt van az a pont, amelyen sok minden meg­fordul: ha a világ bonyo­lultabb, ha nem lehet köz­helyekben megfogalmazni azt. am'i ránk vár. köny- nyen felüti a fejét a két­ség. Ma is sokszor'szembe­kerülünk ezzel a gonddal: nehezen tudnánk ma meg­mondani, hogy pontosan mi lesz a helyzet holnapután. Ha már választani kell a rossz, ám túlságosan is ma­gabiztos előrejelzések, s a bizonytalan, de becsületes, elkötelezett kutatás között, én bizony az utóbbi pártján állok. Még akkor is, ha oly­kor kétségek is merülnek föl bennünk. Gábor László Nyikolaj Rizskov hazánkban Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke április 18-án hivatalos baráti lá^ togatásra hazánkba érkezett. A magas rangú vezetőt Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnöke fo­gadta a Ferihegyi repülőtéren (MTI-fotó: Kovács Attila — Népújság telefotó) Nyikolaj Rizskov, a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke hétfőn hivatalos baráti látogatásra ha­zánkba érkezett. A szov­jet kormányfő — akit magyarországi útjára el­kísért felesége is — a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága és a Miniszterta­nács meghívásának tesz eleget. A magas rangú szovjet vezetőt Grósz Ká­roly, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyette­se, kereskedelmi minisz­ter, Berecz Frigyes ipari miniszter, Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fogadta a magyar és szovjet zász­lócsokorral díszített Feri­hegyi repülőtéren. A fo­gadtatáson jelen volt Raj­nai Sándor, hazánk moszk­vai, és Borisz Sztukaiin a Szovjetunió budapesti nagykövete. Űttörők vi­rágcsokrokkal kedvesked­tek Ja vendégeknek, akik a fogadtatás után szállá­sukra indultak. A délelőtti órákban Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov vezetésével magyar—szovjet plenáris kormányfői tárgya­lások kezdődtek a Parla­mentben. A magyar tárgyaló- csoport tagja volt Marjai József, Berecz Frigyes, Horn Gyula, Berényi Lajos és Raj­nai Sándor. Szovjet részről Alekszej Antonov miniszter­elnök-helyettes, Nyikolaj Pu­gin gépkocsiipari miniszter Anatolij Kovaljov. a kül­ügyminiszter első helyettese, Anlatolij Lukason, az Állami Tervbizottság elnökhelyette­se és Borisz Sztukaiin ült a tárgyalóasztalhoz. A tervezett időtartamot jóval meghaladó, a kora dél­utáni órákra is áthúzódó, kötetlen légkörű megbeszé­lésükön a magyar és a szov­jet tárgyalópartnerek min­denekelőtt országaik belső helyzetéről adtak képet, s értékelték a kétoldalú kap­csolatok alakulását. Nyikolaj Rizskov az át­építés folyamatának elmúlt hároméves időszakát érté­kelve hangsúlyozta, hogy a kezdeti nehézségek ellené­re a társadalom életének minden szintjén megmutat­koznak már a következetes reformlépések első gyümöl- csei. A gazdaságirányítás, a gazdálkodás korszerűsítésé­nek egyes állomásait olyan jelentős lépések fémjelzik, mint például a szocialista vállalatokról szóló törvény megalkotása, a szövetkezeti törvény előkészítése, az új önelszámolási rendszer be­vezetése. Az idén január el­sejétől a vállalatoknak már 60 százaléka tért át a gaz­dasági tevékenység elszámo­lásának erre az új rendsze­rére. Az elért eredményekre alapozva az immár második szakaszába lépő peresztrojka most mindenekelőtt a de­mokrácia, a nép széles ré­tegeinek cselekvő részvételt kínáló politika továbbfej­lesztését követeli meg. A demokratizálás, a nyilvános­ság erősítése egyben előfel­tétele a gazdaság fejlődésé­nek is. A szovjet kommunisták most. a közeljövőben meg­rendezendő pártkonferencia jegyében készülnek a pe­resztrojka eddigi eredmé­nyeinek összegzésére, az or­szág helyzetének értékelésé­re, a soron lévő feladatok meghatározására — mondta Nyikolaj Rizskov. Grósz Károly tájékoztatta a vendéget hazánk stabilizá­ciós és kibontakozási törek­véseinek időarányos teljesí­téséről. A magyar gazdaság teljesítményeinek alakulá­sát ismertetve hangsúlyozta a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok alapvető jelen­tőségét. Hazánk ennek meg­felelően a kontaktusok bő­vítésére, elmélyítésére tö­rekszik első számú kereske­delmi partnerével. Ennek érdekében olyan új formákat kell meghonosíta­ni kapcsolatainkban, ame­lyek megfelelnek a két or­szág egyre növekvő, korsze­rűsödő igényeinek. Szovjet partnerünkkel összhangban szorgalmazzuk a műszaki-tu­dományos kooperáció távla­ti koncepciójának kidolgo­zását. a vállalatok közvetlen együttműködését, illetve kö­zös vállalatok alapítását. Ugyancsak egybehangzóan megfogalmazott törekvés a KGST szervezetének korsze- rűsítése, a szocialista orszá­gok sokoldalú együttműködé­sének, integrációjának to­vábbfejlesztése, összhang­ban a nemzetközi szervezet 43. ülésszakán meghatáro­zott fejlesztési irányokkal. E távlati célok valóraváltá- sáig elsősorban a kétoldalú kapcsolatok kínálnak lehe­tőséget a korszerű együtt­működés követelményeinek érvényesítésére. Nyikolaj Rizskov délután ünnepélyes külsőségek kö­zött. katonai tiszteletadással koszorút helyezett el a Ma­gyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Megkoszorúzta a Lenin-szobrot a Dózsa György úton, s a kegyelet virágait helyezte el a Szov­jet Hősök Emlékművén a Szabadság téren. A szovjet vezetőt a kegyeletes megem­lékezésekre elkísérte Iványi Pál, a Fővárosi Tanács el­nöke. A szovjet kormányfő ez­után — visszatérőben szál­lására — rövid kitérőt tett a Várnegyedbe, s a Halász- bástyáról megtekintette Bu­dapest panorámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások ké­ső délután szűk körben folytatódtak Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov között a vendég szálláshelyén. Ludmilla Rizskova a nap folyamán különprogramon vett részt. A délelőtti Órák­ban — Marjai József né tár­saságában — a budai Vár­negyed nevezetességeivel is­merkedett. Bereczky Loránd főigazgató kalauzolásával a Magyar Nemzeti Galéria ki­állításait tekintette meg. Dél­után az Országház épületé­be látogatott, majd a belvá­rosban a Vörösmarty téren és a Váci utcában sétált. Este Grósz Károly díszva­csorát adott Nyikolaj Rizskov és felesége tiszteletére a Parlament Vadász-.termében. A vacsorán a magyar és a szovjet miniszterelnök pohár­köszöntőt mondott. Grósz Károly a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Ma­(Folytatás a 2, oldalon) A lakosság és a tanácsok párbeszéde Az elöljáróságok külön tanácskoztak — Háromszázan egy teremben — Ami az igény: településfejlesztés Ha beül háromszáz ember egy terembe, s ebből mondjuk az egytizede elmondja a véleményét, ak­kor ez azt jelzi, hogy van mit mondaniuk, s van miért szólniuk. A falugyűlések mostanság olyanok, amelyeken nem „illik” szépíteni a dolgokat. A helybeliek — mint arról már több alkalommal be­számoltunk — nem köntörfalaznak: számonkérnek, terveket szőnek, hiszen tudják, hogy a lakóhelyük, a környezetük fejlesztése érdekében mind forin­tokban, mind társadalmi munkában sokat tesznek. Ebben a megyében az el­múlt esztendő végétől nap­jainkig 116 településen gon­dolkodott együtt a lakosság, a Hazafias Népfront, illetve a tanács, téve ezt úgy: min­den esetben kikérték a párt­tagok véleményét is. Hogy a takarékosra fogott pénzt mire költik, s mi az a gya­rapító tevékenység, amelyre áldoz a helybeliek sokasága, mind-mind fontos téma volt. Érdemes említést tenni ar­ról, hogy a nagyközségekhez tartozó kistelepülések elöl­járóságai külön tanácskoz­tak, ezután vettek részt a tá- gabb közösség vitájában. A párbeszédre jellemző, hogy változó arányú volt a la­kosság érdeklődése a helyi kérdések iránt. Ahol sike­rült megnyerniük őket a ve­zetés átgondolt céljainak megvalósításához, ott há­romszázan is szorongtak egy kis teremben, máshol még százan sem voltak kíváncsiak az elképzelésekre. Az egyes községek veze­tőinek — s az elnöki asztal­hoz ki kellett ülnie a tanács­elnöktől a kereskedelmi el­látásért felelős szakemberig mindenkinek — átlagban 7— 1,6 hozzászólást kellett je­gyezniük, s erre megadni az elfogadható választ. Tapasz­talataink szerint nem min­denütt sikerült, mert mást gondolt a tanács, és újabb ötletekkel állt elő a lakos­ság. A döntő többségben azonban a tanácsok a hely­beliek véleményére támasz­kodva bizonyos tervmódosí­tásokat fogadták el, illetve arról biztosították a véle­ményalkotókat, hogy rangso­rolják az említett ügyeket a lehetőségekhez képest. Meg­figyelhető volt — állapítot­ták meg a népfront képvi­selői —, hogy ezúttal több­nyire közérdekű bejelenté­sekkel éltek a települések lakói, s ezek szinte majdnem minden alkalommal egyez­tek a faluvezetőség elképze­léseivel. •Nem lenne tanácsos el­hallgatni, hogy egy-két he­lyen — s ezekre majd a ké­sőbbi riportjainkban vissza­térünk — kemény és szenve­délyes vitákra is sor ke­rült, mint például Gyön- gyösorosziban, ahol a kör­nyezetvédelem kérdése ke­rült górcső alá. Az sem ta­gadható, hogy több helyen élesen felvetődött a „teho” szükségessége, s az ezzel összefüggő tervek alapossága. Nem egy településen szorgal­mazták az eltörlését, mond­ván: más útja is van annak, hogy egy közösen elképzelt dolgot a községben megva­lósítsanak. Summázva a .lakótelepi és a falugyűlések tapasztalata­it, egyértelműen kiderül: mindenütt a településfejlesz­tés, a kereskedelmi ellátás, a szolgáltató hálózat fejlesz­tése, valamint a környezet- védelem foglalkoztatta az embereket. S az igazsághoz hozzátartozik, mindez ebben a megyében is aktuális „tervcsomag”, amelynek ki­bontásáért — mint már em­lítettük — hajlandók áldozni nemcsak azok, akik fel­emelték a kezüket a tanács­kozáson, hanem azok is, akik valamilyen ok miatt nem tudtak részt venni a lakosság és a tanácsok pár­beszédében. Jó érzés volt hallani az egyik esti beszélgetésen, hogy az idős bácsi azzal búcsúzott el a vita zárása­kor: — Jövőre újra leltáro­zunk .. . A gyarapodó Istenmezeje (Fotó: Perl Márton) Éljen a marxizmus—leniniznms! Atomfegyvermentes világot!

Next

/
Thumbnails
Contents