Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
NÉPÚJSÁG, '«988. április 16., szombat 7 VEGYÜK ÉSZRE ŐKET! A műemlékek — életünk keretei A nemrég (elújított Bazilika az egri városszépítők által elhelyezett hangulatos kandeláberekkel Az új színekben pompázó Kis Dobó tér Hozzászoktunk látványukhoz. olykor fel sem figyelünk szépségükre. Pedig aki először látja őket, szinte földbe gyökerezik a lába a csodálattól. A műemléki világnapon április 17-én mégis vegyük észre közvetlen környezetünk szépségét. az épületek harmóniáját. azt a törődést, ahogy megyénkben, s azon belül is legjobban Egerben gondozzuk. újjávarázsoljuk eredeti formájukban kincseinket. Hazánkban 1881-ben született meg az első műemlékfenntartásról szóló rendelet, s 30 esztendeje jött létre az Országos Műemléki komplex módon gazdálko- Felügyelőség. Ettől kezdve dunk értékeinkkel. A kastélyok mellett egyre inkább védelmet élveznek a múlt más relikviái is. például a műhelyek, a parasztházak. Eger nemzetközi téren is híres az ilyen tevékenységről: az ICOMOS. az ENSZ erre a területre- szakosodott szervezetének egyik székhelye, a nyári egyetem műemlékvédelmi tagozata jogosan vívott ki tekintélyt magas színvonalával. Munkatársunk, Perl Márton fényképezőgépével tett sétát a barokk városban, s megörökített néhány részletet. (Fotó: Gál Gábor) Az MMK és a Hevesi Szemle Miniszínpadán Egyéniség és paródia A z Operettszínház két kitűnősége, Zsadon Andrea, és Szolnoki Tibor adott pódiumműsort a múlt héten az M'MK és a Hevesi Szemle .Miniszínpadán. „Ez nem vicc, ez mámor’’ cifrimel. Csak a közönség tájékoztatására, némiképpen a művészek jellemzésére is rögzítjük, hogy Zsadon Andrea ezekben a tavaszi hetekben Lehár Luxemburg grófjában énekli Angéle-t, míg Szolnoki Tibor Madarász Iván musicaljében a rettenthetetlen hőst. a mindig is vidám Robin Hood-ot alakítja. És nem vicc. de nem is mámor. hanem kettő között valami, ahogyan ez a karakterben egymástól merőben elütő két színészegyéniség milyen jól megférnek, sőt remekül összedolgoznak a pár négyzetméternyi mi ni színpad on. Ahol még csak lehet kötődni a szikár pontot jelentő mikrofonhoz, mert végül is a függönyön és a zongorán kívül ez az egyetlen díszlet és eszköz, amihez a két művész hozzájátssza magát. Zsadon kulturált, behízelgő hangja. elegáns, vonzó megjelenése és ahogyan a közönséget, a neki idegen és először látott, de általa partnernek tekintett publikumot főkről fokra vitte el a bensőséges, meghitt zenélő percekig az maga is elsőrangú teljesítménynek tűnt. Nem titkolta, a musicalben és a páros számokban is azokat a részeket fogta meg, halászta ki, amikben csillognia lehetett — a hangjával. Szolnoki Tibor robbanékonyabb. csaknem azt mondanánk. fékezhe tétlenebb egyéniség. Táncos minden porcikája, nincs szóló, nincs páros, nincs komoly és Pa_ ródia sincs nála, ahol meg ne indulnának a lábai, ne pörögne egyet-kettőt, ezen a színésznek ugyancsak veszélyesen kimért zsebkendő- felületen. Lehet, hogy miatta megnézzük a Robin Hoo- dot Pesten? S. ha már így elidőztünk a jellemzésnél, a műsorról is ebben a hangnemben. Itt volt Shakespeare és hottentotta tam-tam, ez utóbbi a régi operettsláger, a shimmy okán ég indokán; volt paródia, aminek az hozta igazi ízét-zamatát, hogy szatirikus elemei nem nyafogtak, nem hízelegtek, nem a görbe tükör módján avattak valakit kancsal szentté: mintha azt kérdezték volna ezek a kis paródiarészletek a hazai humortermés világából. hogy jé! — ez ma is. mindig is létezhetik, ez még mindig is van, vagy még csak most értünk el idáig, hogy erről a tegnapi aktualitásról, a még alig kihűlt forró témáról. már vagy még így kell beszélnünk? Itt nemcsak a fanyarra hangolt Vég'h Antal- stílusparódiára gondolunk, de Juhász Ferencére is. hogy a Hernádi—Jancsó párost el ne hallgassuk, s máris a recept lényegéig jutottunk: annak a színésznek, aki a pódiummal megpróbálkozik, vonzó egyéniségnek kell lennie. be kell mérnie azt, mivel és hová indul és, ha lehet. mindig és mindent a humorral. mint kellemes szósszal — öntse fel. Minél gazdagabban! Ezt tették Zsadon és Szolnoki. Az egyik a primadonna eleganciájával, a másik azzal a higanymozgással, elevenséggel, amivel akár azt is elhitethette velünk, hogy ő csak egy jókedvű srác a Nagymező utcából. Innen a siker, az a bizonyos forró taps! Farkas András ' Készül Tompa Mihály szobra Kiss Sunyi István szobrászművész, a Miskolci Városi Tanács megrendelésére Tompa Mihály szobrát készíti, a költő halálának 120. évforduiójára (MTI-fotó: Mizerák István) Mindennapi nyelvünk Közhasználatú idegen szavaink szerepvállalásairól Akik tudatos figyelemmel olvassák a napi sajtó közleményeit. és hallgatják a televízió. a rádió adásait, megtapasztalhatják, hogy magánéletünk és közéletünk történéseihez, eseményeihez kapcsolható Információk nyelvi formálásában több. közhasználatú idegen szó vállal közlő, kifejező szerepet. Használati gyakoriságukat menti és indokolja, hogy ma már ezek az idegen nyelvekből átvett formák közkeletűvé váltak, s a bennük rejlő sajátos stiláris lehetőségek révén, magukba ötvözik a köznapi és a szakmai használati értékekre utaló hatástényezőket is. Nem is oly régen, még a lazább társalgási nyelvhasználat élőszóbeli közléseiben jelentkeztek, s a bizalmas beszédhelyzetekben tréfálkozó, gunyoroskodó árnyalattal, közvetlenkedő célzattal teljesítették nyelvi szerepüket. A szakirodalom a bizalmas stílusszínezetű minősítéssel emlegette ezeket a szóalakokat: finanszíroz, forszíroz, saccol, snassz, virtigli, svarc, lózung, kuncsaft, lanszíroz, balhé stb. S ma már a szóbeliség szintjéről egyre gyakrabban az írásbeliség régiójába kerülnek: és sajátos stíluseszközként, nemcsak jelentéstartalmukkal. hanem környezetfestő erejükkel is összetettebb és árnyaltabb és nem semleges stílushatású nyelvi formálást segítenek elő, úgy, ahogyan alábbi példatárunk is tanúskodik róla: „A nyomdai költségek finanszírozására sem leszünk képesek” (Magyar Hírlap, 1987. nov. 7.). — „Miként lehet a fejlesztés finanszírozásába bevonni a külföldi tőkét” (M. Hírlap. 1988. febr. 24.). — A televízió Stúdió ’88 adásában is a „kultúra finanszírozásáról’’ beszélgettek (1988. febr. 23.). A magyar megfelelők: pénzel, fpénzzel ellát, költségeit fedezi stb., semlegesebb stílus- hatásúaknak tetszenek, s hivataloskodásukkal rínak ki a szövegből. Ugyanezt érzi az olvasó akkor. amikor pz erőltet, sürget, erőszakol, szorgalmaz, tukmál, oktrojál rokonértelmű szósor használati értékeit magába sűrítő forszíroz köz- használatú idegen szó szerepvállalását érzékeli ezekben a szövegrészietekben: „A legtöbb újságíró ezt akarta forszírozni” (Tiszatáj. 1987. 9. sz.). — „Az asszony forszírozza a magyarországi látogatásokat” (M. Hírlap. 1988. febr. 20.). A német eredetű saccol igealak különösen sűrűn jelentkezik mai nyelvhasználatunkban. s köznapivá, bizalmas jellegűvé formálja az írásbeli közlemények mondanivalóját is: „Hogy menynyi pénzt fordítunk a" sportra. nem tudjuk, legfeljebb saccoljuk a milliókat" (M. Hírlap. 1988. febr. 16.). Bár több magyar megfelelőből (értékel, felmér, felbecsül) válogathatott volna a szöveg megfogalmazója, a beszédkörnyezet jellege menti abban, hogy a közhasználatú saccol igével élt. Ugyanakkor a snassz megnevezés már kevésbé alkalmas az egyértelmű mondanivaló közvetítésére, mert az árnyaltabb jelentéstartalom szenved hátrányt, pl. ebben a szövegrészletben: „Az ötletkölcsönzés ugyan snassz dolog, de zsenik is megtették már” (M. Hírlap, 1988. febr. 9.). Magyar megfelelői: hitvány, rossz, selejtes, kopottas, szegényes, lompos, rendetlen stb. választási lehetőséget kínálnak, csak élnünk kell vele. Több közhasználatú idegen szavunk újabban szólásszerű nyelvi formákban is szerepet vállal, mint a jiddisből átvett balhé megnevezés: Nagy balhét csap, elviszi a balhét stb. Erre a nyelvhasználati jelenségre még visszatérünk. Dr. Bakos József A Kispréposti palota — az ICOMOS egyik központja A tömbfelújitás eredménye: egy gyönyörű belső udvar
